Boszorkánykonyha

2015. március 1., vasárnap

Ketogén étrend 37. heti összefoglaló

Tapasztalatok negyed év ketogén étrend után itt

Tapasztalatok fél év ketogén étrend után

Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt
14. heti összefoglaló itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt
20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt
24. heti összefoglaló itt
25. heti összefoglaló itt
26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt

28. heti összefoglaló itt

29. heti összefoglaló itt
30. heti összefoglaló itt

31. heti összefoglaló itt

32. heti összefoglaló itt
33. heti összefoglaló itt
34. heti összefoglaló itt

35. heti összefoglaló itt

36. heti összefoglaló itt

Hétfő

R: sonkás-sajtos rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, 2 ek mangalica zsír)
E: 2 marék sós mandula, somlói
V: halászlé, 1 vajas kornspitz

Mozgás: súlyzós

Kedd

R: vaníliás turmix
E: zöldségpüré, sült mangalica szalonna, két marék sós mandula
V: nem volt. Úgy belaktam ebédre, hogy nem voltam már éhes.

Mozgás: 4km igen tempós séta

Szerda

R: (buszon) somlói
E: (vendégségben) húsleves, rakott krumpli, sós mandula
V: 1 vajas kornspitz, falat kolbász
Mozgás: 4-szer lépcsőzés a 6. emeletre (fel-le)

Csütörtök

R: sonkás-sajtos rántotta (3 tojás, 3 szelet sonka, 1 ek kókuszzsír)

E: húsleves, húsgolyó, sült hús, saláta (sóval, olivaolajjal)

V: a buszon a sült szalonna és a szendvics.

Péntek

R: 150g sós mandula
E: -
V: 2 vajas kornspitz

Szombat

R: vaníliás turmix
E: pörkölt, savanyúság
V: sült mangalica szalonna, saláta

Vasárnap

R: vaníliás turmix

E: pörkölt, savanyúság

V: sült mangalica szalonna, saláta

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat (Mo. 14/13.)

R: vaníliás turmix

E: pörkölt, savanyúság

V: sült mangalica szalonna, saláta

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 28., szombat

Megjegyzéses 4

(1. rész itt)

(2. rész itt)

(3. rész itt)

Kötni gyerekkoromban tanultam anyutól és mamitól. Magával a kötéssel nincs is gondom. Lassan, de biztosan megy. Viszont a kezdő sort sosem tudtam felvenni. Amikor legutóbb anyuéknál jártam, bármennyire is legszívesebben begubóztam volna a szobába, megkértem mamit, tanítsa meg. Nagyon bonyolult volt az elején, sok időbe telt, de megtanultam.

Hirtelen mindent egyszerre akartam. Megtanulni mindazt, amit eddig nem tudtam, kapásból csavart mintás pulóvert kötni, eszméletlen étel kreációkat készíteni, mindig tisztán tartani a lakást, nem a nappaliban a földön gyűjteni a mosnivalót, nem a konyhaasztalon felhalmozni a füzeteimet és minden mást, mindent rögtön a helyére tenni. Szerettem volna, ha minden nap csillog a kocsim, ha mindent előre megtervezek és haladok is a megvalósítással. Igyekeztem megnyugtatóan viselkedni, hogy ne aggódjon értem a családom, szerettem volna mindenhol időben ott lenni... Aztán rájöttem: ezek leginkább "anyagi", fizikális dolgok. Tárgyak. Csupa olyan dolog, ami gyakorlatilag nem is olyan fontos. Mert ha ezek nincsenek, attól még az élet megy tovább. És arra is rájöttem: így megint csak megfelelni akarok. És megint csak attól menekülök, amitől eddig is: önmagamtól.

Tudnom kell, mit akarok. Tudnom kell, mi az, amit szeretnék. Tudnom kell, hogyan szeretnék élni. Nem azzal kell foglalkoznom, mások mit akarnak. Vagy hogy mások mit szeretnének velem kapcsolatban. Nem azt kell néznem, mások hogyan szeretnék látni az életemet. Hogy szerintük mi a jó nekem vagy mi a helyes. Nincs olyan, hogy helyes. Olyan van, ami nekem megfelel. Ami nekem jó. Ahogy én élni szeretném az életemet.

Semmi sem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. Ha csak nem tesszük azzá. Akármilyen elcsépelt kifejezés is, a dolgok tényleg fejben dőlnek el. Tényleg csak egy döntés kell ahhoz, hogy megválaszoljuk a kérdéseinket. Az élet sorra szállítja a feladatokat. Ha nem vesszük észre ezeket, jönnek a pofonok. Ha ezekből sem tanulunk, jön a kiütés az élet részéről. Ezt először hatalmas sorscsapásként érzékeljük, mert kellemetlen, mert szorít, mert elviselhetetlenül fáj. Csak amikor felfogtuk, hogy mindez a saját érdekünkben történt, akkor jön el az a pont, amikor eldönthetjük: lehetőségként értékeljük vagy tragédiaként. Ha tragédiának érezzük, belefeledkezhetünk, megállapíthatjuk, hogy igen: az élet kegyetlen és időnk végezetéig így kell élnünk, ezt kaptuk, ezt érdemeljük, ez a sorsunk. Vagy felfedezhetjük, mekkora segítő kéz nyúlt felénk. És itt jön el az a pont, amikor kezünkben a döntés: úgy szeretnék élni, mint eddig, avagy azt mondjuk: akkor én most elindulok egy másik irányba.

Bennem az utóbbi fél évben sok minden megváltozott. A régebbi figyelmeztető jeleket nem akartam észrevenni, akkor sem, amikor már nem éreztem jól magam a bőrömben. Kényelmesebb volt ücsörögnöm a jó meleg posványban és elhitetnem magammal, hogy nem is olyan büdös. Aztán jöttek sorra a pofonok. Egyik jobban fájt mint a másik, de nekem még mindig egyszerűbb volt tűrnöm ezeket, mint kilépnem az elmém által kreált látszat-valóságból. Csak akkor tértem észre, amikor rájöttem: a fejemet már ellepte az ingovány és én még akkor is hazudtam magamnak, még akkor sem voltam őszinte magammal. Egyetlenegy utolsó lélegzetvételem maradt, ekkor döntenem kellett: megfulladok vagy élek. És az élet mellett döntöttem. Ezzel az egyetlen döntéssel hirtelen megláttam a múltamat. Láttam, hogy az a sok rossz, ami történt, nem büntetés volt, hanem segítség. A hazugságok, a megcsalások, a többi történés: ezeknek semmi köze a másik emberhez, senki más nem hibás, csakis én. Mert volt választásom, de én hagytam, hogy mindezek megtörténjenek. Semmi nem ellenem irányult, hanem mind-mind értem történt. Lehetőséget kaptam, nem sorscsapást.

A legtöbb dolog az utóbbi egy-két hétben tisztult le bennem. Ahogy elhúztam a lelkem elől a rózsaszín, ideológiákból, mesékből, irreális álmokból szőtt leplet, mintha egy lélek-röntgen gépet kaptam volna. Tisztán látom a felvételein magamat. És nem mindig tisztán, de látok másokat is. Igazi valójukban. Látom, ki valódi és látom, ki az, aki a lelke elé húzta a maga által kreált leplet. Aki még önmagával sem őszinte, akinek kényelmesebb megfelelni, álruhában élni, mint felvállalnia önmagát, aki pontosan ugyanolyan, mint amilyen én voltam. Sokan fuldokolnak a saját posványukban, sokan kerültek saját gondolataik, az életről való elgondolásaik csapdájába. És a legtöbben észre sem veszik. Álmokat szőnek egy jobb világról, egy szebbről, amiben minden jó és könnyű, ahol majd minden más lesz, de ezek az álmok legtöbbször teljesen elrugaszkodottak, semmi közük a valósághoz. Elvesznek a feltételekhez kötött boldogság illúziójában, a "majd, ha..." kellemes vattacukor ízében, miközben becsukják lelki szemeiket, ha a múlt kerül szóba, vagy ha önvalójukról van szó.

Úton vagyok. Ez az út rögös, tele van kisebb-nagyobb gödrökkel, pocsolyákkal. Néha szakad az eső és bele-belelépek egy-egy lyukba, de ha süt a nap, néhány úthibát már észre veszek és kikerülöm. Vannak kemény hegyi szakaszok, előfordul, hogy nagyon elfáradok vagy elfogy a vizem, de számomra egyetlen irány létezik: az előre. Még csak nagyon rövidke táv megtételére vagyok képes, de nem teszem le a hátizsákomat, nem foglalkozom az időjárással, nem hallgatok az út mellett aggódók kiáltásaira, nem fordulok hátra, ha valaki visszahív, megyek tovább az utamon. Most még kicsit félek attól, mi lesz, ha vége lesz ennek a nagy útnak. Mert most még nem vagyok kész arra, hogy megérkezzem. De bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor a nagy útnak vége lesz és csak a járdán kell tovább folytatnom. És bízom abban is, hogy lesz hozzá elég erőm.

(...)

Gyakorlatok belső combra (video)

forrás

Törzs itt

Gyakorlatsorok teljes testre itt

Edzéstipp otthonra: mozogj az ünnepek alatt is! Shaun T. röpke videoi itt

Kezdő és középhaladó köredzés itt

Gyakorlatok "integetőháj" ellen itt

Néhány saját testsúlyos gyakorlat izomcsoportonként itt

Otthoni láb edzés ittO

tthoni tricepsz edzés itt
Otthoni bicepsz edzés

Otthoni mell edzés

Otthoni váll edzés

Total Body Workout 3 (teljes test) itt

Kar videók itt
Low Impact Lower Body Workout itt
30 Min Total Body Intermediate Interval Workout with Dumbbells itt

Kar (video) itt

Láb itt

Mell edzés otthon (női) itt

4 napos heti terv itt

Lean legs workout itt

Láb+törzs itt

Kerek popsi 20 napos kihívás itt

Pilates yoga bland video itt

Péntek Enikő Core zóna kombó itt

Stop and drop itt

2 minute abs itt

Navy seal workout itt

Star treck workout itt
Comb- és fenékformálás otthon itt
Functional Training (video) itt
Cardio interval workout (video) itt
Jump Rope Circuit Workout (ugrókötél) itt
Military Boot Camp itt
30 Minute Full Body Workout (30 perc teljes test) itt
Arms-Legs Circuit itt
Edzéstipp otthonra 33: Melissa Bender 30 Day Challenge (30 napos program videokkal) itt
Edzéstipp otthonra 32: Taralynn McNitt ajánlásásval itt
Edzéstipp otthonra 31 (+30 tipp) itt
Edzéstippek otthonra (26) gyűjtemény itt
Nagy túlsúlyhoz itt
Core challenge itt
Nike itt
Ha nincs időd itt
Shaun T-től itt

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 27., péntek

Péntek (Mo. 14/12.)

Hétfőn ügyintéztem, sütöttem-főztem, volt mozgás: súlyzós. Délután pszichológus. Utána látogatóban voltam ismerőseimnél.

Kedd en 4 km-t sétáltam, közben elintéztem a bevásárlást. És összecsomagoltam másnapra.

Szerdán hajnalban felbuszoztam Budapestre. A húgom gyerekeinek iskolai szünet volt, így nem voltak egyedül, és pár szót azért sikerült a húgommal is váltanom. Szörnyen ritkán találkozunk.

Csütörtökön is még náluk voltam, este buszoztam haza.

Még mindig nem egyszerű emberekkel találkoznom, emberek között lennem. Hétfőn még katasztrofális volt a helyzet, M-éknál is az elején úgy éreztem magam, mint egy bebábozódott lepke, pedig régóta ismerjük egymást és nagyon kedves emberek. De amire hazajöttem, már engedett a báb szorítása.

Szerda reggel beszéltem pár szót a buszsofőrrel. Z. nagyon kedves és rendes, de frászt kaptam, hogy valaki önmagamról kérdez, aztán amikor rájöttem a jobbik eszemmel, hogy ez nem vizsga, hogy nem vár el tőlem Z. sem semmit, egyszerűen beszélgetünk, akkor már nem paráztam annyira. Ráadásul Budapest mintha kihalt volna: nem volt tömeg a metrón, sőt, a 136-os buszon is csak lézengtek az emberek, komolyan úgy éreztem: az Univerzum megint fogja a kezem, segít.

A húgom gyerekeit imádom. Születésük óta. Két nagyon különböző, de fantasztikus teremtés, nagyon értékes emberpalánták. Őszinték és kíméletlenül kíváncsiak, mint minden gyerek. Kicsit tartottam tőle, hogy rákérdeznek majd olyan dolgokra, amikre nem egyszerű a válasz, de most nagyon finomak voltak és semmi olyanról nem volt szó, ami számomra megterhelő lett volna. Velük mindig őszinte voltam és az is maradok. M. 13 éves, roppant értelmes gyerek, őt az érdekelte (!), miért tényanyagokat kell megtanulnia az iskolában ahelyett, hogy az életre készítenék fel. P. 9, ő előadta nekem a véleményét a politikáról (!), arról, hogy az országok vezetőinek hogyan kellene elintézniük a hatalmi csatározásaikat úgy, hogy a köznépet kihagyják belőle, úgy, hogy ne legyen háború. A húgommal nagyon keveset találkoztam. Tartottam tőle, mert néha keményen megmondja a véleményét, viszont már tudom magamról, hogy el tudom fogadni mindenki véleményét anélkül, hogy "védekeznem" kellene. A kettőnk élete nagyon szorosan összefonódik és a mostani állapotomhoz is sok köze van, hiszen ennek egy része a gyerekkorunk hozadéka, amit szintén szimbiózisban éltünk meg.

Ma nehéz napom volt (lelkileg). A Sertralin hatása lehet, hogy embertelenül jól alszom, a mellékhatása viszont az, hogy fáradt vagyok és szinte állandóan tudnék aludni. Ettem, de nem jól, de ezen nem agonizálok. Délután négyre sikerült magam összeszednem és bemennem a városba elintézni a felírt dolgokat. Szigorúan felírtam sorrendben, hova kell mennem, mit kell elintéznem, nehogy a fele elmaradjon. Piros pont: mindent megcsináltam. Késő délután felugrott A. a kisfiával. És habár épp kupi van a lakásban, se felporszívózva, se elmosogatva, a radiátoron a száradó alsóneműm, nem foglalkoztam vele, örültem, hogy jöttek. B. tündéri gyerek (28 hónapos), A. pedig nagyon kedves nő. Szóba került olyasmi, amire nem számítottam, viszont egyáltalán nem éreztem cikinek a dolgot, teljes nyugalomban válaszoltam.

Irtózatos energiákba kerülnek a mindennapok. De ahogy a doktornő egy hónapja még azt mondta, hogy stagnálok, a héten pedig azt, hogy kicsi dolgokban van haladás, én is így érzem. Bizonyos dolgokban kezdek tisztá(bba)n látni, de erről majd holnap.

R: 150g sós mandula
E: -
V: 2 vajas kornspitz

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció és bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök (Mo. 14/11.)

Nózi. Húgomék hörcsöge. Egy igazi hiperaktív, különleges kis lény. Estére ki kell tenni a konyhába, mert olyan zajt csap a mozgolódásával, hogy nem lehet tőle aludni. A húgom reggel megetette, aztán készítette a kávét.

Szeretem a kávét, de igazán ritka, ha olyanra sikerül vagy ha kávézóban olyat ihatok, ami igazán ízlik. A húgom az egyetlen ember a földkerekségen, akinek a kávéja mennyei. Mindig. Nem túl erős, nem túl gyenge, nem túl édes, nem túl keserű, pontosan olyan, ahogy szeretem. Ezt csak ő tudja így elkészíteni.

R: sonkás-sajtos rántotta (3 tojás, 3 szelet sonka, 1 ek kókuszzsír)

Mivel este utazás volt, már reggelikor elkészítettem a kis útravalót: sütöttem mangalica szalonnát és készült egy kornspitz szendvics sajttal és sonkával.

E: húsleves, húsgolyó, sült hús, saláta (sóval, olivaolajjal)

V: a buszon a sült szalonna és a szendvics.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 26., csütörtök

Szerda (Mo. 14/ 10.)

R: (buszon) somlói
E: (vendégségben) húsleves, rakott krumpli, sós mandula
V: 1 vajas kornspitz, falat kolbász

Mozgás: 4-szer lépcsőzés a 6. emeletre (fel-le)

Vendégségben a húgoméknál. A gyerekeknek igazgatói iskola szünet, a húgom dolgozott. M. kamasz, tökéletesen elvolt egyedül a szobájában.

Játék P-val:

Készítettem ott is somlóit. M. 10-ből 8, P. 9, a húgom 10 pontot adott rá. Nálam 10 pontos.

Úgy volt, hogy M. kosárlabda edzésére megyek és megnézem. De mint írtam: kamasz, próbálta kidumálni, hogy most inkább ne gyere, ez most nem olyan igazi edzés lesz (...). Értettem: ciki lenne, ha ott lennék. Így P. tissue edzésére mentem el. (Mindkét gyerek egyesületben sportol, M. a Malévnél, P. a Kolibri Táncegyesületben.)

