Régen dobozoltam utoljára. És ha nem készülök előre, persze, hogy cart eszek. Ilyenkor azt mondom magamban: nem gond, hiszen jó vagyok így, ahogy vagyok. De rögtön jön a következő két gondolat: persze, jó vagy így, ruhában, kabátban, de jön a nyár; és elfelejtetted már a júliusi görcsöt és hogy mit összeszenvedtél, hogy megint legyen emésztésed? Miért nem becsülöd meg, amit kegyesen visszakaptál? Úgyhogy ma tanítás után félretettem a munkát, a házimunkát, a fáradtságot, az álmosságot és elmentem a boltba. Lista nélkül, előre tervezés nélkül, mindenféle agyalás nélkül. A saját szlogenemre hallgattam: hús, hal, tojás- ezzel nem lehet mellélőni. Tojás van otthon. Oké. fogtam a kosarat és indultam. Hús: egy nagy csirkemell. Pipa. Hal: van otthon. Pipa. Zöldség: legyünk okosak: zöldbab, brokkoli. Vettem még egy darab sajtot.
Otthon semmi de semmi kedvem nem volt mindezt elkészíteni. De máshogy nem megy: csinálni kell akkor is, ha nincs energia. Nekiálltam és 3/4 óra múlva kész is voltam.
Reggelikre szendvics lesz, ehhez sütöttem kenyeret (megint, mint mindig gyönyörű lett). Kolbi, sajt, salátalevél kerül bele majd (a fotó készültekor még meleg volt).
Ebéd két napra: sült csirkemell (sóval, fokhagymával, kókuszzsíron), párolt zöldbab.
Vacsik: saláta, és vagy sült hal (fagyóban) vagy rántotta (toji a hűtőben).
