Mini túra: Nagynyárád

Január 2.: séta Hőgyészen.

Január 3.: mini túra, Mecsek.

Január 4.: mini túra, Kisnyárád.

És ma mini túra Kisnyárád után Nagynyárádon.

Voltam már egyszer itt, a geresdlaki sulisokkal a Kékfestő múzeumban. ezer éve volt, és szervezett út, tehát kiraktak minket előtte, aztán oda jöttek értünk. 

A falu egészen érdekes. A Nagynyárádi-vízfolyás osztja két részre: az egyik fele sík, a másik dombos. Egészen szélesek a lapos rész utcái, hatalmas, tágas tér az egész.

Messziről látszanak a pincesorok.

Könnyű megtalálni a Szent Vendel-kápolnát, és megközelíthető betonozott úton.

A falu dombos része valami egészen különlegesen pozitív hangulatot áraszt. Tele meredekebbnél meredekebb szűk, keszekusza utcácskákkal, szebbnél szebb portákkal. Nekem nagyon "osztrákos".

A templom itt is a település legmagasabb pontján áll, ami ez esetben tényleg egészen magas, a fél falut belátni fentről.

A tornyot két éve felújították, a régit a templom mellé tették. Így látszik igazán, milyen hatalmas.

Látszik, hogy sokkal nagyobb élet lehetett itt régebben. Amúgy nagyon szép, rendezett a falu és meglepően tiszta!

Ha valaki erre jár vagy a közelben lakik, érdemes itt sétálgatni, esetleg a Kékfestő múzeum beiktatásával egy jó kis délutáni program lehet.

Mini túra

Minden nap megyek sétálni. Nagyon jó a mozgás, a levegő, hogy érzem a szelet, a nap cirógatását az arcomon. Isteni a csönd, a nyugalom, a száraz ágak finom zörgése. És a színek! Bárhol járok, találok szépséget. És Baranya gyönyörű. 

Ma szépen sütött a nap. Kinyitottam a térképet, ráböktem egy Mohácshoz közeli pontra: Kisnyárád. Oké, indulás.

A faluig autóval mentem. Mohács után Lánycsókon át a második település, nem lehet eltévedni. A túrán sem, csodásan mutatják az utat a túrajelzések.

Egy szívritmus-felpörgető kaptató után jön egy kemény lejtő. Csupa-csupa szépséggel.

Jó nagy sár volt. Az úton combig érő vízmosások, egyik szebb volt mint a másik.

És az út mentén végig sűrű csipkebokrok, som, ritkán látok ilyet.

A térkép ennek az útnak az alján jelezte a Szent János-kápolnát, de nem láttam sehol. hatalmas dzsumbuj volt az út végén, végigdagonyáztam, mert itt kell lennie a kápolnának. Meg is lett, teljesen bent a nagy növényzettől körbevéve egy patak partján.

Fotóztam, nézelődtem, kicsit megpihentem és rákészültem arra, hogy ami lefelé lejtő volt, az visszafelé kemény emelkedő lesz.

Nem tudom, mennyire adja vissza a kép, ez egy a legtetejéig roppant húzós emelkedő. De csodaszép.

Hazafelé megálltam a kocsival egyet fotózni: ennyire közel van Mohács.

Ha a környéken laksz vagy éppen erre jársz, érdemes megnézni ezt a kis kápolnát.