Kedves Olvasóim, voltam orvosnál, megmaradok. Szigorú pihenésre fogtak, így bejegyzést később fogok írni. ☮️

Mint akit megmérgeztek...

Nagyon régóta nem vezetem rendszeresen a blogot. Igazából amit írnék, annak nem látom értelmét. Összefoglalva hétfőn leírhatnám, hogy kicsit fáradt vagyok. Kedden, hogy fáradt vagyok. Szerdán azt, hogy nagyon fáradt vagyok. Csütörtökön jönne a hulla fáradt vagyok. És így tovább. (Meg hogy két halálosnak ígérkező baleset áldozata is lehettem volna, nem, sajnos nem túlzás.) És mindig van munka, plusz készülés, váratlanul jövő és azonnal megoldandó. Munkából hazaérve lassan két hónapja először nekiugrok a tanfolyamnak (a 120 kreditért kötelezően elvégzendőnek), aztán még ez, még az. Dobozolni sincs már se kedvem, se időm, se energiám. Sőt úgy megint kezdtem visszacsúszni abba, hogy gyakorlatilag dolgozom, alszom, dolgozom, alszom... Pedig tényleg rengeteget leadtam a munkaaktivitásomból. Aztán egyetlen dologra nem maradt időm, energiám: önmagamra. Fura, de a lakást többet takarítom, a kocsimra jobban figyelek, mint magamra, a megfelelő üzemanyaggal "táplálom", új gumit veszek rá és cseréltetem a télit a nyárira, lemosom, minden apró rezdülésére figyelek, mert vigyázni akarok rá. Csak önmagamat vontam ki már megint az egyenletből.

Tegnap ugye vasárnap volt. Takarítottam, ruhákat pakoltam, csillogóra töröltem a mosogatót (...), megírtam a tanfolyam írásbeli vizsgarészét délután, estébe nyúlott, akkor nekiálltam az anyák napi műsor rám eső részének. Ekkor éreztem: nagy wc-re kell mennem. Mentem. Amint leültem, éreztem, hogy rosszul vagyok. Mint akit megmérgeztek. Kivert a víz, éreztem, hogy elájulok. Amennyire tudtam, megtörölköztem, és csak annyi erőm volt, hogy arra koncentráljak: el kell érnem az ágyig. Már az első lépésnél elszakadt a film, kétségbeesetten tapogattam fal után, aztán kábé egy lépésre az ágy előtt már csak egy hatalmas puffanást hallottam, de nem éreztem semmit, elájultam. 

Arra eszméltem fel, hogy jézusom, valahol folyik a víz. Mintha egy apró szűrős csapból ömlött volna nagy nyomással hangosan sziszegve. A fejem zúgott. Nem tudtam rögtön felkelni, vártam kicsit. Felemeltem a bal kezem, jól van, remeg, de mozog, és kettő van belőle... Felemeltem a fejem, akkor éreztem és fogtam fel, hogy elájultam és nagyon beütöttem a kupámat. Felültem: a fenekem is sajog. Feltérdeltem. Láttam a földön a telefonomat, vagyis a telefonjaimat: nincs kettő, de annyit láttam. Nagy nehezen felemeltem, a képernyőből is kettő volt. Szuper, szóval ilyen a kettős látás... Feltápászkodtam, felmásztam az ágyra, és azonnal elaludtam. Olyan egy órára rá ébredtem. Lassan felkeltem, becsuktam az ablakokat, lekapcsoltam a villanyokat, beállítottam az ébresztőt. 

Nem volt erőm átöltözni, úgy, ahogy voltam, a vizes hátú pólóban vánszorogtam vissza az ágyba. Lecsekkoltam magam: a kettőslátás elmúlt, a fülzúgás csökkent, nem tört be a fejem, nem tört el semmim, nem remegek, nincs hányingerem, nem hánytam, nem zsibbad semmim, sehonnan semmi nem folyik: egyben vagyok. Csak a fejem sajgott. Nehezen aludtam el, mert amikor becsuktam a szemem, a bal arcomnál egy olyan erős fénypontot láttam, mintha elemlámpával világítanának a nyitott szemembe, de aztán kikapcsoltam ezt a tényt és aludtam reggelig.

Sajgó fejjel ébredtem. Lassan. Felkeltem, és mindent csak szép lassan csináltam. Belenéztem a tükörbe, nem kellett volna, a saját anyám is nehezen ismert volna rám. Megbeszéltem magammal, tudok-e így vezetni. Igen: korábban indulok, lassan megyek és bármi előfordulna, a legkisebb plusz diszkomfort érzet is, megállok. Megbeszéltem magammal, bírom-e így a munkát. Az majd ott kiderül. De mentem, szép lassan bírtam, aztán 3 után hazavezettem.

Hogy van-e csavar a sztoriban? Akad. A tegnapi rosszullét napra és majdnem percre is pontosan 9 hónappal azután történt, hogy Kalocsán egy roppant hasonló rosszullét után elvitt a mentő.

Dobozolás két napra

Reggelire:
- 3 tojásból rántotta zsíron sütve

Ebédre:
- tonhal saláta

Vacsorára: párolt zöldség, mozzarella

Előző dobozolós bejegyzés itt, majd további link a bejegyzés végén.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Heti szösszenetek

A suliban minden megy a maga útján. Szervezés- és tervezéshegyek. És tényleg csodálatos már a kis "kertünk" a teremben.

Szeretnek barkácsolni.

A héten három verseny volt. Volt izgalom.

R. különdíjat kapott a mohácsi német versenyen.

És ma láthattam Cicmót is, a nagy harcos, csupaszív, csupaseb lapmacskát is.

(Részletek holnap.)

;)

Kis mókuskák..., avagy napi kacaj

Német, második osztály. X. olvas, fordít éppen. Die Kinder rasten, dann gehen sie weiter. A gyerekek pihennek, aztán mennek.
Én: - Nagyon ügyes vagy! És mit jelent a weiter?
Y: - Azt, hogy a Timi néni gyönyörű!

😄

!

14. hét összefoglaló

1. hét összefoglaló itt
2. hét összefoglaló itt
3. hét összefoglaló itt
4. hét összefoglaló itt
5. hét összefoglaló itt
6. hét összefoglaló itt
7. hét összefoglaló itt
8. hét összefoglaló itt
9. hét összefoglaló itt
10. hét összefoglaló itt
11. hét összefoglaló itt

12-13. hét -

Folyamatosan zajlik az élet. A munkában is, otthon is.

Még mindig 80%-ban okosan eszem, a maradék 20%-ban nem annyira. 

Még mindig megy a futás-gyaloglás. Hol több sikerül, hol kevesebb.

Heti haladás 59km, eddigi összes idén 667km. :)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Sváb(os) sztori

Szinte kiváltság, hogy negyvennégy éves vagyok és még él a nagymamám. Mami, akit mindig nagyon szerettem. Ha csak tehetem, meglátogatom, idén lesz kilencven éves, ki tudja, mennyi időt tölthetünk még együtt. 

Személyében egy csodás családtagot kaptam a sorstól. Nála töltöttünk szinte minden nyári szünetet, nála gyűlt össze a család vasárnaponként, istenieket sütött és főzött, a ház és a kert mindig gondozott volt, volt hinta, voltak háziállatok, az utcában korunkbéli gyerekek, maga volt a földi paradicsom.

Papival bámulatos párt alkottak. Két csodálatos ember. Azt tanították -sok minden más mellett-, hogy két ember akkor tud egymás mellett sok évtizedet leélni, ha sosem fekszenek le haraggal a szívükben. Papi 15 éve hagyott itt minket, de a lelke bennünk él továbbra is, nincs Mamival való találkozás anélkül, hogy ne beszélnénk Papiról is. Én másoknak is szívesen mesélek Papiról, tényleg nagyszerű ember volt, csodás nagypapa, kemény sorssal és hatalmas humorral megáldva. Szinte mindig viccelődött, és a nevetéstől csak úgy csorogtak a könnyei.

Jómagam anyai részről 100%-ban, apai ágon részben sváb származású vagyok. Valahogy mindig, már gyerekkoromban érdekelt a magyarországi németek története, hagyományai, nagyon szerettem hallgatni nagyszüleim meséit, történeteit a régi időkről, mami sokat énekelt. A téma szeretete felnőttként csak erősödött bennem.

Ma is voltam Maminál. Vittem neki vicces sztorikat svábul. Azonnal lecsapott rá és már ott, ahogy megfogta a papírköteget, álltában elkezdte olvasni. Miután végigolvasta, elmondta nekem majdnem az összeset fejből, jókat kacagtunk közben. Aztán egyszer csak mesélni kezdett: régi, megtörtént, hőgyészi sztorikat svábul. Azonnal meg is kértem: írja le ezeket, hiszen ki tudja, mennyi időnk van még együtt, a régi dolgokat pedig az ő generációján kívül már senki nem tudja. És nagyon fogy ez a korosztály. Régen nevettem ennyit, mint ezeken a történeteken. Igazán szép színfoltjai lesznek a könyvem második részének. :)

;)

Pahla B. Mini challenge 2019/13-14. hét

Katt ide, majd ott a kiválasztott edzésre.

Katt ide, majd ott a kiválasztott edzésre.

Pahla B. Mini challenge 2019/1. hét itt

Pahla B. Mini challenge 2019/2. hét itt

Pahla B. Mini challenge 2019/3. hét itt

Pahla B. Mini challenge 2019/4. hét itt

Pahla B. Mini challenge 2019/5-6. hét itt

Pahla B. Mini challenge 2019/7-8. hét itt

Pahla B. Mini challenge 2019/9-10. hét itt

Pahla B. Mini challenge 2019/11-12. hét itt

Tavalyi edzései 1-12. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szép

Április 1.

Egyszerű

Egyszerű reggeli.

Ebéd vendégségben.

Egyszerű virág.

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.

Így jártam anyátokkal c. film

Apróságok

Sok minden nem sikerül. Kisebb és nagyobb dolgok. De aztán van, ami összejön. És ha mégsem, tényleg sok nagyon apró szépséget lehet és érdemes felfedezni a mindennapokban. Ilyen egy ölelés-bocsánatkérés, amikor a harmadik növényültetés már sikerül a suliban, a kellemesen melengető napsugár, a madárdal, egy kislány vicces és édes népdal-átköltése, egy naplemente, hogy a szeretteim jól vannak és láthatom őket (...).

Cicmó...

Három generáció...

És mivel holnap vasárnap, óraállítás ide vagy oda, még mindig van egy szabad napom.

;)

A fűzfa tanítása

(Saját, mai kép.)

Negyvennégy éves vagyok, de még mindig nem jöttem rá az élet lényegére. Viszont Isten/a sors (...) meglehetősen kemény fenékbe billentésekkel adja tudtomra, ha nem jó irányba fordulok. Foroghatok én a szélrózsa minden irányába, egyik pozíció sem jó, mert csak úgy sorjáznak a rúgások. Ez meglehetősen kellemetlen és minden energiámat felemészti.

Ma munka után kiültem a teraszra. És figyeltem a fűzfát. Ahogy ott áll, az ágai ringatóznak a szellőben, a frissen sarjadt levelei napfényben fürödtek. Eszembe jutott, amikor ugyanígy ott állt a rekkenő nyári hőségben. Egy szava sem volt. Majd a villámok között, jégesőben. Meg se nyikkant. Szerintem okosabb nálam. Tudja, hogy a körülmények jönnek-mennek-változnak, neki nincs hatása arra, ami történik. Olyan, mint egy "igenember": ha ez történik, így jó, ha az, akkor úgy. Ő -történjen bármi- tavasszal kizöldül, túléli a nyarat, ősszel lerázza magáról a leveleket, télen pedig pihen. Aztán kezdi előről.

Itt lehet a kutya elásva: nem forgolódnom kellene, hanem megállnom és befelé figyelnem. Azt hiszem, van mit tanulnom a fűzfától.

;)

Nem olyan bonyolult ez! ;)

Fordult a kocka

Nem igazán jött össze mostanában sem a tudatos étkezés, sem a tudatos mozgás. Nem sorolom a kifogásokat, fölösleges. Napi szinten kérdezgettem magamtól, miért csinálom ezt, mert hogy ez így nem jó. Aztán jött a mai nap...

Február első hete volt. Gyönyörűen tartottam az étrendemet, dobozoltam minden nap. Egyszer csak B. megkérdezte: Mit eszel? Elmondtam. Miért ezt? Miért így? És csak kérdezett és kérdezett, recepteket kért... Attól a naptól fogva tartja a magára szabott étrendjét, soha, egy falatot nem evett mellé, olvassa az ételek összetevőit, figyeli a szénhidráttartalmat, egyszerűen fantasztikus. Én meg két hete figyelem a dobozait, irigykedve nézem, mit eszik, és milyen fegyelemmel. Ma együtt ebédeltünk. Ő melegítette a dobozában hozottat, én a menzait nyammogtam. És megkérdeztem magamtól: tényleg ilyen lusta, tunya, nemtörődöm vagyok? Fordult a kocka: B. nemrég még tőlem kérdezett, ma már ő a példaképem.

Úgyhogy ma munkából hazafelé jövet a boltba mentem először.

És főztem két napra.

Így jöhetsz ki a negatív, boldogtalan helyzetből