Szombat, vasárnap: Mohács, Hőgyész, Gunaras, Döbrököz, Mohács

Ha mindent leírnék, ami a hétvégén történt, holnap estig gépelhetnék. A lényeg: sok helyen jártunk, sok szépet láttam, sok jó élményt gyűjtöttem, szép volt.

Szombat

Mohács, reggeli futás

Hőgyész

Gunaras

(M-val, A-val)

Dombóvár mellett található Gunaras. Gyógyszállója van és strandja. A strand a szálloda mögött, a parkoló fizetős, de napi díjas. A strand nem nagy, pár medence van kint, sok a zöld, a végében szép mesterséges tó. Az épületben gyógyvizes medencék, szaunák, mindenki találhat kedvére való elfoglaltságot. Csúszdapark is van, ami most nem üzemelt és sajnos az úszómedence sem volt még feltöltve. A lángos drága, de mennyei (én csak kóstoltam). A kávé nagyon finom.

Döbrököz

Hazafelé megnéztük a főútról jól látható templomot. Hatalmas (!), kár, hogy zárva volt.

Hőgyész, esti séta

A következő pár kép főleg a családomnak lehet érdekes. Ők emlékeznek "A szőlőre". Volt a nagyszüleimnek egy présháza. Ez. Előtte a dédapáméké volt. Gyerekkorunk nagy részét Hőgyészen töltöttük, rengeteget voltunk a szőlőben, szalonnát sütöttünk, játszottunk. Egy gyönyörű, hatalmas diófa állt a házzal szemben, amire dédapánk egy hintát szerkesztett, óriási kilengése volt, imádtuk. A kútból ittuk a jéghideg, tiszta vizet. Nagyobbacska korunkban már az egész napos, egész rokonságos szüreteken is dolgoztunk. Kész népünnepély volt, ekkor gyűlt össze a nagy család, imádtam. Dédapám elment, aztán Papi is. A szőlőt egy német rokonunk birtokolta egy ideig. Még akkor is kedvünkre járhattunk-kelhettünk ott, kimehettünk, amikor csak kedvünk tartotta. Ma már idegen a tulajdonos. Kapu őrzi a régi birtokot. Nyitva volt, bementünk. Valószínűleg életemben utoljára.

A következő kép is családi vonatkozású. Ez a kereszt a szőlőskertek bejáratánál áll. Gyerekként vagy "A három fáig", vagy "A keresztig" mehettünk játszani. Régen dédapám gondozta, festette le fehérre, majd a nagyszüleim vették át a stafétát, ők vittek ki mindig friss virágot is a vázába. Papi már sajnos nem él, Mami már nem tud kimenni ide, így fényképen mutattuk meg neki a keresztet. Amint meglátta, összecsapta a tenyerét: "De jó, gondozza valaki!".

Vasárnap

Szedd magad eper akció. M. ötlete volt, hogy menjünk ki. Habár tegnap rendesen megszedték már, mi még 7 kilót összeböngésztünk. Maradt A-éknál is, ettünk is, jutott Pestre is a húgoméknak, a maradékból lekvár készül majd.

Kis túra a Kőkút-forráshoz:

A vize mennyei, kristálytiszta, jéghideg. Persze feltankoltunk.

Aztán boszorkányosság: ez ittennék a hajam. Vagyis egy kicsiny része. Meleg is, rengeteg is, hosszú is, nem bírtam már vele, anyu kicsit kiritkította.

Délután anyu jött Szekszárdig (onnan buszozott fel Pestre a húgomékhoz), onnan irány Mohács. Szép kis kör volt ez a hétvége.

Mielőtt panaszkodnál...

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót,
gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt,
gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre,
gondolj azokra,
akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre,
gondolj azokra, akik túl hamar
mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt,
hogy túl nagy távolságon kell vezessél,
gondolj azokra,
akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra,
gondolj azokra a munkanélküliekre,
akik szívesen végeznék a Te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek,
mosolyogj egyet és
gondolj arra,
hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz!:)

forrás

Reggeli mocorgó

Péntek: rohan az idő (?), megérzés

Valahogy így érzek:

Állandóan megyek, rohanok, program van, időre kell odaérni, idő előtt ott lenni, hogy ne kelljen túl sokat várakozni nyitás után, munkába odaérni, időben itthon lenni, mert..., órát beállítani ébresztőre, figyelmeztetőre, jaj, csak másfél órám van, úristen, már indulnom kell... Mást sem csinálok, mint nézem az órát. És valahogy felgyorsult az idő: nem nagyon férek bele a dolgaimmal a 24 órába. 

A legfontosabb dolgokat kénytelen vagyok megtervezni, hogy odaérjek, hogy meglegyen, hogy legyen kajám, hogy ne késsek el. De elcsúszok sokszor az időmmel, a reggelek kapkodósak, hol a mosogatás marad el, hol a suliban hagyok valamit, hol itthon.

Leginkább így érzem magam:

Csak sokszor elmarad a mosoly.

Ma a suliban kezdett rám telepedni valamiféle feketeség. A lelkem magányosnak érezte magát, azt hiszem, tudom, mi a baja. A nagy rohanásban-odaérésben jó ideje elfelejtettem élni. Énekelni, a kedvenc zenéimet hallgatni... Nem tudok, de szeretek rajzolni. Talán 20 éve nem rajzoltam. Nagyon keveset fotózok, olyan igazit, úgy lélekből. Olvasás? Az idejét sem tudom már, mikor volt könyv a kezemben. Vagy újság. Csak úgy kiülve a teraszra, limonádét szürcsölve és újságot lapozgatva. Nem emlékszem, mikor nem terveztem egy napra. Hogy csak úgy lettem volna. Régen hintáztam. Régen pancsoltam. Rég volt, hogy csak úgy lettem volna, magamban, rég volt csönd. Nem folytatom: a megfogható, materiális világom igazgatása mellett a szellemiségre is oda kell figyelnem. Kell rá időt hagynom, mert fontos. Mert hiányzik.

kép

Csak egy ember vagyok. Nem tudom, pontosan kik vagyunk és miért ezen a Földön, nem tudom, hogy működik az Univerzum. De abban biztos vagyok, hogy amit G. komám mondott egyszer nagyon régen, azt most már elfogadom igaznak. Azt mondta: minden energia. Akkor kiröhögtem, de ma már egyre biztosabb vagyok ebben. Az is biztos, hogy nem vagyunk egyformák. Különbözőképpen gondolkodunk, máshogy élünk, mást érzékelünk, máshogyan. Van, aki pl. látott ufót, de aki nem látott, aki nem hisz benne, annak ez hülyeség. Van, aki hisz a szellemekben. Aki nem, az szerint ez hülyeség. Vannak, akik hisznek az angyalokban, van, aki látja is őket. Ha erről mesél olyasvalakinek, aki nem hisz benne, akkor számára ez hülyeség. Nekem vannak megérzéseim. Konkrét dolgokkal kapcsolatban. Néha TUDOM, mi fog történni. Ez számomra is félelmetes, és nem vicces, amikor pl. kijelentem, hogy X. Y. meghalt, aztán kiderül, hogy tényleg. A húgom és köztem nagyon kicsi a korkülönbség. Talán ezért is lehet (?), hogy lelkileg szorosan kötődünk egymáshoz, és nagyon sokszor érzem, tudom, ha valami nem stimmel nála, ha beteg (...). A minap beszélgettem ilyen dolgokról, és közben rájöttem: aki nem élt át hasonlót, az szerint hülye vagyok, nem mondok igazat, nem hisznek nekem. Nem is kell, ezzel semmi gond. Csak nekem kell figyelnem arra, hogy ne olyanokkal beszéljek erről, akik 100%-ban a materiális világban élnek  és hisznek, hanem "hasonszőrűekkel", még mielőtt diliházba záratnak. 😄

R:  2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé. Ebből egyet ettem meg, a másikat elcsomagoltam, mennem kellett dolgozni. A másodikat megettem 8-kor.

E: 2 burger, amiből egyet tudtam megenni, a másikat hazahoztam és itthon ettem meg vacsorára.

V: 1 burger, marék mandula

Vásárlás akcióban

Soha nem vetett fel a pénz, így amióta léteznek akciós pultok, gyakori látogatójuk vagyok. Csak arra kell figyelni, de arra nagyon, hogy az ember jól megnézze a lejárati dátumot. Ha aznap BIZTOSAN megeszem, akkor jöhet az aznapi lejáratú, ezt néhány helyen potom pénzért adják el. Ahol a szavatossági idő is javítva van vagy át van ragasztva, azzal a termékkel nem szoktam foglalkozni, megy szépen vissza a polcra. Volt már, hogy szóltam az eladónak miatta, de nem történt semmi, hagyták a pultban. 

Ma bőséges volt az akció, és végre volt lazac, két fajta is, nagyon jó áron és még egy hétig érvényes szavatossággal! 😁 Imádom a lazacot, de nagyon ritkán fogyasztom az ára miatt, most azonban betáraztam, jöhet a lazac -majdnem- minden mennyiségben. 😊

Ami a képen van, mind nagyon jó áron volt akciós most, emellett a tojás, az édesítő, az ásványvíz is, 4000 Ft-ért telepakoltam a kocsi csomagtartóját. 😏 És egyáltalán nem mellesleg csupa-csupa olyan dologgal, ami jó nekem.

Érdemes vadászni az akciós pultoknál. Van, hogy hetekig semmi értelmes nincs, vagy még leakciózva is drága, de néha ki lehet fogni egy-egy nagyobb zsákmányt.

"Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: “Na és?”

Ez az egyik kedvenc mondásom: “Na és?”

Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt.

Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el."

Andy Warhol