Kőkút-forrás 2017

Így...

Így...

Örülsz? Lényegtelen.
Bánatos vagy? Lényegtelen.
Szétvet a harag? Lényegtelen.
Békés vagy? Lényegtelen.
Frusztrált vagy? Lényegtelen.
Megsértődtél? Lényegtelen.
Alacsony az önbecsülésed? Lényegtelen.
Magas az önbecsülésed? Lényegtelen.
Lelkesedést érzel? Lényegtelen.
Gyűlölsz? Lényegtelen.
Félsz? Lényegtelen.
Szeretsz? Lényegtelen.

Mi a lényeges?

Az hogy a fentieket engedd szabadon áramolni. Egyikbe se kapaszkodj, de ne is lökd el. Csak hagyd jönni-menni őket!

Komáromi Miklós

Szerda: gondolat-módosítás

Az élet néha nem egyszerű. Mindig lehetne valami miatt panaszkodni. Kicsit én is ezt tettem volna a mai bejegyzésben, aztán a szemem elé került két bejegyzés. És rájöttem, hogy nekem jó. Nagyon jó.

1. Viktória

2. Szigfrid

Hétfő, kedd

Hétfő

Nem vagyok az a beszólogatós, megmondogatós fajta. Tanácsot is akkor szoktam adni, ha kérnek. A táplálkozás, egészséges ételek témája foglalkoztat, de már nem megyek oda senkihez a boltban, hogy biztosan ezt a kenyeret akarja-e megvenni. Látok dolgokat, de max magamnak csekkolom le. Ma a suliban csokigolyót kaptak a gyerekek tejjel tízóraira. Leginkább kenyér van, margarinnal, felvágottal, lekvárral, tea, kávé, karamellás tej. Nem szóltam soha egy szót sem. A múltkori tejberizsre sem. Ma viszont megláttam és egyszerűen kifakadt belőlem: "Jézus Úristen...". Mindenki úgy él, ahogy akar, mindenki egyen úgy, ahogy jónak látja, egyáltalán nem biztos, hogy úgy helyes étkezni, ahogy én teszem, egyáltalán nem biztos, hogy én gondolkodom jól arról, mi számít élelemnek és mi nem. De a csokigolyó tejjel mégis kiverte nálam a biztosítékot. Most az egyszer hangot is adtam ennek, a gyerekek csak néztek nagy szemekkel, a kolleganőm csitítgatott, de többször nem kell: befogom a lepénylesőmet.

Őszi reggel a suliban

Hétfői napindító itt, edzés itt.

Kedd

Hétvégén elhatároztam, hogy ezen a héten odafigyelek:

• az előre dobozolásra,
• hogy rendesen egyek,
• hogy meglegyenek az edzések,
• hogy legyen "üres járat" is a délutánjaimban-estéimben.

Eddig nagyon jó vagyok. 😉

Dobozolt ebéd a munkahelyen

Előre dobozolás: fasírt

És megjelent az első cikkem a suli falujának hírhozójában. 😊

Keddi napindító itt.

Napindító

Mai edzés: láb ✅

Mindegyik lépést kihagytam. :)

- bemelegítés

- guggolás

- lábtoló

- lábnyújtó

- lábhajlító

- merevlábas felhúzás

- kitörés

- vádli állva

- vádli ülve

- 3 has gyakorlat

1x15 kis súllyal

4x8 nagy súllyal

- kardio (futógépen, intervall)

Napindító

Vasárnap: munka, pihenés, szórakozás

No nem nyolc óra mindegyikből, mert "dolgozós vasárnap" volt. 

A tegnapi érettségi találkozó után még hazavittem anyut Tamásiból, és fél 9-kor indultam haza tőlük. Mivel nagyon nem látok vezetni sötétben, hazacsordogáltam, este 10-re értem haza.

Órára keltem egész héten minden nap. Ma is. Egyre kevesebbszer hozok haza munkát, és lassan a félévig előre elkészülök.

Délután 3-ig dolgoztam. Aztán kajaterv és főzés két napra. Amíg megoldható, abból, ami van itthon. A képen a két napi étek, jobbra tonhal és zöldség konzerv, balra palacsinta. 

(Szerény véleményem szerint nagyon keveset eszem, így iktattam be nagyobb mennyiséget és 2 köztes étkezést is, amik közül bármelyik hozzácsapható akár az ebédhez, akár a vacsorához is.)

Igazi terv megint nincs a hétre. Vagyis van, de semmi túlzás, a kaja skiccelve, az edzés betervezve, csak 2 "dolgozós délután".

Szombat: találkozó, Martinique

Újabb ország a blog statisztikában, amit megkerestem a térképen, mert eddig nem hallottam róla.

Ha Magyarország térképén bejelölnénk, a gimis osztályból ki hol lakik, jó néhány ikszünk lenne. Mégis nagyon sokan összegyűltünk egy röpke osztálytalálkozóra és megünnepeltük, hogy 25 éve érettségiztünk.

Örülök, hogy nem csak a FB-on láthattam a volt osztálytársaimat és a Tanárnőt, és örülök, hogy velem együtt senki sem öregedett az 5 évvel ezelőtti találkozó óta. 🙂

Mozgás összefoglaló (39. hét)

😉

H	K	SZE	CS	P	SZO	V
súlyzós (terem)	séta	séta	-	séta	-	-

A héten:  20.5 km.

2017-ben eddig összesen: 1536.35 km.

Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt
Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt
Mozgás 7. hét itt
Mozgás 8. hét itt
Mozgás 9. hét itt
Mozgás 11. hét itt
Mozgás 12. hét itt
Mozgás 13. hét itt
Mozgás 14. hét itt
Mozgás 15. hét itt
Mozgás 16. hét itt
Mozgás 17. hét itt
Mozgás 18. hét itt
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22. hét itt
23. hét itt
24. hét itt
25. hét itt
26. hét itt
27. hét itt
29. hét itt
30. hét itt
32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt

38. hét itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

"Imádom a napfelkeltét, a reggelt. Ez a kedvenc napszakom. A levegőben ott bujkál az új nap minden lehetősége. Bármi történhet ma."

Czipper Ágota

Saját fotó 2011-ből

Péntek

Hogy megpróbálok "normálisan" létezni a világban, nem azt jelenti, hogy elfelejtettem volna, amikor ez nagyon nem így volt. Nem tudok egy -valamilyen mondanivalóval bíró- filmet teljesen egészében végignézni, akkora érzelmi teher a főhőssel érezni, olyan emlékek ébrednek fel bennem, amiken még nem vagyok teljesen túl, szinte megrázkódtatás visszaemlékezni arra, ami már rendben van bennem, de egykor én is átéltem.

Néhány éve ebben a még napsütéses, de már hűvös, nyirkos reggeles időszakban életem eddigi legmélyebb mocsarában süllyedtem lefelé. Mindig és egyre csak lejjebb és lejjebb. Nem voltak napok, nem létezett nappal és éjszaka, fogalmam sem volt térről és időről. Időtlen volt az idő, nem érzékeltem, süt-e a nap, nem tudtam, ez a tegnapi naplemente vagy a három nappal ezelőtti. Csak a lakás létezett, de az is rajtam kívül. Én csak egy bűzlő, bugyborékoló, sötétszürke mocsár voltam, egy lassan, de biztosan magamat teljesen eltemető ingovány. 

Ekkor már sírni sem tudtam. Úgy, ahogy a halál beállta után nem sokkal a lélek kiszáll a testből, olyan észrevétlenül tartott életben a légzési ösztön, de ez voltam, semmi más: egy még éppen lélegző emberi test. Egy elmenni készülő, mindenfajta érzéstől, érzelemtől mentes roncs.

Napok teltek el úgy, hogy semmit nem tudtam a világról, hogy még azt sem fogtam fel, hogy létezem. Majd újabb napok ugyanígy. Rengeteg idő.

Valamiféle életösztön munkálkodott bennem, hiszen nem sokkal később eljutottam Dr S-hez. Aki még lejjebb nyomott a saját ingoványomba, hogy megtudja: tényleg ki akarok-e jönni onnan vagy fölösleges fáradnia. 

Különböző feladatokat kaptam nála és mindig volt házi feladat is. És ezeket keményen be is vasalta. Az egyik alkalommal megkérdezte, mit csináltam a két nap alatt, amíg nem voltam nála. Egyszerűen nem volt mit mondanom. A következő megbeszélésen feltette ugyanezt a kérdést. Annyira emlékeztem, hogy voltam egyszer a mosdóban. "Jó, ez mondjuk 10 perc. És a többi 47 óra 50 perc?" Csak néztem rá kétségbeesve, és magam sem hittem el, hogy megint eltelt két nap a tudtom nélkül. Ekkor kaptam azt a házi feladatot, hogy egy hétig minden nap minden egyes tevékenységemről percre pontosan naplót kellett vezetnem. Pár nap után volt csak annyi erőm, hogy a disznóólra hajazó lakásban a kupacok alól előkotorjam a naptáromat. De írni még nem volt energiám. Aztán a következő terápia napján reggel nagy nehezen erőt vettem magamon, és felírtam, ha csináltam valamit. A következő alkalomra már vittem a listát. Soványka volt, de néha már szerepelt rajta értelmes dolog is: "főztem kávét". 

Még mindig időtlenül léteztem, és hatalmas feladat, nagyon fárasztó tevékenység volt a napirend jegyzetelése. De egy belső, nagyon halk, nagyon halovány hang az agyamban azt suttogta: Csináld, csak csináld. Gyerünk, húzd ki magad a mocsaradból!

Minden egyes megbeszélésen Dr S-sel nehezedtek a feladatok. Ahhoz is egy hétnyi erő kellett, hogy egyáltalán megjelenjek nála, ott lenni, hallani a kérdéseit, amik tőrt döftek a szívembe, amik felbolygatták a még meglévő kis agyamat, a nem létező erőmet is megsemmisítették, és minden egyes alkalommal elhatároztam: én ide nem jövök vissza többé. De az a kis hang a fejemben, még ha még mindig szörnyen halkan is, de csak suttogta a magáét. Talán ez volt az egyetlen, az utolsó szalmaszálam.

Fejlődtem, mert egy idő után a teljes napirendet meg tudtam mutatni Dr S-nek. Nem volt rajta sok minden, de mindaz szerepelt rajta, amit csináltam.

Ekkor nehezedett a dolog: ki kellett töltenem tevékenységgel a kimaradt órákat. Minden napra keresnem kellett egy apró célt, valamit, amit előre tervezve másnap véghezviszek. Mint például a fogmosás. Tervezni volt a legnehezebb. De ahogy telt az idő, nagyon lassan kitöltöttem az órákat. (Emlékeztek? Ekkor horgoltam el a fél vagyonomat.)

Eszembe jutott mindez, mert most a ló túlsó oldalán vagyok. Nem elég a nap 24 órája, tele vagyok időpontokkal, határidőkkel, feladatokkal, megjelenéssel, utazással, találkozókkal, munkával (...) Arra gondoltam, hogy Dr S feladata beválhat most is "kifordítva": a sok minden mellé/helyett "üres" órákat kellene beiktatni, olyan semmittevőset, ráérőset, nem rohanósat. Tudatosan. Először csak kicsiben. Mondjuk végignézni egy filmet, egyszerre, nem négy-öt nap ugyanennyi részletben. És ha ezt gyakorolnám, egy napon talán sikerülhetne valamiféle egyensúlyt kialakítani, ahol a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad...

Saját fotó. Azt a címet adtam neki, hogy Csillaghullás.

Csütörtök

"Timi néni, lefényképezi? És kirakja a Facebookra?

én: - Nem rakom ki.

N.: - Csak a Boszorkánykonyhára!"

Le vagyok informálva, kérem. :D

Gyerekszáj. Az elsősök is fújják a másodikosok német ABC-dalát. Két kicsi elénekli csak úgy magának, majd beszélgetnek róla.

- Nekem a 'fáuvé' a kedvencem.

- Nekem meg az 'ikszipszilon'.

:)

Suliudvar-szépségek:

Ebéd: M-konyha, nálam simán 'Mislen'-csillagos!

Filmajánló

Csodálatos film!

Videó itt.

Nem nehéz dolog a hadsereg. "Az ember csak szép szabályosan veti meg az ágyat és feszesen áll vigyázzba. És minden kérdésre mindig csak azt feleli: Igen, kiképző őrmester!"

(Forrest Gump)

„Életünkben ma egy hatalmas problémával találjuk szemben magunkat. Olyan hatalmas, hogy már alig látjuk és ott van közvetlenül az orrunk előtt, nap mint nap. Túl nagy életet élünk, csordultig tele tevékenységekkel, tennivalókkal, kikerülhetetlennek látszó kötelezettségekkel. Nincs idő lélegzethez jutni, nincs idő megkeresni a problémák gyökerét.”

(Sarah Susanka: A nem olyan nagy élet)

Tipp: gyorsan dobozolható ebéd

Tegnap este derült ki, hogy ma napközit helyettesítek. A reggeli és a tízórai már dobozolva volt. Se időm, se kedvem nem volt ebédet főzni. Ilyenkor jön jól az akciósan vásárolt, talonba tett tőkehalmáj. Pakoltam hozzá némi paradicsomot, a kis pakk egy gyors ebédnek éppen megfelel.

Dobozolós bejegyzések még például itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Mozgás összefoglaló (38. hét)

A héten már figyeltem arra, hogy ne hozzak haza minden nap munkát. És pénteken korábban keltem, hogy munka előtt meglegyen az edzés.

H	K	SZE	CS	P	SZO	V
súlyzós (terem)	séta	séta	HIIT	HIIT	-	súlyzós (terem)

Nagyon más az új edzésterv az eddigiekhez képest így a 4. megkezdett edzőtermes hónapban. A láb hosszú és kemény edzés, a súlyok folyamatosan nőnek, de icipici változás folyamatosan látszik, és én minden egyes aprócska fejlődéskének is örülök. A kaja egyáltalán nincs rendesen mellétéve, azzal szuperebb lehetne minden, de egyelőre örülök annak is, ha eszem valamit, meg annak is, ha sikerül eljutnom terembe. 

A héten:  44.2 km.

2017-ben eddig összesen: 1505.85 km.

Mozgás 1-2. hét itt

Mozgás 3. hét itt

Mozgás 4. hét itt

Mozgás 5. hét itt

Mozgás 6. hét itt

Mozgás 7. hét itt

Mozgás 8. hét itt

Mozgás 9. hét itt

Mozgás 11. hét itt

Mozgás 12. hét itt

Mozgás 13. hét itt

Mozgás 14. hét itt

Mozgás 15. hét itt

Mozgás 16. hét itt

Mozgás 17. hét itt

Mozgás 18. hét itt

19. hét itt

20. hét itt

21. hét itt

22. hét itt

23. hét itt

24. hét itt

25. hét itt

26. hét itt

27. hét itt

29. hét itt

30. hét itt

32. hét itt

33. hét itt

34. hét itt

35. hét itt

36. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha 

Mai edzés: hát-bicepsz ✅

Bemelegítés után kis súllyal 15 ismétlés minden gyakorlatból.
Majd nagy súllyal az előírt sorozat- és ismétlésszám.

A nagy súly a számomra nagy súly. De nekem tényleg nagy, csillagokat látok a mozgatásukkor, és néha úgy érzem már a 3. sorozatban, hogy nem fog menni a nyolc-tíz ismétlés. És itt jön az, hogy fejben dől el. A testünk erős, sokkal többet kibír, mint gondolnánk. Nagyon hamar rá tudom dumálni magam, hogy bizony menni fog az, és meg is csinálom, a 4. (vagy utolsó) sorozatban is, mind a 8 (-10) ismétlést.

- bemelegítés

- felhúzás 4x10

- döntött törzsű evezés 4x8

- csigás lehúzás nyak mögé 3x8

- csigás lehúzás szűken mellhez 3x8

- vízszintes evezés gépen 4x10

- 3 has gyakorlat

- futópad (intervall)

- nyújtás.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha 

"A mai nap csak egy az elkövetkező számtalan nap közül. 

De hogy mi történik a jövő számtalan napjain, az talán épp a mai naptól függ." 

Ernest Hemingway

Szombat: csodák, könnyek, naplemente

Anyuék őszi kertje. A mulandóságában is gyönyörű, és már most magában hordozza a jövő reménységét. Új eperültetvény.

Világ életemben irtóztam a pókoktól. De lefotóztam, M. mutatta, a maga nemében csodaszép.

"Mindent le kell rombolnod, ami fontos neked. Leülni azokkal a szörnyű érzésekkel, majd megérteni és a helyükre tenni őket. A végén rájössz: az is én vagyok, amit nem szeretek magamban. Az is egy részem. Nem tagadhatom meg. El kell fogadnom. Át kell ölelnem. Szembe kell néznem vele, és gondoskodnom róla. Mert ha megtagadom, magamat tagadom meg. A hibáim is én vagyok. Számomra minden ballépés egy lépés a lényeg megértése felé, egyfajta örömérzet. A fájdalmak elkerülése az igazi hiba. Ezzel az életet szalasztjuk el. Ezek a dolgok alakítanak minket, általuk fejlődhetünk, és jobbá válhatunk." Brad Pitt

Többször írtam már, milyen varázslatosan szépnek látom a rothadó növényeket. Ma is ámulva néztem őket. És lenyűgöző, ahogy a komposztra dobott "maradékból", "nyesedékből", ro(t)hadó növénymaradványokból mennyire mesésen szép, természetes kert alakul ki. A növények sokszor szebbek itt, mint a gondozottak az ágyásban.

Ó, ez a szín!

Szerencsés vagyok, amiért bármikor, bárkivel, bárhogyan betoppanok anyuékhoz, mindig meleg szívvel várnak és nagy szeretettel fogadnak. Mindig kerül étel az asztalra, mindig van olyan, amit én is ehetek.

Szerencsés vagyok, mert láthattam ma is a naplementét. Csodás volt most is.

Nehéz nekem ez a szeptember, de tudom: a javamat szolgálja. Nem eszem teljesen tisztán, nem mindig terv szerinti az edzés, nem sikerül mindig annyit pihennem, mint amennyit szeretnék, sok a munka, rengeteg az újdonság... Nem csoda, hogy sokszor nagyon fáradt vagyok. És nem csoda, hogy néha nincs kurjongatós víg kedvem. De nem kell annak lennie mindig. Kellenek a csöndek, a kiengedett könnyek, kell néha egy kis lassítás. Látni kell a naplementét ahhoz, hogy gyönyörködhessünk majd a napfelkeltében.