Csütörtök: derült égből

Van az a pénz?

Megtehettem volna, hogy nem szólok még a munkahelyen, hogy váltok, csak akkor, ha nyit az új hely. Tegnap, amikor gyalogoltam be dolgozni, húsz perc alatt átgondoltam, mérlegeltem: ha dolgozom addig is, amíg nyit az új munkahely, pénzt keresek, amire nagy szükségem van. Ha pedig otthon maradok, pihenhetek, amire szintén nagy szükségem van. A Benjamin Franklin módszer így aztán csődöt mondott. Két nagyon fontos dolog között kellett döntenem. És az egészségem mellett tettem le a voksomat. Mert pénzt tudok szerezni, ha nagyon akarok, élelmet is, de egészséget, újra erős lábakat sajnos senki nem tud se kölcsön adni, se csomagban küldeni, se venni nekem. Anno egyetlen hetet pihentettem, egy hétig full fájdalomcsillapító adaggal dolgoztam, aztán ment gyógyszer nélkül (de még fájdalommal) a munka, tegnap viszont megint ittam a Flectort és sajnos csak egy adag volt nálam. Estére már a bal oldalon is fájt, minden porcikám a nyugalomért sikítozott. Ma amúgy is szabin lettem volna, de pénteken dupla műszak éjszakával, szombaton éjszaka, vasárnap tíztől húszig; őszintén megmondom: nem hiányzott, elképzelni sem tudom, hogy bírtam volna.

Derült égből.

Tegnap este munka után anyuért mentem a pályaudvarra. Előző este rám írt, hogy lejön. Fura volt, mert előtte meg nem tudtam rábeszélni, hogy jöjjön kicsit. Szóval derült égből este itt volt anyu. Persze hatalmas csomaggal, tele a hűtő, még epret és rózsát is hozott a kertből. És sokat segített a lakásban. No meg nem sűrűn találkozunk, jó volt beszélgetni is kicsit. Itt is nagyon köszönöm.

Ma hívott az új főnök: a barista hétfőn jön kávégépet betanítani. Így holnap csak a munkaruhát kell leadnom a régi helyen, a fizetést felvenni, más konkrét program egyelőre nincs. Van így elvileg három szabad napom. Villámcsapásként ma hulla fáradt lettem. Mintha jelzést kapott volna a testem: szabad vagy, pihenhetsz. Egész nap kínlódás volt nyitva tartanom a szememet, mintha az elmúlt egy hónap összes fáradtsága egyszerre szállt volna belém. Anyu délután hazautazott, én meg ledőltem és csak arra emlékszem, hogy melegem volt, de már aludtam is. Pár óra múlva kopogásra ébredtem.

Nagyon nem kerek mostanában az életem. Nem egy helyben toporgok, inkább azt érzem, hogy lépek egyet erre, majd kettőt arra, aztán egyet hátra, kicsi elindulok egy irányba, aztán a másikba... Látok magam körül sorsokat. Jót is, rosszat is. Amikor azt látom, hogy valaki anyagi problémák nélkül él, arra gondolok, vajon én miért nem tudom, hogy csinálják? De a leginkább az van rám hatással, amikor látom a hajléktalant, aki mosolyog; a húgom fiát, aki inzulinos cukorbeteg (és tudom, mennyit kínlódik az új inzuval és az égtelenül ingadozó vércukrával), de soha nem panaszkodik; a keresztapámat, akivel valami nagyon rossz történik manapság, de emelt fővel viseli (...). Mert hozzájuk képest nekem semmi okom panaszra. (Ez ennél azért bonyolultabb, de nem ragozom.)

R: szokásos

E: csontleves, country szelet, krumpli

V: süti (anyutól)

Mozgás: 1 km

Mérleg (reggel):

H: 66.5 kg

K: 66.5 kg

Sze: 65.5 kg

Cs: 64.9 kg

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda: régi és új

Régi és új. Minden változik. Azt mondják, le kell zárni a régit, hogy elkezdődhessen valami új. Ma megmondtam a munkahelyemen, hogy váltok. Anno az állásinterjún is ezt őszintén elmondtam, hogy keresek még állást és ha jobbat találok, megyek. Ebbe bele is egyeztek. Most nem részletezem a dolgokat: tegnap este szóltak az új helyről, hogy felvesznek próbára, ma reggel kezdéskor rögtön szóltam a főnökségnek. Tehát az utolsó műszakom volt, sok vendéggel, nagyon elfáradtam. A kollegáktól elbúcsúztam és -a főnökségnek is- megköszöntem a türelmüket, a segítségüket. Tényleg hálás vagyok, hogy alkalmaztak és rengeteget tanultam a vendéglátás ezen szegmenséről. Pénteken megyek az új helyre kávégépet tanulni.

A kaja téren fergeteges hétvége és a múlt heti (is) össze-vissza evészet után hétfőn kíváncsiságból mérlegre álltam. Egy "hát jó, ha ennyi, akkor ennyi" megjegyzéssel konstatáltam a 66.5 kilót. Mivel a hétre ketós étkezést terveztem és eddig oké is, ráállok a szerkentyűre, ha nem felejtem el, majd jegyzem, amit látok (a fotózásához nincs huzatom).

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E1 munkahelyen: 1 szendvics (a hétvégéről kapott sült hússal), keto kávé

E2 munkahelyen: 1 szendvics

U: áfonyás csokokrém

V: tőkehalmáj (M. csomagjából), sült hús, kenyér

Mozgás: 11 km

Mérleg (reggel):

H: 66.5 kg

K: 66.5 kg

Sze: 65.5 kg

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd: új munka, lehetőségek

És igen! Hosszú idő óta az első nap olyan étkezéssel, ami jó nekem. 

R (otthon, 8-kor): 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé (M-tól kapott kókusztejjel)

E (munkahelyen, 1 körül, ülve, megrágva): 2 szendvics, keto kávé

U (munkahelyen, 6-kor): áfonyás csokikrém

V (otthon, este fél 9-kor): (M-tól kapott) tőkehalmáj, kenyér

Mozgás: reggeli átmozgatás és 10km.

A rengeteg állástól teljesen máshogy működik az izomzatom. A lábaimban megrövidültek az izmok, érezhetően. Azt hiszem, elsősorban nyújtást kell beiktatnom, mert szükség van rá. A tálcázástól a könyököm sikítozik és a lapocka körüli izmaim totál furán csomósodnak. ha lesz rá -anyagi- lehetőségem, keresek egy jó gyógytornászt.

...

Persze, hogy nem jó -nevezzük nevén: tarthatatlan- az anyagi helyzetem. És persze keresem a megoldásokat. Amióta hazajöttem Hartheimból, sőt azóta is, hogy dolgozom, folyamatosan keresem az állásokat, küldöm be az önéletrajzomat, járok állásinterjúra. Nagy valószínűséggel két héten belül váltok is munkahelyet. Szintén vendéglátás, szinte ugyanez a munka, hasonló műszakozás, amiben más: nem állandó hétvégi éjszakázással és 200 Ft-tal több órabérért plusz jattrészesedésért. A hely profilja is más, itt lesznek paleo, glutén- és laktózmentes sütik, szendvicsek is. (És estére kiderült: most pénteken kezdek az új helyen.) Maximum két hónapot adtam magamnak még itthon, ha nem tudok javítani a helyzetemen, akkor egyelőre marad újra a külföld.

Ami itthon tény: a maximális spórolás. Amivel gyakorlatilag nincs gond. Utoljára pontosan egy hónapja tankoltam, amikor a kis keresztlányom elsőáldozására mentem Szeged mellé, azóta nincs benzin az autómban. Találtam neki egy biztonságosnak tűnő természetes garázst két alacsony, összeérő lombú fa között. Van két lábam meg egy biciklim, elvisznek, ahova kell. Boltba csak tojásért járok és az utolsó étkezési jegy megvan még, amit a húgom küldött, abból még tudok egyszer venni paprikát a reggelimhez meg tojást a kenyérsütéshez. Mosakodás mosdóba engedett vízben, heti egy gyors tusolás, hajmosás kéthetente. Mosogatásnál összevárok egy nagyobb adagot. Felmosásnál lehet a vizet kétszer használni, mert teszek bele kis Flóraszeptet, így nem büdösödik be a víz. Mosás kézzel, géppel csak akkor, ha összejön egy teljes adag. Villanyt csak végső esetben kapcsolok és este, alvás előtti olvasáshoz. A számítógépet igyekszem minimális ideig használni. Így legalább kevesebbet netezek, a limitált internet-hozzáférésemmel is spórolok, nem ülök olyan sokat, a szememet is kímélem. A hűtőt egy fokozattal lejjebb állítottam.

A másik tény: gyakorlatilag az albérletre keresek. Ráadásul épp májustól a főbérlő felemelte a díjat (azzal indokolta, hogy mivel nem külföldön vagyok fél hónapig, legyen a díj a duplája). Szeretek itt lakni, tényleg nem érzem a panelt, gyönyörű park vesz körül, hatalmas fák, olyan, mintha arborétumban laknék. Csak anyagilag sok. Tehát ha találnék egy sokkal kisebb, sokkal olcsóbb lakást, már hatalmasat léphetnék előre.

Az internetet tudnám még lemondani júliustól (addig hűség van rá) és a telefonomon válthatok tarifát (de csak augusztustól).

Hétfő

Hosszú ideje nem ketosan eszem. Egyszerű oka van: anyagi. Eszem, amit kapok, ami van, értsd ezt úgy, hogy munkanapokon (mivel munkaidőben nincs kajaszünet, pedig legtöbbször két étkezés is beleesik) gyakorlatilag reggeli van, aztán műszak után (este 8 után, sokszor hajnalban) valami. Tehát munkanapokon szinte nem eszek, ha meg kapok valamit, meghívnak vagy vendégségben vagyok, olyan éhes vagyok, hogy felfalok mindent, ami csak van: liszteset, cukrosat... (Ha voltál már ÉHES, tudod, milyen ez.) Mindez azt jelenti, hogy szinte állandóan éhes vagyok (a szénhidrát sajnos átvonul rajtam, egy órával evés után -lehetett az bármilyen nagy mennyiség- korog a gyomrom), szinte állandóan rosszul vagyok, a gyomrom felpüffedt, mint egy afrikai éhezőé, fájnak a beleim, hol hasmenésem van, hol szorulásom, a hányinger se ritka, a bőröm tele pöttyökkel, a narancsbőröm szépen újratelepült, zsírosodok... Ma már egész nap fájt a gyomrom.

Körülnéztem itthon élelmiszer ügyben és összedobtam egy heti kajatervet, ketosat. Megpróbálom a melóhelyen kiharcolni, hogy legalább egyszer kapjak egy 5-7 perces szünetet, hogy ne egészben kelljen lenyelnem a szendvicsemet. Kajával is nehezen bírom a 10-12 órás folyamatos talpalást, anélkül meg össze is esnék. Szóval az ebédre próbálok időt kiharcolni és a vacsorára is valamennyit, hogy ne itthon, műszak után kelljen tankolnom. Mozgásterv is van, nagyon minimális, de hiányzik, kell. Aztán meglátom, hogyan sikerül majd megvalósítanom.

(A képen az ebédem: M. menüs leveséből kértem kicsit, a hús a hétvégi buliból volt, P. csomagolta.)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016-ban 2016 km/8. heti összefoglaló

1. heti összefoglaló itt

2. heti összefoglaló itt

3. heti összefoglaló itt

4. heti összefoglaló itt

5. heti összefoglaló itt

6. heti összefoglaló itt

7. heti összefoglaló itt

8. hét:

A 6. futós-gyaloglós hét végén az addigi fáradtságból az lett, hogy vasárnap nem tudtam felkelni reggel az ágyból. A 7. hét azzal telt, hogy próbáltam elviselni a fájdalmat fullos fájdalomcsillapítás mellett. A 8., azaz ez a hét már sokkal jobb volt. Vannak még fájdalmaim, de a hét második felében már nem gyógyszereztem magam, a fájdalom éjjel-nappal jelen van, de határozottan csökkent. A héten szerettem volna megkezdeni a gyaloglás mellett a kocogást, de inkább még hanyagolom, gyógyulni szeretnék, nem visszaesni. 

2016. áprilisában elhatároztam, hogy lefutok-gyaloglok 2016 km-t. 

A januári 100, a februári 102, a márciusi 125, az áprilisi 222 km után májusban eddig megvan 121 km.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat, vasárnap

Amikor ez a program szerveződött, még Németországban dolgoztam. Már megvolt a konkrét időpont, amikor elkezdtem dolgozni Mohácson. Időközben kiderült, hogy ez éppen az a hétvége, amikor Mohácson a Nepomuki ünnepségsorozat zajlik, ami a munkahelyemnek egy nagy bevételes és sűrű nap, ilyenkor mindenkit berendelnek dolgozni. Felfogtam, beletörődtem, hogy most nem megyek Orosháza mellé. Aztán pénteken a főnökasszonyom újrabeszélte a dolgot és mégis elengedtek. 

Aznap két műszakom volt, a második a zárós, hajnali 1-kor hazamehettem. Elaludni olyan fél 4 után tudtam, de órára keltem fél 7-kor, mert még semmit nem pakoltam össze. Nem részletezem: hulla fáradtan indultam, érkeztem, ott sem tudtam aludni, így fárasztó, de nagyon jó volt a hétvége.

Gyopárosfürdő. Csodaszép, csendes hely egy erdőszélen.

Jó társaság, isteni kaják...

... sok nevetés és hülyeség, no meg V. mennyei pálinkája...

... és mignon J-tól.

Esti program: városnéző kisvonattal Orosházán.

Éjszakai program: szalonnasütés.

Rengeteget ettem és estig pálinkáztam. Ezer éve nem ittam alkoholt, nagyon finom volt, nem vittem túlzásba, nagyon jólesett.

Igazán senki nem aludt jól, van ilyen, vasárnap hol egyikőnk tűnt el egy kis sziesztára, hol másikunk dőlt le kicsit. Ebédre összeverődött a csapat. 

Utána egy közös kis sétára mentünk a Gyopáros tó körül.

Mindenkinek mindent itt is köszönök, M-nak külön köszönet mindazért, amit már személyen is elmondtam neki.

Nagyon jó volt kicsit máshol lenni, új dolgokat látni-tapasztalni, nem agyonszervezetten, hanem lazán eltölteni két napot csupa érdekes, jó emberrel; vendégnek lenni, jókat enni, jókat nevetni.

Köszönöm.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha