Kedd

A karanténomat végül nem oldották fel hivatalosan, majd ma éjfélkor hatályavesztődik.

Tegnap sikerült intézkedni táppénz ügyben: csütörtök-péntekre kértem, a hétfő-keddit "lemondtam. Keresőképtelenség kezdete csütörtök, vége péntek. Szerencsére gyorsan gyógyuló típus vagyok...

És megterhelő sem volt visszavonatni a táppénzt...

Ugye intéztem a táppénzemet, aztán visszaintéztem, majd mentem a Tankerületbe leadni a táppénzes papírt, onnan mentem dolgozni.

Sűrű volt a mai munkanap és hosszú (10+ óra). Folyamatos tevékenységgel. felét sem tudtam megcsinálni annak, amit szerettem volna, aztán este szülői volt. Mivel (papíron, hivatalosan) 26 órám van, gyakorlatilag pedig 32 (pénteken 6 óra alatt 9 az összevont osztályok miatt), fizikai képtelenség mindegyikre böcsülettel felkészülni. Pedig minden gyerekcsapat más, az idei 2. osztállyal nem ugyanazt, nem ugyanúgy tanuljuk németen (mert a tavalyi 2. egy erős csapat, velük elsőben el lehetett kezdeni a következő tanév anyagát, a mostani 2. pedig lassabb tempójú, nem olyan szorgalmas), tehát kellene a felkészülés nagyon. Idén van egy tantárgyam, amit nem szakosként látok el, hát gatyafelkötős, de sajnos nincsenek üres óráim az erre való készülésre (sem). 

Ma két csapatnál az óra végi kérdésem az volt, hogy érezték magukat az órán. Az egyik rajzolta, a másik kirakta.

Nekem ez az, ami számít. Minden másra ott a mászterkárd.

Pedagógus vs Timi néni

Sok-sok éve szinte letagadom, hogy tanító vagyok. A pedagógus szó régóta valami férget, undorítót, üldözendőt, elnyomandót, rinyálót jelent a köztudatban. Az átlagembernek halvány lila elképzelése sincs, mit csinál egy tanító/tanár egy iskolában, közeli ismerősömtől is megkaptam pár éve, hogy én csak ne sírjak (megkérdezte, hogy vagyok és azt merészeltem mondani, hogy fáradtan), mert tartok 3 maximum 4 órát, aztán megyek haza, ott a 3 hónap nyári szünet meg a többi (... ... ...). Nem hogy nem veszik a fáradságot arra, hogy bejöjjenek velem egyetlen napra a suliba, hanem még fel is ülnek a médiának, a politikusoknak. Akiknek (vagy 15 éve mondom) annyira egyértelmű a céljuk az oktatás lezüllesztésével (is), hogy még a Holdról is látszik, sőt már nem is burkoltan teszik, hanem teljesen nyíltan. Megspékelve azzal, hogy így is gyűlöletet keltenek, ellentéteket szítanak, mint már mindenben.

A képen szereplő mondatot tényként odavetik a médiában. Támogatják? Én támogatom? A kérdést sem tették fel. Sosem kérdeznek, csak közlik a néppel, hogy hogyan döntöttek a pedagógusok, mi a véleményük. A PDSZ ugyanezt teszi (gyk. Pedagógus Szakszervezet), az én nevemben is beszél, tárgyalgat (...), pedig nem is vagyok szakszervezeti tag.

Már 3 másik országban éltem-dolgoztam. És tíznél is több éve nem nézek tévét. Nekem senki nem tudja bebeszélni, hogy bárhol rosszabb, mint itthon. Nem azért, mert nem hiszem el, hanem azért, mert tudom, hogy nem így van. Már 15 éve Olaszországban is feltűnt, hogy más ott (is) az élet, más a közhangulat. Ugyanezt tapasztaltam Németországban és Ausztriában is. (Ja, jobbak az utak, más minőségűek a termékek (... ... ...).) Ezen három ország mindegyikében tudták, hogy pedagógus vagyok, és egyszerűen nem értették, miért megyek el akkor külhonba mosogatni, cart pucolni, időseket ápolni, hiszen jó szakmám van, megbecsült. Nem hitték el, amiket (már akkoriban) meséltem az itthoni helyzetről.

Itthon nem szeretem, hogy pedagógus vagyok. Mert ez ebben az országban az egyik legszégyenteljesebb dolog. Úgyhogy gyerekekkel foglalkozom, ezt csinálom. És megmaradok szimplán Timi néninek.

 

Vasárnap

 

Közös étkezések...

... közös munka A-nál.

Egy apróságon kívül minden tervezett dolog elkészült.

Holnap reggel K. segítségével kiderítem, hogy táppénzen vagyok-e, azaz hogy menjek-e dolgozni. Bár még így sem egyértelmű, mert a karanténkötelezettséget feloldó határozatot még nem kaptam meg (a sulisaink már pénteken, hogy aznap déltől szabadok). A Müller Cecília-levelet pénteken kapta meg a suli az iskolai karanténosdi megszüntetéséről, fogalmam nincs, ez felülírja-e a megyei népeü. határozatát (no de se jogász nem vagyok, se népeüs, honnan tudhatnám...). Úgyhogy marad az örök székely verzió: Igy is úgy lösz.

Karanténszabadultan A-nál

Eső után napsütés, csodás kékek A- nál. 

A. Mohácson. Egész csapat segített neki. (Nem vagyok nagy szerkesztő, látszik. 😂 ) 

Este Mini (M. lemaradt a szelfiről, rövid a karom...) 

WTF 2

Visszavonták a karanténkötelezettséget. 

Karantények

A tegnapihoz:

Online tanítás karantén alatt kizárva, rendkívüli szünetet rendeltek el, ezeket a tanítási napokat be kell pótolni.

Ma hívtam a háziorvost a táppénz miatt, nem értette és nem akarta elhinni az egész helyzetet: mi az, hogy az egész iskola karanténban, miért nem csak a beteg gyerek osztálya, ki mondta, hogy ezt kell csinálni, beteg vagyok-e, hogy kell a táppénz (...), ilyen nincs...

Karantén(y)osan elvoltam ma. Sokat aludtam, volt kis házimunka és pakolódás. Meg kis "izgalom": a lépcsőházunkban megint dugulás volt. Azaz ilyenkor no wc és fürdőszoba használat. Szerencsénkre sikerült megoldani a problémát. (Októberben viszont a lépcsőház teljes csőrendszerét kicserélik, két hétig leszünk fürdőszoba és wc nélkül...)

WTF

Nem írom részleteiben, mert akkor belegondolnék az egészbe, és csak azt tudnám mondani, amit szerencsétlen mamikám mostanában: megbbbolondulok...

Szóval csak a tény(ek).

Gyereket ma tesztelik, pozitív.

Suli (oltatlanok) karanténba, gyerekek (összes) 5 napra, én 7-re.

A népeü. szerint 6.-ától (!!! - ma szept. 7. van) 13. éjfélig az 7 nap.

A határozatban az áll: töltsem le a házi karantén appot. Csahogy az már nem működik.

Oltott kollegáknak munkahelyi munkavégzés elrendelése (gyerekek nélkül).

Nekem: táppénz...

Szintén tény: a húgom ma volt a lánya szülői értekezletén, ahol minden ofő bejelentette: nincs járványügyi helyzet, nincs kovid, aki beteg, maradjon otthon, ha meggyógyult, orvosi igazolással, tünetmentesen jöhet az iskolába. Gyerek is, felnőtt is. Mindegy, hogy "oltott" vagy "oltatlan". Budapesten.

(Tényleg nem írok semmit ehhez, nem kommentálom, nem kérdezek. De ma kurva roppant sokat káromkodtam.)

Dobozolás 3 napra

Ki korán kel, a reggeliig is sok dologgal elkészül, az ebédig pedig elkészül a dobozolás (is).

3 napra készültem.

Reggeli: szendvics (kenyér, sajt, szalámi, paprika).

Tízórai: gyümölcsös krémtúró (túró, eritrit, natúr joghurt, áfonya/barack), a 3. napra szerdán teszek valamit.

Ebéd: borsófőzelék, sült kolbász/hurka (nem ideális, de anyutól kaptam tegnap, nem fogom kidobni), a 3. napra tojás készül hozzá aznap reggel.

Vacsora: tonhal saláta (saláta, tonhal, főtt tojás).

...

Előző dobozolás itt.

 

Korán...

Ki korán kel, felénk nem lel aranyat, de reggeliig kész két adag mosással, teregetéssel, és befőzte a kapott paprikából, paradicsomból a lecsót.

Szombat- még mindig szülinap

Anyu sem maradhatott ki a sorból, ünnepi menüvel, tortával és ajándékkal köszöntött. Sok minden más közben ünnepeltünk kicsit, a hajam is befestve-lemosva, vasalva csak evés után lett (és milyen furcsa a több hónap göndörség után!).

Este még itthon is teendők, és holnapra olyan hosszú listát írtam, hogy ha ma nem aludnék, akkor sem végeznék hétfőig... Tudom: prioritások. Majd igyekszem.

 

Csütörtök- becsengetés

Ha az ember este 6-kor ér haza (mert pl. munkaidő után még van dolog), délben, munka közben nyammogta el a tízóraiját, akkor ráüti az ebédjére a vacsora-tojást, összesüti és megeszi.

Széljegyzet:

Beugrottam a boltba, mert a holnapi ebédhez ma kell a párolt zöldséget elkészíteni. Megálltam a fagyasztós pult előtt, csak kerekedett a szemem és szó szerint majdnem sírva fakadtam az árak láttán.

Tündér legkisebbeink. :) Úgy néz ki, nem csak ennyien lesznek. Van nálunk jövés-menés, leginkább jövés.

Az első napban a legjobb: mesélnek, hol voltak, mit láttak, kivel találkoztak, hány foguk mozog, meg is mutatják, melyik, a fogtündér ajándékot hoz nekik. Kinek milyen a radírja, van-e újabb üzenő, van, aki megkérdezi azt, mikor jön a szünidő. Szép új cipő, hűtős táska, jaj, az nagyon jó, menő, s mi lapul a legaljába'? Üveggolyó, színes kő. (Ó, ez versike. :) Megfertőzött az évnyitó. :D  Na jó, akkor versben:)

A holnapi nap munkanap, 

reggel az ébresztő vár,

elbúcsúzom, vége mára,

nyugodt, szép, jó éjszakát!

Szerda

Sűrű tanítás előtti utolsó munkanap volt. Nagyot nőttek a gyerekek, az elsősök pedig kis picik, cukik, tündérhercegnők. :)

A munka utáni itthoniság is sűrű volt.

Anyu volt mamit látogatni. Mami nem értette, mert épp anyu temetése volt (urnás), hogy lehet itt, ha a hamvai Tamásiban vannak? Én ma délelőtt ott voltam maminál. (A kis fejében.) Vég nélkül halnak meg a szerettei (anyu a legtöbbször, különféle módozatokban), folyamatosan temetéseket intéz, halotti tort szervez, megbbbolondul! (Drága mamikám...)

A gyerekek fogadására felkészültünk. Irdatlan kemény év lesz. Ma is vagy 10 emailt kaptunk, az egyik a bemeneti mérés útmutatója, 35 oldal (!!), hát el se kezdtem olvasni. 4. osztály matek, magyar. Időkorlát nélküli feladatok, kettőbe belenéztem (példa feladatok), hát szerintem ez lesz az egyik "ottalvós bulink"... ... ...

Évnyitós ruci előkészítve, esernyő is, váltóruha is, ha a kajás dobozaimat nem hagyom itthon, kibírom a délutáni munkát is (persze papírmunka, adminisztráció, dokumentum szerkesztés...).

Dobozolás 3 napra

Este 9. Munka után a sok itthoni mellett-közben dobozoltam is 3 napra. A 3. napra majd előző este készül a többi a rizshez.

R: bundás kenyér, paprika

T: gyümi, mag

E: rizs, zöldség, mozzarella, 1 ek tejföl

V: rántotta lesz zöldséggel.

Hétfő

 Ma elég sokat jöttem-mentem, így többször használtam a bejárati ajtót lent és a közös helyiséget...

... és a lépcsőházat.

Többször voltam a teraszon munka után.

Felkapcsoltam a hangulatvilágítást, kikönyököltem a széles fapárkányra...

... és néztem az ősfás parkot...

... és az egyik fűszerkertet.

Elhatároztam, hogy az esti étkezés előtt még leugrok csobbanni egyet a ház melletti medencébe.

Furán nézett ki, de elfogyasztottam a degusztációs vacsorámat.

Hja, Botanica és Mohács Felszab: álom és valóság...

Vasárnap- naná, hogy szülinap!

 Reggeli fények bent...

... és kint...

Ha már van kád, korán keltem, hogy tudjam (=legyen időm) használni.

Reggeli:

Hozzá ilyen kapucsínó:

Mivel most tényleg közel voltunk, végre meglátogattuk a húgomékat. (Ezek az ő képei.)

Itt is szülinapoztunk kicsit. A sajttortát a húgom kis-nagylánya készítette. Simán cukrász minőség!

Aztán konszolidált időben haza. Holnap sajnos mindenki dolgozik...

Csodajó hévége volt, minden közreműködőnek hálás köszönet!

Szombat-szülinap

Pénteken 48 lettem. Ajándék születésnapi hétvége M-tól. 

Meglepetéssel:

Hűsítő punyival:

Degusztációs vacsorával. 

Biztosan mindenki tudja rajtam kívül, mit jelent ez, én utánanéztem. És  megijedtem: bakker, éhes maradok! Mert hogy a stílus fine dining. Ezt speciel értem, mert amikor a Konyhafőnök castingon voltam, ilyennel kellett készülni. 

(Az ételek nevét otthon pötyögöm.) 

Vendégváró:

Előétel:

Leves:

Először ezt kaptuk, nem tudtuk, ezt meg kell-e enni előre vagy a lével, ami majd jön. 😂🙃

De jött a lé, és elolvadtunk a kulináris gyönyörűségtől. 

Főétel:

Fenomenális ízorgia. 

Desszert:

A piknikkosár után pont elég volt a mennyiség. Minden fogásnál elmondták, mi ez, hogyan, miből készül, ha kérdeztem, készségesen válaszolt Judit is, Máté is, a házigazdáink. 

Csodás nap volt, az bizonyos. M., itt is köszönöm.