Kedd- gyógytornásznál

Tegnap kértem időpontot W. O. gyógytornásztól, ma délután mehettem.

Meglepődtem. Nagyon alaposan kikérdezett, fizikai és lelki dolgokat is. Aztán úgy "átgyömködött", hogy ihaj. Majd tesztek jöttek. Azt mondta: itt az ideje, hogy elkezdjek foglalkozni magammal. Megtanultunk egy gyakorlatsort, azt kell végeznem naponta háromszor. A végén kaptam kineziológiai tapaszt is. Három nap múlva újra konzultáció. Kérdeztem, tudok-e szerinte jövő héten dolgozni, azt mondta: nem.

Amikor hazajöttem, ebédeltem, majd ledőltem (nagyon elfáradtam), el is aludtam.

M. hívott: lerobbant a motorral, kellene vinnem pumpát. Így kénytelen voltam vezetni (szerencsére Mohácson történt). Az ülés egyszerűen nem megy (egy bejegyzés megírása alatt is sokszor kell felkelnem és mászkálnom), a kuplung nyomkodás is fájdalmas (de állni sem tudok és gyaloglás közben is fáj, de még mindig jobb, mint az ülés). És kell a fájdalomcsillapító...

És közben lüktet a fogam, amit még nyár elején kezdtünk kezelni, muszáj lesz vele foglalkozni, ha tetszik, ha nem. Max kihúzzák séta közben...

Hétfő

Reggel a J-tól kapott elérhetőségek felkeresésével kezdtem. (Borzalmasan nem tudok ülni, így ma sem eresztem bő lére...) W. O. gyógytornásztól fél órán belül kaptam is egy időpontot holnap délutánra.  🙏 (Nem tudom, mennyibe fog kerülni, de így kihagyhatom a háziorvos-reumatológus-gyógytornász kört, ami időben biztosan nem egy nap. Bakker, ha beteg az ember, és főleg, ha borzalmas fájdalmai vannak, mindenét odaadná, hogy enyhítsenek a szenvedésen... Megjegyzés: havi 100ezer körüli tébét vonnak le minden hónapban...) Sosem jártam még gyógytornásznál, kicsit izgulok. 🙈

Ahhoz képest, hogy pár napja még nem tudtam átemelni a bal lábamat a küszöbön, napi 2 gyógytornával és egy óra sétával javult az állapotom. (Hála itt is K. K.-nak a javaslatokért és a torna-videókért!!) Fájdalomcsillapító nélkül sajnos még nem tudok létezni.

Ma nagyon kínlódva-fájva-nyögdécselve készítettem ebédre rántott csirkemellet és krumplipürét. Amennyire fájdalmas volt, olyan finomra sikerült.

És érdekesség. J., aki a szakembereket ajánlotta nekem, családjába bekerült R. Aki Hőgyészről költözött Mohácsra 2 éve, aki ismeri anyut, mamit, engem, akinek a gyerkőcét tanítottam még anno Szakályban, akit kedvelek. Két megjegyzés. 1.: kicsi a világ. 2.: minden út Mohácsra vezet. 😁 🥰

Habár ma sem sikerült este 10 előtt ágyba kerülnöm, a lépésszámláló (újabban üzenetet küld...) javaslatát megfogadom.

Jó éjt!

Lassan...

Csinálom K. gyógytornáit, eszement sokat segítenek. Járok sétálni (fáj, fárasztó, főleg felfelé a majd' 70 lépcsőn a 3. emeletre nem egyszerű), de egyértelműen érzem: a legrosszabb az ülés. 

Fájdalomcsillapító nélkül még nem tudok létezni.

Egy nagyon kedves blogolvasóm, J. segítségével kaptam elérhetőségeket, holnap felveszem velük a kapcsolatot gyógytorna ügyben, itt is nagyon szépen köszönöm!

A ma reggeli gyógytornának voltak nehéz pillanatai, de az a majd' 40 perc nagy részében semmilyen fájdalmat nem éreztem. Mondjuk azokkal a testhelyzetekkel nem lehet boltba menni, dolgozni (...), viszont két napja még nem tudtam könnyezős fájdalom nélkül átemelni a bal lábamat a küszöbön, ma pedig már igen. (Az egyik legnehezebb, legfájdalmasabb dolog kitörölni a hátsómat a wc-n... Lassan nem ártana egy kapaszkodót felfúrni. 🙈)

Tanulok a dologból folyamatosan. Pl. hogy nem tudom siettetni a gyógyulást. Vagy hogy attól, hogy pl. a munkából kimaradás következményein aggódom, nem leszek jobban.

Nekem még mindig kegyetlenül nehéz magamat az első helyre tennem az életemben...

Szombat

M., ha teheti, szombaton elmegy korán piacra és ilyen gyönyörű reggeliket rittyent. (Rántotta is volt friss pékáruval.) Csak hogy legyen valami szépség is a blogon.

Roppant nehezen megy az ülés (is), így rövid leszek.

Tegnap este még visszajelzett Koncsek Krisztina, az Őrangyalom, aki gyógytornász is. Megfogadva a tanácsait ma "gyógytornával" kezdtem a napot (volt egy Antistressz nevű programja pár éve, az ő egyik videójára tornáztam). A torna néha fájt, de voltak testhelyzetek, amikor nagyon jól éreztem magam. Délután elmentem sétálni. Egy órát voltam lent, megpróbáltam nem azon agyalni, hogy fogok felmenni 70 lépcsőn (mert lefelé sem volt kellemes). Még a boltba is beugrottam, csak pár dolgot vettem, holnap, ha képes leszek rá, főzök. Jó volt kint, jólesett, ahogy ismerős rám köszönt a kocsijából, vagy ismeretlen fiatalember odaköszönt "Jó napot kívánok!" (nevettem, mert hát úgy éreztem magam, mint egy néni/öregasszony, pedig a bajaimtól eltekintve egyáltalán nem érzem magam öregnek). Fájt a lépcsőzés felfelé, de nem annyira, hogy ne sikerült volna. Oké, azért volt már bennem két fájdalomcsillapító is. Kora este jött még egy fél órás gyógytorna (egy mások régi Antistressz videó). És persze egy újabb fájdalomcsillapító, de most még kell.

Délelőtt munka is volt, hívtak a babarci kollégák kitöltendő táblázat és Krétába feltöltendő TÉR célok miatt.

Így este most borzalmas a fájdalom, nemrég bevettem a 3. gyógyszert, jobb lesz, remélem.

És ennyi mára nem bírok tovább ülni.

 

Mi jön még?

Ma reggel felkeltem, fájt a "vesém", de mostam, teregettem, mosogatógépet indítottam, kellemetlen volt, de nem volt gond. Fél 10 körül aztán elszabadult a pokol. A tegnapi fájdalom sokszorosa, szinte teljes bal oldali mozgásbeszűkülés, konkrétan se állni, se járni, se ülni, se feküdni nem tudtam, és minden lélegzetvételre, köhhintésre, legapróbb mozdulatra még bele is szúrt. Már folytak a könnyeim a fájdalomtól. De nem vettem be gyógyszert, figyelni akartam, mi lehet ez, mi lesz belőle. De maradt ez a borzalom. Ettem pár falatot, majd kínok kínjával bemásztam az ágyba. Fekve is kegyetlenül fájt, de aztán el tudtam aludni, aludtam egy órát. Újabb kínkeserv, amíg kimásztam az ágyból. A fájdalmat most pontosan éreztem: a gerinc alsó szakaszából indult és sugárzott mindenfelé. Pontosan az a pont ez, amit a kőzúzáskor is éreztem, akkor olyan volt, mintha itt lenne a drót alja, amire felfűzve az összes belső szervemet a gyomromon át ki akarnának hirtelen rántani minden egyes ESWL-ütésnél. Telefonált a húgom, volt/van hasonló gondja. Sokat beszéltünk (mindig tud elgondolkodtató-segítő dolgot mondani). Aztán elővettem a júniusi CT leletemet, mert emlékeztem, hogy a vesekő és a vesekehely-robbanás mellett mást is mutatott. (Hja, vannak cifraságok...) Aztán megtaláltam: spondylosis min. grad. Azaz enyhe fokú csigolyakopás. Riasztottam egy gyógytornász (is) ismerősömet, utánaolvastam a neten is, és délután 3-kor már bevettem egy fájdalomcsillapítót (ami minimálisan segít...). Most komolyan: mi jön még?

