2025. március 2., vasárnap

Szombat-vasárnap

Péntek este értünk Gunarasra. Vacsora, punnyadás, alvás. Kemény 4 órát sikerült aludnom, de azt legalább egybefüggően.

Szombaton reggeli, punyi, délután kis wellness, kis séta, vacsora, punyi, alvás. És talán másfél-két éve először aludtam este 11-től reggel 7-ig egyfolytában. Jó, kétszer fent voltam, pipilni és inni.

Jó volt egy mini luxus.


A legnagyobb luxus ilyenkor az, hogy nem kell főzni, mosni, takarítani, csak válogat az ember a kész ételek közül, leül, eszik, aztán felkel és megy, amerre akar.




A strandon sétáltunk. Nagyon közeledik a tavasz.



Érdekes volt, hogy a medencékben benne hagyták a vizet, és hogy a természet mennyire képes megújulni még így is.


A medence teljes mélységében élt a víz.


Vasárnap összepakolás, reggeli, kicsekkolás. Vicces, hogy februárban mentünk, és márciusban utaztunk haza. :)

Aztán Hőgyész, keresztanyum.

Volt "Nagy Asztal", nem tervezett, de ott voltak unkanővéremék, aztán befutott unokaöcsém is. Én egyszerűen imádom, amikor így együtt vagyunk, minden faxni nélkül, csak eszünk, beszélgetünk.


Ebéd után mondtam keresztanyumnak, nézzünk fotókat. Hát kincsek ezek, egy csomót lefotóztam magamnak. 

Itt egy, ami mamiéknál készült, amin éppen táncolunk papival. Az arcom mindent elárul. És nekem ezek voltak mamiék, Hőgyész, a Tátra utcai ház: maga a biztonság, a megbízhatóság, a boldogság, a szeretet. Nagyon hiányzik minden eltávozott szerettem, nagyon hiányzik a hőgyészi ház és mindaz, amit számomra jelentett.

2025. február 28., péntek

Hétvége/fél

 

Nyolc órás, tömény munkanap.

L. arany minősítést kapott a német népdaléneklési versenyen. Azokkal a dalokkal indult, amiket mami énekelt fel nekem és benne vannak a könyvemben. Számomra ez nagy boldogság, és tudom: mami is tapsikol ott a Holdon túl.


M. foglalt szállást Gunarason, így munka után hazaugrottam érte és már jöttünk is. Vacsorára értünk ide. (A képeket persze fordítva töltötte fel...) Minden isteni, mint mindig. Bár nem szeretem a húst, az oldalast igen. Hármat ettem.






2025. február 27., csütörtök

Szerda-csütörtök és cukik

Szerdán kaptam 💗


Hazafelé, amikor a két sávos úthoz értem, láttam, hogy leszáll a mentőhelikopter. Ugyanebben a pillanatban megállt az előttem lévő autó. Megnéztem a neten: hát itt álldiga és várdiga lesz egy darabig.


Meglehetősen nagy útépítési munkálatok zajlanak Mohács és a babarci autópálya-felhajtó között, erős a forgalom, korlátozások, kézi irányítás, követ, földet szállító teherautók, sár, por, araszolgatás. És egy szervizút, szűk, nagy kanyaros... Valaki elnézte, felborult. Amikor engedtek minket, akkor vágták ki a tűzoltók az autóból. Még sosem láttam ilyet, borzalmas látvány volt...

Próbálkozom teákkal javítani a helyzetemen.


Csütörtök.

Kegyetlen ébredés volt. Hajnalban aludtam el, és épp egy álomban voltam, amikor megszólalt az ébresztő. Úgy keltem, mint amikor valakit a víz alá nyomnak, aztán már nagyon oxigén szűkében elengedik és feljön a felszínre, hatalmas levegőt véve. És maradtam is ebben az energiaszegény, létezésért kapkodó állapotban. Amikor hazaértem, ettem, aztán tudtam: ha nem teszem magam vízszintbe, elájulok. Ledőltem. Aludni nem tudtam, de bóbiskolgattam két és fél órát. Aztán olyan rosszul lettem, ahogy már régen nem voltam. Vert a víz, remegtem, alig bírtak el a lábaim, de mennünk kellett J-hoz szülinapot köszönteni, össze kellett szednem magam. Ittam egy csomó vizet, kimentem a teraszra a levegőre. Félelmetes az ilyen fáradtsághullám.

................................

