A telefonom egyelőre használhatatlan. Kaptam kölcsön egy készüléket (nagyon köszönöm!), ismerkedünk. :)
És este, otthon:
2017. május 6., szombat
2017. május 5., péntek
2017. május 4., csütörtök
Csütörtök: leckék
Hetzmannsdorf nagyon nem tett jót. Csak hezitáltam azon, hogy visszamenjek-e még, jól elbizonytalankodtam fél évig. Ekkor az Univerzum megelégelte a vergődésemet, gondolt egyet és felajánlotta a beugrást a suliba két hónapra. Ezt már badarság lett volna nem elfogadni.
Hetzmannsdorf nagyon jót is tett. Tanított. Nemcsak az ápolás, a demencia kapcsán, hanem -azt hiszem- nekem ott dolgom volt. Magammal. Rengeteget tanultam a hét hónap alatt magamról is.
- Megtudtam, hogy sokkal türelmesebb is tudok lenni.
- Megéri nem idegeskedni, nem felhúzni magam főleg olyan dolgokon, amiken nem tudok változtatni.
- Amellett, hogy elvégzem a munkám, önmagamra is tekintettel kell lennem.
- Ha én jól vagyok, a környezetemet is jobbá tudom tenni.
- Vannak dolgok, amikre a két fül módszer a legjobb megoldás: egyik fülemen be, a másikon ki.
- Elég, ha a magam dolgával foglalkozom, a másoké nem tartozik rám.
- Ne akarjak segíteni annak, aki nem akarja, hogy segítsenek neki.
- Ne vegyem a szívemre a dolgokat. Főleg ne más dolgát.
- Nem kell a legjobbnak lennem, elég, ha jó(L) vagyok.
- Ha az önmagammal szembeni elvárásaimat csökkenteni tudom, akkor nem lesznek túlzó elvárásaim másokkal szemben sem, ezzel pedig rengeteg bosszúságtól óvom meg magam.
Most pedig "ellenőrizhetem", hogy jól csináltam-e, megtanultam-e a lecké(ke)t.
A telefonom megadta magát, így elérni sem tudtok, én pedig nem tudok fotózni és képet felrakni a blogba. Holnap megpróbálok elérni egy telótudort, aztán kiderül, hogyan tovább.
Sütöttem ma kornspitz-et és magos zsömit is, fantasztikusan szépek lettek, fotó sajnos most erről sincs.
R: 1 vajas-paprikás kenyér, negyed keto kávé, a maradék 1 kenyeret és 3/4 kávét gyorsan becsomagoltam és vittem magammal, kicsit kapkodósra sikerült a reggel, nem volt időm otthon megenni...
E: 2 szendvics a kenyérkémből
Mozgás: 3.5 km munka előtt + ez.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. május 3., szerda
Szerda, munkakezdés, ég és föld
Pénteken még Ausztriában dolgoztam, ma már itthon, mármint Magyarországon. Tegnap délelőtt fixáltunk le mindent. Beszéltem a néni lányával (kinti munkaadóm), a kinti ügynökséggel, az itthoni utaztatóval, a suliigazgatóval, a titkárnővel, már csak az OEP-hez, NAV-hoz kell mennem hétfőn.
Anno itt a szülinapomon kezdtem dolgozni sok-sok évvel ezelőtt, ma pedig újrakezdés a névnapomon. Négy és majdnem fél éve tanítottam utoljára. Nem újdonság, de azért vissza kell rázódnom. Szerencsére van jó néhány év tapasztalatom.
Az ápolás Ausztriában és a tanítás között ég és föld a különbség. Ott 14 napig napi 24 órában van jelen az ember, itt reggel munkába megy, délután hazajön. És ez csak egyetlen dolog.
A mai munka utáni délutánom és estém rendesen eltelt azzal, hogy átgondoltam, mit, mikor, hogyan, merre hány lépés. Túlagyalni nem fogom, de skicceltem a hétre egy kajatervet és a mozgást is át kellett gondolni, mert most inkább a délutánba-estébe férne bele, viszont ismerem magam, ha reggel nincs meg, akkor el-elmarad.
Ausztriában minden nap frisset főztem, frissen ettem, most majd előre kell főzni és dobozolni. Persze ma elfelejtettem megnézni/kérdezni, van-e melegítési lehetőség, mert nem mindegy. Reggelizni egy nap kivételével tudok itthon, az ebéd mindig munkahelyen lesz, a vacsora itthon.
Kint legalább reggel 6-kor keltem, avagy korábban: ahogy a helyzet megkívánta, és este 10 előtt sosem kerültem ágyba, sőt. Ha reggel megcsinálom a mozgást, akkor 6-1/7-kor kell kelnem. De ebbe csak mini futás fér bele.
Bla-bla, nincs túlagyalás, most most van, konkrét terv csak holnapig.
R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: 2 szendvics
V: sült darált hús, rántotta 2 tojásból, párolt gomba
Mozgás: közel 4 km
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Legyünk készek elengedni...
Legyünk készek elengedni a megtervezett életünket és fogadjuk el az életet, ami vár ránk.
2017. május 2., kedd
Kedd: itt is, ott is, amott is
Pénteken jöttem haza Ausztriából, ez a 4. napom itthon, és nem tudnám felsorolni, mi minden történt, annyira sok dolog. Ma sem volt másképp. Nagy része nem volt előre tervezett, de jól sikerült. :)
Fél 12-ig város, aztán spontán névnapi túra (bejegyzés sok képpel itt).
A -számomra- legszuperebb saját, mai fotóm:
Közvetlenül túra után
- háznézés
- gyors bolt, délelőtt ugyanis elfelejtettem cukrot venni, az pedig kell a sütibe.
Süti? Cukor?? Igen. Holnap kezdek a régi-új munkahelyemen helyettesítő tanárként, és itt az a szokás, hogy névnapkor, szülinapkor az ember visz egy kis ezt-azt. Nem felejtettem ezt el, holnap kezdek, holnap van a névnapom, hát sütöttem a kollegáknak egy hagyományos sütit. Mindent venni kellett hozzá (liszt, vaníliás cukor, mazsola...), a cukor később jutott eszembe.
- Öt perc alatt összedobtam a sütit és betettem a sütőbe. Amíg sült, gyorsan összedobtam a vacsorámat (sült darált hús két tojással) és meg is ettem.
- Az utolsó falat közben kikaptam a sütit a sütőből és már húztam is a cipőmet: a fiúk vártak a Miniben. Ittam egy kis Hubit (köszi P.) és M. söréből pár kortyot, kaptam P-től egy előnévnapi, ott készített papírvirágot, beszélgettünk kicsit és már este is van.
R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: gyros
V: sült darált hús tojással
Mozgás: 8km
Névnapi túra
Hát ez nagyon spontán jött. M. azt mondta, igaz, hogy holnap lesz a névnapom, de mindketten dolgozunk holnap, így ma meghív egy névnapi sétára. Előtte pedig egy ebédre, Pécsváradon ettünk, én gyros-t, nagyon finom volt. Túra kerekedett a sétából, Óbányán, nem is akármilyen.
A zöld kereszt jelzésű úton indultunk, először a kilátóhoz mentünk. Végig kemény emelkedő, amit még a cél előtt egy még meredekebb szakasz tett igazi próbává.
A fények mesések voltak.
És a kilátás is.
A természet apró szépségeiről nem is beszélve.
Nekem a következő lett a kedvenc képem. A gépem pontosan azt látta és pontosan úgy, ahogy én. És ez nagyon ritka. A fókusz a tér közepén van, ah, nekem ez a kép egy világszám.
Folytattuk az utat, a zöld kereszt jelzésűt. Azt hittük, vannak benne ilyen kisebb emelkedők.
Tévedtünk: az egész út az első pihenőig maga a full emelkedő volt. Meseszép, de a lábainknak nagyon szokatlan, sokszor meg kellett állni pihenni.
Ez csak egy spontán túrácska volt, de ez az út egy 12 km-es körtúra része, és biztos vagyok benne, hogy azt is egyszer ki kell próbálni. Túrajelzésekből felkészülve, kipihenve, legalább egy napot rászánva.
Ezen akis részen kb. 7 km-t mentünk, sok szintemelkedéssel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)