Vizsgálaton

Volt röntgen, ultrahang, fizikai vizsgálatok, urológiai szempontból minden rendben. Mutatta az orvosom a röntgenen, hogy a beleim kifejezetten el vannak gázosodva (február óta szinte folyamatosan szedtem antibiotikumot, nem csoda, ha az emésztésem kuka), ez simán nyomhatja a vesét annyira, hogy így fájjon. Espumisan, Normaflore, még több folyadék, fájdalomcsillapító, rendbe kell jönnie. És/vagy mozgásszervi probléma is lehet.

Jó fél órát bent voltam, a végén kérdeztem még (milyen kő lehetett, kell-e étrendet tartani, mik a vesekőre hajlamosító dolgok, lesz-e még vesekövem...).

Egyébként megint megvolt a VIP-érzet: odaértem a klinikára, húztam sorszámot, becsekkoltam a betegfelvételen, hívták a dokit, hogy ott vagyok, jött a doki az osztályról, készült a röntgen, aztán behívtak a rendelőbe, UH, vizsgálatok, pikk-pakk ment.

A kellemes fogadtatás ellenére nem szeretném gyakran élvezni a klinika vendégszeretetét. 😁🙈

Újra...

Tegnap írtam, hogy elkezdett fájni a vesém. Ma is folytatta.

Ma sikerült délután elérnem az orvosomat, aki holnap délután fogad és megnéz a klinikán. (Pont ma egy hete jöttem haza onnan.)

Pantoprazol és társai. Ha csak a savat kötné le ...

Általában ezt írják fel antibiotikum szedésekor. Nekünk is ez van itthon. A blogon egy kedves Olvasó jelezte nekem, hogy azért ez így nem teljesen oké, ezért kérdeztem tegnap, hogy mit ajánlanátok helyette. Mindig tanul az ember, beteszek ide egy videót, amit érdemes megnézni, ha valaki szedi ezeket a ...prazolokat.

Ezt nem hiszem el 😔

Reggel semmi bajom nem volt. Tíz körül éreztem: mintha fájna a vesém. Á, az nem lehet. Kora délután már határozottan fájt. Aztán kellett gyógyszer is. Voltaren75+Nospa80 kombóval 10/6. Lázam nincs, csak ráz a hideg (zokni-nadrág-kardigánban), vizeletteszt negatív, iszom eleget, vizelet megy, tiszta, nem szúr, nem csíp. Ha marad a fájdalom, vissza kell mennem a klinikára...

 

Vissza a jövőbe

Sokan kérdezitek, hogy vagyok. Jól. Kívülről talán semmi nem látszik, hacsak az nem, hogy lassú vagyok és sokszor fújtatok.  

Szerdán jöttem haza a kórházból, aznap fél 11 körül vették ki a stentet (hála! hála! hála!), azóta nincs konkrét vese-ügyi fájdalmam. Csak az a 3 hónap (és főleg a júliusi zúzás utáni 2) az embertelen fájdalommal, a szobafogsággal, a "magamba zárással" teljesen lemerített, fizikailag is legyengített és nagyon lelassított. A csütörtököt meghagytam punnyadós napnak, péntektől elkezdtem a visszagyorsítást.

Úgy volt, hogy műtenek és leghamarabb szeptember 20-án jövök haza. M. pont erre a hétvégére szervezett egy baráti találkozót (tavasszal még szó sem volt leendő vesegörcsről), ezen online kapcsolódtam volna be, avagy jöttek volna Pécsre látogatni. Mivel itthon voltam különösebb fájdalom nélkül, tudtam velük menni vacsorázni, és szombaton a zenés-táncos részre is. M. egyszer megpörgetett, de amúgy úgy táncoltam, hogy ott voltam, főleg a füstgépeket nyomkodtam és sétával a lufikat adtam a táncolók kezébe. (Nagyon jó volt velük találkozni!) Aztán aludtam is fél napot.

Vasárnaptól legyen bármi, legkésőbb este 10-kor elteszem magam aludni. 

Ma pedig elkezdtem a gyakorlatozást az autómmal. A vezetéssel nincs probléma, hiába nem vezettem 3 hónapja, hanem a gyorsasággal, a reakcióidőmmel, hogy 20-szor körül kell néznem, amire ki merek kanyarodni, hogy nem tudom megítélni, hogy a biciklist megelőzhetem-e, beférek-e még elé a kereszteződésig. Mert közben én is haladok, mögöttem is jönnek, rengeteg az autó, a gyalogos, én meg csak kapkodom a fejem. Jelezték a szembejövők, hogy rendőr van valahol, a Tesco felé vezető úton, a kocsim 30-as sebességkorlátozást jelzett, én 50-nel mentem, viszont táblát nem láttam, arra még nem tudok figyelni. A városba ma nem mertem még bemenni kocsival, majd jön az is. Minden nagyon gyors.

