Délelőtt: 50g szotyi
Délután: cukkini lecsó, 2 vajas kenyér, 2 répa
Mozgás: 7.2 km
*** Tükör vagyok. Aki belém tekint, bármi jót vagy rosszat is mond, önmagáról beszél. ***
Omar Chaim
és
*** Ami nem tetszik bennem, javítsd ki magadban. ***
Alejandro Jodorowski
Én ennek a "tükörképét" tapasztalom: Bárkire nézek, tükörbe nézek, bárkiről bármi jót vagy rosszat mondok, gondolok, magamról beszélek, magamra gondolok. És ami nem tetszik másban, azt kell javítanom magamban.
Ember vagyok, így én is követek el hibákat, rengeteg hülyeséget csináltam például kamasz koromban, kerültem furcsa és mindenféle negatív szituációba. Akkor és utána még nagyon sokáig nem fogtam fel, hogy ezek mind-mind leckék, amiket meg kell tanulni, feladatok, amiket a fejlődéssel kell megoldani. Azóta rájöttem, hogy a negatív történésekben a szereplők gyakorlatilag mellékesek. Nem az a lényeg, hogy X-szel vagy Y-nal volt a konfliktus, hanem az, ami történt, hogy miért érintett meg engem, hogy mi az, amit magamban (és nem a másikkal) kell tisztáznom, amit saját magamon javítanom kell. Nem a másik tett velem ezt meg azt, hanem én voltam, aki hagytam, hogy a dolog megtörténjen. Nem hibás vagyok, hanem feladatot kaptam, leckét, egyben jelet és segítséget, hogy ezen és ezen a területen dolgom van magammal, magamon. Azt is tapasztalom, hogy ha kész a lecke, ha nem dugom a homokba a fejem, hanem belefektetem az energiát, akkor az utolsó puzzle is hamar a helyére kerül. Ha viszont nem vagyok őszinte magammal, ha elodázom a dolgot, akkor újra és újra hasonló vagy ugyanolyan szituációkba kerülök.
Rengeteg területen van dolog magammal, és ha valamelyiket hanyagolom, jönnek szép sorra a kisebb-nagyobb pofonok. Piramis szerűen látom magam előtt a leckék felsorolását, a csúcsban, ami a legfontosabb. Aki dolgozott már önmagán, tudja, hogy ez nem könnyű, sokszor fájdalmas dolog. Most, hogy "határozatlan idejű szabadságon" vagyok, szánok rá időt és energiát. Mert tudom, hogy megéri.
*** Tükör vagyok. Aki belém tekint, bármi jót vagy rosszat is mond, önmagáról beszél. ***
Omar Chaim
és
*** Ami nem tetszik bennem, javítsd ki magadban. ***
Alejandro Jodorowski
Én ennek a "tükörképét" tapasztalom: Bárkire nézek, tükörbe nézek, bárkiről bármi jót vagy rosszat mondok, gondolok, magamról beszélek, magamra gondolok. És ami nem tetszik másban, azt kell javítanom magamban.
Ember vagyok, így én is követek el hibákat, rengeteg hülyeséget csináltam például kamasz koromban, kerültem furcsa és mindenféle negatív szituációba. Akkor és utána még nagyon sokáig nem fogtam fel, hogy ezek mind-mind leckék, amiket meg kell tanulni, feladatok, amiket a fejlődéssel kell megoldani. Azóta rájöttem, hogy a negatív történésekben a szereplők gyakorlatilag mellékesek. Nem az a lényeg, hogy X-szel vagy Y-nal volt a konfliktus, hanem az, ami történt, hogy miért érintett meg engem, hogy mi az, amit magamban (és nem a másikkal) kell tisztáznom, amit saját magamon javítanom kell. Nem a másik tett velem ezt meg azt, hanem én voltam, aki hagytam, hogy a dolog megtörténjen. Nem hibás vagyok, hanem feladatot kaptam, leckét, egyben jelet és segítséget, hogy ezen és ezen a területen dolgom van magammal, magamon. Azt is tapasztalom, hogy ha kész a lecke, ha nem dugom a homokba a fejem, hanem belefektetem az energiát, akkor az utolsó puzzle is hamar a helyére kerül. Ha viszont nem vagyok őszinte magammal, ha elodázom a dolgot, akkor újra és újra hasonló vagy ugyanolyan szituációkba kerülök.
Rengeteg területen van dolog magammal, és ha valamelyiket hanyagolom, jönnek szép sorra a kisebb-nagyobb pofonok. Piramis szerűen látom magam előtt a leckék felsorolását, a csúcsban, ami a legfontosabb. Aki dolgozott már önmagán, tudja, hogy ez nem könnyű, sokszor fájdalmas dolog. Most, hogy "határozatlan idejű szabadságon" vagyok, szánok rá időt és energiát. Mert tudom, hogy megéri.
