Őrség 2. nap

 Péntek.

Reggeli.

Kis kirándulás: Szalafő.

Ebéd Őriszentpéteren, az Ómama kávézóban. 

Pihenés. Konkrétan alvás.

Kun Béla.

Változékony időben kisütött a nap, irány napozni-sétálni.

Vacsora. Határcsárda vendéglő Bajánsenyén (tényleg a határszélen).

Itt már látszott, hogy zivatar jön.

Visszaéréskor a kis házikónknál bal és jobb oldal.

Irtó gyorsan jött ez a felhősáv, le is szakadt utána az ég.

Nem gond: mentünk szépen aludni.

Őrség 1. nap

 

Laza odaút.

Aztán "újra otthon".

Vacsora a Berekben.

😊

 Bejegyzés holnap. 

Szerda

Nekem ma sem kell altató... 

 

Kedd

Munka. Kaptam:

A gyerekek csodásan megnőtt növénykéi a szünetre hazakerülnek.

Munka utánra időpontom volt gumicserére. Az volt a terv, hogy a suliból rögtön oda megyek. Csakhogy délelőtt jutott eszembe, hogy a nyári gumik szépen ott csücsülnek a tárolóban... Úgyhogy haza, fellépcsőzés a kulcsért, gumibepakolás... Csisszre odaértem. 

Ma fogorvos is volt, az utolsó átmosás. Húsvét után kapok egy klipszet a számba, aztán majd meglátjuk, bírja-e a maradék gyökér és fog...

A mai utolsó előtti fellépcsőzésnél a harmadikra már nem voltam biztos benne, hogy felérek. Iszonyatosan fáradt vagyok. Nem akartam, mert muszáj bírni, mert még -megint- szkennelnem kell és elküldeni, meg ez is van, meg az is, de aztán feladtam: ledőltem. Nem aludtam, csak bóbicáltam, de kellett ez a mini gyorstöltés, mert még el kellett hozni az autót a szerelőtől. Újabb lépcsőzéssel.

Holnap még egy húsvétolós munkanap. Aztán csomagolás. És remélem, utána egy kis pihenés.

 

Hétfő

Nagyon sűrű volt a mai nap is. Reggel papírbolt a kolleganőmnek. Csodásak voltak a fények.

 Autózás (hát a reggeli csúcsforgalomban inkább araszolás) a suliba.

Munka.

Sietés haza. Gyors ebéd. Gyors scannelés és emailek küldése (anyu ügye, én intézem).

Sietés vissza a városba, ma volt a nemzetiségi német munkaközösségi fórum. A tanösvényt jártuk végig és a Német Nemzetiségi Házban volt a cél.

Kicsit előbb eljöttem (fél 4), mert hivatalos ügyben is intézkednem kellett. 

Onnan haza. Kis szusszanás, aztán tovább. Onnan bolt(ok). Majd haza. Vacsi.

Újabb emailek.

És purc.

Gépelés közben el tudnék aludni. De közben ránézek a naptárra: 11-e van. Fél éve ezen a napon volt a műtét előtti utolsó munkanapom. 4 nap volt vissza a műtétig. Nem féltem, hogy elkapok valamit a munkahelyen vagy máshol, szörnyen vártam a műtétet, biztos voltam benne, hogy segíteni fog, hogy sikerül. Habár akkor -annyira sok fájdalom és szenvedés után- még nem tudtam elképzelni, hogy milyen fájdalom nélkül élni, egyáltalán nem izgultam és nem féltem a műtéttől. Csak nagyon-nagyon-nagyon vártam. És most itt ülök, másféle hulla fáradtsággal, mint akkoriban, és még mindig napi szinten hálát adok a műtétért, minden nehézsége, a lábadozás minden fájdalma és kellemetlensége megérte.

De most lassan elteszem magam, még 2 munkanap van vissza, sok-sok délutáni intézkedés, és nem ártana csomagolni is elkezdeni. Az idei húsvét az Őrségben lesz. :)

Vattacukor

Telnek a mindennapok. Keményen. Sok-sok fölösleges dologgal. A civil életben és a munkahelyen is. Miért tanuljanak a gyerekek totál fölösleges dolgokat? Miért nem lehetnek gyerekek? Miért kell 45 percet ülniük napi x-szer? Miért kell azt enniük, amit fent előírtak? Miért gondolja a többség azt, hogy ez így rendben van? Miért asszisztálok még mindig ehhez? Miért nem áll másból az életünk, mint munkából, sokszor teljesíthetetlen követelményekkel? Miért kell magán orvosi szektorhoz fordulnunk, ha valami baj van, miközben fizetjük a tb-t? Miért bámulja mindenki a dobozt naphosszat? Miért hiszik azt nagyon sokan, hogy minden rendben van és rendben lesz? Miért álmodoznak rengetegen a "régi" élet visszatéréséről?

Ezer kérdést tudnék még feltenni. És aki nem tudja a fentiekre sem a választ, azt meghagyom a saját kis rózsaszín vattacukor álomfelhőjében. Erőst izibe' olvadóban van az a cukor...

Péntek

A mai is sokintézős, soklépcsős nap volt, nem csoda, hogy már kora délután jött az értesítés:

Munka. Haladunk a Tracht Tag Projekttel, ma tánctanulás is volt N-vel.

Szuper érzés kis rajzot kapni.

Ez csak egy mai ügyintézős csomag.

Volt ma cuki is. A sorszámokat gyakoroltuk németen:

Erste, zweite, dritte, vierte, möchte...

És készült a kicsikkel egy mini húsvéti barkács, linkelem, ingyenesen letölthető, nagyon nagy sikere volt. https://eduki.com/de/material/127467/falt-osterei-briefpapier-mit-lineatur-fuer-ostern

Holnap is hosszú nap lesz -szombat ide vagy oda- és ez marad is így még 2-3 hétig.

Csütörtök

A mai napomat sem tudnám listázni, sűrű, rohanós volt, sok élménnyel.

Korai kelés, így belefért egy 15 perces antistresszelés is.

Munka. (Lépcső le.)

Onnan rohanás a húgomért a pályaudvarra. M-val jött, plusz öröm. :)

(Előtte még beugrottam T-hez, a kolleganőim ott hagytak valamit, azt elhoztam.)

Pályaudvarról egy helyre, ahol én már jártam, a húgom még nem, de már nagyon kíváncsi volt rá. (Lépcső fel, lépcső le.)

Tesók együtt. Ritka, de csudijó dolog.

Majd haza. Gyors ebéd. Rohanás tovább. (Lépcső fel, lépcső le.)

Hivatalos ügyet intéztünk a városban, duplán, amolyan kettő az egyben. (Lépcső fel, lépcső le.)

Aztán 20 percünk volt a húgom buszáig, beültünk a Szekeresbe, húgom sütizett, én kapucsínóztam, közben telefonon ügyintézés anyuval.

Busz, húgom el.

Rohanás haza. Gyors szusszanás. (Lépcső fel, lépcső le.)

Sietés vissza a városba, fogorvos. Átmosás. (Lépcső fel, lépcső le.)

Haza. (Lépcső fel.)

Gyors főzés, ez volt a vacsi, és készült holnapra ebédre is.

Kis további ügyintézés, és most már tényleg a nevemet sem tudom, úgyhogy vízszint jön. Hosszú hét lesz ez is, kell az enerdzsí.

Napjaim

Összefoglalva elég lenne ez a kép:

Folyik a Tracht Tag Projekt...

... gyönyörűen nőnek a nagyok ültetvényei...

... ma a húsvét és Tracht Tag Projekt mellett a kicsikkel teát is főztünk németen...

... a heti egy lyukas órámban - sok más mellett - újfajta szógyakorlási és szótanulási módszerrel készültem holnapra a második osztálynak...

... és - Gulyás Gergely után szabadon - ma éppen 3.5 km-t álltam ...

Olyan munkám van, amit roppant mód dívik szapulni. Ilyen az, ha az ember kávézik és segget vakar egész nap, nem dolgozik, vagy max tart 2-3 órát, aztán hazamegy, degeszre keresi magát, aztán egész nyáron a Maldív-szigeteken sütteti a hasát. Ezek ilyen napi szintű dolgok. Mint az is, hogy bármi van a gyerekkel, azért a pedagógus a hibás, tudod, ez a "ha van rajta sapka, azért kap, ha nincs, akkor azért". Kénytelen az ember ezeket nem a szívére venni, különben kuka az egész. Ma újabb dologért lettünk felelősek: vannak túlsúlyos tanulók és a gerincük is gyatra - mi a francot csinálnak tesin? Én nem megyek bele a témába. Csupán itt hagyom a mai, állami, okostányéros, tápanyagdús, értelmes gyerektízórai fotóját.

(Csokigolyó tejjel.)

Szóval: