Jo reggelt!

Hat persze, hogy nehezfemek vannak az etelben!

☺

Ausztria 21/6.

Hajnalban "randalirozasra" ebredtem. Arra, hogy nem vagyok egyedul a szobaban. Eloszor azt hittem, almodom, de rajottem: jol latok: egerek es bekak rohangaltak-ugraltak a padlon. Visszacsuktam a szemem es aludtam tovabb a Harry Potter hazban. Otkor gorcsolt a hasam /mensi/, vettem be gyogyszert, aztan aludtam tovabb. Hetkor beadtam I-nak a gyogyszereket, o ilyenkor meg alszik egyet. Amikor mentem ki a hazbol, a hajnali allatsereg jott velem. Szepen kikisertek az ajton, majd eltuntek a paras-halvany napsugaras, huvos reggeli kertben.

Zabpehely leves

Egy marek zabpelyhet pirits meg keves zsiradekon.
Ontsd fol fel liter forro vizzel.
Tegyel bele egy leveskockat.
Fozd 5 percig.
Kesz.

/Leveskocka helyett javaslok sot, borsot, mindenfele fuszert, amit szeretsz./

Ausztria 21/5.

I. csipopeotezissel es 19 eve diagnosztizalt Parkinsonnal kezdte, aztan 4 honapja derult ki a tudorak, mar akkor agyi attetei voltak. Csont es bor, alig tud ulni, rolatorral is nehezen jar, minden mozdulataert meg kell kuzdenie. De akar. Mindent hagyok neki egyedul csinalni, szol, ha segitseg kell. Csak akkor lepek kozbe keres nelkul, ha veszelyben lenne vagy amikor latom, hogy vegkepp nem boldogul. Egyebkent mindig konkretan megmondja, maradjak-e, mit csinaljak, azt is, ha egyedul akar lenni. Mindent "megengedek" neki az esszeruseg es a biztonsag hatarain belul. Tegnap peldaul festett egy faldarabot. Tartottam, fogtam, ecsetet cseteltem..., es habar nagyon elfaradt, boldog volt, hogy megcsinalta. En pedig orultem, hogy a hatralevo kis idejeben oolyasmit csinalhat, ami boldogga es elegedette teszi.

A halat is o keszitette ebedre. H-dal tartottuk, adtuk a fuszereket, amiket kert, nagyon finomat fozott. Aztan le kellett dolnie, mielott ettunk, ugy elfaradt. Ilyenkor azt monja: mar 3/4 reszben halott.
Nem panaszkodik, nem sir, nem nyavajog. Tudja, mi jon hamarosan, de valahol megis bizik a gyogyulasban.
Sok dologban hasonlitunk. Szeret fozni, olvasni, rengeteg konyve van, nem ragaszkodik a patyolat tisztasaghoz es a patika rendhez, szeret/ett/ turazni, autot vezetni, utazni, gyujti a koveket...

Irto jokat tudunk beszelgetni.  Neha ugy erzem, mintha a 25 evvel idosebb onmagammal lennek.

Tutira okkal kerultem ide /is/. Es nagyon jo, hogy itt nem arrol szol a dolog, hogy mit nem csinalok jol, mit csinalok rosszul. Nem szeretnem, de nem is kell megjatszanom magam. Senki nem kiabal velem, nem szidnak meg, nyiltan a szemembe mondjak, ami esetleg nem tetszik /de ilyen meg nem volt, mert I. is konkretan elmondja, mit hogy szeretne/. Ugy erzem, totalisan emberi a szitu, nincsenek tabuk, egyik reszrol sem, de a halal kapujaban nincs is erre semmi szukseg /meg amugy se/.

Erdekes, mennyire megmaradt bennem a bekamerazott munkahely. Az elso par napban fel-felneztem a falakra, vajon honnan figyelnek. Figyelhetnenek: nem teszek semmi "rosszat".

I. is orul, hogy itt vagyok, hogy en vagyok itt, en is orulok, hogy itt vagyok, hogy nala lehetek.

Sokat mesel, kerdez. Szerinte, hogy nem ismerem Uli Steint, egy kepzesbeli feher folt. Ugyhogy ma elovettunk tole nyolc konyvet es mindet el is olvastam.

Igen: ennyire laza itt, H. foz, mos, takarit /ram is!!/, nekem az a dolgom, hogy I-re figyeljek. Neki pedig nagyon sok nyugodt oraja van egy nap, amikor nagyon jol elvan egyedul /fest, a vegrendeletet veglegesiti, olvas.../.

Ma vendegunk volt, egy eurologus professzor /halali fazon/.

Mivel I. konyvtarabol szabadon valogathatok, elkezdtem ezt olvasni:

Az elozoekbol tapasztalva megkerdeztem, mit kozolhetek. Amit szeretnek. Ugyhogy irok arrol, amirol szeretnek.

Magyar mobilnetem van, mivel a szamitogepemen levo osztrak net itt egyaltalan nem mukodik. Hogy minel kevesebbet hasznaljam, a Viberen irom a bejegyzeseket, innen masolom at a blogba. Fogalmam nincs, mennyibe fog kerulni a netezesem, ezert probalom minimalizalni a hasznalatat. Ha valakinek nem valaszolok, bocsanat, most egyszeruen ez van. De mar csak 16 nap.

Ausztria 21/4.

I. fantasztikus no. Ma jol volt, sokat beszelgettunk, kockapokereztunk. Es nem fogjatok elhinni, mi I. eredeti foglalkozasa. Tanitono!

Etkezes:

Boldog vagyok, hogy van kaja. A reggelit en keszitem, ebedet H. foz es I., es eszek mindenbol. A vacsorat hol H. kesziti, hol en.

Van mindig tojas, vaj, szalami, zoldseg... Nem fotozok minden etelt, CH alapu itt is a kajam, van mosdo, mehetek barmikor, es eddig csak egyszer volt CH-sokk, de tuleltem.

I. receptjei erdekesek es hasznalhatok atvarialva. Ha itt kint nem is, de otthon felteszem majd oket a blogra.

Heti futas osszefoglalo (23. hét)

H: 14.78km
K: 3.34km
Sze: 2.67km
Cs: 9.22km
P: 2.86km
Szo: 7.89km
V: 6.28km
-------------------------
Osszesen: 47.04km
Hatravan: 648km

Pentek hajnalban utaztam ki Ausztriaba 3 hetre apolni. Eddig minden nap ki tudtam menni kicsit futni-gyalogolni. Es a haznak, ahol dolgozom, hatalmas udvara van, reggel es este, amig a neni alszik, ott szoktam meg futni.

Jol allok, napi 5.5km-rel sikerul ev vegeig a 2016km.

Ausztria 21/3.

Ejjjel csak egyszer keltem I-hez, 3-kor. Aztan fel 7-kor, magamtol. I. szerencsere jol alszik, reggel 7-kor beveszi az elso adag gyogyszert, aztan visszaalszik. Szabadon jarhatok-kelhetek az egesz rezidencian, kerdezes nelkul mindent hasznalhatok. Amig I. alszik meg reggel, setalok, eszek, fotozok, olvasok, nezelodok, kavet fozok. Nyugi van. 9-re atjon H. is.

I. muvesz. A muterme szuper hangulatos. Reggel omlik be a felkelo nap a tetoablakokon.

Delutan megint kimehettem. Iszonyatos hoseg volt, de en csak ugy szaguldottam. Csak par foto erejeig alltam meg.

Delutan kockapokereztunk, mint tegnapelott is. Persze csak egy gorog frappe utan, amit mindig I. keszit.

Az ejjel nyugodtan telt.

Meg 17 nap.

Ausztria 21/2.

Nem kell ejjel-nappal I-del lennem, amit csak tud, megcsinal egyedul, de a legegyszerubb dolgoktol is hamar elfarad. Es sokszor van, hogy valami egyszeruen nem megy. Ejjel a szobaja melletti kis -szinten gyonyoru- haloban alszom, hogy ha barmi elofordulna, keznel legyek. A haz meter szeles falakbol all, a bebifon jele egyszeruen nem jut be a kis sajat lakreszembe. Se a net. Es a telefonon is ritkan van terero.
Szoval I. szol, ha segitseg kell, de azert mindig ott a szemem, a fulem. Igy itt nincs olyan, hogy szabadido. Szerencsere H. a szomszedban lakik es viszonylag sokat jon. Es szerencsere van kert, zold, fa, bokor, tobb kis kiulo asztallal, paddal, fotelokkal.
H. ma delelott bevasarolt nekunk. Nincs abszolut semmi extra, de nem is kell. A kajalasom olyasmi, mint az otthoni, annyi kulonbseggel, hogy itt van fott dolog ebedre. Eddig H. fozott. Spagetti volt bolognai szosszal. Keves tesztat ettem, sok szoszt, mert a huson kivul nem volt benne semmi extra. Es friss salatat, iden a paprikan kivul alig ettem zoldseget, eroltetem kicsit.

Miutan elpakoltam, amit H. hozott a boltbol, azt mondta, ugyis itt van, menjek ki kicsit. Hat nem mondtam nemet, sot delutan is kimehettem kicsit. Aki apolt mar 24 oraban hetekig, az tudja ertekelni ezeket az ajandek fel orakat, amikor vegre kikapcsolhat kicsit az agy, a szem, a ful, van ter, levego... Sok dolog, ami otthon alapbol adott...
Meg 19 nap.

Ausztria 21/1.

Fel negykor indulas, 10-re erkezes. Siztendorf utolso utcaja, egy sarokhaz. Mar vart G., az ugynokseg alkalmazottja es H., a "haz jo szelleme", mert hogy igy mutattak be nekem. Amint beneztem a kapun, meg belepnem sem kellett, elamultam. Ez a haz valami fantasztikus. Egy elvarazsolt mesevilag, ahol a hatso kapu egy erdobe vezet, ami teljesen zart, de alomszeru, zold, hatalmas diofa, kovek, fa, termeszetes anyagok... Es I., vvegstadiumos tudorakos agyi attetekkel, emellett Parkinson korja is van, de szellemileg teljesen fitt, van humora, oszinte, nyilt, olvasott, intelligens no.

Elso ejjel keveset, de jol aludtam. I. is.

Meg 20 nap.

Csütörtök, utazás előtt

Már tavaly szent elhatározásom volt, hogy megpróbálok itthon boldogulni. Nem jött össze. Egyáltalán. Katasztrofális anyagi helyzet, kölcsönökből "éltem", bizonytalan volt minden nap. Decemberben szereztem magamnak egy állást Németországban. Nagyon jól fizetett, így megnyugtató volt a tudat, hogy februárban minden tartozásomat rendezhetem.

Idén is maradt a cél: itthon munkát találni és maradni, de januártól márciusig megcsináltam Hartheimban két, három hetes etapot. Anyagilag sikerült helyrehoznom a dolgokat, de amúgy teljesen kikészültem (nem-alvás a munka alatt).

Munkakeresés.

Éhség.

Nehéz volt nagyon.

Madison.

Felszolgálás.

Éhség.

Elkezdtem így egy új szakmát tanulni élesben. Nagyon hálás vagyok a tulajoknak, a munkatársaknak mindazért, amit tettek értem.

Aztán a magasabb(nak ígért) fizetés miatt munkahelyváltás.

Felszolgálás.

Éhség.

Itt két hónap.

Mesésen szép hely volt.

Majd elköszöntem.

Nem fogok panaszkodni az anyagiak miatt, mert nem ez a legfontosabb dolog az életben, viszont annyit elmondok, hogy nem egészséges ez a fajta (lét)bizonytalanság. És nem kellemes állandóan éhesnek lenni és ha meghívnak, úgy enni (M. szavaival élve), mint az etiópok.

Sokat kínlódtam. Szinte egy éve folyamatosan állást keresek itthon, vagy sikerül iszonyatosan kevés fizetésért, vagy vissza se jeleznek. Nagyon nem akartam megszakítani az itthon maradás iránti "akarást" és próbálkozást, de kénytelen vagyok: ősztől jön a fűtésszezon, minimálbér alatti fizuból pedig fizikai képtelenség még azt is kifizetni. Így amikor eljöttem az utolsó munkahelyről, riasztottam K-t, a volt kinti kolleganőmet, hogy ha tud valami beugrós melót, szóljon.

Egy hét sem telt el: most hétfőn kaptam egy munkát, Münchenben. Minden lezsírozva, megjött az utaztató cégtől is az sms: a buszra 20.35-re kell lemennem a ház elé. Aztán az indulás előtt pár órával a munkát visszamondták. De még aznap kaptam egy új ajánlatot: péntek (holnap), Ausztria. Ma megjött az utazási sms is: holnap hajnali 3.35 az indulás. Eddig még nem mondták vissza a melót. ;)

Ez a csomag még Münchenre készült hétfőn. Benne a futószerkómmal, mert ott lett volna rá idő.

Az osztrák helyről, ahova elvileg hajnalban indulok, szinte semmit nem tudok. Csak annyit, hogy 47-es születésű nőbeteg. Persze, hogy izgulok, de bízom is abban, hogy minden rendben lesz a három hét alatt. 

Eddigi tapasztalatimra alapozva viszek magammal egy pár napig elég elemózsia csomagocskát. Hogy ott milyen étkezési lehetőség lesz, nem tudom, de az eheti egy vajas-paprikás zsömi kávéval reggelire, majd ugyanez ebédre, aztán ugyanez vacsorára után nincsenek nagy igényeim. (A képen a mai reggeli, ez dőzsölős, az úti szenyóba vettem -akciós- szalámit, abból ettem ma mindhárom zsömimhez.) (Abba most nem mennék bele, mennyire tiltakozik a táplálkozásom ellen a szervezetem, az emésztőrendszerem, minden sejtem.)

Néztem ma egy filmet. Az eredeti címe Jenifer. Ott tanácsolja egy nővér a beteg főszereplőnek, hogy tegyen egy befőttes gumit a csuklójára, és valahányszor negatív gondolat közeledne, feszítse meg, engedje el, így csípje meg magát, akkor egyből elfelejti a sötét gondolatot. Én már feltettem. Remélem, nem kell sokszor használnom.

Jó reggelt!

*** Örülj (...), mert az élet gyönyörű, 

és akkora nap süt az égen, 

hogy a fényéből jut valamennyiünknek. ***

 Szabó Magda

Jó reggelt!

Szerda, szabadság, strand

*** Fordítsd az arcod a nap felé, fiam. Ne feledd, az élet rövid. Ha lehetőséged adódik rá, mindig fordítsd az arcod a nap felé! ***

Mo Hayder

Strand. Beremend. Augusztus utolsó napján, az utolsó nyitvatartási napon. Maximum húsz vendég. Nyugalom, kellemesen melegen sütő nap, leginkább üres, csalogatóan hűs medencék.

Egyszerűség...

... mediterrán hangulat...

... tér...

... tökéletesen tiszta víz...

... színek...

... árnyék...

... Éva néni mennyei lángosa...

... szabadság...

... D-vitamin gyűjtés...

... napfény...

... és a "bolond Boszi", a la natur.

Megerősítések

Kép: Piszker Gyöngyitől

Motiváció

"Drága Enikő, Dorka és Zónázók! 

A nevem Rita, 26 éves vagyok. Az én fogyásom története először 2014-ben kezdődött, mikor 61 kg-osan nem voltam megelégedve magammal. Ekkor találtam rá Enikő tornáira a neten, megvásároltam a Zóna light és a Zóna 1 DVD-t és január 1-től belevetettem magam a mozgás örömébe. Akkor még a táplálkozásra nem fektettem túl nagy hangsúlyt. Május közepére már egészen csinos voltam, viszont ért akkor egy nagyobb családi tragédia és akkor azt éreztem, hogy nincsen erőm- kedvem semmihez, ekkor abbahagytam a mozgást.

2015 novemberében Békéscsabára jött Enikő, természetesen ott voltam a tornán. Akkor tudtam meg, hogy decembertől lesz Zóna edzés az imádnivaló Dorkával Csabán, így nem volt kérdés, hogy oda rendszeresen járni fogok! 

2015 év végén már nem szerettem tükörbe nézni, meghíztam 64 kg-ra. Akkor úgy döntöttem, hogy mindenképpen változtatnom kell, heti egy Zónázás kevés ,nyárra csinos akarok lenni, nem csak mozogni akarok, hanem életmódot is kell váltanom! Megvásároltam Enikő összes DVD-jét, vettem szép edzőruhákat, és elkezdtem bújni a netet az egészséges táplálkozásról. Csináltam fotót a karácsonyfa mellett amire nem vagyok büszke, de tudom azt ,hogy idén már nem fogom feladni és egy sokkal csinosabb képet tudok majd magamról a fa alá rakni :) 

Szóval 2016 január elsején belevetettem magam! A táplálkozásomban azt változtattam meg, hogy elhagytam a fehér lisztes dolgokat, a péksüteményeket,a cukrozott üdítőket, és a kristálycukrot, lemondtam a gyorskajákról és itthon minden ételt sütőben, zsiradék nélkül szoktam elkészíteni. A kamra polcán a korábbi fehérlisztet, cukrot felváltotta a zabpehelyliszt, kókuszliszt, kókuszolaj, chia mag, az eritrit és hasonló egészséges dolgok. Rendszeresen reggelizem például zabpalacsintát túróval vagy cukormentes lekvárral, így kielégítem az édesség utáni vágyamat is . Korábban nagyon kevés folyadékot fogyasztottam, de ma már simán lecsúszik 2 liter víz is, nyáron még több.

Edzés tekintetében csak Enikőre tornázom, hetente 5x. Intervall- erősítés felváltva, mikor mihez van kedvem vagy energiám. Vannak olyan napok mikor én is nehezebben veszem rá magam az edzésre, de mikor elkezdem a bemelegítést, mindig megjön a kedvem. Eddig 8 kg-tól sikerült megszabadulnom, tehát most 56 kg vagyok. A súlyommal már elégedett vagyok, de még izmosodni és formálódni szeretnék. Büszke vagyok rá, hogy eddig egyetlenegy élő edzést sem hagytam ki Dorkával és nagyon köszönöm neki azt, hogy ennyire barátságos, mosolygós, segítőkész. Az életmódváltás kezdetén sokszor elvesztem az internet útvesztőjében, de őt mindig bátran kérdezhettem ha nem volt világos valami, és mikor megindult a változás akkor a kedves szavai nagyon jól estek! Idén Sümegen nyaraltam, természetesen ott is rendszeresen Zónáztam. Örömmel olvastam, hogy jövőre megint lesz ott Zóna tábor ahol már én is szeretnék részt venni! :)

Zónás lányok soha ne adjátok fel, mindig találjatok örömet és kihívást a mozgásban, hiszen mindig van hova fejlődni! Nekem ez már egy életforma lett, nélküle üres lenne az életem! Elértem, hogy ma már nem tölt el rossz érzéssel az, ha lecsúszik egy fagyi vagy egy szelet pizza! Millió köszönet Enikőnek és természetesen Dorkának :)"

Kép és szöveg: Takács-Karancsi Dorka oldala

Hát tutira nem unatkozom ;)

Ma délután.
A csomag kész, a lakás rendbe rakva, időm van még, nézek egy filmet.
Telefon.
A német munka lefújva, nem kell menjek este.
Egy perc néma csend döbbenet.
Jönnének a fejemben a kérdések, de eldöntöm: nem hagyom. Nincs értelme.
Rövid jelzés a családomnak: maradok.
Telefon.
Az utaztató cég: "Csak Németország érdekel?".
Megbeszéljük.
Kis csönd után újra telefon.
Úgy néz ki, pénteken kezdhetek Ausztriában.

Bölcs

2016-ban 2016 km: 22. heti összefoglaló

A januári 100, 
a februári 102, 
a márciusi 125, 
az áprilisi 222, 
a májusi 159, 
a júniusi 257 km, 
a júliusi  197 km után 
augusztusban megvan 168 km.

Tegnap kicsit változott a szitu: kiderült, hogy állást kaptam Münchenben, de ma utaznom kell. A telefonon megbeszéltek, ha igazak, akkor lesz lehetőségem kint is futni, de majd meglátjuk. Nagyon jól állok, négy hónapom van a maradék hatszáz-valamennyi km-re, meglesz december végéig.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha