Napjaim

Összefoglalva elég lenne ez a kép:

Folyik a Tracht Tag Projekt...

... gyönyörűen nőnek a nagyok ültetvényei...

... ma a húsvét és Tracht Tag Projekt mellett a kicsikkel teát is főztünk németen...

... a heti egy lyukas órámban - sok más mellett - újfajta szógyakorlási és szótanulási módszerrel készültem holnapra a második osztálynak...

... és - Gulyás Gergely után szabadon - ma éppen 3.5 km-t álltam ...

Olyan munkám van, amit roppant mód dívik szapulni. Ilyen az, ha az ember kávézik és segget vakar egész nap, nem dolgozik, vagy max tart 2-3 órát, aztán hazamegy, degeszre keresi magát, aztán egész nyáron a Maldív-szigeteken sütteti a hasát. Ezek ilyen napi szintű dolgok. Mint az is, hogy bármi van a gyerekkel, azért a pedagógus a hibás, tudod, ez a "ha van rajta sapka, azért kap, ha nincs, akkor azért". Kénytelen az ember ezeket nem a szívére venni, különben kuka az egész. Ma újabb dologért lettünk felelősek: vannak túlsúlyos tanulók és a gerincük is gyatra - mi a francot csinálnak tesin? Én nem megyek bele a témába. Csupán itt hagyom a mai, állami, okostányéros, tápanyagdús, értelmes gyerektízórai fotóját.

(Csokigolyó tejjel.)

Szóval:

Vasárnap

Pár óra leforgása alatt a tavaszból tél lett. 

A kis kabátomban utaztam pénteken, ma a téli kabátomban haza.

Hazafelé beugrás anyuékhoz.

Itthon kipakolás, kis vacsi, és hamarosan alvás.

Nagyon jó kikapcsolódás volt, a betegségem miatt -ha jól emlékszem- egy éve találkoztam a csapattal utoljára, akkor vittem a salátás dobozaimat. Most ettem, ittam mindent.

Kegyetlenül (!) fáradtan indultam pénteken. Ott mindkét éjjel jót aludtam. És nem volt olyan, hogy "kell", nem kellett időre csinálni semmit, se főzni-mosni-takarítani, na már ez nagy felüdülés volt. Hazafelé is végig ásítoztam és nem voltam benne mindig biztos, hogy nyitva tudom tartani a szemeimet, mégis pihenés volt a hétvége, új táj, új élmények és benyomások.

Szombat

Berkenye. 

Reggeli. 

Tájház. 💙

Ebéd. 

Kemencében sült kenyérlángos. 

Beszélgetés. Csocsó. Játék a gyerekekkel. 

(Este fél 10. Ezer éve nem voltam fent ilyen sokáig.) 

Péntek

Munka helyettesítéssel. Amikor alapból 1-2 emberrel kevesebb a tanítói létszám, a 3-ból ketten maradunk. (Mert előfordul, hogy valaki beteg lesz. Még tanítókkal is.) 

1. óra 1.-3.-4. osztállyal népismeret. TrachtTag Projekt 2.

2. óra 1-2. összevont. 1.o-nak olvasás, 2.-nak német. 

3. óra 1.-3.-4. összevont. 1. o-nak német, 3-4.-nek nyelvtan. 

4. óra 3-4. német. 

Roppantul nem volt egyszerű, de szegény kolleganőm az 5. órától maradt egyedül napközi végéig. .. Mert pl. ilyen (valaki beteg lesz) esetben sem kapunk helyettest, sem segítséget. Magyarország tényleg jobban teljesít, sőt dübörög, és természetesen előre megy...........) 

Sietés kifacsarva idegileg és lelkileg haza, gyors "ebéd", gyors pakolás, utazás. 

(M. Szép kártyájának köszönhetően.) Baráti találkozó Berkenyén. 

Napom

Húzós hét eddig is. 

(Fontos email-várás egész nap.)

Reggel munka.

Rohanás haza. Gyors ebéd. Mivel nincs idő főzni, M. meghívott az Ebédlőbe. Vega menü, nagyon finom volt.

Rohanás haza.

Fogmosás. Közben megjön az email, de nincs időm elolvasni. Fogorvos. Átmosás. Ha húsvétig nem gyógyul meg, kihúzzák. Ma azt is megnézte a fogorvos, hogy ha húzás lesz, csiszolás nélkül, "panellel" megoldható a fogpótlás.

Rohanás haza. Email olvasás. Sajnos hibásak az adatok. Email írás: sürgős javítást kérek.

Közben másik email írás: a mai online továbbképzésre kérek linket. Egy percen belül megkapom. Amíg várom a javított emailt, eljön a továbbképzés ideje, így belépek az online felületre. Közben megjön a várva várt email, javítva, ami rossz volt. Ezzel további teendő is van, méghozzá még ma -hiába már fél 4-, de fél órán nem múlik, 4-ig tart a továbbképzés, maradok a végéig. De közben telefonálnom kell, sms-t írnom, időpontot egyeztetnem 2 féllel és a harmadiknak jelezni, mikor jó mindenkinek. Siker. Mindeközben M-t is vártam, a távtovábbképzés végén felhívtam, pont akkor állt meg a parkolóban a ház előtt.

Gyors mosdó, indulás anyuékhoz. Hivatalos ügy, a további intézendők alapfeltétele, hogy ez meglegyen. M. visz, ő vezet, kölcsön autóval, amiben van ülésfűtés is, hálás vagyok mindenért, mert a fáradtságtól már lassan szétfolyok.

Este 8. Hazaérés. Még néhány emailt el kell intézni, jelezni anyunak, hogy jól hazaértünk.

Este 3/4 9. Már a nevemet sem tudom. Holnap munka. Jó éjt.

Kedd

kép

Jó, hogy van naptár. Jó, hogy a számítógépen látom, milyen nap van, hányadika. Mert pl. most konstatáltam, hogy kedd van, érzésre pedig olyan, mintha két hetet egyszerre letudva lenne vasárnap.

Írtam már: most egy ilyen időszak van. Forest Gumpnak érzem magam, a feladatok azt harsogják, hogy Fuss, Forest, fuss!, a testem-lelkem pedig, hogy Stop!.

Ma munka. Rohanás haza. Gyors ebéd. Munka itthon (III. negyedéves értékelés rögzítése a Krétában). Csisszre rohanás a fogorvoshoz. Kezelés. Robogás haza. Házimunka. Futás újra a városba (anyu ügye, B-nek bolt). Gyorsan haza. Telefonos ügyintézés. Gyors vacsi. Házimunka. Neten ügyintézés. És este van.

A műtéti hely irtó érzékeny a stresszre, azaz a külső-belső behatásokra. Pár napja olyan fura érzés van ott. Egyértelmű jelzésnek tudom be a lassításra. Ha minden jól megy, kb. 1-2 hét lesz ennyire túlfeszített, aztán -remélem- lehet kicsit "többet pihenni", kicsit lazítani. Ha nem lehet, akkor is kell.

Érdekes, hogy a húgommal mindig is és most is mennyire közel állunk egymáshoz, és hogy az életünk valahogy hasonlít, és mégis úgy van ballanszban, hogy sok esetben segíteni tudjunk egymásnak. Talán most először fordul elő, hogy egy anyuval kapcsolatos dologban mindketten szinte pontosan egyformán tudunk segíteni: kicsit egymásnak is, de főleg anyunak. Mintha egy kötél két végét fognánk mi, testvérek, és anyu fogná a közepén. 

A naptár dugig tele egész hétre. Ja, nem. Hajnalonta még van pár szabad óra esetleg alvás helyett. Na ez rossz vicc volt, az alvás kell. Lassan megyek is. Hiszen -mint az előbb csekkoltam- holnap még csak szerda.

 

Hétfő

De élet ez?

De nem fizetnek. És nem is óhajtok rugózni a dolgokon. Az igazság pedig különben is odaát van.

 

Vasárnap

A 23 órás vasárnapom irtó korán kezdődött, Hőgyészre mentem anyuékhoz. Szerencsére alapból jól vannak. Anyu irtó fáradt és az emelgetéstől tropa a dereka, mamikám nem tudja használni a bal lábát. Segítettem, amiben tudtam, vittem a lista alapján bevásárolt dolgokat, megmostam anyu haját, vittem pogit, mosogattam, megkapáltam-kigazoltam az egyik virágoskertet... 

Hőgyészi nárcisz. :)

Aztán időben indultam haza, mert itthon is van mit tenni, még a műsort össze kell(ene) állítanom holnapra... És a jövő hét is roppant húzós lesz.

Tudom, hogy így van, nem egyszer tapasztaltam. De most olyan dolgok is vannak pluszban, amik nem halaszthatók, és amit most más nem tud intézni (fogorvos, anyu ügyének intézése...). Nem is szaporítom tovább a szót, megyek, összedobok valami étket holnapra.

Szombat

Munkanap. Nem a mai volt hosszú, hanem a munkahét sok extrával. Meg amúgy a hét máig is. Hatalmas változásokkal. Amik számomra az elkövetkezendő időszakban sok elfoglaltsággal fognak járni. Úgyhogy -mivel nem tudom a 24 órás napot hosszabbá varázsolni- minden eddiginél ügyesebben, praktikusabban kell beosztanom az időmet. Igyekszem bízni abban, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, hogy ami jön: fogadni, ami megy: engedni tudom. 

 

Péntek

 Megkezdődött a TrachtTag Projekt.

Egy picur -sosem tudni, mi jár a fejükben- ma hirtelen azt mondta: 

"Amúgy tudtad, hogy amikor nem voltál itt, hiányoztál nekem?"

És egy másik minimanó:

"Ha nincs német, akkor elásom magam."

És kaptam egyikőjüktől egy kis tavaszt is.

M. jóvoltából isteni ebéd.

Délután mini túrácska a Mecsekben, medvehagymázás.

Annyira selymes volt a levegő, a nap olyan kellemesen simogatott! Szörnyen ritkán (!) jut idő még egy kis sétára is, a héten először voltam kicsit kívül a civilizáción...

Vicces fotók készültek. :) (Lassan visszanyerem a régi formámat.)

És este egy medvehagymás pogácsa is sült.

Holnap is munkanap. Aztán Hőgyész. És hétfőre össze kell raknom a német sulis műsort a májusi falufesztiválra. Néha szeretném, ha minimum 48 órából állna egy nap. Akkor talán lenne egy kis idő élni is...