Ebéd után le kellett dőljek, irtózatosan fáradt vagyok (fizikailag) és a rég használt testem minden izma bedurrant, komolyan: még a gerinc mellettiben is izomláz van.

Délután még elmentem M-val boltba (ekkor már ő vezetett), teregettem egyet, mosogatógépet pakoltam be, és ez így mára fullra elég.

A víz a konyhaasztalon, ha elmegyek arra, iszom néhány kortyot. A vizelet mennyisége és "technikája" is halad a normális felé.

Az antibiotikum okoz fura bélmozgást és ürítést. (Itt kérdezném: a Pantoprasol helyett mit ajánlanátok?)

Az étvágyam még nem a régi (talán az antibiot. miatt).

A kilók maradtak, viszont a ruháim egyre szűkebbek... (Vagy veszek néhány nagyot, vagy kezdek majd valamit az étkezéssel-mozgással, egyelőre erre nincs kapacitásom.)

(Tegnapi ebédem: paradicsomos-fokhagymás-olívaolajos 5 perces tészta, saláta, limonádé.)

Emlék(ek)

Tegnap egészen elalvásig figyelgettem magam: fordultam, hajoltam, egy lábra álltam, nagy levegőt vettem, pisiltem, este ráfeküdtem minden oldalamra, de nem volt fájdalom. Nekem ez három hónap kínszenvedés után egy merőben új megtapasztalás. Jól aludtam, egyszer sem voltam fent sem inni, sem mosdóban.

Reggel viszonylag konszolidált időben fent voltam, pisi: nem fáj, nem feszít, nem izzadok le, nem kell imára kulcsolnom a kezeimet. (Még kicsit furán csorog, de a stent által kitágított uréternek vissza kell szoknia a természetes méretéhez, meg tegnap egy akkora "botot" dugtak belém (amikor megláttam, megijedtem), hogy lehet, hogy még az is közrejátszik.) Ittam két pohár vizet, válaszoltam rengeteg megjegyzésre, üzenetre, volt intézni való is, kiteregettem gond nélkül. Dél után bementünk M-val a városba, meghívtam enni az Ebédlőbe, Tankerület (kórházi igazolást a hazaérkezést követő munkanapon le kell adni), egy-két bolt. Amikor utána hazaértünk, annyira fáradt voltam (nem tudtam egy svunggal feljönni a harmadikra sem), mintha kivasalt volna egy úthenger. Ledőltem, aludtam is vagy három órát.

A mérhetetlen fáradtságon kívül a vese-sztori mintha sosem történt volna meg. M. reggel levágta a csuklómról a kórházi karkötőket, már csak egy fizikai emlékem van a klinikáról:

Látszik, milyen száraz a bőröm, a lábszáramon sokkal jobban. Szerintem jól jelzi majd a bőröm állapota (is) a veseruptúra gyógyulását (a laborom alapján normális a veseműködésem).

A kórházi táskám még nincs teljesen kipakolva, de nincs már energiám rá. Hamarosan alvás.

A végső megoldás

Az orvosom konzultált többekkel a kőmentes röntgenkép miatt. Végül előkészítettek műtétre mint lehetséges opcióra, aztán betoltak az M3-as műtőbe (ugyanitt tették fel a stentet június 14-én). Altatóorvos, 2 orvos, 2 anesztes, 2 műtős volt bent. Kértem, így kaptam egy bódítót, levették a stentet. Kb 3 másodperc volt és nem fájt, csak kellemetlenséget éreztem, a stent miatti fájdalom azonnal megszűnt. Aztán feltöltöttek kontrasztanyaggal, ennek a kezdetén kaptam még egy bódítót. Átnéztek teljesen, minden rendben, kő sehol. Így nem kellett altatni, nem kellett műtét. Lefolyattak egy infúziót antibiotikummal már a szobában, aludtam még egyet.

Jött az orvosom, beszéltünk: hazamehetek. Pár perce rá megkaptam a zárójelentést. November 4-én vissza kell jönnöm egy kontrollra. Ha addig bármi gond, láz, vesefájdalom, egyéb lenne, akkor jelentkeznem kell. Otthon egy hétig kell még szednem antibiotikumot és nyugton maradnom. Majd jött a másik orvos is, aki bent volt a beavatkozáskor, ő is mondta, milyen szerencsém volt, bármilyen rendellenességnél azonnal jelentkezzek a klinikán, és minden jót kívánt. 

