Ugyanolyan jól aludtam, mint már régóta mindig, jól ébredtem, szülinaptól függetlenül bohóckodva, örvendve az új napnak, a fedélnek a fejem fölött, az egészségemnek (...), hogy megérhettem a negyvenkettedik évemet épen, mosollyal. És boldogan, mert azzal kezdhettem a napot, amit nagyon szeretek: futással.
Reggeli...
... majd elővettem a mini spájzom még minibb tartalmát, néztem jobbról, nézegettem balról, tudtam, hogy összehozok egy süteményt. Amolyan szülinapi félét. És tádámmm! (A receptet majd felteszem.)
M-tól szép virágot kaptam és ebédmeghívást.
A Bajor menüjét választottam.
Majd alvás.
És mini napozás a Dunán.
(Nem elemezgetem az alakomat, ott a visszakúszott narancsbőr és a zsírocska, ez van, egyáltalán nem katasztrófa, jól érzem magam a bőrömben, nekem ez a lényeg.)
R: 4 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: 3 tányér lencsegulyás, Budapest-szelet rizzsel, sütim
V: szotyi
Mozgás: 9 km
Köszönöm, hogy itt lehetek, ebben a fizikai formában, most. Köszönöm mindazt, amim van és mindazt, amit még el tudok érni, ahová még fejlődhetek.
Ajándékként kaptuk ezt a röpke létet, és ahogy telik az idő(m), egyre inkább érzem és tapasztalom ennek a csodáit. Annyi mindenünk van, olyan sok fantasztikus, szép dolog vesz körül, amiket érdemes észrevenni, aminek a felfogásához érdemes felnőni. Annyi kincsünk van, amiknek tényleg megéri örülni nap mint nap, hiszen akár egy pillanat alatt sokat veszíthetünk, mint az olasz fölrengést elszenvedettek: anyát, testvért, kutyát, barátot, házat, ágyat, vagyont...
Több mint százan kívántak mára szép napot nekem. Nagyon jólesett, hogy eszetekbe jutottam, hogy gondoltatok rám, írtatok, felhívtatok, üzentetek. Köszönetképpen nektek és mindenki másnak is kívánok tiszta szívből:
