Ezt teszem. Megyek fel, le, körbe, át, jobbra, balra (ordenáré irdatlan, de főleg rendszeresssen). És nem adom fel. Pedig jönnek a falak, a nyithatatlan ajtók, a "nehéz emberek". De a falat ki lehet kerülni, az ajtók mellett akadnak kiskapuk, a kritizálókkal, a kukacoskodókkal (...) pedig egyszerűen nem foglalkozom. Hogy miért nem? Szerintem nincsenek jó és/vagy rossz emberek. Vagyis inkább úgy mondanám: minden találkozásnak van valamilyen értelme. Én most abban a helyzetben vagyok, amikor konkrétan kiderül, kinek mit jelentek, ki volt eddig is őszinte, ki az, aki nem csak akkor van jelen az életemben, amikor neki van szüksége segítségre. Csokonai szikeéles frappánssággal fogalmazta meg:
A hízelkedő
Vigyázz! ha a hízelkedő
Rád mosolyog: oly tűkör ő,
Kit mindég készen találsz:
Színén lefestve láthatod
Saját rózsás ábrázatod:
De csak míg előtte állsz.
Tényleg nem ez életem legrózsásabb periódusa. Nem fogom felsorolni az összes gondomat, mert azzal is csak megerősítgetném azokat. Ahogy ezek jönnek, nem rajtuk siránkozom, hanem beállítottam az agyam a célkeresésre. Hogy ne a problémát lássa, azt csak ismerje fel, aztán rögtön kapcsoljon megoldás-üzemmódba. Egyik kedvenc gondolkodóm, Abraham, azt mondaná, hogy megvizsgálom, hogy árral szemben vagy azzal egy irányban megy-e a gondolat.
Ma is sok ügyet intéztem: sok helyen voltam, sokat telefonáltam, leveleztem, és mivel ez lassan két hónapja így megy, néha fáradt és fásult vagyok. De ezt az érzést felülírja egyfajta izgatott várakozás, lelkesedés, az az öröm, hogy tudom, hogy minden változik, így ez az állapot(om) sem örök.
Tegnap is, előtte is, ma is kerestek meg régi ismerősök felajánlva a segítségüket. Ki ebben, ki abban. Na én nem az a fajta vagyok, aki kér, és az is irtó nagy nehézség nekem, hogy bármit is elfogadjak. Tegnap este ezzel a gondolattal aludtam el: elfogadás? És ezzel ébredtem: igen.
Köszönöm E-nek a kedvességét, T-nek a korrektséget, T-nak az önzetlen segítséget, D-nek, hogy megadta a lehetőséget, a T-nak a határozott információkat, A. segítségét, a húgomnak a zárható bőröndöt, anyunak azt, hogy elhozta, M-nak a levest, R-nek, hogy írt...
Reggeli: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
Ebéd: gulyásleves, tonhafasírt, karfiolpüré, saláta
Vacsora: 2 vajas-paprikás kenyér, marék mogyoró
Mozgás:
- bemelegítés
- 1 perc ugrókötél
- 15 lehúzás (gumikötél)
- 15 oldalemelés (kézi súlyzó)
- 10 hegymászó
- 10 felülés
- 1 perc hídtartás
(4 kör)
- nyújtás
- 1 perc ugrókötél
- 15 lehúzás (gumikötél)
- 15 oldalemelés (kézi súlyzó)
- 10 hegymászó
- 10 felülés
- 1 perc hídtartás
(4 kör)
- nyújtás
Ez pedig a minimál adventi gyertyám. Ilyen volt...
... a húgom küldött sk mézeskalácsot, azzal ilyen lett:
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