Ez a kislány egy guminő. Alapból egy izgő-mozgó emberke, már az etetőszékben is mindig fent volt a lába, a szobájában trambulin van, hinta és gyűrű, mindegyiken mindig ugrál, mászik, lóg, zenékre koreográfiákat készít, nem is akármilyeneket. A tánc az élete, egészen mini korától. Hihetetlen fegyelemmel, koncentrációval, testben és lélekben maximálisan volt ott az edzésen (amit önmaga finanszíroz (!) a zsebpénzéből és mivel erre van lehetőség, a nagyokkal edz), csak tátottam a számat, mekkora céltudat, akarat, kitartás és elszántság van ebben a gyerekben. Igazi példakép, van mit tanulni tőle.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Megjegyzéses 3

(1. rész itt)
(2. rész itt)

Szükségem van az írásra. Mert általa kicsit talán bebizonyíthatom magamnak, hogy élek, hogy ennek az életnek igenis van valami értelme, és ahogy más például a tévézésre szán időt, én az írásra, mert kell egy elfoglaltság, valami, amit én is tudok, amire képes vagyok, ami talán minimálisan rámutathat, hogy bennem is van érték, legalább egy apróság, amibe kapaszkodhatok, amire építkezhetek.

Még Ausztriában történt, hogy az egyik üzletben felfedeztem fonalakat. Különböző színűek és vastagságúak voltak, meglehetősen kedvező áron. Mivel alapból képes vagyok a fogamhoz verni a garast, megnéztem csak és fájó szívvel vittem az E. által kért dolgokat a kasszához. Egész este azon agyaltam, hogy mégis jó lenne, ha lenne fonalam, horgolótű van nálam, amíg várom, hogy E. befejezze az étkezést vagy amíg ő olvasgat, én elfoglalhatnám magam, létrehozhatnék valami újat, hasznosat, közben pedig kikapcsolhatnám a fejemben a gondolatok (félelmek, önostorozások...) folyamatos, szűnni nem akaró áramlását. Másnap vittem a boltba a saját pénztárcámat is és vettem két gombolyag fekete fonalat. És elkezdtem horgolni.

A horgolást konkrétan sosem tanultam. Nem tudom a minták neveit sem, viszont csinálni igen. Irtó gyors tempóban. Nem értek hozzá, hány deka fonal kell egy ruhadarabhoz vagy hogy hány szemmel kell elkezdeni. Eldöntöm: sapka lesz. Felveszem az első szemet és onnantól a kezeim maguktól dolgoznak. Az első szemben látom a kész "művet". Közben pedig a gondolataim lelassulnak, majd kikapcsol az agyam, nem létezik más, csak a horgolás és én. Olyasmi érzés, mint az autóvezetés, amit szintén imádok.

Öt nap alatt meghorgoltam nyolc sapkát és egy pulóver hátát. Szinte abba sem tudtam hagyni. Este, lefekvés előtt, reggel, felkelés után fogtam a tűt és dolgoztam. Hasonló ahhoz, amikor az ember elkezd szotyizni és nem tudja abbahagyni. Sok technikát kipróbáltam az elmém lecsendesítésére, de nem hittem volna, hogy éppen a horgolás lesz az, ami közben sikerül parkoló pályára tennem a gondolataimat.

Horgolás közben megszűnik a tér és az idő. Észlelem a környezetemet: hallom a hangokat, látok dolgokat, sőt képes vagyok megosztani a figyelmemet és közben beszélgetni, de ha csend van és úgy igazán horgolok, akkor ahogy nőnek a sorok, én úgy merülök egyre beljebb és beljebb a munkába, de mivel az ujjaim, a kezeim képesek "maguktól" horgolni, sikerül az elmém csendjébe is egyre mélyebben belemerülnöm. Egészen addig, amíg eljön az az idő, amikor az egyre távolabbról hallott külvilág egyszer csak elcsendesedik, csend van bennem is, és valahogy ebből a belső csendből látom csak a kezeimet, a fonalat, ahogy tekeredik-csavarodik, ahogy alakulnak a szemek minta formájában a horgolótűre. Nem egyszer fordult elő, hogy ebben az állapotban tovább horgoltam, mint kellett volna, így hosszabb lett a sapka jó néhány sorral, amit aztán visszabontottam.

Kötni gyerekkoromban tanultam anyutól és mamitól. Magával a kötéssel nincs is gondom. Lassan, de biztosan megy. Viszont a kezdő sort sosem tudtam felvenni. Amikor legutóbb anyuéknál jártam, bármennyire is legszívesebben begubóztam volna a szobába, megkértem mamit, tanítsa meg. Nagyon bonyolult volt az elején, sok időbe telt, de megtanultam.

(...)