Boszorkánykonyha

2018. április 5., csütörtök

66. nap

Segíteni jó. Világ életemben szerettem.

Olyanok vagyunk a segítéssel, mint méz az üvegben. Mint vaj a tálkában. Mint kávé a csészében.

Azt hiszem, ha az ember képes háttérben maradni, ha képes nem ártani, azzal már nagyon sokat tud segíteni.

A segítség bentről jön, a lelkünkből. Olyan természetes, mint ahogy tavasszal rügy fakad az ágon. Bennünk lakozik, csak sokszor eltakarja a város zaja, a munka fáradalma, az aggodalom szürke fellege, az önzés.

Segíteni jó. Semmibe nem kerül. És duplán hat: arra is, akinek adják, és arra is, aki adja.

Sokszor elég egy mosoly. Egy kedves, elejtett megjegyzés. Hogy felveszed helyette. Elkapod, mielőtt leesik. Előzékeny vagy. Odaadod, mert tetszik neki.

Nem jegyzem, ha segítettem. Nem ez a fontos. Hanem az öröm, a mosoly mások arcán.

66. nap, csütörtök

Hú, de hosszú nap volt ez! :) De sok helyen voltam, sok mindent intéztem, volt benne kellemes is (például sétálni és helyijáratozni Pécsen), hasznos is (kis kocsimat meggenerálozták a szervizben). Volt, hogy pont jókor értem jó helyre, de volt, hogy várnom kellett (sokat), amolyan összetett nap volt. Hálás vagyok, amiért nekünk még tavaszi szünet van, mindezt munkanapon képtelenség lett volna elintéznem. Konkrétan holnap van egy "szabad napom" még, a hétvége megint fullos, vár rám kábé 600 km vezetés, de hát így megy ez, ha mindenki jó messze lakik tőlem. Aztán hétfőn indul a mandula, azaz munka megint. És a mindenféle ügyintézés továbbra is. Remélem, egyszer megérem, hogy lesz legalább egy hét, amikor nem lesz full piros a naptáram.

Étek:

Dobozoltam ma, tudtam, hogy vacsoráig vinnem kell a kis étkeimet, ha normálisan akarok enni.

R: -

E: keto kávé, lottó szelet (ügyintézés közben, kávézóban)

Délután: a két mini szendvics (autószalonban, a javítás végére várva)

V: sajtos karaj, saláta (otthon)

(Recept linkek a dobozolós bejegyzésben.)

Mozgás: 5km.

Mai doboz

Ma a nap nagy részében nem leszek itthon, ügyintézés, utazás, gyaloglás... A vacsora kivételével dobozoltam a napi étkemet.

# 1 adag keto kávéhoz a kávén kívül mindent egy kis jól zárható üvegbe tettem. Majd valahol iszok egy hosszú kávét, az üveg tartalmát beleteszem.

# Csomagoltam Lottó szeletet. Ezt még nyáron sütöttem, ehhez hasonló alkalmakra vár rám a fagyasztóban. Reggel kivettem 4 db-ot, dobozba tettem, amire kell, szépen fel fog engedni.

# Készült még két mini, Szafi féle 1 zsömlényi (17g CH, gluténmentes) sütögetésből szendvics (szalámival, vajjal, sajttal, salátával).

# És teszek be másfél liter vizet, a kocsiban van még, ha nem lenne elég.

Hogy ne legyen kényelmetlen az, hogy a pakkomat egész nap cipelnem kell, hátizsákba teszem.

További dobozolós bejegyzések itt és a linkelt bejegyzés végén.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2018. április 4., szerda

65. nap

kép

Jellemző volt rám, hogy tetszett mások élete. Pontosabban megfogalmazva: a mások élete tetszett. A családjuk, az öltözetük, a viselkedésük, a szorgalmuk, a szemük színe... És irigykedtem. Irigy voltam arra, ami másoknak van. Amíg meg nem láttam azt is, amijük viszont nincs.

Lassan rájöttem, hogy nekem amellett, hogy sok mindenem nincs, van másom, olyanom, ami viszont a mások életéből hiányzik. Ez a felismerés odáig vezetett, hogy ma azt tudom mondani: az én életem olyan, amilyen, úgy nézek ki, ahogy, van, amim van, nincs, amim nincs, és ez így jó, nem cserélnék senkivel.

65. nap, szerda

Étek:

Délelőtt: 1 fehérje ital (torna után)
Ebéd: keto kávé
Délután:
- sajt chips, olívabogyó
- 2 Frei kávé
Vacsora: -

Mozgás:
- Pahla 4. hét/1. gyakorlatsor hétfő, kedd
- túra

- 13km

Túra: Pécs, Égervölgy

Bátran ajánlható bármelyik korosztálynak. Egymást érik a túraútvonalak, van egyszerűbb, nehezebb, rövidebb, hosszabb. A hely gyönyörű, forrásokkal, kilátóval...

Sajt chips

# Reszelt sajtot sütőpapírral bélelt tepsibe szórtam, 200 fokon addig sütöttem, amíg összeolvadt és a teteje kezdett pirulni.

# Darabokra törtem.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2018. április 3., kedd

64. nap

kép

Tavasz van. És szünet.

A tavaszi szünet nagyon jó arra, hogy kicsit kialudjam magam. Nem kell minden nap órára kelni. És arra is jó, hogy mindazt elintézzem, amire munkaidőben nincs lehetőség.

Ez az utolsó alkalom a nyári szünet előtt.

Nem szeretek időre kelni, időre menni, nem kedvencem a határidő, de sok dolog egyszerűen így működik. Vannak helyzetek, amikbe bele kell menni, vannak dolgok, amiket határidőre teljesíteni kell, amik idővel lejárnak és meg kell újítani. Ha szeretném, ha nem.

2018 eddig "nem az én évem". Másképp fogalmazva: tele van feladattal, kihívással, semmi nem megy elsőre, sokszor még második, harmadik nekifutásra sem. Csak kapkodom a fejem, intézkedek, rohanok, tervezek (aztán persze mindig közbejön valami), leginkább nem jutok egyről a kettőre. Valamit nagyon máshogy kellene csinálnom. Hiszen már április van, és én csak rohanok, csinálom, és sehol nem vagyok.

Örülnék, ha bennem is tavasz lenne: új lehetőség, színekbe öltözés, ha hagyni tudnám, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, és közben békésen nyitogatnám a szirmaimat, állnám a hideget, az esőt, a szikrázó napsütést. Szimplán csak az lennék, ami belém van kódolva. Csak lélegeznék. Csak élnék.

64. nap, kedd

Étek: