Boszorkánykonyha

2017. június 15., csütörtök

Csütörtök, utolsó tanítási nap

Még négy év kihagyás után sem volt furcsa visszamenni tanítani. A hatodikasoknak és a nyolcadikasoknak anno én voltam az elsős tanító nénije (kis felmenő rendszer van itt), a felsősöket anno tanítottam alsóban. Az alsósok voltak újdonság, a tanári kar cserélődött-bővült rendesen. Májustól helyettesítettem egy kolleganőmet, aki sajnos meghalt.

Ma volt az utolsó tanítási nap, ez hagyományosan játékos sport nap a suliban. Sok feladat volt, sorversenyek, állomások, gokart, roller, vízbomba, aszfaltrajzverseny... Még szombaton évzáró és ballagás, aztán a gyerekeknek vakáció. (A képeket direkt homályosítottam.)

A nagy meleg sokat kivesz belőlem. És ma is már reggel korán meleg volt. Mivel a héten már három edzés volt, mára pihenő volt konkrét edzés terén, csak a séta maradt. Az sem volt egyszerű, mert a tegnapi géppróbálgatástól úgy alaposan izomlázam van.

R: 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé, fél doboz tonhal (65g), 1 kenyér

E: 4 palacsinta, csokokrém, marék málna

Du.: marék mogyoró (amíg vártuk a buszt a napközi után, beszélgettem és mogyiztam a gyerekekkel)

V: 1 fasírt, 1 vajas-májas-paprikás kenyér, 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

Az ebédig oké volt a kaja. A mogyi belefért a napi CH-ba (a pöttyös arcom meg majd kisimul). Munka után, itthon mondom: megnézem a jegyzetemen, mi lesz a vacsora. Hol is van? Ja, a mappámban. De hol a mappa?? Hát itthon nincs, úgyhogy megint a suliban hagytam... Benne az agyam, az emlékezetem. És már fogalmam sincs róla, hogy múlt vasárnap mit terveztem mára, mit vigyek holnap a munkába... Így jártam. És így lett a mai rögtönzött vacsi az, ami. És így fogok reggel valami ebédnek valót majd kitalálni. Mert ma este már nincs erre energiám.

2017. június 14., szerda

Szerda: először teremben

Tegnap írtam, hogy edzőterem bérletet kaptam ajándékba. Hát alig bírtam aludni, olyan izgatott voltam, ugyanis kapásból tudtam: másnap -azaz ma- a nyitáskor ott leszek és fel is használom a tízből az első alkalmat.

Nem így volt ez korábban. Amikor fejben tervezgettem pár évvel ezelőtt, hogy el kéne menni terembe, féltem. Féltem attól, hogy mit szólnak a ruhámra, mert hogy nincs csillivilli edzőruhám. Meg hát kövér vagyok, mit keresnék én ott? És fogalmam nincs, hogy kell használni a gépeket. Meg mekkora súllyal kellene csinálni? És egyáltalán mit keresnék ott közel negyven évesen?! És jöttek sorra az ilyesmikhez hasonló kifogások. Tegnap ezeknek tized része átsuhant ugyan a fejemen, de azonnal el is határoztam: boldog vagyok, hogy kaptam egy bérletet, azonnal kihasználom a lehetőséget. Nem érdekel a ruhám, nem érdekel a hajam, nem érdekel, hogy nézek ki (és azért egész emberi formám van), nem érdekel, ki lesz ott, nem érdekel, néznek-e, nem foglalkozom vele, bárki bármit mond rólam, felkelek, odamegyek, megismerkedek a gépekkel, letusolok, hazajövök és indulok munkába.

A terem pár perc sétára van az albérlettől. Negyed hatkor keltem, hogy biztosan odaérjek a nyitásra. Totál izgatott voltam és ujjongtam itt magamban, hogy gyakorlatilag egy álmom válik valóra (köszönhetően M-nak). Igen: lemegyek, kérdezek, megismerkedek a hellyel, a gépekkel, és mivel tegnap itthon súlyzós mocorgó volt, letesztelem a futópadot, még úgy sem láttam , nem próbáltam -no meg rendesen lógott az eső lába- soha. Felhúztam a futószerkómat, nincs edzős táskám, így a nagy, kék cipekedős tasimba pakoltam a futócipőt, a tusis cuccot, egy esernyőt, magamra kötöttem a kardigánomat és már úton is voltam.

Nem akartam a teremben szelfiző-csücsörítő "p" lenni, így az öltözőben készítettem összesen két képet, egy mozgás előttit rögtön a cipőcsere után és egy edzés utánit. Itthon láttam, hogy mindkettőn fülig ér a szám, ez nem póz, még most is mosolygok, akkora jó élmény volt ez.

A terem nagyon szép, nagy, nagy gépparkkal. Én voltam ma az első, az elején csak az enyém volt a terem. Minden gépet kipróbáltam, igyekeztem megjegyezni, melyik hol van, melyiket kell magán a gépen álltani (súly szempontjából), melyikre kell tárcsákat pakolni. Aztán jöhetett a futópad. Érdekes élmény volt, amikor leszálltam a végén, úgy szédültem, mintha egész idő alatt pálinkáztam volna... A megszokott tempómnál gyorsabbra állítottam, mivel itt nem a szabad levegőn voltam, más volt az oxigén-felhasználás (magyarán szerintem könnyebb bent, futópadon futni), 8 km/h-val kocogtam 5 km-t. Nagyon melegem volt, nagyon izzadtam, a hajamból csöpögött a víz, így szépen be is hullámosodott az edzés végére.

Ma keresek egy edzőtermi edzéstervet, beosztom a termes edzések időpontjait (pár perc), aztán a következő alkalomtól jöhet az érdemi munka.

Nagyon csisszes volt így az időm a munkába indulásig, gyorsan kisütöttem két adag palacsintát (egyik a mai reggeli, másik holnapra), összedobtam az ebédet, bedobozoltam, kiegyenesítettem a hajam, aztán go.

R: palacsinta (leheletnyi saját eperlekvárral), keto kávé

E: kolbászos rántotta (3 tojásból), csokokrém

V: 1 nagy fasírt (M-tól, köszönöm)

Mozgás: terem (ld. képen fejjebb) + 4.8km séta

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Palacsinta

Hozzávalók (8 db-hoz):

# 4 tojás

# 2 ek gesztenyeliszt

# 2 ek olvasztott kókuszzsír

Elkészítés:

# A hozzávalókat összemixelem.

# Mini kókuszzsíron, forró serpenyőben kisütöm.

Tápértéke/db:

84 kcal

3g CH

4g fehérje

6g zsír

Megjegyzés: kis serpenyőben készült.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Reggeli mocorgó: életemben először edzőteremben :)

2017. június 13., kedd

Vasárnaptól keddig, hatalmas meglepetés

Vasárnap (anyuéknál)

A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtad múlik, hogy ráakadjál ezekre az örömökre, melyek lépten-nyomon eléd kerülnek. Jean Webster
(Saját fotó, mostani kedvenc, kapor anyuék kertjében.)

Mozgás: -

Hétfő

Mozgás: képen + 4km

Kedd

E: a tegnapi vacsorakor 2 adag készült, a dobozban a mai ebéd, még 2 főtt tojást is tettem hozzá

Mozgás: képen + 5.5km

.....

Reggel kiírtam nagy büszkén a blog Facebook oldalán, hogy ma 5 éves a Boszorkánykonyha blog. Aztán gondolkodtam, gondolkodtam (kábé mint Micimackó): valami nem stimmel. Egy órára rá rájöttem, hogy nem júniusban, hanem majd júliusban! 😄

Egy hónap ide vagy oda, idén 5 éve kezdtem a naplómat blog formában vezetni. Ezen alkalomból egy hatalmas meglepetést kaptam. Komolyan: totálisan meglepett, és nagyon-nagyon örülök neki: egy 10 alkalmas terembérletet kaptam! Itt is nagyon köszönöm!! (Remélem, még ma sikerül felfognom, hogy tényleg megyek terembe, jaj, mindent ki akarok próbálni! 😊)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Reggeli mocorgó

Nyár van. Meleg, sokszor hőség. Nagyon nehezen viselem a 20 fok feletti hőmérsékletet. Ha futni szeretnék, reggel kell mennem, a délutáni futás kizárva, mert az nem kikapcsolódás és feltöltődés, hanem nekem sivatagi teljesítménytúra, harc az elemekkel. Mivel a munkába is oda kell érni, az a reggeli felkelés inkább hajnali. Bemelegítés, futás, nyújtás, kiizzadás, tusolás, öltözés kell: 4 óra- fél 5-kor kell ilyenkor kelnem. Szeretek aludni, nagyon jól is alszom, általában magamtól ébredek fél 6 táján. És amíg hőség van, hagyom, hogy a testem mondja meg az ébredés idejét. A fél 6-os keléssel pont van időm egy kisebb tornára, ami ugyan nem komoly edzés (ezért is nevezem mocorgónak), de nagyon jólesik, beindítja a szervezetemet, kitisztítja az agyamat, átmozgat, előkészít a napra.

Múlt héten ezeknél a kisebb edzéseknél váltottam tabatára. X perc munka, y perc pihenő. A munka pontos végrehajtással az adott idő alatt elvégezhető legtöbb gyakorlatot jelenti. Leírva/olvasva ez pitiánernek tűnik, de még a súlyzó nélküli gyakorlatoknál is rendesen megdolgoztat. A pihenő idő pedig elrepül (aktív pihenőt szoktam tartani: terpesz-zár lépések, helyben járás, helyben kocogás). Ha van idő, több kört is csinálok, ha nem, egyet, az bemelegítéssel-nyújtással 20-25 perc.

Nincs mindig kedvem reggel mozogni, de az edzőcuccom látható helyre kikészítem, és totál egyszerűen átfut az agyamon: ez nem kedv kérdése. Már öltözök is és indulhat a torna. Utána pedig sokkal jobban érzem magam és örülök, hogy nem halogattam, hogy nem maradt el, hogy ma is megcsináltam.