Komolyan mondom: minden kórházi dolgozó úgy bánt minden beteggel, mintha VIP páciensek lettek/lettünk volna. A tegnapi hosszú becsekkolást leszámítva minden pikk-pakk ment, mindenkivel mindent alaposan átbeszéltek a beavatkozás előtt és utána is. Zárójelentés pár perc alatt? Le a kalappal.

M. hamar jött is értem, már itthon vagyok.

Azon kívül, hogy érzem, hogy "megpurgáltak" és nagyon fáradt vagyok, nincs fájdalmam. 🙏

Programváltozás (?)

Műtétre előkészülve. 

Reggel jött az orvosom: a röntgenen nem látszik a kő. Konzultál, majd jön.

Érkezett is: elaltatnak, kontraszt anyaggal átnézik a rendszert. Ha van kő, kiveszik, ha nincs, leveszik a stentet és ennyi volt.

Hát kíváncsi vagyok 😁🙏💤

Holnap műtét

Vacsoráig pihentem, beszélgettünk a szobatársaimmal. És jött a szokásos előre csomagolt frenetikus májkrémes szendvics...

Megkaptam a táblát...

... és az infókat. Éjfél után se étel, se ital, se semmi. Este nyolckor kapok egy vérhigító injekciót és egy Frontint. Holnap én leszek a második a műtőben, 10 óra magasságában kerülök sorra. 

Kicsit izgulok, emellett örülök is, hiszen erre vártam már régóta. 

Bent fekszem, 16 óra a műtétig.

 

Becsekkoltam

Két és fél óra volt a betegfelvétel. Huh. De itt vagyok, ugyanabban a szobában, mint júniusban. Az épület, az orvosok, nővérek sem ismeretlenek. Volt már ebéd (gyümölcs ízű leves, rántott hal, sárgarépás rizs). És egy röntgen. Ma már nem lesz vizsgálat, annyi a dolgom, hogy pihenjek.

Útra készen

Ez a nap is eljött: holnap befekszem a kórházba.

Kész a kórházi táska, remélem, hogy minden szükséges dolgot betettem.

Éjjel alig aludtam, izgultam. Reggel is idegesen ébredtem, aztán a nap folyamán nagy részben megnyugtattam magam: kemény szerda-csütörtököm lesz, de elmúlik, utána pedig napról napra jobb lesz.

Holnap befekvés, holnapután műtét. 

Közeledik...

Fájdalmak? Voltak nagyon kemény negyed-félórák, de volt néhány elviselhetőbb 10/6-os időszak is. Délelőtt a fájdalmak ellenére ténykedtem is (keveset, lassan, fújkodva, közben pihenve), délután be is aludtam.

Kezdek izgulni.

2 nap múlva befekvés, 3 nap múlva műtét.

 

Vese-gondolatok

"A vese sokkal több, mint ,,csak,, a vért szűrő fizikai szerv. A keleti orvosi rendszerek és a spirituális hagyományok szemszögéből úgy tekintik őket, mint életesszenciánk székhelyét, a vitalitás, a bátorság és az akaraterő forrását. Ha megvizsgáljuk a vesék egészsége és általános jóllétünk és kiteljesedésünk közötti mélyebb összefüggéseket, lenyűgöző lehetőségek nyílnak meg előttünk belső energiaforrásunk és rugalmasságunk megerősítésére." forrás

kép

Nem tudom, honnan, ma egész nap gondolatok és kérdések cikáznak a fejemben. Ahogy így este visszagondolok, a fenti gondolathoz tér vissza mindegyik. Nincs életerőm, félek mindentől, nincs akaraterőm. 

Nem részletezem a mai fizikai fájdalmaimat, senkinek nem kívánnám, legyen elég ennyi. Nagyon megvisel, és most már nem csak fizikailag, lelkileg is. Talán innen indultam a gondolataim: ha "orvosilag rendben" vagyok, ha fizikai (mérhető, látható) síkon (ultrahang, röntgen, mikroszkóp) minden rendben, akkor talán tényleg erőt kell vennem magamon és megnézni a lelki hátterét. Amit konkrétan évtizedek óta halogatok. (Mert félek, mert nincs hozzá energiám.) 

Hospice Zs. mondta anno anyu haldoklásának idején, hogy mindenki maga választja a szenvedését, és most, ebben a helyzetemben, ilyen fizikai kínok közepette is azt hiszem, értem, mire gondolt.

51 éves múltam. Nem hiszem, hogy túl sok időm lenne eldöntenem, hogy akarok-e még a földi létemmel kezdeni valamit vagy nem.

3 nap a befekvésig, 4 nap a műtétig.

"Apróságok"

 

Ritka, hogy van energiám fotózni. Ma rávettem magam reggel. A teraszon virágzik sok növény, amiket kitettem a "gyógyítóba" (mamikám Singer varrógép asztala ez). Pedig a legtöbbnek nem jósoltam volna életet.

A fentieket is és a következő kettőt is évzárón kaptam mag "formátumban".

Fizikai állapotom miatt sokat vártam, amíg végre elkezdtem levágni a teljesen tönkrement leandert. Csak a feléig jutottam, gondoltam: így is jó, úgysem él már. És egyszer csak elkezdett hajtani. Onnan, ameddig sikerült haladnom vele. Érdekesen néz ki, de legalább él.

A fikuszkám. Bent volt a komódon, de nemhogy több levele lett volna az idő múlásával, csak egyre kevesbedett. Kitettem gyógyulni, hát láss csodát, elengedett még kint is egy levelet, aztán meggondolta magát és azóta csak nő, nő. Ha így folytatja, nem tudom, hova tudom majd tenni a lakásban.

A rózsáim (3 cserépnyi van) augusztusra ledobták az összes levelüket, nem volt mit tenni, irány a gyógyító. Mára mindhárom visszalevelesedett, sőt virág/bimbó is van rajtuk.

.......

Mária nap van. Keresztanyumat felhívtam, anyunak és maminak gondolatban kívánok boldog névnapot. 🖤

.......

Nem tudom, írtam-e már: a vesekőzúzás után elkezdett egy ideg rángatózni a bal szememnél. Hol erősebben, hol gyengébben. Aztán néha abbamarad. Azóta a bal ajkam fölött is ez van és néha a jobb szememnél is...

Tegnap a fájdalom onnan indult, ahova a zúzáskor a bőrömnél beléptek a lökéshullámok (onnan tudom, hol volt ez, mert a kezelés után bepirosodott).

Ma pedig határozottan ott a fájdalom középpontja, ahol a zúzáskor "véget értek" a hullámok, ez az a pont a gerincem alsó szakaszán, ahol a zúzás alatt éreztem, hogy mintha onnan rántaná össze egy "drót" hirtelen az összes belső szervemet felfűzve erre a fájdalom"szálra" és akarná a gyomromon keresztül mindet egyszerre kitépni minden egyes lökéshullámnál.

Csak remélni merem, hogy a műtét és a majdnai stent kivétel után ez jó irányba változik...

.......

Írtam már: pár napja folyamatos (!!) vizelési ingerem van, pár percenként rohangáltam a mosdóba. Most éjjel két óránként. Reggel mondtam magamnak: Timi, éjjel aludni kell, pihenni. Mivel nincs baktérium a vizeletemben (tegnap jött meg a tenyésztés eredménye), nem csíp, "csak" az inger folyamatos, nincs hólyaghurutod. Utánaolvastam: kiválthatja a stent, de akár stressz is. Úgyhogy nyugi! (Ma napközben kábé 3negyed óránként jártam.)

.......

A reggeli virágfotózás, gyógyszerbevétel után a fájdalom felment 10/7-8-9-re hullámzóan. M. ment a városba, szerettem volna menni, megbeszéltük: megyek, ha nem bírom, max hazahoz. Nehezen, de megcsináltam. Vettem még két XXL-es hálóinget, ez a méret már csak rendben lesz (...)!

.......

Tegnap reggel készítettem a konyhapultra a hozzávalókat, hogy főzök egy levest. Szerinted? Most is úgy ott van, ahogy tegnap reggel... :(

.......

4 nap a befekvésig, 5 nap a műtétig.

Csütörtök

Egy szuper és két jó nap után ma viszonylag nyugodt délelőtt volt, aztán egy odabacós 5-6 órás fájdalomcunami... Persze: egyszer minden elmúlik. Tényleg nem értem, hogy a 21. században miért hagyják szenvedni az embereket.

5 nap a befekvésig, 6 nap a műtétig.