Hétvégén egy majd négy évtizede ismerősömöm olyat mondott, ami elgondolkodtatott. Duci, szemüveges kislány volt, és minden nap este, a kádban ülve azt kívánta, bárcsak szép lenne. Azért lepődtem meg, mert ő saját magát nem látta szépnek. Állítólag a gyerekeknek tizenéves korukig nincsenek problémáik a testükkel. Persze vannak csúfolódások, de ez úgy csapódik le bennük, hogy valami más rajtuk, mint a többi gyereken. Kamaszkorban aztán mindenki felismeri, hogy ő maga lány vagy fiú (később férfi vagy nő), és ugye jelentősen változik is a test, ezt meg kell élni és elfogadni. Ilyenkor már megszületik a fejben az én testem és a mások teste, és kezd körvonalazódni, mi az, ami szép. Amit látok, hogy a média rendesen nyomatja, mi az, amit szépnek kellene látnunk. És itt nemigen jönnek elő a belső értékek, ekkora nyomás alatt, ha az ember nem Twiggy testű, nehéz magáról -főleg kamaszként- azt gondolni, hogy én szép vagyok.
(modellkedes.eu)
Érdekes dolog a tükör, mert nagyon sokszor nem azt látjuk benne, amit/akit a külvilág. Főleg, ha az ember elkezd alakulni (sporttal, étkezésel, esetleg életmódváltással), sokszor a külvilágtól már régóta pozitív megerősítést kap, miközben önmagát még mindig hájas malacnak látja. Ezért nem árt egy fogyás elején elfogadni magunkat, látni azt a képet, amik majd leszünk, és tudatosítani, hogy igen: ruhatárat kell majd cserélni, igen: most ilyen vagyok, de folyamatosan alakulok, és néha elképzelni, átélni, milyen is lesz, ha elérem az áhított alakot. Nekem legalábbis fizikailag gyorsabban változik a testem mint a fejemben, és néha meglepődök, ha belenézek egy kirakatüvegbe (mert néha már előfordul), hogy az ott nem egy dagadt nő, hanem egy jó csaj. ;-)
(hotdog)
Azóta egyre gyakrabban sikerül a hátamat kihúzva járnom, és a mosolygás is jobban megy.
A gondolkodás megváltoztatása is egy kulcs. Hogy eldöntöm: jó napom van. Hogy elhatározom: hanyagolom a negatív gondolkodást. Hogy értékelek minden egyes legapróbb eredményt, amit elértem. Hogy élvezem az élet nagyon apró örömeit centikre és mérlegre gondolás nélkül. Hogy miközben minden nap teszek a célomért, nem ez az egyetlen dolog, ami érdekel, ami foglalkoztat, hiszen ha mindent megteszek a célom elérése érdekében, akkor el is fogom érni, az élet pedig ezen kívül annyi minden másból is áll.
Meggyőződésem, hogy ha az ember lelke rendben van, akkor minden rendben van és minden sokkal könnyebb. Minden könnyebben megvalósítható és minden könnyebben átvészelhető. Nem a rózsíszín álomfelhőre vagy a színpompás szappanbuborékra gondolok, hanem arra, amikor az ember belül egyensúlyban van, békében van önmagával. Nem egyszerű ezt az állapotot kialakítani és elérni, de a centiken és a mérlegen túl is van világ, és érdemes ezen dolgozni és megélni.
Szokásnapló, alvásnapló pipa.
Indulhat a nap. :)
