(kép: Hosszú Katinka FB oldaláról)
Iszonyatosan fáradtan ébredtem. Kellett fél óra, amire összeszedtem magam, ez nálam ritka. Szokásos tennivalók, munka előtti megszokott, itthoni menetrend, kicsit gyorsabban, de haladtam. Belenézek reggelente a virtuális világba is, amíg lefő a kávé. A FB-on az első bejegyzést meglátva azonnal a videóra kattintottam: Hosszú Katinka hajnali úszására. Vitray hangját hallottam, ahogy annak idején Egérke olimpiáját közvetítette, és közben csorogtak a könnyeim. Követem Katinka pályafutását, olvastam a könyvét, arról, hogy majdnem feladta anno, hogy miképp élt meg dolgokat és hogyan sikerült minden gátló tényezőn felülkerekednie. És ma valóra vált egy hatalmas álma. Ami csak nagyon keveseknek adatik meg. De bele is tette előtte mindazt, amit csak nagyon kevesek hajlandóak beletenni. A MINDENT. Folytak a könnyeim, tudtam, hogy elkések a munkából, de végig kellett néznem, látnom kellett, ahogy a hatalmas úszás után büszkén ül a kötélen, majd elmosolyodik. Mert sikerült. Mert megcsinálta. Bizonyított önmagának és mindenki másnak. Mert mindez benne volt. Mert tudta, hogy képes rá. És a férje is tudta. És ők ketten megcsinálták.
A munkába feltöltődve és tele energiával indultam.
A nyitáskor találtunk egy kiscicát. A tárolóba volt bezárva. Úgy jött-ment utánam, mintha mindig is ismertük volna egymást. kapott tejet, a vékony kis testéből aztán határozottan kidudorodott a teli gyomra. Feltettük a netre a képét, a vendégeket is óvatosan sorra kérdezgettem, nem fogadnák-e be a macskoszt.
Ült az ölemben, feküdt mellettem. Kis időre volt egy cicám.
Aztán egy állatmentő hölgy jött érte, elvitte a 21 cicája mellé, akiknek szintén gazdit keres. Remélem, befogadja egy állatbarát gazdi.
Irtó gyorsnak tűnt ez a mai 9.5 óra, még a lábaim se érezték meg annyira, mint amikor kevesen vannak.
Érdekes, hogy ez a fajta stressz teljesen más hatással van rám, mint pl. az, amikor aggódom valakiért, vagy amikor meglátom vezetés közben, hogy a rendőr int: álljak félre. Ez a felszolgálós-pultos stressz energiát ad, felpörget, még órákkal a műszak vége után is pörgök itthon is és mosolygok, akkor is, ha fáradt vagyok. Nem tudom pontosan kifejezni, mi ez. De jó nagyon.
