Egy szerdai agyrázkódás diagnózis után 3 nap pihenés volt a terápia. Komolyan vettem, mert nem voltam jól. Pénteken egy már korábban lefoglalt hétvégére mentem a Börzsönybe, ahol minden adott volt ahhoz, hogy semmi más dolgom ne legyen, csak pihenni. Nem kellett vezetnem, nem kellett főzni, mosni, takarítani (köszönet itt is mindenért M-nak, a személyzetnek), csak és kizárólag mini séta volt sík terepen és fekvés, alvás, pihenés. Habár sok program lehetőség volt (szálloda által szervezett és a környéken lévő is), maradtam a szállóban. Pénteken még fájt a fejem és akadtak memória problémáim, szombaton már jobban voltam, vasárnap már alig szédültem és nem fájt a fejem, hétfőre nagyon minimális szédülés maradt, semmi fejfájás. Soha nem gondoltam volna, hogy a tényleges pihenés ilyen mértékben képes regenerálni az agyat még egy elég durva ütés után is.
Húsvét hétfőn az utolsó szállodai reggeli után jött el a hazaindulás ideje. Kicsit fájt a szívem, mert hamar elrepült ez a pár nap, mert gyönyörű volt egy erdő közepén lenni nyugalomban, csodás napsütésben, maximálisan pihenve, úgy, hogy a kisujjamat sem kellett mozdítanom, ha enni akartam. Ráadásul egyáltalán nem volt térerő sem, laptopot sem vittem, mert a netezés szerintem nem igazán pihenés, csak a szálloda wifijéről írtam meg telón a három mini blog bejegyzést.
Gyönyörű idő volt végig, és mire hazaértem, a várva várt petrezselyem is kikelt a teraszon.
Nem vagyok még százas az agyrázkódás után, de "kilencvenes" már igen. Még két nap van a tavaszi szünetből szerencsére, ki is használom még lájtoskodásra.
