Kedd: jó is, rossz is, repjegyek..., Magyarország 52.

Még tegnapi, Miki-ajándék K. nénitől :)

Reggeli: 1 vajas-paprikás kenyér, kávé

Ebéd: anyutól hozott pörkölt, savanyúság

Vacsora: mennyei pizza.

Este Dubliner's Irish Pub a fiúkkal és a mosolygós bögrés teával.

És miért a mogyis fotó? F., a csodaszép és tündér felszolgáló tette az asztalra. Illatozott, hívogatott.

Előtörténet:

Mostanában hozzászoktam a nasihoz. Csak egy kis mogyoró, csak egy kis sajtgolyó, bla-bla. Olyannyira hozzászoktam, hogy ahogy visszanéztem az étkezési naplót, láttam, hogy ezt azért nem kellene. Nem is a kajamennyiség miatt, hanem mert egyszerűen ez egy rossz szokás, nincs rá szükségem. Úgyhogy ma reggel szépen egy röpke pillanat alatt átfuttattam az agyamon: Timi, ma nincs nass. Őszintén bevallom: elvonási tüneteim voltak. Éhes voltam, de nem a szervezetem, hanem a szemem, az agyam akart éhen halni... Este pedig tudtam, hogy ha csak egy darab mogyit is megeszek, abból az egész tálnyi lesz. És nem kis tál volt. Úgyhogy visszanyeltem csorgó nyálamat és pont.

Ma (is) zajlott az élet. Csak egy-két dolog.

Hívott az új munkaadóm, mondta: átküldi a repjegyeket és megbeszéltük az utazás részleteit.

Elhagytam ma délután a bankkártyámat... Letiltatás telefonon, holnap kell bemennem és megerősítenem írásban. (Mivel új kártyám lesz, lesz még bonyodalom, de ezt inkább el sem gondolom. Bízom benne, hogy ügyesen kívánok ez ügyben és az Univerzum a segítségemre lesz.)

Egy megígért dolog mégsem lesz valós.

A MÁK-NAV dolgaimat mégsem tudom így helyben intézni, indul a nyomozás, hol fog menni, hogyan, a dolog már sürgős.

Újabb váratlan kiadások, de ettől (már) nem félek, a megoldás "magától" jött. (Nagyon köszönöm!!!)

És igyekszem a jelenben élni, de MA este MEGKAPTAM A REPÜLŐJEGYET (oda-vissza), hát olyan izgatott vagyok, mint anno az első randi előtt! (Azért remélem, sikerül hamar elaludnom.)

És sok jó/szép dolog is történt, mindezt köszönöm.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Szombat: álomkapu, avagy véletlenek nincsenek..., Magyarország 42.

Ha valaki megkérne rá, hogy meséljem el, mi történt velem a negyvenegy évem alatt, hosszú lenne a sztori. Ha az utolsó húsz évemről, még hosszabb. Ha pedig a legutóbbi kettő lenne a téma, akkor azt mondanám: Van egy heted? Akkor elmesélem, mi minden kezdődött el ez a két év alatt. Mert hogy minden, a múltban kezdődött vektor ide mutat, és mire ideér, kiderül, hogy ez csak az origó. 

Ha csak a munkát nézem: egyenes volt az utam: főiskola, tanítás, tíz plusz évig. Aztán az anyagiak miatt (is) két év olasz meló (konyhai kisegítőként). Majd tanítás, felmondás, munkanélküliség. Aztán újra tanítás, három és fél évig. Felmondás. És egy nagy ugrás az ismeretlenbe: betegápolás külföldön, két hetes váltással. Majdnem kereken három évig voltam E-nél. De aztán felmondtam. Nem értettem a szitut, nem tudtam, miért történt mindez, hanyatt vágtam magam és csodáltam a csillagokat. Másfél hét múlva megvolt az új munka, ahogy kívántam: irány Bécs. Katasztrofális helyzetbe csöppentem. Az első pillanatban tudtam, hogy ez nem az én helyem. Kegyetlenül kínlódva, de egy hetet megcsináltam, aztán hazajöttem. Próbáltam elhinni, hogy akkor ott kellett lennem, ennek kellett történnie, de kegyetlen valóság volt. Ez volt lassan két hónapja, azóta itthon vagyok. És sokáig vártam.

Vártam, hogy jöjjön a megígért munka. 

Az új hely. Bíztam F-ben, tudom, hogy több új hely is volt, de ezeket sorra betöltötte mással. S-ban is bíztam, aki szintén megígérte, hogy keres és lesz hely. Aztán kiderült, hogy S. bejelentett engem kint "Nichtbetrieb"-re, azaz szüneteltetésre (Ausztriában egyéni vállalkozóként dolgoztam), csak engem felejtett el erről értesíteni. F. pedig hetek óta nem veszi fel a telefont. Dehogy haragszom rájuk! Ha nekik nem kell az útiköltségem/tagsági díjam, az ő bajuk. Ezek a történések, M. és T. unszolása és elsősorban az anyagi javaim vége(ssége) rákényszerített, hogy felemeljem a hátsómat és a telefont és magam keressek munkahelyet magamnak. A decembert még kihúzom valahogy (és itt is megköszönöm mindazoknak, akik "támogatnak" élelmiszerrel, meghívással, fuvarral!), de a január megint a kocsimban alvással járna (ez nem panasz, nem vicc, nem túlzás, tény). Jártam a Munkaügyi Hivatalban is, de nem vagyok jogosult járadék igénybevételére. Szóval elkezdtem kutakodni. Itthon is, külföldön is. Elővettem a több kilónyi papíromat, diplomámat, oklevelemet. Az ismerősöket, a kapott telefonszámokat, a hirdetéseket. Minden tanácsot meghallgattam. És elkezdtem igazgatókhoz járni. Kérdéssel: tudnának-e alkalmazni. Ami nagyon pozitív dolog: mindenhol (!) nagyon kedves, segítőkész emberekkel találkoztam. Pedig bejelentkezés nélkül mentem. Itthon -eddigi tapasztalataim alapján- szinte lehetetlen elhelyezkedni olyan munkakörben, amiről nincs minimum OKJ-s papírja az embernek. A csúcs eddig az volt, hogy már hétfőtől dolgozhatnék az egyik szociális intézményben mint fürdető-etető kisegítő, havi kereken 50ezer Forintért, napi nyolc órában. Tehát munkahely még lenne is, de sajnos még így is garantált a jéghideg autóban való alvás/lakás. Eszembe jutott K., hogy amikor a múltkor összefutottunk, azt mondta, van neki egy címe. Tárcsáztam K-t, megkaptam a telefonszámot, már beszéltünk is. Igent mondtam a helyre, de a napokban derül majd ki, hogy engem választanak-e (ketten jelentkeztünk). Ha igen, akkor kapásból már most tudom a választ arra, miért mondtam fel Knittelfeldben és arra is, miért pont arra az eszement helyre kerültem Bécsben. Ezen kívül, ha mehetek ide dolgozni, valóra válik egy nagyon régi, nagy álmom! Eddig is izgalmas napokon vagyok túl, az elkövetkezendők sem lesznek mások. Igyekszem nem túlreagálni az egészet, no de majd írom, hogy alakul.

Edzés: pihenőnap

Reggeli: rántotta, paprika, alma, turbó töltés (köszönöm, A., a paprikát, almát, zsírt, vajat!)

Ebéd: pörkölt (köszönöm, Cs. és E. !)

Vacsora: rántotta, paprika, sült sajt, mozzarella, sült szalonna

És készültek golyócskák, este ebből kóstoltam párat.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat, Magyarország 8., a hazugságról

Határozottan utáltam, amikor hazudtak nekem. Mérges voltam, dühös, csalódott, kétségbeesett, amikor kiderült a hazugság. Felháborodottan konstatáltam, kikértem magamnak, hogy valaki átvert. Hogy merészeli?! Hogy tehette ezt velem?! Már pedig én régen sokat füllentettem. Egészen egyszerűen azért, mert unalmas kis szürke egérnek tartottam magam és azt hittem, ha kicsit kiszínezem a sztorit, ha felturbózva adom elő, akkor érdekesebb leszek. Ez egészen odáig fajult, hogy remekül tudtam előadni mesésebbnél mesésebb és viccesebbnél viccesebb történeteket. És emiatt egyre jobban utáltam magam. Néhány éve került a kezembe Csernus egyik nagy sikerű könyve, A nő. E., aki olvasásra ajánlotta, mondta nekem, hogy  földhöz fogom csapdosni, hogy a fejemet ütögetem majd "Basszus!" felismeréses felkiáltásokkal. Ez tényleg így volt. Aztán jött az a rész, amitől elnémultam és megbénultam. Mert totálisan magamra ismertem. Én, aki szinte mestere lettem a füllentésnek, a hazugságnak, rájöttem, hogy kinek hazudtam folyamatosan: önmagamnak. Naponta köpdöstem szembe magam, napi szinten hazudtoltam meg önmagam. És ez sokkal rosszabb, mint amikor másnak nem mondtam igazat.

Lehet a dolgokat szépíteni, lehet kifelé azt mutatni, hogy minden a legnagyobb rendben, aztán csodálkozni, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Attól, hogy nagyanyáink így csinálták, aztán anyáink is, nekünk nem kell ezt folytatnunk. Mert ha így teszünk, ha nem vagyunk őszinték önmagunkkal, ezt tanulják el a mi gyerekeink is. És teszik tönkre az életüket. Egy családban minden másolódik. A lányok leginkább az anya mintáit veszik le. Látva és tudat alatt is. Nem hiába tartja a mondás is így: "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!". A gyerekek érzik, ha a szülő nem őszinte. Leveszik azonnal. És megtanulják. És nagy eséllyel ők is ilyenek lesznek.

Hogy hogy jön ez a mai naphoz?

Ma itthon tevős-vevős, kicsit városos napom volt. Sokat voltam egyedül és jártak-keltek a gondolataim. Jött egy-két ötlet, ami nem tetszett ugyan, de már-már majdnem belementem. Aztán tudatosan kellett magamnak mondanom: "Nem!". Nem, mert nem ezt szeretném. Nem, mert ha így tennék, megint csak nem lennék őszinte magamhoz. Nem, mert becsapnám magamat. Nem és kész.

Rengeteg évem ment el azzal, hogy hazudtam, sok ideig sokan hazudtak nekem. Már senkitől nem várom el az igazmondást (csak a juhásztól) egyetlen személyen kívül, az pedig én vagyok. Egyetlen dolog miatt. Hogy ha este aludni megyek, nyugodtan tehessem, lelkiismeret-furdalás nélkül. Tiszta szívvel és tiszta lélekkel. Magam miatt. Sokszor úgy gondoljuk, van időnk. Végtelen. Hogy majd holnap ez meg az lesz, majd holnaptól megteszem ezt vagy azt, holnaptól változtatok. Soha nem tudhatjuk, lesz-e holnap. Nem tudhatjuk, van-e még egy esély. Szeretném, ha majd eljön az időm, ne kelljen semmit megbánnom. Azt sem, hogy esetleg nem voltam őszinte magammal. Ma is nyugodtan szeretnék ágyba menni.

Mozgás: (tervezett pihenőnap) 3 km séta

Reggeli: 2 ek krémsajt magokkal (10-kor)

Ebéd: baconbe csavart hagymakarikák és kék sajt, zöldség ragu, marék mandula

Vacsora: 2 szelet kék sajt, ebédről maradt zöldség ragu

És este egy tea, újra a fiúkkal, újra mosolyos bögrével.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Hétfő (Ausztria 14/1.)

(Felkelés 01.45)

R: (a buszon)2 sonkás szendvics saját lenmag kenyérből, 2 marék sós-pörkölt mandula

E: (Knittelfeldben) pörkölt, saláta, pár falat főtt krumpli, 2 marék sós-pörkölt mandula

V: főtt tojás, kolbász, sajt

Mozgás: -

Napi happy: 

• Épségben és viszonylag gyorsan kiértem Ausztriába.
• E. viszonylag jól van.
• Elkészült a második kis szütyő.
• Egy nap már eltelt :)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Freeletics: Regenerálódás, pihenőnap

In doing Freeletics, you will take on a very high training workload. For this reason it is  imperative that you use your training-free days for active regeneration, since these are the days your body recovers from your workload. Below we will explain briefly why recovery phases are so important, what happens during them and how you can actively promote growth and repair.

---

Training stimuli and regeneration - an interplay!

Freeletics is designed to be intense on your body and fatigue your muscles. Fatigue causes a lot of very small cracks in your muscle tissue, which are called microtraumata. This kind of trauma is not as bad as it sounds, as it is a vital stimulus for the stressed muscle to adapt to the workload and achieve a higher level by growing or condensing respectively. This process is called supercompensation. Training sets are only the stimulus, supercompensation takes place in the non-training phase – i.e. the regeneration phase – and needs to be given time. If a new training stimulus is introduced too early, the muscle can be weakened enormously.

The good news: You can actively support this process, so that you are soon fit again! The two important factors here are sufficient and high quality sleepand a balanced protein-based diet that is rich in vitamins and minerals.

Good sleep - recovery in full swing!

During sleep the body releases growth hormones. These aid – as the name suggests –  both muscle growth and fat burning. At night, other body functions are shut down so that the body has time to repair damage in the body. Therefore, the higher the quality of sleep, the higher the quality of muscle regeneration is, which means a shorter recovery time.

This is why a certain regularity of sleeping times plays an important role: If possible, be consistent in when you go to bed and when you wake up. This greatly improves the quality of your sleep since the body becomes familiar with when it has to initiate processes that are critical for your recovery.

Nutrition - Regeneration from the inside!

Related to your feeling of hunger after a workout is the demand for stimulated muscles to be replenished! They need nutrients to function well. Foremost among these is protein. The body breaks protein down into amino acids, which in turn are the building blocks of muscle fibers. So without proteins the microtrauma can not be repaired – or it can take very long, because the body needs to mobilise amino acids from other sources. But proteins are by far not everything! Equally important factors are vitamins and minerals. On the one hand they help by more effectively harnessing  the benefit of proteins and on the other hand, they ensure the release of hormones, which are required in the recovery process.

In addition to “what” you eat, the “when” is also very crucial! Immediately after exercise the body needs plenty of protein and – depending on your training focus – greater or fewer carbohydrates. Carbohydrates are very important in replenishing depleted glycogen reserves after exercise – it’s from these that muscle fibres gain most of their energy, preparing them for the next time you train.

In addition, give your body an extra serving of protein and micronutrients before bedtime, in order to support the reparation and reconstruction process. After an intense training unit, the recovery period can last up to 72 hours, which is why this rule also applies to non-training days! However, make sure not to eat too much, because a severe stomach is not conducive to a good nights sleep. If you feel neither hungry nor completely full, you have fed yourself just right.

Although the body recovers anyway, with proper diet and adequate sleep it regenerates much faster, better and more effectively. So pay attention to your sleep and your diet! Your body will thank you: In the form of milder and shorter muscle soreness, less fatigue and increased exercise performance.

Active regeneration – part of your training program!

Immediately after the training, it is recommended to slowly run-down for few minutes to keep the circulation going. The faster the body comes to rest, the slower is the lactate and acid clearance – and thus the regeneration. Also an extensive stretching is essential to carry metabolic waste away from aggravated muscles and to open cells for incoming nutrients. So even on non-training days, stretching and slight movements are very helpful!

Small, easy movements, stretching and heat stimulate blood circulation and thus the nutrient and oxygen exchange in the muscle cells. Saunas and hot baths, moderate running and casual walks can do wonders! However, be careful not to burden your muscles too much, only move them at an intensity that you are familiar with.

Adequate hydration should always be focus after training, since all metabolic processes of the body take place in the environment of water. When dehydrated, processes of digestion, restructuring and transportation of nutrients all suffer. In the long-term, endurance training is one of the decisive factors, since it optimizes a variety of systems and organism which play an important role in the recovery process.

If you want to know more about this topic, you can read more here and here.

képek és forrás

1. hét itt

2. hét itt

3. hét itt

4. hét itt

5. hét itt

6. hét itt

7. hét itt

8. hét itt

9. hét itt

10. hét itt

11. hét itt

12. hét itt

13. hét itt

14. hét itt

15. hét itt

15 hetes program itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök (nudi, menü...)

Napi bölcs itt
Motiváció itt

Edzés: pihenőnap

Mozgás: délelőtt 2 óra séta, délután 1 óra kertészkedés.

Napozás: 2x20 perc (nudi, hihi)

Étek:
R: szendvics, palacsinta, csokikrém
E: saláta, sült kolbász
V: gombás csirke

Az egész napos hőség után estére végre jött egy kis vihar.

Még 10 nap.

Csütörtök ( pihenés, napi menü, bibi...)

Korán ébredtem, és mivel ma edzés pihenőnap van, kicsit tözörögtem, aztán visszafeküdtem még és pihiztem egy órát. Aki ismer, tudja, hogy ez rám nem jellemző, de mára tényleg egy semmittevős, lustálkodós, pihenéssel teli napot gondoltam ki, mert kell ez is, ennek is meg kell hogy legyen az ideje.

Véletlenül láttam meg a blog statisztikáját: több mint 400 ezer megtekintés. :)

A sonkás-rántottás reggeli és a délelőtti ügyintézés után gyorsan összecsomagoltam egy strandos csomagot, egy ebéd-uzsonna-vacsora "ételkészletet", 3 liter ásványvizet, könyvet, jókedvet, várakozást, mert a nagy kánikulában G. elvitt Szálkára, ahol tavaly augusztusban jártunk már. Előtte Szekszárdon volt ebéd a mekiben. G. evett mekiset, én a saját, még otthon elkészített szendvicsemet majszoltam.

Meseszép kék volt az ég, egyetlen felhő sem úszott az égen, csak a nap tűzött minden erejével. A szálkai tó most még szebb volt mint tavaly: zöld volt a fű, sűrű a nádas, és a környező erdő olyan szikrázóan zöld, mint egy istennő szemei.

Mivel szezon előtt mentünk, nem kellett még belépőt fizetni.

Lepakoltunk és irány a víz!

Nem voltak sokan, sem a parton, sem a vízben. Még a kis fa bungaló is szabad volt, 

azt is elfoglaltuk.

És csak fürödtünk, napoztunk, úsztunk, napoztunk.

Vittem az uzsonnát: marék mandula, pöttöm narancs, marék málna.

Világ életemben imádtam a vizet, néha tisztára megőrülök vízközelben, infantilissá válok, egyszerűen nem bírok magammal. Most is így volt: kicsit ugrálgattam a lépcsőnél, úgy, hogy közben fogtam a korlátot. Szuper móka, élveztem is egészen addig, amíg a tervezett utolsó ugrásnál sikerült a lábammal beletrafálnom a lépcső alatti beton darab éles szélébe. Csak egy éles fájdalmat éreztem, azonnal odakaptam és szorítani kezdtem a kezemmel, képtelen voltam elengedni, miközben meglehetősen torz arcot vághattam, még G. is megkérdezte, körömpörkölt lesz-e vacsorára. Én pedig éreztem, hogy ezt nem csak egyszerűen jól beütöttem. Amikor kis idő múlva kiemeltem a lábam a vízből. Ömlött belőle a vér. Az egész lábfejem sajgott, de csak a jobb nagy lábujjamon láttam sebet és onnan folyt a vér a talpamra. G. felkísért a központi faházhoz, elkértük az elsősegély dobozt, G. lefertőtlenítette és bekötözte.

Vicces, hogy 2011-ben hatalmasat estem futás közben, 2012-ben biciklis baleset miatt ugyanez a lábujjam volt bekötözve, tavaly a nyaraláskor a harmadik napon belenyomtam véletlenül a szempillaspirált a szemembe, így a nyaralás harmadik napjának első fele az ottani kórházban telt. Most meg Szálkán gondoskodtam az izgalmas napról. ;)

Szerettem volna még úszkálni, de leszedtem a kötést és még mindig vérzett a seb, így G. nem engedett be a vízbe, igaza volt. Jobb a további bajt megelőzni.

 Szóval csak napozgattam...

 ... fotóztam a hattyúkat ...

... olvastam ...

... és amikor sunyin elkezdett fölénk kúszni a felhőkkel teli front, hazajöttünk.

A vacsora itthon volt: gombás csirke és saláta.

Gyakorlatilag szuper nap volt. A strandon megállapítottam, hogy nem sokat változott a testem tavaly óta. Már komolyan majdnem elkeseredtem. Aztán itthon megnéztem a tavalyi szálkai képeket, és így látszik, hogy azért alakulok, kevesebb a zsír. De még sok a munka. Csinálom tovább. :)

Csütörtök (napi menü, edzés, megjegyzéses)

…………………………………………………………………………………………………..

"A világ, amit teremtettünk, a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül."

…………………………………………………………………………………………………...

Ma délelőtt volt egy szabad órám (itt volt E. fia, ilyenkor feljöhetek a rezidenciámba). Széles vigyorral, a telefonnal a kezemben, kedvenc pózomban levágódtam a nappaliban a kanapéra és elindítottam az egyik kedvenc játékomat. A kétszázötvenhatodik pálya volt soron, ezzel bajlódok már egy ideje. Megint nem sikerült nyernem. És ekkor az jutott eszembe, hogy mekkora mákom van, amiért a szabad óráimban szó szerint azt csinálhatok, amit akarok. Jó, jó: nem mehetek ki futni, de gyakorlatilag olvashatok, aludhatok, tévézhetnék (ha tévéznék), rajzolhatnék (…). És hogy mennyien vannak, akiknek ez nem adatik meg. Sőt hogy épp csinálhatnék olyasmit is, amire például otthon nem szívesen áldozok időt. Így ültem le a számítógéphez, hogy először is kitöröljem a felesleges képeket, dokumentumokat. Ehhez ugye meg kell nyitni, bele kell olvasni, hogy kell-e még vagy csak át kell tenni a megfelelő mappába, blabla. Volt egy zagyva című word dokumentum is. Megnyitottam. Elkezdtem olvasni és nem hittem a szememnek. Gyakorlatilag egy „naplóbejegyzést” találtam, de még milyet! Egy hetes étkezés és edzés, teljesen egyszerű felsorolás. Átgondolt, határozott, egyértelmű. Próbáltam visszaemlékezni, honnan menthettem le, melyik blogban találhattam. És irigyeltem azt, aki mindezt megcsinálta és leírta. Irigyeltem a fegyelmezettségét, a következetességét, hogy nincs rinyálás, nincs jaj, most olyan rossz kedvem volt, ettem egy kis csokit; nincs jaj, most jönnek a nehéz napok, kénytelen voltam degeszre ennem magam… De nem tudtam, mi ez. Újra elolvastam, észrevettem a keltezést. És a napok számozását. És akkor beugrott. Ez a saját naplóm! Én vagyok az, aki ezt a menüt végigette, aki az edzéseket megcsinálta, aki begépelte! Méghozzá idén, év elején, az első kinti etapomon! Igen, előkaptam az étkezési naplómat, és ott állt benne feketén-fehéren ugyanaz, mint amit itt olvastam. És akkor leesett a tantusz: a jegyzet írója én vagyok, saját magam. Szóval én vagyok fegyelmezett, következetes, én vagyok, aki nem rinyál, nem vinnyog, hanem eszi, amit eltervezett, fegyelmezetten megcsinálja az edzéseket és pont. Saját magamat irigyeltem! No de miért is ez az irigység? Mert mostanában nem megy a tervezés, az előre gondolkodás, valahol kicsit –nagyon- elvesztettem a motivációmat. Nem adtam fel, és tisztában vagyok a céljaimmal, mégis hiányzik az a belső tűz, az a bizonyos tűzön-vízen keresztül is akarom, az én akkor is megcsinálom érzés. De most rájöttem, hogy képes vagyok rá. Hogy megy a tervezés. Hogy igenis meg tudom csinálni. Nem a jövőben kell élni, de látni kell, elképzelni és pontosan átérezni, mi az, amit el szeretnénk érni. Nem kell a múltban élni és rágódni rajta, de vissza-vissza kell nézni, újra átélni a rosszat, megbocsájtani –elsősorban magunknak- a hibáinkat és elengedni a rossz érzést, a múlt béli jó dolgokat újra átélve pedig megerősíthetjük a jelen gondolatait, újra felfedezhetjük magunkban a jót, a becsülendőt.

Hétfő:

R: szendvics (a buszon).

E: rántotta (3 tojás, sonka), kenyér.

U: cseresznye, zabkeksz.

V: főtt tojás (3), paprika, mustár.

Késő este: zabkeksz termelés…

Edzés: pihenőnap.

Mozgás: ¾ óra séta.

Folyadék: 1.5 liter víz

Kedd:

R: sonkás szendvics (kenyér, sonka, 

paradicsom), kávé.

E: sült csirke, rizibizi, saláta.

U1: meggy, dió.

U2: joghurt, fehérjepor.

V: tonhal saláta.

Edzés (reggel): EAP Hzsé 1/1.

- bemelegítés

- guggoló támaszból fekvőtámasz (1p)

- felülés (1p)

(10 kör)

- nyújtás

Mozgás: sajnos itt egész délután szakadt az eső, így séta nem volt.

Folyadék: 1.5 liter víz, 0.5 liter kalciumos-magnéziumos víz, reggel 0.5 liter citromos víz.

(Hétfői, keddi részletesebb bejegyzés itt.)

Szerda:

R: sonkás rántotta (3 tojás), kenyér, 1 paradicsom, kávé.

E: sült csirke, rizibizi, saláta.

U1: répa.

U2.: ½ camembert sajt, meggy.

U3: 1 zabkupac.

V: fasírt, saláta, rizibizi.

Edzés (reggel): EAP Hzsé 1/2.

- bemelegítés

- vállszéles guggolás (1p)

- felülés (1p)

- nyújtás (1p)

- fekvőtámasz (1p)

( 9 kör)

- nyújtás

Minden kör után annyi pihenőidő volt, hogy kiköhögtem magam és iszogattam a szokásos reggeli citromos vizet.

Mozgás: 1 óra séta.

Folyadék: 1 liter aszkorbinos víz, 1 liter kalciumos-magnéziumos víz, 0.5 liter citromos víz.

(Szerda részletesebben itt.)

Csütörtök:

R: joghurt, bogyós gyümölcs, kávé.

E: szendvics.

U1: ½ camembert sajt, meggy.

U2: fehérje szelet.

V: sült csirke, saláta.

Edzés: pihenőnap.

Mozgás: fél óra séta.

Folyadék: fél liter citromos víz, fél liter magnéziumos-kalciumos víz, fél liter aszkorbinos víz.