December 26., Hőgyész

Mamival, M-val misén. 

Majd a húgomékért Szekszárdra, ők Budapestről utaztak le anyuékhoz.

A várva várt "Nagy asztal". Ahol mindenki talált fogára valót. Anyu most is nagyon kitett magáért, csodás ételeket tett az asztalra és vagy 15 féle süteményt.

M-nak is sütött külön, más alapanyagokból, a szénhidrát gramm/sütire kiszámolt (M. cukorbeteg).

Mindenki evett rendesen, aztán mentünk is sétálni.

Este felmentünk a keresztszüleimhez is, ott is volt sok csodaszép sütemény. Én csak egy pálinkát ittam keresztapámmal, M-nal szolidarítva nem ettem semmit.

Csodás volt együtt lenni.

(A húgom fotója.)

Így...

Minden kedves Olvasómnak szép ünnepet kívánok!

December 24.

Nem volt igazán karácsonyi hangulatom. Mármint olyan, amilyennek "lennie kellett volna". Egész héten karácsony téma volt az iskolában, előadtunk két karácsonyi műsort, volt önkormányzati karácsonyi ebéd. Szinte tavasz van, szikrázó napsütés, tavaszi kabát, kis cipő.

Nem is erőltettem a karácsonyozást, főleg a látványelemeit és a gasztronómiáját. Sőt amúgy semmit. Sütöttem egy brownie-t, mert volt hozzá kedvem. Egyébként meglepően szuper finom lett, a tésztája annyira csoki ízű, puha és gyönyörű laza, hogy az valami hihetetlen.

Becsomagoltam az ajándékokat.

Mini lakásdíszítés is készült. A karácsonyfám az idén ott van a képen, a kandallóm tetején. :)

Reggel pattant ki a fejemből az ötlet, hogy lehet így is:

Csodás karácsonyi túra a Misinán.

 És ahhoz képest, hogy a felnőttek nem ajándékoznak felnőttet, már idáig rengeteg ajándékot kaptam.

Beugrás D-ékhez, K-ékhez. D-nek vittem a karácsonyi brownie-ból, ő sem eszik glutén tartalmú dolgokat. Örült a sütinek. :)

A karácsonyi szünet egy hetes, tele programmal, minimum 700 km vezetéssel, sok találkozással, várakozással a "Nagy asztalra"... Na ez az, ami nekem a karácsonyt jelenti: együtt lenni a szeretteimmel, a rég látottakkal. Ehhez persze nem szükségeltetne feltétlenül egy ünnep, de ha egyszer ilyenkor van alkalom kicsit összejönni, akkor hát legyen. Szívből kívánom, hogy mindenkinek olyan legyen a karácsony, ahogy neki a legjobb.

Karácsonyi túra

2017. december 24. Tavaszias meleg, szikrázó napsütés. Túra a Mecsekben? Nem kérdés. Csodákat láttunk. A tévétoronyból is olyan volt a látvány, mint még soha. Pedig jártam már ott párszor. Köszönöm M-nak a meghívást, a túrát, a kávét...

Karácsonyfa a Misinán. :)

Ünnepi reggeli

Kenyérke, tojás, vaj, paprika.

Szerda, csütörtök, szombat

(Mert pénteken írtam már.)

Húzós volt ez a hét.

Nem is tudok visszaidézni mindent.

A munkaidő minden nap hosszabb volt az alapnál, próbák, műsorok... Nálunk még pénteken is tanítási nap volt.

Egyik este karácsonyi miniztünk a fiúkkal.

És ezerrel ment a karácsonyi szervezkedés.

Rokonaim, régi barátnőim egyike sem Mohácson lakik, sőt még a közelében sem. Anyuék vannak a legközelebb, ők is 80 km-re. Egy hét (a téli szünet) alatt csak úgy lehet mindenkihez eljutni, ha minden nap utazok. De így is mindenhol csak nagyon rövid időre tudnék maradni.

Nagyszerű dolog, hogy sok helyre várnak, mindenhova szeretettel, de a Mikulás most sem tudta kölcsönadni a szánját, amivel nagyon rövid idő alatt nagyon nagy utat meg lehet tenni.

A húgomék idén le tudnak jönni pár napra anyuékhoz. Így megvalósul sokunk álma, a "Nagy asztal". Ha jól emlékszem, a húgom lánya nevezte el így. A nagy, kihúzott asztal anyuéknál, amit sok-sok rokon ül körbe egyszerre, egy időben. Nagyon várom. Nekem ez lesz a legnagyobb ajándék.

Ma sok mindent végeztem, folyamatosan, de nem lóhalálában, ami elmaradt, az úgy jó.

Sütöttem egy kenyeret és egy karácsonyi brownie-t. (A süti most kókuszliszttel, csoki nélkül, több kakaóporral készült.)

Ma ejtettem meg az ajándék csomagolást is. Az idei ajándékozásból nem csináltam nagy faxnit. A gyerekek kapnak apróságot, a felnőttek tényleg csak jelzés értékű valamit. Viszont a csomagok nagyon szépek lettek. Nem igazán terveztem ezt sem előre, csak annyit tudtam: KARÁCSONYOS csomikat szeretnék. Ha előre gondolkodom, vettem volna szép anyag szalagot, mert nem vagyok műanyag-hívő, viszont így is csuda csomagok kerekedtek. A gyerekek kapnak ilyet, a felnőtteké is szép, de az kis egyszerű.

Őszintén bevallom, régen kapni szerettem. Aztán jött a "jó adni és jó kapni is" korszak. Ma is örülök, ha kapok, de az az igazi boldogság és öröm, amikor adhatok. Ezekben a csomagocskákban is ott van az apró meglepetés mellett a szívem egy darabkája.

Így...

Telepakoltuk a karácsonyt rengeteg olyan szokással, előkészülettel - a kötelező ajándékozás, bevásárlás, sütés-főzés, porszívózás -, amik megnehezítik azt, hogy lélekben el tudjunk csendesedni karácsonyra. Ha eleve rohanással, elintéznivalókkal, információkkal, étellel-itallal túltelítve érkezünk a karácsonyba, akkor nagyon nehéz valami extrát még befogadni.

Buda László

kép

Péntek, idei utolsó munkanap

Minden változik. Bennem és körülöttem. Olyan ütemben, hogy csak kapkodom a fejem. A változás mellett a tempó is nő, úgy érzem, sokszor két napot sűrítek egybe, semmire nincs idő, csak a rohanás van, a cetlik az asztalon: mikor, kivel, hová, mennyit, miért (...), de nem elég az egy cetli, kell még egy, már egy nagyobb lap, aztán abból is kettő. Beborítanak a jegyzet-hegyek, mégis ezt elfelejtem, az elmarad, amaz nincs még befizetve... És állandó a kupi, ma már el KELLETT mosogatnom, mert nem volt tiszta bögrém, tányérom...

Nem olyan régen, talán nyáron volt egy jó időszakom: haladtam a dolgommal, a mosogatót minden este fényesre töröltem, jutott idő erre is, arra is. Mintha az nem is én lettem volna. Vagy most lettem más. (?)

Minden változik. Nem agonizálok ezen, csak ahogy most van, úgy nem jó. Mindig szanálok, egyszerűsíteni próbálok, mégis az ellenkezőjét érem el. Nemhogy egyről a kettőre nem jutok, hanem mintha hátrafelé haladnék, visszafelé. És nem csak az ünnepek miatt érzem/tapasztalom ezt. Ki kell derítenem, mit csinálok rosszul, mert valamit nagyon rosszul csinálok, az sicher.

Ma reggel időben kikeltem az ágyból, de fél óránál több kellett, amíg az agyam frissítette magát és használhatóvá vált. Tíz perccel később indultam a megszokottnál (elkésni nem tudok: jóval előbb be szoktam érni a suliba, mint muszáj lenne) valami rossz hiányérzettel. Már autóztam kifelé a városból, amikor rájöttem: a telefon... Megfordultam, visszajöttem érte, indulás újra. Útba esik munkába menet egy benzinkút. És tankolni KELLETT, méghozzá ODAFELÉ, mert csont száraz volt a tank. Szuper, újabb pár perc minusz. De persze jól odaértem. 

Kipakolás után elő szoktam venni a kávés üvegemet. Hát ma nem volt kávém. Konstatáltam, nincs mit tenni.

Így hát fogtam N. emlékkönyvét, aki még szeptemberben adta nekem, hogy írjak bele, és -ahogy pár napja megbeszéltük- átadtam neki mint karácsonyi ajándék. 

(Itt az első dolog, amit hanyagolnom kell: a halogatás.)

Ma, a téli szünet előtti utolsó sulinapon karácsonyoztunk. Vannak jól bevált hagyományok, ezek mentén folyt nagyjából a délelőtt, ami egy mesével kezdődött: A boldog herceg.

Amikor a fecske először ott maradt a herceggel, már tudtam, hogy bajban vagyok. Tudtam, hogy sírni fogok. Pár perc múlva már folytak is a könnyeim. A mese végéig. Timi néni végigbőgte a mesét... Nagyon ilyen vagyok: egy krimin is képes vagyok sírni. Épp reggel váltottunk pár szót a kollegákkal, akkor mondtam nekik, hogy A kis gyufaáruslány az a mese, ami se elolvasni, se meghallgatni, se felolvasni nem tudok anélkül, hogy zokogásba ne fulladjon. Eddig azt hittem, az az egyetlen. Hát most megtudtam: A boldog herceg a második...

Ajándékozás. Attól, aki engem húzott, a kis tünemény ajándék mellé mit kaptam? Kávét! Lefőzött, friss, isteni kávét! :)

Itthon M. jött át, hozott frissen főtt ebédet, nagyon jólesett és mennyei volt. :)

;)

:)

- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is.

Fodor Ákos


(Alex T. Smith)

Én elsősorban békét és egészséget kérnék. 

Kapor-karácsony

Ma este ez a kép jutott eszembe a karácsonyról. Első számú kedvenc saját fotóm 2017-ben.  Fantasztikus és ritka dolog, amikor a kamera ugyanazt látja, amit az én szemem.  Egyszerű, élettel teli, nyugodt, természetes, gyönyörű. Pedig csak egyszerű kapor anyuék kertjében.

Motiváció

Szerintem szállj le a mérlegről. Ha nem mész szilveszterezni, csak legkorábban 27-én pattanj rá, ha buli lesz 31-én, akkor ráér januárban, az első munkanapodon. És akkor se dobj hátast, csak szedd össze a gondolataidat és magad. Ha van célod és az elég fontos neked, menj tovább az utadon. Minden rendben lesz. Amit a mérleg mutat, az csak egy szám.