Eladtam a Mitskemet

Mitsukát abból a pénzből vettem, amit anno Olaszországban kerestem. Elengedtek 8 hónapra az akkori munkahelyemről külföldre, mert kölcsönünk volt, és anyuval ketten sem tudtuk fenntartani a tamási házat. Pár hónap tanítás után pedig felmondtam, és kimentem újra mosogatni, mert autót szerettem volna vásárolni. Sokáig keresgéltem, míg végül 2010. nyarán megtaláltam ezt a kis ékszerdobozt.

Nagyon hozzám nőtt, napi szinten használtam. Rengeteg helyre elvitt. Most csak random válogatok pár képet a gépról.

Felsőszentmárton.

Munka, anyu sugárkezelés.

Hőgyész, Tátra utca.

Pécs, Onkoközpont parkoló.

Kis kör.

Munkából hazafelé.

Bátaszék, az év fája.

Nyaralás.

Hőgyész (ott áll a háttérben, a garázs előtt).

Az albérlet parkolójában.

Budapesten.

Sátorhelyen.

Pécsváradon.

Északon.

Ő vitt el Budapestre repülőt vezetni.

M-t is ide hoztam Pécsre endokrinológushoz.

Budaörsre is vitt kisrepülőzni.

Reggel, munkába menet.

Hőgyész, Ifjúság utca, keresztanyumnál.

Bled, Szlovénia.

Vintgár szurdok.

Tötymörgés munkából hazafelé.

Mindemellett rengeteg nyaralás a húgom gyerekeivel, vele hordtam anyut sugárterápiára, vele jártam dolgozni, mamit én vittem be vele az otthonba, anyut költöztettem sok telekocsival Mohácsra, aztán a halála után Mitsek hatalmas csomagtartójában hordtuk el anyu dolgainak a nagy részét, és még sorolhatnám.

Az eladás folyamatában rengeteg dolgot tanultam a világról, magamról, az emberekről. Idegőrlő volt, ahogy sorban bejelentkeztek időpontra autót nézni, aztán nem jöttek. Roppant fárasztó volt a rengeteg telefon, email, kérdés. A kekeckedés. Pl. miért nincs benne ülésmagasító?!? (Mert, hölgyem, ez egy 2006-os kisautó, egy kis Colt, nem egy S-es Merci. Persze ezt csak gondoltam, nem így válaszoltam.) Ja, hát vannak rajta kavicsfelverődések? (...) Kereskedőket is megkerestem, sokat. Ahhoz képest, ahogy hirdetik magukat (autófelvásárlás) -tisztelet a kivételnek!!-, nem országosan vásárol fel sok magát úgy reklámozó, a lehető legjobb ár az a roncs autó kategória, nagyon sokan nem is válaszoltak, pedig telefonon kérték az adatokat (...). 

De tegnap este ketten is versengtek érte. A hölgy, aki megvette, már mosolyogva szállt ki az autójukból, azonnal beült egy próbakörre, és már amikor hátramenetbe kapcsolta a váltót, hogy kitolat a parkolóból, végig fülig érő mosollyal mondta: nekem kell ez az autó. Az első kanyar után azt mondta: nem is megyek többet, megveszem. Egyszerűen beleszeretett. Nekem ez nagy öröm.

Azért este jól megsirattam a kisautót. És szinte semmit nem aludtam. Reggel aztán valahogy összegyűlt minden gyászom (fél év alatt meghalt anyu, aztán mami, eladtuk anyu lakását, végül eladtam az autómat). Olyan rosszullét jött rám, hogy hánytam is. És olyan fuldokló köhögés, minta január 6-án hajnali 5-kor.

Reggel (amint jobban lettem) elmentem a Kormányablakba bejelenteni az eladást, aztán kis Lánycsókra a Suzukihoz, Zs. felajánlotta, amikor vettem az új autót, hogy ha elmegy a Mitsek, átírja nekem a biztosítás bónuszt.

Életem első autója volt. És nagyon-nagyon szerettem. Jó helyre került (Dombóvárra egyébként), és nem mellékesen van helyette másik.

Mitsek, köszönöm ezt a 14 évet!!

Kedd: főzés, strand, jel

Tegnap tettem el még lecsót.

Készült paprika krémleves is.