Cukik:

X: - Láttam D-t a tévében.
én: - Mit csinált?
X: - Eszett meg iszott.

...

Y: - A D. hazudgál!

...

én: - Szerinted is gyorsan telik az idő?
Z: - Nem. De tudod, mit csinálj? Állj sokáig egy helyben, akkor az már fájni fog és akkor majd úgy érzed, hogy nagyon lassan telik az idő!

...

Anyám tyúkja: "Válogat a tengermagban...".

...

2025. február 25., kedd

Talán...

Talán túl sokáig hagytam, hogy bántsam magam, hogy bántsanak.

Talán túl sokáig néztem el, ahogy átnéznek rajtam, ahogy semmibe vesznek, ahogy azt teszik velem, amit akarnak.

Talán túl régóta hagyom, hogy levegőnek nézzenek, hogy a jelenlétemben elvesszenek az internetben, másokkal chateljenek, miközben ott vagyok, ne szóljanak hozzám, ignoráljanak, tegyék kényükre-kedvükre, amit csak szeretnének.

Talán túl sokáig vártam azzal, hogy jelezzem: nekem ez így nem jó, hogy meghúzzam a határaimat. Amiket azután ugyanúgy semmibe vettek. 

Talán nem tudom, miért nem szeretem magam, miért nem szeretem magam annyira, hogy elmenjek onnan, ahol nem vagyok fontos, ahol egyre kevésbé szeretem magam.

Talán túl önző vagyok...


Kedd (azt hiszem)

Este 3/4 8. 


Nem merek a tükörbe nézni, sem belegondolni abba, mennyire fáradt vagyok...

Ma 9 órát voltam a suliban (nagyon töményen, kb 20 perc "nyugalommal", amíg ebédeltem: adminisztráció, 8 gyereknek vers keresés német szavalóra, sulis gépem megmutatása a rendszergazdának, vers kikérdezés, L-vel gyakorlás a német népdaléneklési versenyre, 5 tanóra összevontan (azaz 10), feladatlapok készítése ...), aztán itthon este 6-tól online továbbképzés. A nevemet nem tudom...


Igen, kaptam ma is, és tényleg örülök neki, de elhiheted, ettől nem leszek kevésbé hulla fáradt (és elhavazva, hogy annyi lenne a dolog, hogy szó szerint azt sem tudom, melyikhez kezdjek hozzá... Azért a mai napi 10 munkaóra után már se energiám, se agyam, se hátsóm nincs a folytatáshoz... És aki most azzal jön, hogy a munkámról negatívan vélekedtem, az jöhet velem magyar órára szövegértést gyakorolni: a saját érzéseimet írtam le a munkámmal kapcsolatban, nem a munkahelyemet pocskondiázom. (Csak mert nem egy felszólítást kaptam már a törvény -nem nyilatkozhatok negatívan a munkahelyemről- betartásáról.)

(Közben két napja bedurrant a letört fogam, aztán mára egész jó; a jobb nagy lábujjamon függőlegesen betört a harmadánál a körmöm, ma már gondot okoz a járás, mammográfiára kellene új időpontot kérnem, két hét múlva vissza kellene mennem kontrollra az alvásklinikára, pulmonológia kontroll lenne, de mikor, ha dolgozik az ember... Lassan évek óta már, amióta nem aludtam végig egy éjszakát sem... És mindez nem panasz, csupán tény. És aki csak a nem-alvást nem élte még át, elképzelni nem tudja, mekkora kínlódás így minden egyes nap, minden egyes kis koncentráció, a vezetés, a gyerekekkel érdemben ott lenni... Dolgozom rajta, és dolgoznék rajta többet is, de itt jön megint a kérdés: mikor. Elég nagy vihar dúl bennem. Nehezen élem meg a sokak gép-függőségét és azt, hogy inkább én is menekülnék a netes világba, mert úgy könnyebb. Hiányzik a beszélgetés, a nem-rohanás, a legalább minimális nyugalom, a természet. Nem jó felé megy így a világ, nem jó felé megyek így én sem... Lassan ágyikó, muszáj kicsit legalább csukott szemmel pihennem...)

(Mamikám ma tapsikolt örömében a Holdon túl. Népismereten a nagyokkal elkezdtük a régi öltözködés témát, és bevittem nekik sok pacskert, amiket még mami kötött. Felpróbálták, mászkáltak benne, tetszett nekik, hogy milyen puha, mennyire kényelmes. Egy régi textilpelenkát is vittem, volt nagy csodálkozás, hogy ezt ugyan hogyan használhatták. (Rengeteg dolgom van mamitól, népismereten nagyon jól jön, hogy megfogható, sőt használható, nekem pedig szép emlék.)

 

2025. február 24., hétfő

Hétfő

Leültem, hogy írok, de nem megy.

(Népismeret 1.-2. osztály, összefoglalás csoportmunkában.)



 

2025. február 23., vasárnap

Vasárnap

Reggel óta sajog (!!) a majd' 1 éve letört fogam. (Eddig semmi gond nem volt vele, nem fájt. Az egyik fogorvos azt mondta, azért ki kellene húzni, a másik azt,hogy stabil, építeni is lehetne rá.) Vettem be gyógyszert, mert valamennyit aludnom kellene, holnap munka... 

2025. február 22., szombat

Csüt-pént-szombat

Csütörtök. Munka. Bolt. Utána ebéd.



Péntek. Munka. Bolt. Új lakótársak:




Szombat. A 12 napos "munkahét" után reggel 6-kor keltem fel. Már régen ébren voltam, de vízszinteskedtem még kicsit.

Temető-körút.

Nem sokat fotóztam, a sírok szerencsére rendben vannak.

Apai nagypapám sírja Nagyszokolyban (akit nem ismertem, de még apu sem, aki egy hónapos volt, amikor az apukája meghalt (30 évesen...)).


Anyai nagyszüleim sírja Hőgyészen. Érdekes: itt még van hó.


Keresztanyum isssteni ebéddel várt minket.



Náluk is megmaradt a hó.


Itthon, majd' 300 km vezetés után. Lassan végez a mosógép, teregetés, aztán alvás. Nagyon fáradt vagyok.

2025. február 19., szerda

Megfontolásra

 “Életem legnagyobb tévedése az volt, hogy sokáig azt gondoltam, hogy akkor vagyok igazán jó ember, ha mindenkit magam elé engedek. Ha minden vágy, óhaj, sóhaj prioritást élvez az enyémmel szemben. De az igazság az, hogy nagyon sokszor kell kiszorítani magad, kispadra ültetni és akárhányadiknak pozicionálni, hogy az ember rájöjjön, amit csinál, attól nem jó emberré válik, hanem egy idiótává. Ebből a tévedésből lett aztán a legnagyobb ajándék önmagam számára: az ígéret, hogy mostantól jó leszek magamhoz, jó ember leszek saját magam számára.”

(Lőrinczi Emese)
Lehet, hogy egy kép erről: virág
Az összes reak

Mai cuki


💗

(2. osztályos, SNI gyerkőc)

 

Szerda

10. folyamatos munkanap...

(Rajz órán.)


A cipekedést nagyjából megoldottam.


Minden nap üres hátizsákkal megyek le a garázshoz és 2 szatyorral, hazafelé a csomagtartóból felhozom, amennyit "kényelmesen elbírok" vagy/és ami éppen kell. Úgy, hogy munkából hazafelé a ház elé megállok, kirakom a lépcsőházba az aktuális felcipelendőt, elviszem a kocsit a garázsba, hazagyalogolok, felveszem a lépcsőházban a cuccost és felcipelem. (Ha nagy ritkán minden nélkül megyek valahova, nem tudok mit kezdeni magammal, "hiányzik" a csomag, a súly.)

.......

Keményen tolja elém az élet a leckéket. Kisebbeket is, nagyobbakat is. És csak tolja, tolja és tolja. Annyit elért, hogy az apróbbakat hamar megtanulom. A nagyobbaktól viszont félek, halogatom. Ötven elmúltam, ha változtatni szeretnék, már nem kellene sokáig húzni. A vicc az, hogy mindegyik csakis rajtam múlik.





 

2025. február 17., hétfő

2025. február 16., vasárnap

Tyű... A mostani hét

Eszem.


Főzök.




Pakolok.


Dolgozom.


Valentinra kaptam.


Voltam alvásklinikán.

Voltam továbbképzésen.

Farsang szombaton B-on.


(A kolléganőm mesés műsorral készült a gyerekekkel.)





Farsang szombaton Sz-on.




A 64-essel megnyertem a fődíjat. 🙈

Éjjel életem egyik legrosszabb alvását produkáltam: villanykapcsoló: 5 perc alvás, 5 perc fent. Végig. Komolyan: kínzás.

A 7 munkanap után még 5 jön.

Borrrzasztóan fáradt vagyok...