2016-ra felkészültem. Negyven év alatt -és főleg az utóbbi kettőben- hatalmas, kemény leckéket kaptam. Elindultam egy úton, s habár még az elején tartok, sokat edződtem. 2015 végén éreztem, hogy meg tudom köszönni a "sorsnak" a "pofonokat" és készen állok. Kész vagyok elfogadni, ami jön, kész vagyok pozitívan tekinteni a jövőbe, de legfőképpen örülni annak, amit a mában fel tudok fedezni. Nincsenek túlzott elvárások, mert minden úgy van, úgy történik, ahogy lennie kell.
2016-ot egy lottónyereménnyel indítottam. Kettesem volt. Azóta szeptemberben volt egy hármasom is, és most az ötösre gyúrok.
Sok dolog történt még, a munka szempontjából a lényeg: majdnem 80 napig voltam itthon 2015 végén munka nélkül, adósságokkal, kölcsönökkel. Aztán sok helyen dolgoztam.
1. Hartheim am Rhein
Csomagoltam, életemben először repültem, jól kerestem.
Három hét munka után az utolsó nap ott újra csomagoltam, majd hazarepültem.
A néni, akit itt ápoltam, előrehaladott Alzheimerével roppant nehéz eset volt. Tudtam, hogy a három hét itthoni pihenő után már csak egyszer megyek vissza hozzá három hétre.
Letelt a szabi, újra csomagoltam, újra kirepültem Hartheimba.
Március volt már, amikor ott újra becsomagoltam és végre hazarepültem, iszonyatosan fáradtan.
Gőzerővel kerestem itthon munkát, elhatároztam: nem mászkálok már ki ápolni, itthon akarok maradni és itt boldogulni. A munkakeresés kálváriáját nem írom le.
2. Madison Pub, Mohács
Április végén kezdtem itt dolgozni felszolgálóként. Még volt a hartheimi fizetésből, de már nagyon fogyott. Ekkor kezdődött, hogy a 400 Ft-os órabér nem volt sok mindenre elég, hiába dolgoztam hosszú, éjszakai, dupla/osztott műszakban.
Május végéig dolgoztam itt.
3. Street Cafe & Bar, Mohács
Május végétől augusztus végéig dolgoztam itt, pultos-felszolgálóként, aztán felmondtam.
És ekkor határoztam el: elég volt a létbizonytalanságból, a parizer evésből, az éhségből, nem szívesen, de visszamegyek külföldre dolgozni.
4. Sitzendorf
Egy héttel a felmondás után utaztam Ausztriába dolgozni.
Három hétre mentem, de I. a 14. napon meghalt. Izgalmas, különleges, néha félelmetes, kalandos két hét volt. És nagy hatással volt rám. Tényleg különleges hely volt, különleges, nagyszerű embereket ismertem meg, I. családja meghívott a búcsúztatóra, ahova el is mentem októberben.
A kinti ügynökség külön megköszönte a munkámat és biztosítottak róla, hogy keresnek nekem egy jó helyet.
5. ?
Szerdán utazom az új helyre. Annyit tudok, hogy nő beteg.
...
Márciustól szeptemberig, majdnem fél évig éltem a létminimumnál kevesebb bérből. Lemondtam ételről, italról, tusolásról, villanyhasználatról, net- és telefonhasználatról, nem használtam az autót (...). Csisszre ki tudtam fizetni az albérletet a rezsivel. És tudtam: a következő hónaptól fűtési idény. És azt is tudtam: azt már nem tudom ennyi bérből fizetni. Sitzendorfban nagyon jó fizetést kaptam, év végéig nagyon-nagyon spórolósan kihúzhatnám itthon, de nem akarok megint/újra pengeélen táncolni. Ezért fogadtam el az ügynökség ajánlatát, ezért megyek szerdán hajnalban újra külföldre.
Van még pár óra a mai napból, megyek is csomagolni. Újra.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
