Hétfő (Húsvét, Ausztria 14/8.)

Ma is hóesésre ébredtem. Esett csendesen, puhán. Húsvét hétfő volt. Ilyenkor itt amúgy is csendesebb a város. A havazás pedig csak növelte ezt a nyugalmat, csendet, lassabb volt minden. Holle anyó a naptár rossz lapját nézheti, mert itt egy hete folyamatosan esik.

Elkészült a legújabb pulcsika.

R: 3 vajas kenyér (saját), kávé.

(Amire elkészítem E. reggelijét és odakészítek mindent -ld. kis kép-, ami szükséges, már nincs humorom magamnak szépen vajazni...)

E: 4 kis répa, saláta, főtt tojás, sült karaj, sonka, főtt fokhagymás kolbász.

(Csak a felét tudtam megenni.)

V: ebéd maradék és sonkás-sajtos rántotta.

Ma a fejembe vettem, hogy valahogy meg kellene tanulni kötni. Mert a pulcsi, amit nemrég kötöttem, jó lett ugyan, de irtó sokat szenvedtem vele, végig mindent számolnom kellett és ezerszer átnézni szinte minden szemet, hogy jól csináltam-e. Az egyik patent rész nem sikerült, és hiába bontottam többször vissza, nem jött össze szépre. Reggelinél -amíg vártam E-re- elkezdtem valamit. És sehogy nem stimmelt az egy sima-egy fordított. Háromszor bontottam vissza és kezdtem az elejéről, amikor E. megette a reggelijét és kérte, mutassam meg neki a "művemet". "Beim Häckeln bist du die Erste, aber beim Stricken die Letzte"- mondta. Varázs szavak voltak ezek. Mert amikor visszavettem tőle a kötőtűt, ránéztem a kész darabra és megakadt valamin a szemem: totálisan hirtelen elkezdtem látni, melyik a sima szem és melyik a fordított. Eddig csak úgy kötöttem, annyit tudtam, hogy ha elöl veszem le a szemet, az a fordított, ha hátul, az a sima. És a nagymamám mondta, hogy látszik, melyik szem melyik, sőt ő el is nevezte a simát lánynak, a fordítottat fiúnak. Na most én is hirtelen megértettem, miért fiú és miért lány. És így, hogy megvan a "rendszer", számolnom sem kell, csak kötnöm. Nagyon régen fordult elő, hogy igazán örültem volna valaminek, de ez most ilyen volt. Mert most már bármit meg fogok tudni kötni, akár sapkát is. Mert rengeteget horgoltam már, de kötve el sem tudtam képzelni, hogyan jön össze. Wow: kötni is tudok :) nekem nagy dolog, mert ebben -is- kiélhetem a kreativitásomat.

És csak havazik, egyre csak havazik...

......................................................................................................................................

Egy éve Húsvétkor kérték meg a kezem. Habár azóta visszaadtam a gyűrűt, nem gondolok erre rossz szívvel. Majd a későbbiekben írok erről még.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Freeletics: Push-up

What are push-ups?

The term ‘push-up’, as with so many Freeletics exercises, stems from the simple description of the movement being performed: you push yourself up! In the starting position, the athlete lies on his chest and stomach, with  arms bent and palms flat on the floor alongside the chest. Under tension in the torso and legs, the whole body is lifted by the arms until they are completely extended. Then, in a controlled way, the body is lowered to the floor until the chest touches the floor again. Throughout these movements, shoulders, hips, and heels form a straight line.

Which muscles are being used during push-ups?

Although the arms carry out the movement, push-ups are essentially a chest exercise. The main force comes from the chest muscles: pectoralis major and pectoralis minor. But also shoulder and arm muscles, especially the deltoids and the triceps, which are responsible for the stretching of the arms. But push-ups can do even more: the trunk musculature, namely the back extensor and the straight abdominal muscle, involved by providing the necessary tension in the body. Also supportive work is done by the gluteal (buttock) and front thigh muscles, as well as by smaller auxiliary muscles in the upper area of the back.

Push-ups for muscle development!

Push-ups are an exercise that require plenty of strength. After all, up to 80% of your own body weight is being pushed upward. During the exercise, a very intense force acts on the muscle fibers which stimulates their growth and strength. The crucial factor here is the force acting on the muscle. Force is the product of mass and acceleration – that is, the mass of your body weight and the speed used to push it up. The faster you press yourself up doing push-ups, the more force your muscles must use and the more intense the training will be. You will have made significant progress by the second workout. Still, clean execution of the exercise with complete body tensing is paramount!

Fighting fat with push-ups!

Even those not aiming for simple muscle development can benefit from push-ups. The exercise does not necessarily lead to added body mass, because that still is primarily a question of nutrition. The muscles are simply increasing in resilience and endurance through doing the exercise. First, a more robust muscle is able to complete more repetitions in less time, which is equivalent to higher energy consumption; second, stronger muscles during activity consume disproportionately more energy. A high consumption of energy is the basic prerequisite for the sustainable burning of fat!

Push-ups - finally they have an ending!

To be able to lift your own bodyweight is no mean task and will take some practice. Unlike other exercises like Burpees or Jumping Jacks, where your mind decides when a break is called for, the limiting factor with push-ups is your strength. Muscles exerting great force deplete their energy reserves relatively quickly. You can often watch the body “sagging” because the arms lack the strength to push up the body under tension. Once you have arrived at this point and are no longer able to push up your tensed body, you should pause briefly. Alternatively, you may change to knee push-ups as a less strenuous option That means that your knees touch the floor at all times and that only the weight of your upper body is being moved.

Watch the video tutorial and learn the technique!

forrás

Freeletics: Burpees itt

Freeletics: Squats itt

Freeletics: Push-up itt

Freeletics: Situp itt

Freeletics: Climbers itt

Freeletics: Stretching itt

Freeletics: Warm up (Bemelegítés) itt

1. hét itt

2. hét itt

3. hét itt

4. hét itt

5. hét itt

6. hét itt

7. hét itt

8. hét itt

9. hét itt

10. hét itt

11. hét itt

12. hét itt

13. hét itt

14. hét itt

15. hét itt

15 hetes program itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

"A legtöbb ember képtelen boldog lenni, mivel a világ

 belénevelte a komorságot. Pedig az öröm az Élet és a 

tudatos megnyilvánulás alapja. Te azonban felismerted 

a 

szomorúság előnyeit: amikor gyermekkorodban 

nyugodtan, boldogan játszottál, senki sem figyelt rád. 

Ám amint valami problémád volt, egyből rád figyeltek az 

emberek. Ebből következően a boldogtalanságot 

akaratlanul is előbbre valónak tartod a boldogságnál." 

(A. J. Christian)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Megjegyzéses 11

(1. rész itt)

(2. rész itt)

(3. rész itt)

(4. rész itt)

(5. rész itt)

(6. rész itt)
(7. rész itt)
(8. rész itt)

(9. rész itt)

(10. rész itt)

Fa voltam. Egy szomorú fűz, ami kopáran, lombtalanul, árván áll az októberi viharban. Ágaimat lengette az őszi szél, gyökereim körül a sok esőtől felázott és meglazult a talaj, egy utolsó kis föld darab tartott még meg. Habár semmit nem éreztem, tudtam, hogy támasztékot kaptam. Dr S. leszúrt a törzsem mellé egy botot és körülhurkolt minket egy madzaggal. Ez volt az utolsó esélyem.

Nem tudtam, mennyire veszélyes a saját világunkban élni. Mert nem tudtam, hogy ott élek. Egy bezárt, kerek, kigondolt, elképzelt valóságban, amiben minden jó és szép, ahol minden nap csoda vár, ahol történjék bármi, legyen akármilyen kellemetlen, kényelmetlen, rossz, sőt elviselhetetlen, az éjszakai álom majd mindent eltüntet és reggel egy még rózsaszínűbb, még mázosabb, még gyönyörűbb valóság ígérkezik.

"Tudja, egy kisgyerek gondolkodik így. Olyan mértékben szüksége van a biztonságra, a szeretetre, hogy bármit elvisel. És elhiszi, elhiteti magával, hogy ha reggel felébred, minden megváltozik, minden rendben lesz. Ezt úgy hívják: csodavárás." - mondta a doktornő.

Sok időbe telt, amire felfogtam, hogy tényleg ilyen vagyok. 

Soha semmit nem tettem apu alkohol betegsége ellen, sőt fel sem fogtam, hogy segíthetnék neki. Hét év alatt sikerült feldolgoznom a halálát. 

A sokadik barátom hagyott már el, mindegyik egy másik miatt (vagy az első miatt, mert legtöbbször én voltam a mellékszereplő), de minden esetben vártam, hogy majd jelentkeznek és "engem választanak". Az utolsó kapcsolatomban többször előfordult, hogy a társam másoknak udvarolt. De én becsuktam a szemem, és még akkor sem hittem el, amikor konkrét bizonyítékaim voltak. Maradt a minden nap mardosó önvád és lelkiismeret-furdalás (hogy miért nem vagyok képes dönteni, lépni), és én minden esetben elköltöztem, aztán visszamentem. Bízva abban, hogy most minden rendben lesz és végre boldogan élünk, amíg csak meg nem halunk.

Hittem benne, hogy ha leadom a súlyfeleslegemet és normálisan, esetleg jól fogok kinézni, akkor minden problémám egy csapásra megoldódik.

Annyira de annyira vágytam a biztonságra, olyannyira akartam az állandó boldogságot, hogy elviseltem mindent: megcsalást, megalázást, azt, ha hülyére vettek, a hazugságokat, a fél igazságokat és hogy emiatt állandó stresszben, állandó belső félelemben és bizonytalanságban éltem. Ott tartottam magam fogva. A saját világomban. Ami tele volt csodavárással és ami közben teljesen megmérgezte a lelkemet. De ez még mindig egyszerűbb és elviselhetőbb volt, mint a gondolatok, amik évtizedek óta foglalkoztattak. Hogy nem tudom, ki vagyok, mit akarok, hogy miért nincs egy normális kapcsolatom sem, hogy miért zárkózom ilyen mértékben önmagamba, hogy miért menekülök állandóan önmagam elől a kis világomba... Egyszerűbb volt szenvedni, mint venni a fáradságot és őszintének lenni magammal.

A sorozatos pofonok az élettől márpedig mind-mind efelé tereltek. Kék-zöld voltam, de viseltem az ütéseket, mert még mindig nem fájtak annyira, mint ha szembenéztem volna magammal. Bábu voltam, marionett, de amellett, hogy hagytam, hogy rángassanak, minden idegszálammal tiltakoztam az ellen, hogy beismerjem magam előtt: a saját, kitalált, tökéletesnek kiötölt gondolataim tartották a zsinór rendszert.

Nehezen teltek a napok Ausztriában. Az alváshiány, a stressz, a gondolataim szűnni nem akaró harca a fejemben egyre rosszabb állapotba vittek. Az sem segített, hogy kint senki nem tudott semmiről. Mivel még év elején elhatároztam, hogy nem viszem ki a magánéletemet a munkahelyemre, abban a hitben voltak, hogy együtt élek G-ral, minden szánsájn, hepi. E. napi szinten érdeklődött, kérdezett G-ról, kettőnkről, a fejében már az esküvőnket tervezgette és erről gyakran beszélt is nekem. Ha kérdezett, válaszoltam: mintha együtt lennénk, mintha együtt élnénk. Mivel még mindig magam sem tudtam, van-e helye az életemben G-nak, nem akartam még tovább bonyolítani a dolgot.

(...)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vasárnap (Ausztria 14/7.)

Hiába állítottam be az ébresztőt, nem hallottam. Háromnegyed hétkor ébredtem magamtól. Ez még nem késő, de az edzés reggel már csak nagyon csisszesen fért volna bele, így délutánra hagytam, remélve, hogy lesz rá alkalmam.

Mivel tegnap embertelenül belaktam, reggel még nem voltam éhes. Így csak egy kávét ittam és közben a meseszép tulipánokat néztem, ahogy a reggeli napfény besüt az ablakon és megvilágítja a csodaszép, rózsaszín, dupla szirmokat.

R: kávé 1 ek kókuszzsírral.

E: tegnapi maradék (főtt kolbász, sült karaj, sonka), saláta tökmagolajjal.

Kicsit vártam, aztán jöhetett az edzés. Semmi kedvem nem volt hozzá. Álmos voltam, fáradt, húzott volna az ágy. De tudtam azt is, hogy csak elkezdeni nehéz, hogy minden egyes körrel közelebb kerülök a feszesebb testhez és hogy minden egyes körrel jobb leszek. Sőt azt is tudtam, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni. Belevágtam hát és megcsináltam. A 3. körnél már nagyon hiányzott a levegő, a 4.-nél már csillagokat láttam, de csináltam tovább. És egyáltalán nem bánom, hogy nem szunyókáltam helyette.

 Habár nem elsődleges cél a kockás has, nem bánom, hogy alakulgat.

V: sonkás-sajtos rántotta

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Ketogén étrend 42. heti összefoglaló

Tapasztalatok negyed év ketogén étrend után itt

Tapasztalatok fél év ketogén étrend után

Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.

3. heti összefoglaló itt.

4. heti összefoglaló itt (makroszámolás)

5. heti összefoglaló itt

6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt (hegyet másztam :) )

8. heti összefoglaló itt  (makroszámolás)9. heti összefoglaló itt10. heti összefoglaló itt11. heti összefoglaló itt

12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt  (makroszámolás)
14. heti összefoglaló itt  (makroszámolás)
15. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
16. heti összefoglaló itt17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt19. heti összefoglaló itt20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt
24. heti összefoglaló itt
25. heti összefoglaló itt
26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt (makroszámolás)

28. heti összefoglaló itt

29. heti összefoglaló itt30. heti összefoglaló itt

31. heti összefoglaló itt

32. heti összefoglaló itt33. heti összefoglaló itt
34. heti összefoglaló itt

35. heti összefoglaló itt

36. heti összefoglaló itt

37. heti összefoglaló itt

38. heti összefoglaló itt39. heti összefoglaló itt

40. heti összefoglaló itt

41. heti összefoglaló itt

Hétfő

R: (a buszban) 2 szendvics, 4 kis répa.

E: csöpp pörkölt csöpp krumplival, káposzta saláta.

Du.: két marék sós mandula

V: 1 főtt tojás

Mozgás: 600 km utazás, 2.5km séta

Kedd

Edzés reggel:  Freeletics: 3. hét/5.: Dione

R: 2 lekváros-vajas kornspitz

E: (fél 3-kor, ekkor éheztem meg) mustáros csirke, párolt zöldség

Séta: 2.2 km

V: ebéd maradék, rántotta (2 kis tojás, 1 sz. sajt, 2 sz. sonka, 1 ek kókuszzsír), saláta tökmagolajjal

Szerda

Edzés: Freeletics 4. hét/1.: Aphrodite

R: ld. tegnap

E: sült kolbász, káposzta saláta, pár falat krumpli 1 ek kókuszzsírral, marék sós mandula

Séta: 1.2 km

V: tonhal saláta, 4 kis répa

Csütörtök

R: szendvics (a kornspitz 2 tésztájából van a lapos kenyér), sonka, sajt

E: sült kolbász, főtt zöldség

Délután: marék sós mandula, 1 szelet sajt, 4 kis répa

V: tonhal saláta

Edzés reggel: Freeletics 4. hét/2.: MAX

Péntek (Nagypéntek)

Edzés reggel: Freeletics: Aphrodite

R: 1 vajas és 1 sajtos kenyér

E. rántotta (2 tojás, 1 sz. sajt, 1 ek kókuszzsír)

V: rántotta (2 tojás, 2 sz. sajt, kis kék sajt, 1 ek kókuszzsír)

Szombat (Nagyszombat)

R: 2 kornspitz sonkával, sajttal.

E: 4 tányérral

Vasárnap

R: kávé 1 ek kókuszzsírral

E: tegnapi maradék, saláta

A fenti kollázson a bal oldali kép 2006-os. Azóta elszaladt pár év, a kis keresztlányom kicsit megnőtt, ő az itt balra, a kis szöszke, aki tisuzik. Az anyatejes korszaka utántól úgy eszik, ahogy a szervezete kívánja. Kilenc éve alatt nem eszik gyümölcsöt (ha jól emlékszem, egyszer megnyalt egy szelet almát), zöldséget sem, a bölcsiben is könnyes szemmel kevergette csak az ételt és nem nagyon evett. Étteremben evett a bolognaiból vagy bekapott egy palacsintát. Ovis korától jár modern táncra és kábé egy éve kezdett tisuzni is a tánc mellett (amit a zsebpénzéből finanszíroz). Emellett megy az iskolai tesi óra, ahol heti egyszer úsznak is. Ennyi mozgáshoz kell az energia, ezt érzi is, így megkérte az anyukáját, hogy fizesse be az iskolai étkezésre. Ha náluk vagyok, azt szokta enni, amit én. És simán elkunyizza a kolbászt tőlem. Mindezt azért írtam le, mert a "normálishoz" képest ő -is- nagyon máshogy eszik. Kis kora óta, zsigerből. Mégis egy egészséges, okos, iszonyatos mozgékony, csupa izom gyerek.

Ez a hét itt Ausztriában elég különleges volt: hétfőn hosszú kiutazás, dobozból evészet, csütörtöktől ünnep, szombaton még vendégség is közös ebéddel, közben ugye munka, és a ketos étkezés így is megoldható. 

Lassan elkezdem megint előre tervezni az étkezéseket, a héten is csak a következő napra vázoltam, kábé mi lesz a kaja.

A Freeletics volt a héten is az edzés, kiegészítve a lehető legtöbb sétával.

Az elszakadt centim helyett vettem már másikat, de még nem használtam, nem mértem magam. A mérleg szerint (amin a héten egyszer álltam) híztam egy kilót. Pedig a nadrágomat bővebbnek érzem és a kabátom is lifegni kezd a derekamon. Szóval tessék kidobni a mérleget!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

„A siker az a folyamat, 

melynek során az egyén

az összes erőforrását 

egy konkrét irányba 

fókuszálja.”

James Allen

Facebook oldal: Boszorkánykonyha