🙃

 

Kromoszóma-ropi 🙃🤩

Cuki(k)

(A következő rész némi iróniát tartalmazhat.) 

4. osztálynak testhezálló téma olvasáson: Munkácsy Mihály. Terveztem, hogy akkor egy szuszra az Aranyecsetet is feldolgozzuk és óra végén röpdolgozatot is iratok, úgyis kell a jegy. A könyvben több festménye is szerepelt a tanév során, a munkafüzetbe hatot nyomtattak. 

- Van olyan, amelyik ismerős? 

- Igeeen! Ez a lovas! Ez a VÉRESKÜDÉS! 

(X a vérszerződésre gondolt, a kép a Honfoglalás.) 

🙃 

 

(Teg)napi cuki

 

Hétfő: státusz és valóság, napi cuki

 

Ha ez a bejegyzés a státusztörvény megjelenése után íródik, akkor engem beperel a tankerület. Mert hogy a törvény durván korlátozza a pedagógusok szólásszabadságát: sem írásban, sem szóban nem lehet majd olyat mondani, amivel a közoktatás negatív fényben tüntetődik fel. Márpedig attól még ugyanolyan f.o.s lesz az egész (sőt!!!), mint most. A suliépület kívülről szép, csak éppen ro(t)had el. És tényleg nem jártam végig az egészet, ez csak a tanári (a hiányzó ablakkilincset sem fotóztam, csak amit ott egy áltó helyemben láttam). De nem rendelhetünk már wc papírt sem, fénymásoló papírt sem, semmit. Na júni 1. után lesz ez még így sem...

Ezt pedig ma kaptam. Csodaságos cukortartó csigaház.

Napi cuki: (mintha németes suli volnánk:)

"Én "das Spenser" filmet szeretnék nézni!"

Vasárnap

 

A szombati csodás, ajándék jó idő után esős vasárnap reggelre ébredtünk.

Reggeli, beszélgetés, pakolás. Kávé Bólyban.

Búcsúzás. Haza.

Szörnyen gyorsan elröppent a hétvége...

Szombat

 Reggel. 

Pécs. 

Mésztufa barlang. 

Frei kávézó. 

Somberek. Vacsora. 

Este. 

Péntek

 Kérd és megadatik? 😇

Csütörtök

Annyi, de annyi minden megfogalmazódik bennem minden nap, bőven lenne mit írnom, de amire este lesz, már nincs semmire energiám. Hosszúak a napok, hosszúak a hetek. Ha lehetne kérni, legalább három nap csöndet kérnék, napfényt/esőt/madárcsicsergést, levegőt, természetet, telefon nélkül, laptop nélkül, wifi nélkül, a kelő nappal kelni, a lenyugvóval aludni menni... Mert manapság úgy érzem, az ember egy faj mindentől függetlenül, aminek semmi köze nincs a Föld nevű bolygóhoz és annak élővilágához... 

Kedd

 

A tegnapihoz képest fantasztikusan magas a vérnyomásom... Akinek szintén alacsony, az tudja, milyen érzés. Kegyetlenül kell koncentrálni mindenre. De sokszor nagyon nem jön össze. Ez a mai érték egyébként nekem a megszokott, sőt annál kicsit magasabb. A diasztolés érték nem szokott ennyire alacsony lenni. Igazán csak este mértem meg, mert mérés nélkül is érzem.

A gyomrom a hányás óta nem százas. Próbálgatok normálisabban enni, de a banán az, ami jólesik, pirítóst eszek hozzá. Szerintem 48 év alatt nem ettem ennyi banánt összesen...

És szörnyen fázom. Ma visszavettem a téli kabátomat, abban voltam egész nap, itthon pedig dupla kardigánban...

Hétfő

 A hétvégi szörnyű fáradtság után ma reggel 28 percig szólt az ébresztő, amire meghallottam...

A szokásosnál is kómásabb voltam.

Az első órámon (1,-4. összevont német) le akartam ülni, vagyis le is ültem, csak éppen a szék nem volt ott, úgyhogy bombaként csapódtam a padlóba és a sarokba...

Itthon mértem egy vérnyomást...

Na nem analizálok, alvás.

Hétvége

... nagyon címszavakban. Húgom és L. volt anyunál hétvégén, így mi is ott voltunk -majdnem végig- M-val. A rengeteg minden között "vándorfőzés"...

... finom kajcik (ezt épp én főztem szombaton) ...

... és vasárnap is...

Volt még sok minden, csak a vérnyomásom nem volt sok - szokás szerint.

Nagyon szeretem, amikor a család, vagy legalább egy része együtt van. Elég sok mindent csináltunk, elég sokáig voltunk fent, és most nagyon jól jönne egy hétvége, jó volna pihenni egyet. De holnaptól megint mindannyiunknak munka (na anyunak nem, de neki is dolga lesz), úgyhogy el is teszem magam, hosszú hét lesz újfent...

Csütörtök

A hányás óta rossz a gyomrom, azóta 90%-ban banánon és pirítóson élek. Ezt sem kívánom, de 3-4 banánnal és 4-6 szelet pirítóssal elvagyok. Azért próbálkozom normál étellel is, egyelőre nem sok sikerrel...

Ma is banánnal és pirítóssal megpakolva indultam neki a hosszú napnak.

Reggel munka. Onnan tankolás, haza, fel a harmadikra, feketébe öltözés, át anyuhoz, fel a másodikra. Vittem, amit M. főzött az este, ebéd.

Aztán indulás Hőgyészre. Temetés. Indulás haza. Útközben megálltunk Zombán egy kávéra. Hogy legalább pár perc nyugalom, pihenés, jó dolog is legyen a napban.

Irány Mohács. Ott bolt, anyuhoz, fel a másodikra. Este 8-ra értem haza (a harmadikra). Kikészítettem a banán adagomat, megpirítottam a kenyeret holnapra, meglocsoltam a balkon-kertet. 9-kor még írtam két (fél)hivatalos levelet, amire nem volt ma idő. (És ami miatt konkrétan nagyon dühös vagyok. Mert megint győzött a -hú, de csúnyát tudnék mondani, milyen- bürokrácia az emberséggel szemben...)

Most negyed 10 múlt, de már (megint) lefordulok a székről, így inkább vízszintbe teszem magam...

Szerda

Tömény munkanap. Csodaszép a sulis magaságyás. 

A gyerekek (is) már nagyon fáradtak.

Mai kincsek:

Munka után város. Majd anyunál kicsit. Aztán haza. Majd A-nál. Újra haza. És végre folytattam a gettó életteliesítését. Új teraszlakók: tépősaláta (ha ügyes vagyok, 3-4 hónapig is nő):

... ő a még láthatatlan élőlény: petrezselyem és snidling,

... sárga és piros koktélparadicsom.

Ő csak új helyre került. (Nemrég ültettem, és már most kinövi a helyét...)

Szépen nődögélnek a "régi" növénykék.

A balkonládások is.

Ezután terasztakarítás, majd kis házimunka.

Még nincs este hét, de szörnyen fáradt vagyok. Mondjuk kábé annyira, mint reggelente, felébredés után... 😅😕

Pedig holnap is nagyon hosszú nap lesz, és pénteken is...

Kedd

Munkahét szempontjából első nap, azaz hétfőnek is nevezhető. De lehetne bármelyik nap. Már követni sem tudom. A suliban szerencsére van egy kis asszisztensem, az egyik gyerkőc kívülről tudja az órarendemet, mikor melyik terembe kell mennem, legtöbbször hozza-viszi a tanári laptopot is, óriási segítség. 

Ha Csak egy pillanatra is ki tudok nézni a kismillió dologgal teli fejemből, tényleg a képen lévő mondat jut eszembe. Ezer dolog a suliban, aztán ezer itthon. Kisebb-nagyobb betegségekkel, kellemetlenségekkel már régóta jelez a szervezetem, és érzem is, hogy hosszú ideje a túlpörgött állapotban leledzem, és azt is tudom, hogy ha egy kis "lazítás" jönne, ha egyszer úgy érezhetném: ma lesz egy nyugodt nap, amikor nem kell menni sehova, nem kell intézni semmit, nem kell bekapcsolni a telefont, nem kell készenlétben állnom (...), akkor beütne a krach. Szeretnék, nagyon szeretnék visszavenni a tempóból, de nem tudom, hogyan csináljam...

A hosszú hétvége rövid volt, tevékeny, utazós (is). Hétfőn úgy értem haza kora este, hogy elkezdtünk ugyan egy filmet nézni (még csak túl késő se volt), de éreztem, hogy elalszom, így inkább lefeküdtem.

Voltam maminál is. Nagyon jól néz ki, mindig tiszta, a haja is megmosva, a körmei szépen levágva. A nyugtatótól lelassult rendesen, de így legalább nem randalírozik, neki is jobb. 

Holnap is sok lesz a dolog a munkában is, utána is a városban, aztán -ha nem esik az eső- szeretném itthon bővíteni a kis terasz-kertecskémet. A már meglévő növénykéim egy kis életet adnak itt fent a harmadikon a beton-dzsungel gettóban... Csak remélem, hogy sikerül őket megfelelően gondoznom.

Vasárnap

 Most csak néhány kajci kép a napokból: