Csütörtök (Mo. 14/4.)

Iszonyatosan félelmeteset álmodtam. A legfélelmetesebb pedig az volt benne, hogy nem is tudom, álom volt-e az egész...

Csend volt, csak fények. És érzés: heves szívdobogás és félelem. Ufók voltak a szobámban. Ne úgy képzeld, mint a filmeken. Ez egy kék színű, függőleges, szaggatott, villogó vonalakból összeálló lény szerűség volt, gyakorlatilag alaktalan. Láttam, mert kinyitottam a szemem és azt hittem, ott azonnal megáll a szívem a félelemtől. Amikor már tényleg ennek a határán voltam, azt gondoltam: oké, vigyetek, csináljatok velem, amit akartok, csak legyek már túl az egészen. Visszacsuktam a szemem, próbáltam a szívemet a helyén tartani és szörnyen nehezen, de sikerült visszaaludnom...

Reggel a teraszról "gyöngyöző" fákat csodálhattam.

Még reggel, ébredés után is féltem az "álmomtól", de tegnap hoztam egy döntést, és habár nem ült fényes vigyor az arcomon, tudtam, hogy nem csinálhatok segget a számból magam előtt sem, így hát fogtam az este megírt "tervet" és nekiálltam. Kérdés nélkül.

Így volt mozgás is. Nem igazi edzés, mert arra egyelőre képtelen vagyok, de megfogtam a súlyzómat és megcsináltam egy kört:

- 10 oldalemelés

- hasprés (2x8 normál, 2x8 tempós, ez mindegyik has gyakorlatnál ennyi volt)

- 10 döntött törzsű oldalemelés

- medencebillentés

- 10 döntött törzsű evezés

- hasprés törzsfordítással oldalra

- 10 előre emelés

- felülés hajlított lábhoz

- 10 military press

- felülés nyújtott lábhoz.

És délután volt egy tempós séta: 3.4 km, 48 perc alatt.

R: kolbászos rántotta, cukormentes savanyú uborka (anyu tette el, a receptet majd felteszem a blogra is).

E: vagdalt, karfiol püré pirított lilahagymával, fűszeres sajt falatok.

Aztán mozi: Elrabolva 3. Régen láttam filmet 2D-ben (a 3D-seket imádom), régen láttam ilyen krimit, ami tele van autós üldözéssel, igazi jó kis hagyományos, bunyós jelenetekkel, ahol a főhős bőr kabátja egészen a film végéig ép, tiszta, sértetlen marad, pedig van akció bőven. A bemutatója sokkal pörgősebb volt, de nem volt unalmas a film, néhol kicsit vontatott. De volt izgalom benne bőven, és ahogy Liam Neeson Bruce Willisként átmegy minden tűzön-vízen, ahogy küzd az igazáért és a családjáért, az tényleg lebilincselő. No és a végén az a fekete porsches jelenet! No és maga az autó! Persze jött a happy end, és ez így is van rendjén.

A kis tatyómba bedobtam otthon egy darab kolbászt és egy kis darab sajtot, de a film előtt még nem voltam éhes. A film után ettem egy darabka kolbászt, mielőtt hazavezettem, a maradékot meg a két falat sajtot itthon.

A tegnap azért volt annyira nyomasztó, mert rájöttem, hogy hiába hadakozom ellene, a dokinőnek sajnos igaza van: depressziós (is) vagyok. Ez egy áldatlan állapot, de nem reménytelen. Ki lehet jönni belőle, gyógyszeres kezeléssel vagy anélkül, de elsősorban én kellek hozzá. Nem volt rövid idő, de elfogadtam a tényt. Hétfőn találkozunk újra. 

Este először rettegtem attól, hogy aludni kell, hogy vajon most is jön-e a kék fény-lény, aztán azt mondtam magamnak: ha jön, ott lesz, csak gyorsan legyen vége...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs és motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda (Mo. 14/3.)

A kinti két hét alatt jól KELL lennem, legalább látszólag, hiszen reggel 8-tól este 9-ig munkaidő van, ahol senki nem kíváncsi a sirámaimra, és nem is azért vagyok ott.

Hétfőn nagyon fáradt voltam, amire hazaértem. És nagyon magam alatt.

Kedden még fáradtabb voltam és még jobban magam alatt.

Szerdán már a reggel, az ébredés úgy ért, hogy a hétfő és a kedd mosollyal teli boldogságos happy day-nek tűnt ehhez képest. Megettem a reggelit, aztán úgy éreztem: semmi értelme a létezésemnek. Az a "másik énem", aki ilyenkor azért fel-fel szokott bukkanni és átölelget, a fülembe súgja, hogy igen, most carul vagy, de lesz ez sokkal jobb is, most teljesen csöndben volt. Nem is létezett. Elővettem a napi rutinos papírt, amin az első pont az ágyazás, de nem volt hozzá erőm. Tudtam, hogy piacra kell mennem, de valahogy nem volt huzatom sem felöltözni, sem bemenni a városba, semmihez. Az sem érdekelt, hogy pár nap múlva teljesen üres lesz a hűtő. Max majd nem eszem- gondoltam. Lődörögtem a lakásban, aztán rághatnékom lett. Nem volt itthon semmi, viszont találtam még a kávézó tesztes időszakból néhány hazahozott kekszet. Megettem. Nem azzal van a baj, hogy nem szeretem vagy hogy nem jó, viszont a szervezetem nem tud ezekkel mit kezdeni. Amint megettem, még le sem ért, már rohantam a wc-re... És gyakorlatilag nem is ez a legnagyobb gond ezzel, hanem hogy az ilyen fajta CH-tól elálmosodom, iszonyúan ver a szívem és minden tagomat olyan nehéznek érzem, mintha szenet hordtam volna az éjjel...

Megvártam, amíg elmúlik a toálett veszély, aztán nagy nehezen felöltöztem és elmentem a piacra. A tojásos bácsi ma is mosolygott és ma is nagyon kedves volt. Én pedig ma is elfelejtettem mappát vinni. De ő ma is megengedte, hogy mappástól vigyem a tojást. Szombaton visszaviszem a mappákat.

Aztán autóztam kicsit. Imádok vezetni, nagyon szeretem a kis autómat. Tettem egy jó nagy kört, mielőtt hazamentem.

Otthon aztán takarítottam csöppet a konyhában és a teraszon. Majd hirtelen eszembe jutott egy recept ötlet, azt gyorsan le is írtam.

Majd olyan fáradtságot éreztem, hogy ledőltem az ágyra. És bekapcsoltam a tévét. Én, igen, én, aki évek óta nem tévézik. Találtam is egy filmet, egy sakkozó kisfiúról szólt. Jó volt, de nem nagyon tudtam rá figyelni. Feküdtem az ágyon, iszonyatosan fáradtnak éreztem magam és azon járt az agyam: tényleg ennyi az életem? Itthon vagyok két hét munka után, azt tehetem, amit csak akarok, erre én itt döglök és legszívesebben megsemmisülnék, eltűnnék erről a világról...

Elég hosszú idő telt el így.

Aztán kimentem a konyhába. Rávettem magam hatalmas öngyőzködések árán, hogy elmosogassak végre két nap után. Már tele volt a mosogató, a csapot sem tudtam megnyitni, annyira. Majd kiszellőztettem, és amikor becsuktam a konyhában az ablakot, véletlenül rápillantottam a falra.

Ott álltam a cirkusz porondján, nyakamban az óriáskígyóval. Én, aki szörnyen félek a kígyóktól. És a kép mellett a húgom kislányának a rajza. Bébi, azaz én.

Ott állok, boldogan, hatalmas vigyorral az arcomon. És én is úgy emlékszem, hogy régen sokat nevettem. Szerettem viccelődni, nevettetni és szívből kacagni. Akár banális apró hülyeségeken is. És néha meglehetősen nagy szám volt. Ma meg... Annak a lánynak már köze sincs ehhez a nőhöz. Annak a lánynak már köze sincs ehhez a nőhöz? Na ne röhögtess! Szóltam magamhoz hangosan. Nem raboltak el az ufók, nem estél át lélekvándorláson, nem volt agyátültetésed, csak jött, ami jött, és már meg is tudod fogalmazni: belekerültél egy kapcsolatba, és az abban történt dolgok következtében végre elkezdtél belenézni a saját lelkedbe. Ott mindenféle, gondosan betakart régi holmit kezdtél el előszedegetni és megtisztítani, ami hatalmas munka, fárasztó, megterhelő, szomorú, fájó (...). Nem csoda hát, ha a pszichológus két A/4-es oldalnyi diagnózist tudott rólad felállítani (és ennek nagy része ijesztő).

Akármilyen fáradtnak éreztem magam és reménytelennek az életemet, fogtam a képet, amin képes voltam nem túl jó passzban is legyőzni egy nagy félelmemet, odaállítottam az asztalra, megfogtam a jegyzetelős füzetemet és felskicceltem pár dolgot a (közel)jövőre vonatkozóan. Csak olyanokat, amikre tudom, hogy ha megerőltetem magam, akkor képesnek kell lennem. És magamban azt a mottót adtam neki: "Kérdés nélkül". Mert alapvető dolgokat meg KELL csinálnom. És ekkor megint halványan éreztem, hogy itt van bennem valahol a nevetős énem is. Aki kreatív, kitartó, akit szerettek a gyerekek az iskolában, aki szeret sütni-főzni, aki képes szembemenni a félelmeivel, aki tud segíteni, aki lefogyott 25 kilót; aki igenis értékes, érdekes, egyedi.

R: 2 vajas kornspitz, keksz
E: vagdalt, brokkoli, saláta
V: 2 szelet sajt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kornspitz 2

Hozzávalók:

- 8 tojás (kicsi vagy közepes)

- késhegynyi szódabikarbóna vagy fél cs. sütőpor

- késhegynyi eritrit

- só (ízlés szerint)

- 8 púpos ek lenmagliszt

- 8 púpos ek szezámmagliszt

- 1 púpos ek útifűmaghéj (elhagyható)

- 1 ek szőlőmagliszt (elhagyható)

- 1 ek tökmag

- 1 ek napraforgó mag

Elkészítés:

Minden alapanyagot a hozzávalóknál írt sorrendben egy tálban összekevertem.

Lágy, de formázható masszát kaptam.

Vizes kézzel kifliket formáztam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.
A tetejüket (esztétikai céllal) meghintettem csöpp útifűmaghéjjal.
180 fokra előmelegített villany sütőben 30 percig sütöttem.

Megjegyzés, javaslat:

A tojások nagyságától függ, mennyire lesz lágy vagy kemény a tészta. Készülhet nagy tojásokból is, akkor több magliszt mehet bele, vagy darált tökmag, vagy ki mit szeret.

Szezámmagot is keverhetünk bele.

Ez egy szuper kis tészta, gyakorlatilag mindent elbír, nyugodtan variálható.

Istenien lágy, pihe-puha lett a kisült kifli.

Szendvicsnek tökéletes.

Nekem 10 kifli lett, kábé tenyérnyi, a fenti képen mutatom is.

Az eredeti kornspitz receptem alapján sült kifli jobban hasonlít az igazihoz, de ez is nagyon szép és finom.

Simán elbír még néhány ek maglisztet, de aki nem ketogén étrenden van, tönköly liszttel vagy zabliszttel, darált zabbal is készítheti.

Ha világosabb kiflit szeretnél, lehet variálni a szezám- és lenmagliszttel: ahány ek-nal kevesebb lenmaglisztet használsz, annyival több ek szezámmaglisztet tegyél hozzá.

(Makrokat majd számolok.)

Kenyér receptek (gyűjtemény) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd (Mo. 14/2.) újratöltve

(Január 22-én írom ezt. Elkészült a gépem. Hála az égnek komoly baja nem volt.)

Kedden készült kornspitz és vagdalt, mindkettő Boszi módra. Ha fent lesznek a receptek, linkelem ide is.

R: sült szalonna, savanyú uborka

E: 1 vajas kornspitz (saját)

V: 2 vagdalt, brokkoli

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Piac és mosoly

Piac. Nemcsak mindig mindent sikerül beszereznem, hanem léleksimogató az a természetesség és kedvesség, amivel itt minden alkalommal találkozom. A mosoly többet ér sokszor minden szónál és bizony kapukat nyit meg. A szívek kapuját. Mosolyogjatok hát! 

Kedd (Mo. 14/2.)

Ha hazaérek a kinti két hét után, hétfő este van. Tehát gyakorlatilag az első szabadnapom el is megy az utazással. Ráadásul szörnyen fáradt vagyok ilyenkor, tegnap sem tudtam kipakolni, képtelen voltam rá. Ágyikó, alvás, ez szinte minden, amire ilyenkor vágyom. Keddenként reggel pedig általában úgy ébredek, mint akin átment a világ összes úthengere. Ma sem volt másképp. Jó másfél óra kell, amire egyáltalán felfogom, hol vagyok, tudatosítom magamban, hogy nem aludtam el, nem tudok elkésni, otthon vagyok, nyugi. Ezek a keddek mindig nagyon lazán telnek. Nem is igen tervezek erre a napra semmit, mert nincs értelme. Többet ér a pizsamában császkálás, a punnyadás, az alvás, amikor csak kedvem szottyan, a csend, a nyugalom.

Persze mivel két hétig nem vagyok itthon, sok minden összegyűlik, ezért aztán már a kinti két hét vége felé el szoktam kezdeni írni egy listát. Felírok mindent, ami csak eszembe jut és amit el kell intézni, ahova menni kell, ahova menni szeretnék (...). Aztán hétfőn, hazafelé a buszon már elkezdek telefonálni, időpontot kérni, egyeztetni... Keddre leginkább csak a bolt szokott programként szerepelni, de mivel mindig közbejön valami, ma kicsit máshogy alakult a napom.

Ha kész a két heti lista, jön a fajsúlyozás. Azaz fontosság szerint sorba állítom a felskiccelt dolgokat. Ez csak leírva tűnik soknak, a valóságban pár perc az egész.

Első és legfontosabb a pszichodokitól való időpont kérés volt. Már tegnap a buszon beszéltünk, nem ért rá, azt mondta, még aznap visszahív. Azóta eltelt az aznap és a mai is. Pedig sms-t is küldtem neki. Khmmm...

A listán a második legfontosabb a számítógép gurum, N. felhívása volt. A sikeres akció után (ma este vihetem hozzá a gépet) jött a város. Hat helyre kellett mennem, délután volt, amire hazaértem. (A hat helyet felírtam sorrendben egy kis cetlire, mert különben minimum a felét elfelejtettem volna, mire beérek a központba...)

A boltban mindig szigorúan a listám alapján vásárolok. De gondoltam egyet és elmentem a mandulás pulthoz. Először is a natur magot néztem meg. Megláttam az árakat és dobáltam a hátasokat. 10 deka sima mandula két és fél euro?!?! Kint 20 deka ennyi! Jesszusom, a magyarokkal tényleg mindent meg lehet tenni... Aztán jött a pörkölt-sós, amit igazából nagyon szeretek. De közel sem mentem a polchoz. Megálltam pár lépés távolságban, majd hangosan azt mondtam: "Legyen békesség köztünk mindenkor". Sarkon fordultam. Csak annyit láttam a szemem sarkából, hogy a hölgy, aki mögöttem állt, az árut a kezében tartva bámul utánam. Aztán fizettem és büszkén, emelt fővel távoztam.

Persze előtte reggeliztem:

R: sült szalonna, savanyú uborka (cukormentes, anyu saját készítésű csemege ubija, a receptet felteszem hamarosan a blogra)

Még Ausztriában elhatároztam, hogy ha hazajövök, fogok kicsit főzőcskézni. Főleg a kornspitz piszkálta a fantáziámat: isssteni az eredeti recept alapján, de jó lenne valami kisebb, könnye(de)bb változat is. 

A fejemben összeraktam, hogyan fogom készíteni, sőt hogy mi készül még, milyen sorrendben, nagy levegőt vettem és nekiálltam.

Készült tehát egy adag újfajta kornspitz, főztem mára és holnapra brokkolit, és próbálkozom kicsit még a húsevéssel: vettem nem előre csomagolt, hanem frissen ledaráltatott husit és ebből készült egy zöldséges-tojásos, sütőben sült változat. Ha ezt sem tudom megenni, akkor egyelőre feladom a húsevést. (Megjegyzés: kóstolgattam a cuccost, amikor bekevertem, és a nyers hússal semmi bajom... No azért nem leszek nyers hús evő.)

2. étkezés (délután): 1 db mini saját kornspitz vajjal. (Éhes nem voltam ugyan, de ezt nem tudtam kihagyni.)

 És most elviszem a gépemet a doktor bácsihoz. Ezt most közzéteszem, aztán a folytatást, ha meggyógyult a gép...

Hétfő (Mo. 14/1.)

18-án, vasárnap, többszörös érzelmi érintettségű napom volt. 

Január 18. apu születésnapja, aznap lett volna 69 éves. Apu imádta a mogyorós csokit és imádta a szaloncukrot. Karácsonykor a tervezett mennyiség dupláját kellett venni szaloncukiból, mert nálunk hagyomány volt, hogy egyet a fára teszünk, egyet megeszünk. Mivel Ausztriában voltam, így nem tudtam kimenni a tamási temetőbe, de mivel E. karácsonyfája még díszítve áll, kinéztem rajta egy szaloncukrot és gondolatban letettem apu sírjára. 

Január 18. a kinti két hetes etapom utolsó munkanapja is volt egyben. Amikor este végeztem, felmentem a szobába, szó szerint tapsikoltam örömömben, hogy lejárt, hogy vége. Nem azért, mintha olyan szörnyű lenne a munkám, hanem mert fáradt voltam és már nagyon vártam a két hetes szabadságot, hogy akkor és oda mehetek, amikor és ahova csak szeretnék, vár otthon az én kis Miss Mitsum és néhány ember, akik szeretnek; nem kell időre felkelnem, nem kell bejelentenem, ha wc-re megyek (...). Úgy örültem, hogy teljesen felturbózódtam, így nem is tudtam elaludni, most kivételesen a pozitív érzelmi töltés miatt.

Hétfőn korán ébredtem. Csak felültem az ágyban és azonnal kinéztem az ablakon: oké, köd van, de nincs csapadék, nem csillog az út, tehát nem csúszik, elvileg a busz a terv szerint jöhet értem. Nagy örömömben letusoltam, felöltöztem, bepakoltam a még kint lévő apróságokat, aztán hamar nyolc óra lett, mennem kellett le (amíg nem ér oda a váltóm, ugyanúgy el kell látnom E-t mint más napokon).

R: sonkás sajtos rántotta, pici kávé.

10-re ért oda a váltóm, elbúcsúztam, aztán utazás haza.

E: a buszon: pár szem sós mandula (csak ennyim volt), sült szalonna, kis darab kolbász.

Az osztrák részen elő-előbukkant a nap. Aztán a határ után csak a köd. És ahogy változott az idő, úgy romlott a hangulatom is. Az alap állapotom és a fáradtság is belejátszhatott, de egyre rosszabbul éreztem magam. Az M0-nál már éreztem, hogy nem lesz ez így jó. Benyomtam a fülhallgatót és zenét hallgattam a telefonomról. Az M6-on pedig elkezdtek folyni a könnyeim. Becsuktam a szemem, az ablak felé fordultam, és úgy szorítottam magam az ülésbe, mintha bele akarnék bújni, minta ha sikerülne teljesen belebújnom, akkor átléphetnék egy másik világba, mint Alíz a tükrön keresztül... Kicsinek, szerencsétlennek és totál értéktelennek éreztem magam. Úgy éreztem, soha többé nem vagyok képes megszólalni, és nem is akarok. Hogy a legjobb volna összezsugorodni, még, még és még, aztán láthatatlanná válni.

"... ez a baj ma a világgal: senki sem mondja ki, hogy valójában mit érez, inkább magunkban tartjuk. Szomorúak vagyunk, de nem sírunk; vidámak vagyunk, de nem táncolunk és nevetünk, sőt sokszor még csak el sem mosolyodunk. Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk; szeretünk valakit, de nem ölelünk. Miért? Mert valójában mind szégyenkezünk az érzéseink miatt és ez a baj ma a világgal..."

Hát most hagytam, hogy csorogjanak a könnyeim.

Otthon aztán kimondtam, amit érzek, akkor is, ha félreértés és kalamajka lett belőle. De szerintem mindent meg lehet beszélni, mindent lehet tisztázni, de ehhez az kell, hogy az ember kimondja, amit gondol, érez.

A buszos érzéseimre aztán kedden reagált az univerzum, ezt találtam:

Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat: 

"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét. 

Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak: 

"Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek. 

Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa. 

Ezután újból megkérdi: 

"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig. 

A professzor ekkor így szól: 

" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.

Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!

Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.

Még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKEITEK, TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉRNEK."

SOHA NE KÉTELKEDJETEK magatokban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!"

V: két szelet sajt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Sült hús egyszerűen

Mivel egy újszülöttnek minden vicc új: sült hús egyszerűen:

Hozzávalók:

- hús (én pulykamell vagy csirkemell filéből készítem leginkább)

- zsír (sertés-, kacsa-, liba-, kókuszzsír)

- fűszerek (só, bors)

Elkészítés:

- A húst felkockázom.

- Közben egy lefedhető serpenyőben vagy lábosban felforrósítom a zsírt (100g húshoz 1 ek zsírt szoktam használni).

- A húst a zsírra fektetem (jó, ha mindegyik falat érintkezik a lábos aljával).

- Sózom, borsozom, lefedem.

- Addig sütöm, amíg a felső, látható hús részek is átfehérednek.

- Megkeverem, visszafedem, 5-10 percig sütöm. Néha egészen pirosra, ropogósra (ha azonnal fogyasztom).

Ez lehet egy alap is, én le is szoktam fagyasztani. Később, amikor melegítem, lehet tovább turbózni:

- kurkuma+cocomas

- grill fűszerkeverék

- curry+cocomas

- és ki hogy szereti.

....................................................................................................................................................

Tapasztalatok (közel) negyed év ketogén étrend után itt

Tapasztalatok fél év ketogén étrend után

Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt
14. heti összefoglaló itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt
20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt
24. heti összefoglaló itt
25. heti összefoglaló itt
26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt

28. heti összefoglaló itt

29. heti összefoglaló itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha