Szombat, Magyarország 21.

Mennyei reggeli után város, aztán fél délben uszoda. Nagyon lusta voltam ma. Az edzést halogattam, halogattam. Legszívesebben bekucorodtam volna a kandalló elé, ölemben a macskámmal, balomon a kutyám, jobbomon a kis asztalon egy bögre forró tea... De mivel nincs kandallóm, nincs kutyám, macskám sincs, se kis asztalom, sőt bögrém se nagyon -mostanában rájuk jár a rúd-, az uszodát választottam. Mert ott ugye lehet 'velneszezni' is, vannak szaunák, gőzkabin, meleg vizes, ücsörgős medence... M. hívott meg, ő leúszta az adagját, aztán ment a gőzbe. Mivel az elején az úszómedence felé vette az irányt, nagy nehezen rábeszéltem magam, hogy én is belemenjek. Az első hossz irtózatosan nehezen ment. Alig haladtam előre. Amúgy sem vagyok gyors úszó, de a mai tempó! Az első 100 méter után ki akartam mászni. És akkor két másodpercre elgondolkodtam: a mai edzést ugye halasztgattam, de nem mozogtam még; ha már egyszer itt lehetek, akkor mire várok?; szeretek mozogni, szeretek úszni, akkor hát gyerünk! Csak 500 métert, de csináld! Csináltam, de nem ment. Mintha tolatva úsztam volna, nem fogytak a méterek. És ez így ment hat hosszon keresztül. Aztán a hetediknél jött a katt: most már megcsinálom az 1000 métert. Már majdnem megvolt, amikor jött a gondolat: a múltkor 1500-at úsztam, annyit most is meg tudok csinálni. Nem hajt a tatár, gyerünk! Szerencsémre sikerült élveznem a vizet és a mozgást, így elszámoltam magam, vagyis már az 1600-nál jártam. És ekkor tudtam: megcsinálom pihenő nélkül a 2 km-t. Így is lett. Az utolsó pár hossz fordulójánál megálltam és pihenésként megcsináltam 4x15 guggolást. A vége: egyéni csúcs: még életemben nem úsztam ennyit egyhuzamban. A páratartalom miatt nem szoktam az uszodában használni a telefont, most lőttem két 'szelfit'. Mivel egyik sem sikerült jóra, mindkettőt megőrzöm itt magamnak.

Ebéd így délután három körül volt. Aztán kis baráti beszélgetés L-éknál, estig, sok nevetéssel: jobb volt, mint egy "Szombat esti filmkoktél".

Reggeli:  rántotta (3 tojás, 1 ek zsiradék, só), sült szalonna, paprika, kenyérke

Mozgás: 2000 méter úszás, 4x15 guggolás

Úszás után: 1 főtt tojás, marék mogyoró

Ebéd: töltött paprika

"Vacsora": marék mogyoró, 2 szelet sajt

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

LCHF sztori: Fatima

"Here’s an update on my weight loss progress. I sent you a picture four or five months ago and have now lost more since then. I’m getting closer to my normal weight! LCHF has really changed my life to a much happier and healthier one!

Thank you again for you great site, full of inspiration and great advice! I will stick to this diet for the rest of my life. Please feel free to share the pictures on your site – show the world that LCHF really works! I started this diet in late October 2013 and a great deal has happened since then

Sincerely, Fatima"

forrás

LCHF: Frida itt
LCHF: Lindha itt
LCHF: Lisa itt
LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt
Derek sztorija itt
Telaine története itt
Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt
Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt
Egy idősebb házaspár története itt


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Péntek, Mo. 20.

Reggeli után irány anyuékhoz. Ködfoltos vezetés, de hát november van.

A kert most is gyönyörű.

Ebéd után irány Tamási, Miss Mitsut átöltöztettem nyári lábbeliből télibe. Amíg L. bá dolgozott az autón, elmentünk a temetőbe anyuval, sétáltunk a csoda napsütésben és kocsmáztunk egyet. Nálunk a kocsmázás azt jelenti, hogy keresel egy kellemes kis kereskedelmi egységet, rendelsz egy kávét/vizet/üdítőt, leülsz és beszélgettek. Most anyuval tettük ezt, a teraszon, mert nagyon jóleső volt a napsütés. Majd vissza az autóért, utazás anyuékhoz.

Jól elbeszélgettük az időt, így korom sötétben indultam haza. Nem szeretek sötétben vezetni, mert egészen egyszerűen nem látok. Hogy kapcsoljam be a világítást? Akkor sem látok. De néha van az úgy, hogy vezet az ember sötétben, hát jöttem így. De hiszen november van, ötkor már lemegy a nap.

Ebéd után anyuéknál ettem sütit. Megnéztem az összetevőket, az értékeit. 50g CH volt az egészben, semmi E-szám. A marcipán mandulából, a krém kakaóból, ami ugye bab, a bab pedig zöldség, tehát gyakorlatilag zöldséget ettem ;)

(Igen, bevállaltam a következményeit. Annyit nem ettem, hogy gond legyen, szépen fogalmazva emésztőrendszeri diszkomfort érzést okozott. Ősz van, tavaly is írtam: ilyenkor -természetes módon- raktározni akar a szervezetem. Gyorsan zsírt én szénhidrátból tudok magamra pakolni. Talán ezért volt a 'minyon' utáni sóvárgás is. Na majd keresek magamnak a süti helyett valami értelmesebb CH-forrást.)

Reggeli: a fenti képen láthatóból két adag: vajas-paprikás kenyér, falat-muffin, krémsajt (ebből csak 1 adag, nem szabad túlzásba vinnem)

Ebéd. töltött paprika, süti

"Vacsora": 2 marék mogyoró

Mozgás: séta

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Falat-muffin és kenyér

Süssünk abból, ami van itthon. Ma reggel is élt a jelszó, viszont már este kigondoltam ezt a receptet. Továbbra is egyszerű, nagyszerű, kevés mosogatnivalóval. Sőt, két légy egy csapásra. A tészta feléből kenyérke lett, a másik feléből falat-muffin. Az egész alapja pedig a Nulla szénhidrátos zsömle.

Hozzávalók (11 falat-muffinhoz+fél adag (4-6 szelet) kenyérhez):

# 6 tojás # 4 púpos ek krémsajt # só # magok

Elkészítés:

# A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét felvertem.
# A sárgákhoz mixeltem a krémsajtot és a sót, majd fakanállal hozzákevertem a felvert tojásfehérjét.
# A felét szilikonos mini muffin formába kanalazta, a másik felét egy sütőpapírral bélelt kis tepsibe öntöttem.
# Megszórtam a magkeverékemmel (len-, szezám-, napraforgó-, tökmag).
# Egyszerre tettem a 180 fokra előmelegített sütőbe, 45 percig sütöttem.

A sütő ajtaját nem nyitogattam egyszer sem, nehogy összeessen a művem.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök, Magyarország 19.

Bárkivel beszéltem is a héten, vagy elhangzott a 'minyon' szó a számból, vagy gondoltam rá, hogy elmondom: napok óta nagyon vágyom rá. De hát a 'minyon' cukros-lisztes-tejes, á, nem éri meg a hasfájás... Azért még este, elalvás előtt is láttam magam előtt egy tálca 'minyont': rózsaszínt, sárgát, fehéret... És közben eszembe jutott N., aki posztolta több étkezését és láttam, milyen szép a kenyere. Megkérdeztem, hogyan készült, kiderült: az én receptem alapján :) Úgyhogy ma reggel fogtam magam és kicsit megvariálva elkészült a falat-muffin (a recit majd felteszem a blogra). Így kicsit tolódott a reggeli, de megérte.

Amíg sült a cucc, megcsináltam az edzést.
Otthoni súlyzós 3-4. nap (mivel a tegnapit elblicceltem):

1. bemelegítés

2. döntött törzsű evezés rúddal (4x15)/ bicepsz állva (4x15)/ merev lábas felhúzás (4x15)/ egykezes bicepsz ülve (4x15)/ döntött törzsű oldalemelés (4x15)

3. nyújtás

Délután háromra időpontom volt Pécsett. Jobban mondva Miss Mitsunak. Emiatt elég ideges voltam, így ebédet nem is ettem. Nem részletezem, egyelőre minden rendben. Mivel sikerrel jártam, és az utóbbi időben tényleg sokat aggódtam (tudom, nem kellett volna, gyakorlom a türelmet és a napfény látást a felhők és köd mögött, de még nehéz), meglehetősen elfáradtam agyilag. Itt csatolok vissza a bejegyzés eleji gondolathoz. Szóval hazaautóztam és a pékség felé vettem az irányt. Beszereztem őket:

A bal oldali paleó, a másik totál hagyományos. 'Minyon'! Tudtam, hogy lesz utána mindenféle gond, de most kellett. Bevállaltam a következményeket és minden lelkifurdi nélkül, élvezettel megettem. Mindkettőt. Lett gond a cukor miatt először, de amikor az lecsengett, következett az emésztőrendszeri,  és tart most is, de reggelre rendben leszek. Délelőttre biztosan. Nem bűnözés volt, hanem tudatos döntés. És nem bántam meg.

Azt hiszem, tegnap nem írtam a szolgáltató-kálváriám végéről. Hát, kérem, rám egyáltalán nem jellemző, hogy kinyitom a számat, hogy észrevételt teszek közzé, hogy jogorvoslatot kérek... A hétfői történések után megtettem. Kedden ugye tisztáztam a dolgokat egy másik kirendeltségen, este aztán üzenetet kaptam: "A kivizsgálás eredményének megfelelően szeretnénk tájékoztatni arról, hogy panaszát nem találtuk jogosnak, azonban egyedi elbírálás alapján szeretnénk felajánlani egyszeri nettó 1.000 forint (bruttó 1.270 forint) kompenzációt". Mivel ekkor már tudtam, hogy miért nem találták jogosnak, mivel az ügy tisztázódott, visszakaptam a szolgáltatást is, így elfogadtam. (M. volt kolleganőm kisfia mondta nekem anno: "Kérni nem kell, de amit adnak, azt el kell fogadni".)

És egy érdekesség: ma Brazíliából kaptam egy kérdést a blog Facebook oldalán a Freeletics-szel kapcsolatban. Angolul. A kérdést értem, a választ is tudom, mivel sosem tanultam angolt és csak roppant alap szinten "tudok", gatyafelkötés és pár napon belül megírom a választ.

Reggeli: főtt tojás, falat-muffin, sajt, paprika
Ebéd: -
Délután: 2 süti
Vacsora: tonhal saláta
Mozgás: saját súlyzós 3. hét/3-4.



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kenyér

Süssünk abból, ami van itthon - jelszóval álltam neki a kenyérsütésnek. Nem bántam meg.

Hozzávalók (16 szelethez):

# 12 kisebb tojás # 3 púpos ek szezámmagliszt # 3 csapott ek lenmagliszt # 3 púpos ek szezámmagpehely # 3 púpos ek lenmagpehely # só (ízlés szerint) # 1 cs (12g) sütőpor # pár csepp citromlé # 2 púpos ek tápióka keményítő # 2 marék mag (len-, szezám-, napraforgó-, tökmag) # 2 ek zsiradék (én most olívaolajat használtam)

Elkészítés:

# Egy tálban a hozzávalókat kézi mixerrel összedolgoztam.
# 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt nagy gáztepsiben 20 percig sütöttem.

Nagyon könnyű, puha, finom lett.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

A változtatás titka, hogy az energiádat nem a régi elleni harcra, hanem az új felépítésére összpontosítod.

Szókratész

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Szerda, Magyarország 18.

Még mindig sok dologban következetlen vagyok. Még mindig van, amikor segget csinálok a számból. Magam előtt. Rossz érzéseim, lelkiismeret-furdalásaim nagy részét ezek adják ki. 

Van erőm, van kitartásom több dologban. Egész konkrétan meg tudom fogalmazni, mit nem akarok és néha azt is sikerül, mit akarok. De még mindig nem hiszek az erőmben, nem bízom magamban. Na ja, ha hazudok saját magamnak, miből lenne határozottságom, hiteles erőm, önbizalmam?

Belső erőt abból -is- lehet szerezni, ha az ember elfogadja, hogy fél valamitől, viszont belemegy ezekbe a helyzetekbe és megoldja. Ezt gyakorlom gyakran. Sőt mintha ez az egyik fő megtanulandó dolgom lenne, hiszen folyamatosan, gyakorlatilag napi szinten kapom az ehhez kapcsolódó feladatokat. Van, hogy egy nap többet is. Félek, izgulok, ideges vagyok, de már eszembe sem jut valaki szoknyája mögé bújva segítségért suttogni, ha olyan dologról van szó, amiről tudom, hogy ha nem is lesz egyszerű, de meg fogom oldani.

Szeretném, nagyon szeretném elengedni az evezőt, hogy ne az árral szembe evezzek, de túl sokáig markoltam. Ám ahogy enged a kezeimből a görcs, egyre több -egyelőre apró- dologban sikerül meglátnom, hogy tényleg semmi értelme a kapálózásnak. Hüle példa: sose lesz belőlem kiskutya, akarhatom bármennyire is, mert embernek születtem. Egyszerűbb példa: felfoghatom katasztrófának, hogy mekkora köd van, de ha meggárgyulok, akkor is köd van és akkor is, ha egyszerűen konstatálom a dolgot. Plusz negyven éves saját tapasztalat, hogy a köd egyszer felszáll. Olyan még nem volt, hogy hónapokig-évekig mindig köd volt.

18. napja vagyok itthon. Évek óta nem volt ilyen. Most legalább volt időm pihenni is és elintéznem jó néhány ügyes-bajos-hivatalos dolgomat. Volt idő bemenni, megkérdezni, intézkedni, kivárni, elmenni, telefonálni, utalni, érdeklődni (...). Bevallom: van olyan fárasztó ez is, mintha dolgoztam volna. Viszont még mindig csodaszép az idő, még mindig egészséges vagyok, nap mint nap tanulok dolgokat magamról, a világról, sok dologgal sokkal előrébb vagyok, mint amikor csak két hetem volt itthon... És valószínű, hogy vasárnapig még itthon is leszek. Ami szintén jó, mert holnap még biztosan lesz egy nagy "kalandom", ami több szempontból is megadja majd a hogyan tovább menetét. Mégis minden arrafelé sodor, hogy a múlt történelem, a jövő rejtély. Azaz itt és most, a mában érdemes élni, csak itt lehet érdemben jelen lenni. 

***

Az idő - ha van -

tágul-görbül, mint a tér:

mosttól mostig tart.

 Fodor Ákos

***

Reggeli: csokokrém áfonyával

Ebéd: tonhal saláta (hatalmas adag)

Vacsora: 2 vajas-paprikás kenyér (frissen sütött kenyér picit módosított receptúrával, majd felteszem a blogra is).

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

"A halogatás az a sír, 

amibe a lehetőség van eltemetve."

Marie Clarence

Kedd, Magyarország 17.

Tegnap írtam a lejtmenetemről és a kisebb kálváriámról. Az ügyintézés folytatódott, ma Pécsett. Mert nem hagytam annyiban a tegnapiakat. Jól tettem. Érdekes módon minden tisztázható, mindenre van megoldás, csak meg kell keresni a hozzáértő, segítőkész, szakmáját ismerő, naprakész ügyfélszolgálatost. Minden kérdésemre kaptam választ, kiderült, mi miért történt, és sajnos az is, hogy bizony itt, a helyi kirendeltségben vétett hatalmas szakmai hibát a hölgy (az én káromra) és ezt csak ő javíthatja. Így a hazajövetel után volt még egy köröm... (Ezelőtt még napfürdőztem kicsit, november 3-án ilyen gyönyörű időt!)

Ha már bent voltam a megyeszékhelyen, voltam egy másik szolgáltatónál is, ugyanis egy céget  az én számomon keresve kapok szinte napi szinten telefonokat. Kiderült, hogy a számom korábban két másik cégé is volt, és hiába már 2009-től nem az én számom a cég száma, valahol még mindig az lehet megadva, így engem találnak meg. Itt is kaptam a megoldásra tippeket. S ha már ott voltam, volt néhány technikai kérdésem is, itt is mindre egyértelmű és határozott választ kaptam, itt is maximális kedvességgel és szakmai hátértudással találkoztam.

Ha már Pécs, ha már -a nem két napja tartó- ügyintézés, akkor jöhetett a harmadik hely is, ahova már évekkel ezelőtt be kellett volna jelentkeznem és akkor megspórolhattam volna magamnak sok bosszúságot. Csak ugye az ember -én- képes halogatni: á, most nem; ó, majd legközelebb; á, ez még nem olyan égető probléma; talán majd magától rendbe jön... Persze, hogy így csak toltam magam előtt a dolgot, ami ugye nem javult meg magától, ami egyre gyakrabban előfordult, ami odáig fajult, hogy szombaton az történt, ami. Gyakorlatilag magamnak köszönhetem, hogy így alakult. G. már évekkel ezelőtt mondta, hogy intézkedjek Pécsett és akkor az egészről le van a gond, de hát nagy művésze voltam én a halogatásnak. No és azt hittem, spórolok vele. Nem így lett, majd most megfizetem a tanulópénzt, busásan...

Viszont ahhoz, hogy megoldjam ezt a dolgot, először itthon kellett hozzá infó és -újabb- intézkedés, ott jött oda hozzám Z-ék macskusza. Szeretem a cicákat, ez gyönyörű, hízelgős, meg is dögönyöztem (látom magam előtt és hallom: a húgom a képet látva már sipítja is tuti, hogy "Cíííícaaaa!, ő igazi macskás és bármerre is jár, mindig talál cicát és le is fotózza; ezt is neki fotóztam ;)). Szóval előkészítve minden, és ha az Égiek is mellém állnak (már pedig miért is ne tennék), csütörtökön már sokkal okosabb leszek.

Sikerült kiderítenem a WKO-aggodalmamat is (osztrák gazdasági kamara), az SVA (kinti TB) ügy is 

sínen (K. kolleganőm elintézi nekem kint, itt is köszönöm!), és telefonáltam munka ügyben is, ami szintén folyamatban.

Este leültem konkrét "könyvelést" csinálni. Két hatalmas kiadás és egy nagyon nagy, emellett a szokásos havi albérlet+rezsi díjak. Áldom azt a spórolós-tervezős agyamat, amiért idén minden hónapban következetesen félretettem egy bizonyos összeget. (Pedig jaj, de szerettem volna egy igazán meleg téli lábbelit venni! És nagyon-nagyon szeretnék egy NOIR parfümöt...) Az egyik részét az első hatalmas, de tervezett befizetésre (éves életbiztosítási díj), a másik részét a "Nem nyúlhatok hozzá, csak végszükség esetén!" címmel láttam el, és ez az, ami most megment. A "nagyon nagy" kiadásról csak annyit tudok, hogy az lesz, pontos méretei remélem, hogy csütörtökön kiderülnek. Szóval gyakorlatilag van egy takaróm, ami ér valameddig, én pedig pontosan addig fogok nyújtózkodni.

"Nincsenek reménytelen helyzetek, csak reményt vesztett emberek." 

Clare Boothe Luce

Reggeli: rántotta, sült szalonna, krémsajt magokkal.

Ebéd: rántotta sült bacon kockákkal, saláta, marék mogyoró.

Vacsora: 2 lenmag kenyérkém vajjal.

Mozgás: pihenőnap (4 km séta)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció és bölcs

"Az instant levesek, gyorséttermek, plasztikai műtétek és hétperces fitnessedzések korát éljük. Mindenki gyors, sőt azonnali eredményeket akar, de csak kevesek hajlandóak befektetni az ehhez szükséges időt és energiát. Amikor a színpadon egy gyönyörű hangú énekesnőt, vagy a pályán egy világcsúcsot döngető ünneplő atlétát látsz, mit gondolsz? A legtöbben legyintenek: szerencsés, tehetséges, jókor volt jó helyen. A csúcsteljesítmények és a kimagasló sikerek rengeteg gyakorlatnak köszönhetőek. Senki nem válik azonnal mesterré. Hosszú évek kitartó munkája szükséges hozzá: a terület tanulmányozása, égető vágy a mélyebb megértésre, és sok sok gyakorlás. Az emberek többsége akarja ugyan az eredményt, de a hozzá vezető utat nem. Nincs rövid út a mesteri szinthez, csak pillanatok hosszú sora amit gyakorlással töltesz el, legyen szó autóvezetésről, hangszeren való zenélésről, tárgyalásról, sportteljesítményről, meditációról vagy bármilyen cél eléréséről. Bele kell tenned a fókuszt, az órákat, a szíved-lelked!"

Darren Hardy