Home, sweet home, még ha nem is Alabama :-)
Hazaértem hát, idén utoljára, Ausztriából. Hazahoztam magamat, a pakkomat, a súlyzókészletemet, a kis kiütéseimet, a puffadt hasamat... És mákom volt, mert éppen beértem a lakásba, amikor is egyenesen, meghívó nélkül el kellett mennem oda, ahova a király is gyalog jár, és nem kis küldetés volt... Hanem nagy és menős... Az úton a szokásos szenyókat ettem pedig, ugyanabból a saját kenyérből, mint eddig, ugyanazzal a pulykamell sonkával, ugyanazzal a sajttal, mint mindig, és ugyanolyan paprikával. Mivel holnap reggel nyolckor jelenésem van a pulmonológián, enni nem merek, de már fél liter vizet megittam... Nem tudom, mi ez, remélem, hogy csak átmeneti lesz a dolog, és hogy a szervezetem nem neszelte meg, hogy most egy hónapig itthon leszek, mert képes azt gondolni, hogy akkor most van idő egy betegséget kiheverni. Nem, nem, barátocskám, más terveim vannak! :-)
Itthon minden rendben, csak a kis petrezselymem sínylette meg a két heti nem-locsolást, a többi növényke most is hősiesen viselte a szaharai életkörülményeket.
Már hűtő bedugva, hűtős cuccok bent, akkuk a fagyasztóban, kipakolva, főcsapok megnyitva, virágok meglocsolva, ruha beáztatva. Még 9-kor gyors találka K-val, és ma nem megyek boltba este szerintem.
Mivel valami nem stimmel a szervezetemmel, kicsit "pihentetem" a héten. Összedobtam egy nagyon egyszerű, főleg gyümölcsökből és salátákból álló menütervet a hétre, és az edzést sem fogom erőltetni. Lehet, hogy "csak" fáradt vagyok, mindenesetre jobb a bajt megelőzni, mint utána helyrehozni a károkat. Jelez a testem, hallgatnom kell rá, azt hiszem, most ez a legokosabb dolog, amit tehetek.
Mivel idén már nem dolgozom (hihi), elköszöntünk a kolleganőimmel, boldog karácsonyt és új évet kívántunk. Furcsa lesz, mert jövőre (mivel most nem kettő, hanem négy hét múlva megyek vissza) a másik csapattal fogok ki- és hazautazni. Mondjuk őket is ismerem és csippantom is :-)
Jaj, jó végre itthon :-)