Ma egész délelőtt házisárkánykodtam, főztem zöldséglevest, borsófőzeléket, sárgaborsó fasírtot. Ebéd után M-val elmentünk Domboriba fürdeni.

A kiskocsi megállt 4.5 literes fogyasztásnál, eddig legtöbbször ketten utaztunk benne, eddig végig klímával használtuk, van benne csak város, van autópálya, minden, araszolgatás, 140-ezés is. Azért írom, mert így -páylán- Dombori oda-vissza az ingyenes stranddal olcsóbb, mint kettőnknek egy-egy belépő a mohácsi uszodába.

A strand Domboriban pedig egyszerűen mesés.

A múltkor nem, de ma sokszor eszembe jutott itt anyu.

Amikor hazaértünk, belenyúltam a zsebembe, és akkor jutott eszembe, hogy mit találtam, amikor a strandon átöltöztem bikiniből hazautazósba. Mondtam is M-nak:

- Nézd, találtam az öltözéskor egy szív alakú követ!

M: - Nagyi!

Igen: nekem is anyu jutott róla rögtön eszembe akkor.

Búza Edina : Amikor elmegyek  

Amikor elmegyek, én akkor is itt leszek.

Én leszek a sugallat, ki tanácsot ad szívednek.

Ott leszek az őszi szél süvítő hangjában,  

Melegítem kedves arcod a Nap sugarában.

Én leszek a felhő, amely öntöz a kertedben,

Ott leszek a folyóban, minden homokszemben.

Elbújok az erdő fái hajlongó ágában,

Virág leszek kis csokrodban, pillangó a nyárban.

Én leszek a kismadár, ki dalolva tovaszáll, 

Ott leszek a friss harmatban, hajnalnak hajnalán.

Rejtőzöm a hűs záporban, tavaszi szellőben,               

Rám találhatsz kicsiny gyermek csillogó szemében.

Nem érzed majd, de én mindig fogom kezed,

Bármi fáj lelkednek, együtt sírok veled.

Bánatban reménynek hívsz, boldogságban örömnek,

Örökké veled leszek, akkor is, ha elmegyek.

Hát ja...

Régebben, ha bármi nem úgy történt, ahogy szerettem volna vagy amire számítottam, sorscsapásként éltem meg. Hogy nekem semmi nem sikerül, milyen szerencsétlen vagyok, egy kész sorscsapás. Anyu halála óta egyre inkább úgy érzem, hogy ha bármi balul sül el, az egy tanítás. Egy lecke.

Tegnap estefelé csináltam egy hülyeséget. Amikor megcsináltam, még nem gondoltam ezt, csak amikor utána belegondoltam: Timi, te nem vagy normális. Nem akartam, mégis ment a para. Egészen addig, amíg konstatáltam: átvertek. Megszívattak.

Nemhogy dühös nem voltam, határozottan megnyugodtam. És rájöttem: hogyan kérhetném, hogy tiszteljék a határaimat, ha nincsenek határaim? Miért ugrálok én mindenki kénye-kedvére csak azért, hogy minden a legsimábban, leginkább konfliktusmentesen menjen? Miért kerülöm a konfliktusokat? Miért nincsenek határaim? Miért vagyok türelmetlen? Miért nem tudok lazább, spontánabb lenni? 

A minap, amikor Domboriban voltunk fürdőzni, bikiniben voltam. Koránt sincs sellő alakom, a műtétem óta nem mozogtam (...). De mindez egyáltalán nem érdekelt. És arra gondoltam: mennyivel egyszerűbb, könnyebb, örömtelibb lett volna, ha korábban az egész életemben ugyanígy gondoltam volna magamra, ugyanígy éreztem volna a testemmel kapcsolatban. Miért görcsöltem annyit (túlontúl sokat) amiatt, hogy éppen hogy nézek ki?

Még itt vagyok. Ha itt vagyok, annak valószínűleg oka van. Talán éppen ezek a felismerések. Talán rejtőzhet bennem annyi erő (?), hogy fejlődjek még. Hja, ha kapok kétszáz évet, talán sikerül is megtennem mindazt, amiben változtatnom kéne...

 

Vasárnap

Tegnapi ebéd (25 perc alatt).

És ahogy mostanában érzem magam:

És csináltam egy hülyeséget. Ha ma vagy holnap nem jelentkezem, akkor tényleg nagy hülyeség volt...

Péntek

Nehéz napom volt ma fizikailag is és lelkileg is. (Még mindig nem alszom jól, ha végig is alszom az éjszakát, úgy ébredek reggel, mint aki egész nap szenet hordott...) 

Időben ébredtem, de olyan fél kilencig csak voltam.

Aztán reggeli után nekiláttam a házimunkának. Mert bár kicsi a lakás, rengeteg a tennivaló, ha bárhol elkezdem, meglátom, hogy jaj, ezeket a virágokat meg kell locsolni, de akkor már letörlöm a polcot, de juj, ezt a szőnyeget is ki kell rázni, de ha már a teraszon vagyok, megrendezem a virágokat, de a ruhák is megszáradtak, leszedem..., és nincs vége. A spájzot is megrendeztem kicsit, aztán a tusolót vízkőtlenítettem (Mohácson botrányosan kemény a víz, nagyon kemény meló egy tusoló takarítás is...). 

Közben el-elpityeredtem magam. Ma különösen nagyon hiányzik anyu. Nem tudom megmagyarázni, miért. 

Hajat is mostam, a dombori Duna-víz után nem ártott. (Megjegyzés. Van több hajápoló a neten. Nekem roppant (!!!!!!) száraz a hajam, millió (!) hajcuccot kipróbáltam, egyelőre semmi (!!) nem teszi nem szárazzá. Szóval a netről még tavaly rendeltem egy szupernek tűnő sampon-balzsamot: persze semmit nem csinált a hajammal. Két hete megrendeltem -akciós volt- azt a bizonyos rózsaszín dobozost (aki netezik, tuti, hogy találkozott vele). Csak azért, mert amikor B-nél voltam év elején, elhozta a sajátját, azzal csinálta a hajamat és viszonylag jó volt. Most már többször használtam: hát ettől sem lesz nem száraz a hajam. (El fogom használni persze. Nem lesz nehéz, mert -szerencsére- sok hajam van, rengeteg sampon és balzsam kell rá.) A múltkor voltam az Eco family-ban rágóért, és láttam, hogy a hajolaj, amit használok (és ez eddig a legjobb) egy termékcsalád része. Ráadásul nem is drága, így vettem egy sampont és egy hamvasító sampont. Ma ezzel mostam hajat és lám!, sokkal puhább és fényesebb a sörényem, mint eddig bármitől. (Ez még korántsem az, amilyet szeretnék, de eddig a legjobb.))

Aztán úgy elfáradtam, hogy le kellett dőljek... Elég volt húsz perc ahhoz, hogy fel tudjak kelni, de az kellett. Még nem volt dél...

Amint végeztem az ebéddel (cukkini lecsó bulgurral tegnapról), írt anyu lakásának az új tulaja az átíratások miatt, úgyhogy nyomtattam, kitöltöttem, scanneltem, küldtem. Már annyira tele mindenem ezekkel a hivatalos ügyekkel, hogy közben majdnem sírva fakadtam. Aztán eszembe jutott anyu, aki konkrétan ugyanezt csinálta a hőgyészi ház eladásakor, és emlékszem rá: majdnem ráment idegileg (aztán ugye tudjuk, hogy lett egy másodlagos tumora...), és azt mondtam: Anyu, én nem akarok úgy járni, mint te, én nem akarok rámenni erre, szerintem nem éri meg. Vettem néhány nagy levegőt és "elengedtem" a dolgot.

Amikor végeztem, elkezdett csörögni a telefonom, és majdnem este nyolcig folyamatosan beszéltem a Mitsekről (mert még megvan). 

Így nem volt időm elpakolni a konyhaasztalról a cuccomat, ami pedig tervben volt.

(Közben M. csomagjáért is lementem V-hoz, aki átvette.)

Ma összefutottam A-val. Kérdezte, hogy bírom. Hirtelen nem tudtam, mire gondol, aztán mondta, hogy mennyi minden történik mostanában velem. Megsimogatta a karomat, akkor fogtam fel, mire gondol.

Hát igen... Anyu ápolása, a túloldalra kísérése, aztán rá négy hónapra mami halála, anyu lakásának kiürítése, kiárusítása, eladása... (mellette munka...) azért tényleg nem semmi... Mindezt nem lehet két perc alatt meg nem történtté tenni, feldolgozni. 

És közben zajlik az élet...

Csütörtök

Nagyüzem volt ma. Délelőtti bolt után főzőcske. Nagy adag lecsó. Ebből vettem ki magamnak és lett kolbászos -cukkinis lecsó (M. ezt nem szereti), M-nak is lett lett 2 adag, a maradékot pedig letettem üvegben télire (kettő lett). Készült még bulgur és cukkini krémleves.

Ebéd:

Szerda

Végigaludtam az éjszakát. Reggel piac, aztán bóbicálás délig... Délután Dombori. Igazán kellemes volt.

 

A kör bezárult

Drága anyukám!

Ma bezárult a kör. Délelőtt utoljára mentem fel a lakásodba. Csak pár dolog maradt ott.

A hőmérő, amit Hőgyészről hoztál el a bejárati ajtó mellől.

Szintén onnan került ide ez is.

És az angyal. 

Nem volt bennem semmi érzelgősség. Inkább egyfajta, a felismerésből adódó döbbenet, amiért már nem KELL felmenni, és amiatt, hogy már nem is LEHET. Ma délután ugyanis aláírtuk az adásvételi szerződést és megtörtént a kulcsátadás.

Ügyes vagy, hiszen a húgomnak is jönnie kellett, összehoztál minket megint.

És köszönöm, hogy ha ily módon is, de megismerhettem V-t, az ingatlanost. Mintha mindig is ismertem volna.

Nagyon aranyos fiatal pár fog ott lakni, tudom, hogy neked is szimpatikusak, látlak, ahogy mosolyogsz, örülsz nekik, és legszívesebben megölelgetnéd őket. Kívánom, hogy jusson nekik abból a mérhetetlen szeretetből, ami benned megvolt.

Itthon aztán mécsest gyújtottam neked. És egy füstölőt minden élő és már a túloldalon lévő szerettemért, rokonomért és ismerősömért.

Hétvége vége

Borzasztó gyorsa eltelt a hétvége. Ma reggeli után visszamentem a szobába, ledőltem, és azt éreztem: na mostantól tudnék pihenni, igazán kikapcsolni. De csomagolni kellett és kicsekkolni.

Hőgyésznek vettem az irányt (nagyon közel van), bementem keresztanyumhoz. (Megint isteni ebéddel várt, és két zacskó paradicsommal és két zacskó sütivel indultam tőle haza, itt is nagyon köszönöm!) Nem mentem most át Tamásiba a temetőbe és Hőgyészen sem voltam, mert a húgomék tegnap csináltak nagy túrát és voltak mindenkinél.

Pénteken, odafelé csak Pécsig háromszor jelezte az autó, hogy fáradt vagyok, tartsak pihenőt. Amióta nálam van, ez az egy piros veszélyjelzés villog benne, szinte folyamatosan... Érdekes: hazafelé egyszer sem villant fel. Ezek szerint még egy gép által is érzékelhető, hogy azért nagyon jót tett a hétvége.

Hazaérve bankos levél várt és írt a húgom írt, hogy emlékeztessen közüzemi meghatalmazások nyomtatására. Hja: visszacsobbantam a hétköznapokba...

Holnap megint nagy nap lesz. Utoljára megyek fel anyu lakásába, délután megyünk aláírni az adásvételi szerződést.

Hirtelen hétvége 2. nap

A teraszról a reggeli nap.

Reggeli a teraszon.

Ahogy felnéztem, láttam a Holdat. És tudtam, hogy mami ott van, azon túl.

A reggeli után belevetettem magam a wellness és a strand világába.

Van egy ugyanilyen kép, amin M. és anyu sétál ebben a medencében. 

Most leginkább én bitoroltam. Ez a legmelegebb termálvíz itt, minden porcikám hálás volt érte.

A telefont először le sem vittem. Csak délután jöttem fel érte a szobába. Hogy lefotózzam a tó-kört.

Ekkorra (du. 3) lett borzalmasan meleg. Már a hideg vizes medence sem adott enyhülést, így feljöttem a szobába, fürödtem, hajat mostam és mentem vacsorázni. 

Ma inkább húsos volt a választék, nem szeretem. De örültem, mert igazán nem voltam éhes. 

Tárkonyos ragu leves.

Tarhonya (imádom!), szarvaspörkölt.

Mákos guba. Gyümölcs.

Fagyi (egyébként jégkrém). 

Most pedig alvás.