Mérleg: minusz 2.5 kiló. Nem terveztem, nem akarnék fogyni, de azért nem semmi hetet tudhatok magam mögött... Én egyébként úgy éreztem, hogy híztam. Felfújt lufinak éreztem magam, de mindenki, aki látott Bécs után itthon, határozottan azzal kezdte, hogy fogytam... Nem vész, mert még mindig az ideálisnak titulált szakaszban mozgok súlyilag (pontosabban tömegileg), csak egy hét alatt ez sok, no de majd visszajön ez, ha tudok rendesen enni. (Még mindig nincs rendben a gyomrom a kinti állapotok után.)
Alvás-pótlás: nagyon ügyes vagyok. Szerencsére a hónapokkal ezelőtt rendbe hozott alvókám nem sínylette meg az egy hetes bécsi nemalvást. Sokat és jól alszom, de még azért hamar elfáradok. Így holnapra sincs különösebb terv, reggel alszom, ameddig csak bírok.
Mára sem volt terv. Aztán időben felébredtem és gondoltam egy nagyot: elautózom anyuékhoz. Nézegettem a szekrényt, mit is vegyek fel. A kis virágos ruci mellett döntöttem. Úgy sem volt rajtam egy éve, legalább meglátom, jó-e még. Mert hogy ez 34-es. A bal oldali kép tavalyi, ma nem készült, de ma is olyan jó a ruha, mint akkor volt. Pontosabban vállban-hátban kicsit feszül. Anyu mondta már, hogy szélesedett a vállam-hátam, lehet, hogy igaza van.
Kora este jöttem haza. Újra hatalmas szeretetcsomaggal.
Itthon pedig K-tól egy nagy tál kocsonyát kaptam...
... M-tól pedig egy újabb adag bablevest.
Komolyan mondom: nagyon jó érzés, szívmelengető ez.
Az is nagyszerű, hogy rengeteg üzenetet, emailt, megkeresést kapok. Timiként is, Meaként is, Bosziként is. Olyan sokat, hogy tucatjával várakoznak arra, hogy megválaszoljam őket. Lassan, de biztosan haladok az írással, pici türelmet szeretnék még kérni, mindenkinek írni fogok.
Itt is szeretném megköszönni mindazoknak, akik lélekben velem voltak Bécsben. Sokan szorítottatok nekem és aggódtatok értem, köszönöm!
Megint bizonytalan, mikor lesz meg az új meló (bár már november 2-i kezdéssel kaptam egy konkrét ajánlatot), de ma a második adagot is kimostam, kiteregettem, holnapra megszárad, kivasalok, aztán bekészítem a csomagot a következő két hétre. Már a múltkori etapra is sikerült okosan csomagolnom, de abból is leszűrtem tapasztalatokat, így most még jobban fog menni. (Mondjuk szomorú, hogy a 21. században úgy készül az ember egy szomszédos országbeli két hetes munkára, hogy visz magával kaja túlélő csomagot, fertőtlenítőt, 14 napra elég alsóneműt arra az esetre, ha nem szabad ott mosni...)
Az is nagyszerű, hogy rengeteg üzenetet, emailt, megkeresést kapok. Timiként is, Meaként is, Bosziként is. Olyan sokat, hogy tucatjával várakoznak arra, hogy megválaszoljam őket. Lassan, de biztosan haladok az írással, pici türelmet szeretnék még kérni, mindenkinek írni fogok.
Itt is szeretném megköszönni mindazoknak, akik lélekben velem voltak Bécsben. Sokan szorítottatok nekem és aggódtatok értem, köszönöm!
Megint bizonytalan, mikor lesz meg az új meló (bár már november 2-i kezdéssel kaptam egy konkrét ajánlatot), de ma a második adagot is kimostam, kiteregettem, holnapra megszárad, kivasalok, aztán bekészítem a csomagot a következő két hétre. Már a múltkori etapra is sikerült okosan csomagolnom, de abból is leszűrtem tapasztalatokat, így most még jobban fog menni. (Mondjuk szomorú, hogy a 21. században úgy készül az ember egy szomszédos országbeli két hetes munkára, hogy visz magával kaja túlélő csomagot, fertőtlenítőt, 14 napra elég alsóneműt arra az esetre, ha nem szabad ott mosni...)
Reggeli: -
Ebéd: lencseleves, sült hús, sült krumpli, cékla és káposzta saláta, 4 kis kocka étcsoki
Vacsora: marék mogyoró.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
