Ezerszer vs egyszer

fotó

"Életre szóló leckét kaptak diákjai egyszer Albert Einsteintől, a matematika és a fizika 20. századi ikonikus alakjától, aki megújította és modernizálta azt, ahogy a minket körülvevő világra tekintünk. Óriási hibát vétett, de mint kiderült, nem véletlenül…

Az óra kezdetén az ősz professzor a táblához lépett és elkezdte felírni a kilences szorzásokat:

1×9=7

2×9=18

3×9=27

4×9=36

5×9=45

6×9=54

7×9=63

8×9=72

9×9=81

10×9=90

Neked is feltűnt ugye, hogy valami nem stimmel? Hát a közönség is kiszúrta az első pillanattól fogva: az első szorzást elrontotta! Szörnyű vétkéért aztán nagyon ki is nevették az idős zsenit. Néhányan össze is súgtak:biztosan hülyül már az öreg!

Azonban ő megfordult és a következőt mondta:

Tudom, miért nevetnek, de nem véletlenül rontottam el az első szorzást. Szeretnék megtanítani Önöknek egy nagyon fontos leckét: ez egy remek példa, hogy életük során mit fognak kapni az emberektől! Nézzék meg! Kilenc alkalommal jó eredményt írtam fel és csak egyetlen egyszer hibáztam. Hiába voltam az esetek kilencven százalékában helyes, most mindenki csak arról az egy hibámról beszél és ezért nevetnek rajtam. Ez tehát a lecke:

A világ sohasem fogja elismerni, amit ezerszer jól csinálsz, mindig azzal fognak bántani, amit egyszer elrontottál. De ne engedd, hogy eltérítsenek a céljaidtól! Ne hallgass a kárörvendőkre, csak acélozd meg magad és menj tovább! Nem rajtuk múlik, eléred-e a célodat!”

forrás

Szerda: hibáztam, tanultam...

Tegnap írtam arról -is-, hogy az étkezésben elszaladt velem a ló szekerestül, mindenestül a múlt hetekben, és így tegnapelőtt olyat mutatott a mérleg és a nadrágom, amilyet már régen nem. Nem dőltem a kardomba, nem sírtam el magam, még csak nem is szomorkodtam. Tudtam, mit teszek, ha eszek (sokat, nem jót...), tudtam, hogy mivel jár. Egyáltalán nem katasztrófa. Sőt megoldása is van: újra kicsit odafigyelni a kajára (azaz elsősorban a testemre) és csinálni tovább a mozgást. Nem készült étkezési terv. Van kaja a hűtőmben, csupa számomra megfelelő, eszek, ha éhes vagyok, csupán a rágcsálásban kell visszafognom magam. Mozgásterv készült, felskicceltem egy darab papírra, de ebből is a lényeg: legyen meg heti 3-4 súlyzós edzés, a gyaloglás, futás csak plusz, ha ezek nem jönnek össze, no problemo.

Persze mindennek az alapja, hogy lelkileg rendben legyek. Nem szeretek írni a gondokról, mert azzal is csak megerősíteném az azokkal kapcsolatos gondolatokat. A cél márpedig nem ez. Napi szinten dolgozom önmagamon, tanulom, hogy beszélni tudjak az érzéseimről, hogy akkor is meglássam a mindennapokban a jót, a szépet, amikor meglehetősen szürke minden (...). A legnehezebb dolgok egyike mostanában a "nem gondolkodás", a nem túl sokat gondolkodás. Mintha több rádió adó működne egyszerre az agyamban, olyan érzés, ahogy tolulnak a gondolataim. Veszekednek egymással, rácáfolnak a másikra, legtöbbször olyan a fejem, mint egy zúgó méhkas és olybá tűnik, bármelyik pillanatban felrobbanhat. Szó szerint minden este úgy alszom el, hogy ezt előtte le kell csendesítenem, tudatosan ki kell kapcsolnom. Nagyon nem egyszerű, de csinálom, gyakorlom, elalváskor már egészen jól megy, még a napközbenit kell valahogy megtanulnom. Nem adom fel és lesz ez sokkal jobb is. 

Mozgás: láb gyakorlatok App/2. és 4 km tempós gyaloglás

R: -
E: 1 főtt tojás, főtt sonka, torma, párolt zöldség, tiramisu, marék mogyoró
V: 1 vajas-paprikás kenyér, 1/2 keto kávé

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha