😉

Péntek, Püspökszentlászló

Szokás szerint embermentesen, mindent betartva.

😀💗

Dobozolás 3 napra

R: hagymás rántotta, paprika

T: mandula

E: hamis rakott krumpli

U: mandula, alma

V: brokkolis penne

Másik hamis rakott krumpli recept itt.

Dobozok dobozoláshoz itt

A döntés itt

Eredmény 3 hónap dobozolás után itt

100 nap dobozolás itt

Eredmény 4 hónap dobozolás után itt

Eredmény 5 hónap dobozolás után itt

Eredmény 6 hónap dobozolás után itt

Eredmény 8 hónap dobozolás után itt

Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt

Dobozolások gyűjtemény (2020) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Balla Judit: Nagymamám története (biztatásul minden kisgyermekesnek koronavírus idején)

Nagymamám 1944/45 telén még a huszonnyolcadik évét sem töltötte be. Alacsony, vézna fiatalasszony volt, olyan igazi „harmincöt kiló vasággyal” típus. Két kisgyermekkel – apám négy, nagybátyám két éves volt azon a télen – egyedül maradva kellett szembenéznie Budapest ostromának szörnyűségével. Nagyapám a fronton volt, nem tudták, hazajön-e valaha is (hazajött), a rokonok, barátok mind a város más részein laktak, senki nem tudott eljönni segíteni.

Nagymamám hat hetet töltött a két kisfiúval a Németvölgyi út 73/b számú ház légópincéjében. Ez a rövid szó, „légó”, gyakran szerepelt a történeteiben. Légósziréna, légóparancsnok, légópince. Így, rövidítve maradt meg annak a nemzedéknek az emlékeiben a „légoltalmi” kifejezés.

A hathetes rémálom előtt is előfordult, hogy néhány órára, néhány napra le kellett vonulniuk a pincébe. Nagymamám a nap minden percében készen állt, hogy kézenfogja a kisfiúkat és induljon velük lefelé a harmadik emeletről. Kidolgozta és begyakorolta velük, kinek mi a dolga, ha felsüvít kint a sziréna. Egy hátizsákba pakolta az élelmiszereket, nagyrészt konzerveket, a fontos gyógyszereket, s még néhány apróságot, amit hasznosnak gondolt (ollót, varrókészletet, szappant, törölközőt, ezeket mindig felsorolta, amikor az ostromról mesélt). Azért választotta a hátizsákot, mert így a két keze szabadon maradhatott, tudta szorosan fogni a kis kezeket. A kicsiknek is megvolt a feladatuk: apám egy kis aktatáskát vitt a fontos iratokkal, igazolványokkal, nagybátyám meg az egyik legfontosabb felszerelési tárgyukat azokban a napokban: a bilit.

Hat teljes héten át éltek a ház lakói a pincében. Egy-egy férfi időnként kimerészkedett körülnézni, de az emeleti lakásokba senki nem mert felmenni. A fejük felett, a Németvölgyi út vonalában húzódott a front: az utca egyik oldalán a német, a másik oldalán a szovjet katonák ásták be magukat. Szinte szünet nélkül dörögtek a fegyverek. Szinte szünet nélkül rengett fölöttük-mellettük a föld. Néha katonák nyitottak be a pincébe, ismeretlen nyelven kiabáltak, nem egyszer részegek is voltak, és volt egy katona, aki görcsösen sírni kezdett, amikor meglátta a két kisfiút szorosan ölelő nagymamámat. Apám, az akkori négyéves, élete végéig emlékezett erre a jelenetre, ahogyan a katona rájuk nézett, aztán a falnak dőlt és csak zokogott megállíthatatlanul, és nagymamám azt mondta, biztosan a saját gyerekeire gondol szegény.

Voltak más gyerekek is a pincében, de kevesen, és mind nagyobbak. A két kisfiúval való foglalkozás nagymamámra maradt. Idős korában azt mesélte, szégyelli magát, amiért néha rájuk kiabált. Nagybátyámnak a fenekére is rácsapott egyszer, amikor a kis kétéves egy óvatlan pillanatban ki akart futni a résnyire nyitott pinceajtón. De az idő nagy részében, a nap sok-sok órájában, az első napok után homályba borult pincében – mert az áramszolgáltatás előbb csak akadozott, aztán teljesen meg is szűnt, gyertyával tudtak csak világítani – ott ült az én apró nagymamám, és játszott, mesélt, énekelt rendületlenül, etetett és altatott, mosdatott és biliztetett, és csak néha sírt, és akkor is csak éjszaka, amikor a kisfiúk már aludtak a pokrócokból készített fekhelyükön. Évtizedekkel később is mesélték régi szomszédok, még nekem is mesélték, még közel fél évszázaddal az ostrom után is, mennyire csodálták és tisztelték őt azokban a hetekben.

A pincét találat is érte, nem is egyszer. Most hetvennyolcadik évében járó nagybátyámnak az első emléke, amire tisztán vissza tud emlékezni, egy ilyen találat. A kétéves kisfiú elméjébe örökre beleégett, ahogyan a bomba (vagy gránát, vagy más, az én nemzedékemnek ezt szerencsére már nem kellett megtanulnia) áttörte a pince falát, ahogyan hirtelen törmelék és por zúdult mindenkire, ahogyan eltűnt a fény és eltűnt a levegő, és mindenki kiabált, sikoltozott, egymást lökdösték, egymásra tapostak pánikba esve. Nagymamám meg a falhoz simult és csak ölelte szorosan őket, nagybátyámat és apámat, és csak beszélt hozzájuk, és mondta, hajtogatta rendületlenül, hogy nincs semmi baj, itt van édesanya…

Az utolsó hetekre víz sem volt már, a vízvezetékek felrobbantak. A csendesebb percekben néhányan óvatosan előbújtak és havat gyűjtöttek kintről nagy fazekakba, lábosokba – életmentőnek bizonyult a hó azon a télen -, amit aztán a pincében felolvasztottak és felforraltak ivóvíznek. A légópince vécéjét sem lehetett már használni, a felnőttek vödröt használtak, a gyerekek – az összes gyerek, még a nagyobbak is – nagybátyám bilijét. Volt a lakók között egy orvosnak készülő fiatalember, ő hordta ki és öblítette ki hólével a vödröket. De nagymamám még ekkor is, az olvasztott, langyos hólével is minden nap megmosdatta a két kisfiát, mielőtt este lefektette volna őket.

Aztán a háború véget ért. Évek, évtizedek teltek el. De azok a hetek, ott a légópincében, örökre beleégtek mindenki emlékezetébe. Azok a hetek összekovácsolták az embereket ott lent. Együtt éltük át az ostromot – ez a rövid mondat még évtizedekkel később is elegendő magyarázat volt arra a rendkívüli összetartásra, ami a ház és a környék lakóit jellemezte.

Nagymamám sokat mesélt azokról a hetekről, hónapokról, de mindig olyan egyszerűséggel, pátosz nélkül, sőt, néha még vidáman is, hogy nagyon sokáig nem is fogtam fel igazán, micsoda erő kellett azokhoz az időkhöz. Csak amikor már magam is kétgyerekes anya voltam – és nagymamám szerencsére még élt akkor –, kezdtem ráébredni, milyen elképzelhetetlenül nehéz lehetett neki akkor. Kérdezgetni kezdtem, hogyan bírta, ő meg mindig csak mosolygott és széttárta a kezét. Nem volt választás, mondta. Csinálni kellett. És reménykedni.

Most a koronavírus kényszerít négy fal közé sok-sok gyermekes családot. Sokan már most nehezen bírják. Nagy a kísértés, kimenni az utcára, ki a játszótérre, a parkba, megmozgatni, megfuttatni a gyerekeket, „levezetni egy kicsit az energiájukat”. Nagyon nehéz ellenállni és kitartani.

Nagyon nehéz most a fáradó, a gyerekeket lefoglalni igyekvő, közben otthonról dolgozó és háztartást vezető szülőknek.

Nem tudjuk, meddig tart még.

Nagymamám sem tudta, ott a pincében. De kitartott. És remélt.

Én meg csak az ő történetével tudok sok erőt és türelmet kívánni mindenkinek.

Balla Judit

😁

:D

Bérletet hol lehet venni? ;)

Csütörtök

 Digitális oktatás. A neve is rosszul cseng ilyen formában. De csinálni kell. Teszem is. Rengeteg munkaórában.  Csütörtökre rettenetesen elfáradtam. Már kitapasztaltam, hogy óránként milyen gyakorlatokat tornázzak, hogy estére ne sajogjon ennyire a hátsóm és ne fájjon könnyfolyásig a hátam-vállam. A gép előtt ülés, a gépelés maga a lassú halál. Minimum kétnaponta kimozdulok. Legalább egy séta erejéig. Embermentes helyre, nem hozzáérve semmihez, mindent betartva.

A Molyhos tölgyet már 2016 óta szerettem volna meglátogatni. Úgy látszik: most jött el az ideje.

És nagyon megérte.

Durva kaptató felfelé, de egyre közelebb kerül a kápolna a tölggyel és egyre szebb a kilátás.

Álomszép ez a hely. Csak javasolni tudom, hogy aki erre jár, mindenképpen másszon fel ide.

Morning! 😉

21 napos otthoni edzésterv kezdőknek (saját testsúllyal)

Erre szükséged lesz

• Törölköző;
• Fitnesz szőnyeg;
• Kényelmes sportruházat.

Készülj fel!

• Edzés előtt két órával már ne egyél.
• Minden edzés előtt végezz bemelegítést. 
• Az edzések végén pedig nyújtást.
• A sorozatok között maximum 1 percet pihenj.
• Az egyes gyakorlatok között ne pihenj, dolgozz folyamatosan.
• Edzés közben maximum néhány korty vizet igyál.

Ügyelj a következőkre

• A mozdulatokat a lehető legszabályosabban végezd. 
• Ne kapkodj, normál vagy lassú tempóban dolgozz. 
• A légzésed maradjon egyenletes. 

Első hét - Ráhangolódás

Ismétlés sorozatonként: 3

1. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 15 hasprés, 15 fordított hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben, 20 kitörés előre

2. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben

3. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 15 hasprés, 15 fordított hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben, 20 kitörés előre

4. nap: PIHENŐNAP

5. nap: 10 szuper plank, 10 térd a könyökhöz plank pozícióban, 10 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 10 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből

6. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben

7. nap: PIHENŐNAP

Második hét - Bekeményítés

Ismétlés sorozatonként: 3

8. nap: 12 könnyített fekvőtámasz, 12 széles fekvőtámasz, 18 hasprés, 18 fordított hasprés, 24 guggolás vállszéles terpeszben, 24 kitörés előre

9. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben

10. nap: 12 könnyített fekvőtámasz, 12 széles fekvőtámasz, 18 hasprés, 18 fordított hasprés, 24 guggolás vállszéles terpeszben, 24 kitörés előre

11. nap: PIHENŐNAP

12. nap: 12 szuper plank, 12 térd a könyökhöz plank pozícióban, 12 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 12 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből

13. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben

14. nap: PIHENŐNAP

Harmadik hét - Mindent bele

Ismétlés sorozatonként: 3

15. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 10 egykezes plank fekvőtámasz, 10 térd a könyökhöz plank pozícióban, 15 hasprés, 15 fordított hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben, 20 kitörés előre, 20 guggolás széles terpeszben

16. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben

17. nap: PIHENŐNAP

18. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 10 egykezes plank fekvőtámasz, 10 szuper plank, 10 térd a könyökhöz plank pozícióban, 10 hasprés, 10 fordított hasprés, 10 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 10 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből, 10 guggolás vállszéles terpeszben, 10 kitörés előre, 10 guggolás széles terpeszben

19. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben

20. nap: PIHENŐNAP

21. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 10 egykezes plank fekvőtámasz, 10 szuper plank, 14 térd a könyökhöz plank pozícióban, 14 hasprés, 14 fordított hasprés, 14 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 18 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből, 18 guggolás vállszéles terpeszben, 18 kitörés előre, 18 guggolás széles terpeszben

 A 21. nap gyakorlatait heti 3-4 alkalommal ismételd addig, amíg minden gyakorlatot szabályosan tudod végezni.

teljes cikk és forrás

Több tipp ennek a bejegyzésnek a végén.

Kedd

Jó kis 10 órás műszak vége. Amíg dolgozom, kénytelen vagyok koncentrálni és nem máson és máshol járnak a gondolataim.

Így a tegnap esti idegesség részben mérséklődött.

Vártam is meg nem is a délutánt. Vártam is meg nem is a hívást. Aztán jött. Lement két vizsgálat és egy mintavétel. Eredmény egy hét múlva.

Van miért imádkoznom.

Hétfő

Vannak napok, amiket annyira vársz, majd belepusztulsz, és ugyanezeket a napokat legszívesebben előre kitörölnéd a naptáradból. Minden gondolatod csak ez az egy dolog körül forog, lepattan róla jó és rossz hír, tény és vélemény. Nem tudsz koncentrálni. A feléd érkező hangok, információk csak részben érnek el hozzád. Mintha mindent beborítana egy szűrő burok. Várod is, de inkább már túl lennél rajta. Várom, már három hete, és holnap nagy valószínűséggel lehull a lepel. Remélem, csak az információról. Mert jobb még a rossz bizonyosság is, mint a teljes bizonytalanság. Persze már ebben sem vagyok biztos.

Átéltem már ezt. 

Próbálom megnyugtatni magam.

Most még most van.

Ma még ma van.

Igyekszem hinni benne, hogy minden rendben lesz.

(És ennek nincs köze a járványhoz.)

Dobozolás 3 napra

R: bundás kenyér, paprika

T: jogi, alma

E: borsófőzelék, főtt tojás

V: tonhal saláta

Dobozok dobozoláshoz itt

A döntés itt

Eredmény 3 hónap dobozolás után itt

100 nap dobozolás itt

Eredmény 4 hónap dobozolás után itt

Eredmény 5 hónap dobozolás után itt

Eredmény 6 hónap dobozolás után itt

Eredmény 8 hónap dobozolás után itt

Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt

Dobozolások gyűjtemény (2020) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Könnyű, átmozgató torna ülő munkát végzőknek, senioroknak

Talán most

"Nem vagyunk hozzászokva. Nem vagyunk, mert olyan szabadságban és bőségben élünk, amit észre sem veszünk. Még az is, aki napról-napra él. Van tiszta víz, rogyásig élelmiszer, gyógyszer, kezelések, villany, fűtés, fedél a fejünk felett. Tudom, hogy hőbőrgünk, mert lehetne sokkal jobb. Sok helyen jobb. De sokkal több helyen rosszabb. Az a baj, hogy be vagyunk zárva, főleg magunkba, és nem csak most. Általában. Abban az értelemben, hogy nincs tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy a világ többségének ez mind luxus. A világ nagyobb részének az. De ezt nem akarjuk látni, a híreken átfutunk, mert minket nem érint. Nem érint, hogy csak az elmúlt évtizedekben, annyi népirtás volt, amennyiben annyian haltak meg, mint egy vírusban sem. És persze voltak vírusok is, meg durva betegségek, amik úgy söpörtek végig mint egy pusztító vihar. Csak ez nem érintett meg minket. Mert jó dolgunk van. Annyira jó, amit fel sem mérünk. Igen. Van víz, ennivaló, fűtés, kórházak, oktatás. Lehetne jobb. Persze. De van. A világ nagy részén nincs. Ott az van, hogy szomjan halsz. Meg éhen. Meg bódéban laksz, meg eladnak gyerek rabszolgának, meg a szerveidért, meg nincs csak fertőzött víz, és egy kis rizs. Értem, hogy ez nem érint meg, mert azzal vagy elfoglalva, hogy hány autó, meg hitel, meg telefon, meg utazás. Meg azzal, itt miért nem jobb, és osztod az észt a politikáról, a demokráciáról, diktaturáról az elméleteidről és harcolsz, felesleges dolgokért. A világ nagyobb része nem él ilyen jólétben. Ők tényleg az életükért harcolnak. Addig, amíg nem mész oda és nem tapasztalod, pont addig fogod azt érezni, hogy szar az életed. Pedig a te életed nagyszerű. Még most is. És most megérint, milyen félni attól, hogy elveszithetsz dolgokat, akár az életed is. Eddig nem vetted észre, hogy ez sokak számára már rég valóság. Hálát kéne adnod. Figyelned kéne. Talán most jött el az idő, hogy figyelj."

Barna Berni

;)

forrás