Kedd: kicsivel többet

Igyekszem a napi ritmushoz visszatalálni. Ma délelőtt nem feküdtem le. Pihentem: filmet néztem kb fél órás etapokban, de közben ténykedtem. Reggel még a meleg előtt lementem a boltba (kb 150 m-re tőlünk van egy Spar), max 3 kiló volt, amit hazahoztam, szóval nem volt megterhelő.

Reggeli: szalámis-paprikás-medvesajtos zsemle, mikrozöld, tea, kapucsínó. (No meg előtte egy Rowatinex.)

Mostam, egyebek, főztem.

Ebéd: tegnapi zelleres zöldségleves (lightos, de finom, előtte Rowatinex)...

... sült hal, rizibizi.

Ebéd után bóbiskoltam-aludtam másfél-két órát.

Mai termés: egy kb golyóstoll golyója méretű izé. Persze már olyan rutinnal pisilek (wc csésze mellől edény a wc-be, imára kulcsolt kéz, hogy bírja a stent -ami mindig feszít, és ezt az érzést senkinek nem kívánom-, ücsörgés még, mert ha kicsit hátrébb dőlök, még jön, törölközés, edény megnéz, láttam a "golyót", de rutinból kiöblítés, edény a helyére- basszus, nem szűrtem le a golyót... Sebaj, ha ez már a 4. valami volt, jön majd még...

Délután-este ténykedtem apróságokat, közben pihentem is, részletekben folytattam a filmet. Elkezdtem pakolni a szobában, nagyobb kupi lett, mit volt, de majd alakul.

12 óra alatt 14-szer voltam pisilni, aztán nem számoltam. A húgom kérdezte: hogy fogok így dolgozni. Őszintén: ez most egy más állapot. Most csak a mai nap van, sőt csak a most. Nem tudok előre tervezni. Ma ma van -szoktam volt mondani- és ez manapság maximálisan ül. Nem tudok mást tenni, mint a szervezetemre hallgatva tenni mindig kicsivel többet.

Hétfő: mindig csak kicsivel többet

Kezdő vesebetegként még csak tanulom a témát. No nem szeretném teljesen kitanulni, a terv az, hogy kipisilem a kövecskémet a kontrollig. 

Jól alszom éjszakánként, leszámítva, hogy csatakosra izzadok minden alkalommal, és hogy 1-2-szer ki kell mennem a mosdóba.

"Unalmasak" a mindennapok: innom kell, sokat pisilek, sokat pihenek. A kőzúzás óta edénybe kell ürítenem és figyelnem, van-e eredmény, ami az én esetemben most kő vagy kődarab. Eddig 3 nagyon apró, homokszemnek nézhető valami jött ki belőlem, inkább homokszem-rész, olyan kicsi. A zúzás óta annyi változás van, hogy fáj a vesém (előtte nem fájt). Ma viszont fejfájással ébredtem, ami a nap folyamán erősödött, este bevettem rá egy gyógyszert, hogy legalább elaludni tudjak... De ez délutánra átvette a vezető fájdalmat, azaz nem éreztem sem a vesémet, sem a kanültől begyulladt vénámat, sem a vállfájást.

Elég fura érzés, hogy 5 hete vagyok vesebeteg, egy hónapja itthon, és konkrétan szinte semmit nem csinálok. Pedig annyi mindent terveztem erre a nyárra...

Ma délelőtt (mint minden nap) feltakarítottam az erkélyt, locsoltam. Aztán főzés.

Zelleres zöldségleves.

Rántott sajt, saláta (olívaolajjal, tökmagolajjal, balzsamecettel).

Ebéd után bóbiskoltam-aludtam másfél-két órát. Ezután főzés utáni elpakolás a konyhában.

Délelőtt 1 liter vizet ittam meg, délután változó folyadékokkal (alkoholmentes sör, bodza szörp, víz, almaecetes víz) elértem a kb. 2.5-3 litert. 

Pisilés? Rengeteg. Ajtó kinyit, edény a WC csésze mellől a wc-be, ürítés (minden alkalommal stentfeszülés, sokszor leizzadásig, komolyan: imára kulcsolt kézzel ülök le, hogy épségben megejthessem az ürítést, ha kész vagyok, vizelet-vizslatás, van-e benne valami. Aztán kiöntés, mosás, fertőtlenítés. Minden alkalommal.

Én lennék a legboldogabb, ha tudnék írni másról. Jobbról. Kellemesebbről. Élményről. Most egyelőre ennyi jut nekem. Úgy, hogy tudom: nekem egyáltalán nem a legrosszabb. Nem kell dialízisre járnom, nem kaptam nephrostomát, csak ki kellene pisilnem egy vesekövet, csak sok folyadékot kell innom, csak szörnyen fáradt vagyok. 

Megírtam a listát azokról a dolgokról, amiket a héten el kell(ene) intézni. Igyekszem valahogy belepaszírozni a napjaimba. Mindig csak kicsivel többet.

Ez meg az

Ma nagyon szép fények voltak a teraszon.

Ez a "gyógyító", sok növényem ide kerülve meg is gyógyul.

Csütörtök délután, a zúzás után jött a húgom.

Pénteken M. rittyentett egy szupi rántottát ebédre, este pedig elmentünk a Tánczosba, ettünk egy istenit.

A húgom megszárította a hajamat, levágta a lábamon a körmöt...

Edénybe kell pisilnem. Pénteken láttam valamit az egyik adagban, leszűrtem. Hárman analizáltuk: lehet picike kődarab.

Az autóm ajtaját valaki két helyen megkarcolta... Ugye a szélvédő kavicsot kapott. Nem mellesleg tönkrement a tusolónk. M. hétfőn hívta a szerelőt, pénteken tudott jönni. Ideiglenesen megoldották a szivárgást, de ha már rendesen meg kell csinálni, meg fogjuk csináltatni. M. mondta, olyan legyen, amilyenre én szeretném. Mutattam neki ezt a képet:

Nagyon sokan írtatok, köszönöm mindenkinek a jókívánságokat!

A sok megjegyzésre, kérdésre is igyekszem válaszolni.

Szombat este van. M. holnap hajnalos, már ágyban. A húgom is viszonylag korán fekvős, ő is ágyban. Én aludtam ma délután is egy nagyot, nem csoda, hogy még vigéckedem.

Fura ez a vesekő-dolog. A cél, hogy kijöjjön magától. Sok folyadék, "kőtörő" gyógyszer, de a zúzás és a stent miatt még sok pihenés, nehéz belőni, mi és mennyi a jó/hasznos. Vannak napok, hogy minden probléma nélkül döntöm magamba a folyadékot, máskor kínkeserv. Több mint egy hónapja kell sokat innom, és néha úgy érzem -ahogy anyu mondaná-, hogy béka nő a hasamba, sokszor már hányingerem van a sok ivástól. Mivel a mozgás most meglehetősen minimális, igyekszem figyelni arra, hogy ne egyek túl sokat, és néha a sok folyadék miatt nem is nagyon kívánok enni. (De eszek, és nem fogytam.)

Lassan én is megyek aludni, így most nem írok többet. Jó éjt mindenkinek!

ESWL kőzúzás

Fél öt után ébredtem. Részletekben aludtam, ideges voltam. 5.30-ig még ihattam vizet, ki is használtam. Szakadó esőben irány Pécs.

Névre szóló ágyat kaptam egy kétágyas szobában, szobatárs nélkül. M. is maradhatott volna akár végig (de mennie kellett, mert délután dolgozik), minden ágy mellett állt egy fotel is (tévé, komód és zárható szekrény, 22 fokra állított klíma, szuper).

Rögtön szúrtak egy vénát és már csöpögött is az infúzió.

A kezelés érdekes volt és roppant fájdalmas. Fel kellett feküdni egy ágyra, a medence csontom fölé igazították a szerkezetet és jó szorosan rányomták a hasamra, ez így is maradt végig. Bal karomon vérnyomásmérő, jobb karomban infúzió. Az orvos a számítógépnél, egy fiatalember a gép kezelőszerveinél, egy altató orvos a jobb oldalamon. Kaptam bódítót a kanülbe és fájdalomcsillapítót. A vérnyomásom végig 140/70 körül alakult, a pulzusom 62-68. Onnan tudom, hogy ha balra kicsit hátra néztem, láttam a monitort. Kétszer meg kellett állni, olyan fájdalmaim voltak. Akkor kaptam még fájdalomcsillapítót és folytatták. 

Hogy milyen ez a fájdalom? A gép kattogó hang kíséretében egy ponton "szúrkod". Mintha egy tűt szúrnának be másodpercenként a bőrtől az uréterig (nekem ott van a kövem). Egyes fokozaton is kellemetlen, de amikor felkapcsoltak kettes fázisra, az olyan volt, mintha a tűszúrással ténylegesen egy erős cérnát is belőttek volna, ami egy másodperc alatt az összes belső szervemet összefűzi, és így mindenem egyszerre görcsölve a következő másodpercben a gyomromon keresztül ki akarnák rántani. Mindez másodpercenként, erősödve.

Az oxigén szaturációm folyamatosan 90 alá esett, így kaptam oxigént is.

Majdnem kereken egy órán át tartott. Közben végig beszélgettünk, kérdeztem, mindenre készségesen válaszoltak. Kiderült, hogy az orvos emlékszik rám, ő vett fel az SBO után az Urológiai Klinikán és ő tette fel a stentet is. Most is mondta, hogy szép kis veseszakadásom volt.

Kerekesszékben visszatoltak a szobába, kaptam még egy adag infúziót. Én lefeküdtem és aludtam majdnem egy órát.

Aztán meg kellett innom két liter folyadékot, nem volt gond. Ahányszor mosdóba mentem, pohárba kellett ürítenem, egy nővér ellenőrizte, de ezzel is minden rendben volt.

Kb két óra megfigyelés után meg is kaptam a zárójelentést. Az orvos hozta, elmondta a kezelés utáni teendőket és mehettem. Felhívtam M. apukáját, hogy indulhat értem. Beültem a kórházzal szembeni kávézó teraszára, kellemes idő volt és onnan beláttam az egész utcát. Egy órán belül meg is jött a "taxim". Teljesen jól voltam, semmilyen fájdalmam nem volt, még a stentet sem éreztem. Jól hazaértünk, lefeküdtem. Amikor másodszor felkeltem mosdóba, akkor értettem meg, miért írták a zárójelentésben, hogy 2 napig napi 3x1 fájdalomcsillapító -és plusz egy új gyógyszer-: mintha egy vasrúddal oldalba vágtak volna. Holnap délig tilos vezetnek, pár napig semmi fizikai megterhelés, bő folyadék bevitel, vizelet felfogása esetlegesen távozó kő felfogására.

Fél óra múlva érkezik a húgom, aki most a nővérem lesz vasárnapig. 😊🙏

Augusztus 5-én kontroll, ha addig nem távozik a kő, akkor műtét javasolt.

Holnap ESWL

"Az ESWL kezelés akár akut esetekben (görcs, vizeletpangás), akár véletlenszerűen felfedezett panaszmentes kőbetegség esetében is alkalmazható kezelési mód.

"Különösen a következő esetekben alkalmazható az eljárás:Vesemedence és vesekehely kövesség
Húgyvezetékben elhelyezkedő, spontán távozásra nem alkalmas kövek esetében

Első lépésben a kő helyzetét határozza meg az orvos ultrahang, vagy röntgen célzás segítségével. A testen kívül gerjesztett lökéshullámot fókuszálva a kőre irányítják melynek felszínén nyomó és húzóhullámok keletkeznek és a követ szétzúzzák.

A kő nagyságától és keménységétől függően egyénre szabottan történik az intenzítás és az ütésszám megválasztása, hogy lehetőség szerint kicsi, spontán távozásra alkalmas kőtörmelék képződjön.

A beavatkozás általában fél órát vesz igénybe.

A kezelés fájdalommal járhat, ezért fájdalomcsillapítók adásával adott esetben regionális vagy általános érzéstelenítéssel számolni kell a zavartalan kezelés érdekékben.

Nem minden esetben lehetséges a követ (köveket) egy ülésben szétzúzni(elhelyezkedésük, nagyságuk, keménységük miatt). Ezért ismételt kőzúzás, adott esetben más alternatív kőkezelési eljárás (kőoldás, endoszkópos vagy nyílt kőműtét) válhat szükségessé

Milyen szövődmények léphetnek fel?

Mint minden orvosi beavatkozásnak, így az ESWL kezelésnek is lehetnek nem kívánatos mellékhatásai, szövődményei, melyek elsősorban a kőre irányuló lökéshullámokkal hozhatok összefüggésbe, vagy azok késői következményeként léphetnek fel. Ennek ellenére a kőkezelés történetében az esetek döntő többségében az ESWL kezelés a legsikeresebb, legkevésbé megterhelő eljárás. Bőrpír az esetek mintegy felében jelentkezik. Ez a jelenség átmeneti és általában ártalmatlan.
A kődarabkák mozgása miatt nyálkahártyasérülés jelentkezhet, melynek következtében vérvizelés alakulhat ki. Általában bőséges folyadékfogyasztás elegendő a véralvadék képződés megelőzéséhez és a kis kődarabkák kimosásához.
Kőfragmentumok kapcsán vesegörcsök jelentkezhetnek. A görcsöket fájdalomcsillapítók és görcsoldók adásával általában uralni lehet

A beavatkozás általában egynapos sebészeti ellátás keretében valósul meg. A befekvés a műtét reggelén történik, majd zavartalan néhány órás megfigyelést követően a páciens otthonába távozhat.

Mivel a kezelés során fájdalomcsillapító, esetleg nyugtató gyógyszereket is alkalmazhatunk, emiatt a kezelés után 12-24 óráig a közúti forgalom elkerülés ajánlatos és fontos (családi, hivatalos) döntéseinek elhalasztását javasoljuk.

A távozó kőfragmentumokat összegyűjtése javasolt kőanalízis elvégzése céljából." forrás

Ma délelőtt hívott a nővérke a kőzúzással kapcsolatban. Mit szabad, meddig, miért. Az időpontot 8.30-ról áttették 7.30-ra, ami jó, mert nem ihatok 5.30-tól és éhgyomorral kell menni a kőzúzásra. Kell vinnem váltóruhát, szendvicset, papucsot. Vizet/teát kapok ott. A beavatkozás után nem vezethetek, nem lehetek egyedül. M. visz be (szegény délutános aznap) és az apukája jön értem. Mert megfigyelésre ott kell maradnom. Aztán érkezik a húgom is Budapestről, nagyon hálás vagyok érte.

2021. októberében volt a méheltávolító műtétem. Akkor nem féltem, semmi kétségem nem volt a beavatkozással és a következményekkel kapcsolatban. Amennyire akkor nem féltem, most annyira parázom. Utánanéztem, mi várható. Tudom, hova kell mennem (bár eddig még sosem jártam ott, a hely neve (Irgalmasok) is csak akkor merült fel, amikor maminak otthont kerestünk). Megtettem a -minimális- előkészületeket, a többi "nem rajtam múlik". Az orvost, aki a beavatkozást végzi, ismerem az Urológiai Klinikáról, nagyon rendes, kedves fiatalember. Szóval bátorság, Timi, 12 óra múlva túlleszel a dolgon.

Beragadva (?)

Két éve jól voltam (csak fáradt). Anyu nem teljesen, de még nem tudtunk az állapotáról semmit. Voltunk maminál és meggyet bontottunk (ahogy mi mondtuk: puttyogtattunk) a teraszunkon. 

Két éve júliusban voltunk M. szervezésében a Magas-Tátrában. Akkor még fiatal voltam, "nagy hajú", akkor még tudtam anyunak küldeni képeket, mesélni neki az útról.

Egy éve meghirdettem a Mitseket és az utolsó telekocsival indultam anyu lakásától vele.

(Hiába van hiper-szuper-modern-új kisautóm, a Mitsek az Mitsek volt, sokszor hiányzik.)

Egy éve hirdettük meg anyu csodaszép lakását.

Tavaly ilyenkor anyu már fél éve és 9 napja nem élt, és én majdnem 10 hónapja szemernyit sem pihentem. Még ilyen kupi volt a nagyszobában nálunk az anyutól áthozott dolgok és a sajátjaim keveredtek, semminek nem volt helye. Mintha a lelkem kivetülése lett volna...

A lassan két éve tartó borzasztó mennyiségű aggódás, ügyintézés, félelem, szorongás, munka, alvásmegvonás úgy látszik annyira megviselt, hogy nem tudom "kiválasztani" a dolgokat, nem tudom "megszűrni", ami a vese feladata, a bal oldali kicsit feladta. Majd' két éve olyan minimális az életemben az öröm, az életöröm, az életkedv, hogy nem is csodálható, ami a vesémmel történt. Nem ittam vizet, "hazahoztam" a munkából a vizeletet,  nem pihentem, csak aggódtam, csak szomorkodtam, csak féltem. Anyu -és mami- meghalt, és kicsit velük haltam én is. Mintha "beleragadtam" volna a fájdalomba, a múltba. Idén márciusban sikerült kirángatnom magam a nem-alvásból, de állítom, ez is azért történt, hogy most, a meglehetősen nagy fizikai problémámmal tudjak pihenni/aludni, mert ez most nagyon-nagyon kell. 

Egy újabb metamorfózison megyek át. Hiszen június 13. óta, amikor felrobbant a vesém, egy teljesen más dimenzióban létezem. Csak én vagyok, a vízivás, a pisilés, a pihenés, a hol ilyen, hol olyan fájdalom. Kórház, "szobafogság", leendő kőzúzás, a 32 napos DJ-stent, a végtelen fáradtság. Itt most nincs jövő, csak a jelen. Az adott nap túlélése. Hogy tudjak elegendő vizet inni. Hogy odaérjek a mosdóba. Hogy azért valami apróságot itthon tudjak csinálni. A kérdés, hogy elmerészkedjek-e M-val boltba (van-e nálam víz, fájdalomcsillapító, kibírjam mosdó nélkül). (...)

Legtöbbször fogalmam sincs, milyen nap van. Félelmetes. Ma is meg kellett nézzem a számítógépen, szerda van-e, mert szerdán hívnak a kórházból a csütörtöki kőzúzás részletei miatt...

M. szegény meg csak dolgozik, dolgozik...

Közben ugye kavicsot kapott a szélvédő az új kocsin, azóta a vezetőoldali ajtót megkarcolták, tönkrement a tusolónk (pénteken jön szakember megnézni), és még sorolhatnám...

És szegény M-t nagyon sajnálom, amiért sokadszorra hoztam az egészségi állapotom miatt nehéz helyzetbe. Voltam én is többször az érem túlsó oldalán, amikor M. volt beteg/rosszul, kegyetlen érzés, hogy az ember nem tudja, mit tegyen, hogy nem tud segíteni. Ő már többször hívott hozzám mentőt, volt endós görcsöm, agyrázkódásom, most vesegörcsöm, aztán Gunarason ájulás... Sosem tudhatjuk, miért kapjuk ezeket a leckéket...

Hospice Zs. anyu haldoklásakor azt mondta, mindenki maga választja meg a szenvedését. És mostanában egyre inkább érzem, hogy miről beszélt. Lehet sors, genetika, egyéb, de vannak dolgok, amikben dönthetünk, választhatunk, ez pedig hatással van/lehet a sorsunkra. Kívánom mindenkinek, hogy legyen képes úgy dönteni, ahogy neki a legjobb.

Extra hétvége vége

Éjjel nem sokat aludtam. Kalapált a szívem, magas volt a pulzusom, minden szívdobbanás hangosan visszhangzott a párnán lévő fülemben. Szörnyen melegem volt. Aztán a jobb talpam görcsölt be. Folyamatosan ittam a vizet, ha kellett, mentem mosdóba. Hajnali négy körül sikerült elbóbiskolnom.

Nyolc körül keltem.

Kilenc körül reggeli. Csak a képen látható, ebből a körözöttet nem ettem meg, mert most nem esett jól. (És itt is ment a víz.)

M. ment csobbanni, én maradtam a szobában ágyban.

Fél egy körül lementünk a strandra (én ruhában), ettünk egy lángost.

Majd újabb pihenés a szobában, négy körül indultunk haza. (Az úton is ittam és pisiltem is.)

Így estére jó a pulzusom és a vérnyomásom is. El is teszem magam holnapra.

Hosszú hétvége? Nem... Extra...

Rövid. És nem kicsit extra ...

Idén nyárra nem terveztünk nyaralást (mintha tudtuk volna, hogy ez most nem olyan nyár lesz). 

De mivel a kontrollon zöld utat kaptam, tegnap este M. foglalt egy éjszakára Gunarason. Nincs a világ végén, másfél óra út, közben meg lehet állni üríteni, szállóvendégeknek ingyenes a strand, nem mellesleg én imádom ezt a helyet.

Egy csobbanást engedélyeztem magamnak. A kedvenc meleg vizes medencémet választottam. Az orvosom azt mondta, érezni fogom, hogy jólesik-e. Fura volt (mert közben végig azt figyeltem, jól vagyok-e), de végül jólesett. A második legfontosabb dolog (az első az, hogy mindig legyen nálam fájdalomcsillapító, volt és éltem is vele): a strand után azonnal szárazra törölni magam és száraz ruhát húzni. Úgyhogy én ki is lőttem magam (a mostani tolatós tempómmal), fel a szobába, tusolás, öltözés. A harmadik és negyedik intelmet is tartom: sok folyadék, vizelet ürítés, amikor csak lehet/kell.

Vacsora.

A szállodával szemben retro disco, mint minden nyáron. Átmentünk.

Egyszer csak éreztem, hogy tompábban hallok és nagyon melegem van. Annyira emlékszem, hogy M. mentőről beszélt. Aztán egy hölgy az ölébe fektetett a padon, M. felemelte és tartotta a lábaimat, rám került egy hideg vizes törölköző. Mint kiderült, görcsbe álltak a kezeim, csurom víz voltam, a szemeim először összeakadtak, majd fel, nem lélegeztem. M. szólt a szomszéd asztalnál, hogy hívjanak mentőt, ők szaladtak szólni a tulajnak, ezt hallotta egy vendég hölgy, aki egészségügyis és rohant segíteni. M. szerint olyan 3 percig tartott. Itattak velem egy nagy pohár hideg vizet. Utána mosdóba kellett mennem. Ahogy felkeltem a padról, éreztem, hogy vizes vagyok: az ájulás alatt bepisiltem...

A., az egészségügyis hölgy nagyon nyugodt volt, tudta, mit csinál, roppant kedvesen segített.

Szegény M. rendesen megijedt, nem is csodálom, emberesen ráhoztam a frászt, nem először...

A tanulság: beteg vagyok, jobb, ha maradok a hátsómon...

Péntek

Egy éves az autóm. Hihetetlen, hogy ennyire gyorsan telik az idő... 

Egy éve pakoltam itthon. Az anyutól áthozott dolgokat. Mamikám imakönyve is előkerült, ugyanott van ma is, ahová akkor tettem. Benne a -nekem- híres fénykép, és mami papitól kapott első virága lepréselve.

Minden elhunyt szerettem nagyon hiányzik...

A hétfő-keddi rövid hétköznapi kiruccanás (Somogytúr, Hársas Vadászház) azért megviselt. A jó kis magyar utakon sok-sok kellemetlen, sőt fájdalmas élményem volt. De autóval voltunk, meg lehetett állni pisilni, ez nagyon jó dolog volt. Maga a kiruccanás nagyon jól sikerült, jó élmény volt. (M-nak köszönet.) Az út utáni felcuccolás után megint véres volt a vizeletem. Erről előre szóltak a kontrollon: bármit csinálhatok, a "megterhelés" utáni véres vizelet garantált. Szóval bármit csinálhatok, csak legyen nálam mindig fájdalomcsillapító, és érezni fogom, mennyit/mit bírok.

Szerdán és csütörtökön itt volt a húgom. Nagyon jó volt kicsit vele lenni, hogy jelen volt, velem volt, beszélgettünk sokat, meghallgatott, segített, együtt főztünk, elgondolkodtatott, kizökkentett... Itt is köszönöm!

(A húgom fotója.)

Rossz idő volt. Nem vezettem a vesegörcsöm óta, majdnem egy hónapja. De elgyalogoltam a garázsig (már ebben elfáradtam, de ültem kicsit a garázsban az autóban és mentem tovább) és kimentem a húgom elé a pályaudvarra. Másnap kivittem autóval a buszhoz. Akármilyen fáradt vagyok, muszáj legalább minimális szinten ellátni magam, kimozdulni. (Messze menni még nem tudok, irtó sokat kell mosdóba mennem...)

Ma -a vesebeteg önmagamhoz képest- sokat ténykedtem. Bolt (M-val), két mosás, virágátültetés, konyhában kis ténykedés, ágyneműhúzás. Tudtam volna egész nap aludni, de amellett, hogy pihentem is, egész sok apróságot megcsináltam. 

(Ijesztő ez a nagyfokú fáradtság. Már azelőtt ijesztő volt, hogy felrobbant volna a vesém. Ijesztő, mert nem találok rá magyarázatot.)

Nagyon hálás vagyok a 4 napja tartó hűvösebbért, hogy nem kell klímát használni, hogy egész nap nyitva lehet az ablak, hogy éjszaka egészen hűvös van, így sokkal jobban tudok aludni.

Hosszú hétvége? Nem...

... rövid hétköznap. 🙈

Mivel a kontrollon azt mondta az orvosom, hogy szabad utaznom, akár egy hosszú hétvége is belefér, M. foglalt szállást. Nem túl messze, csak egy éjszakára, folyamatos vízivási és ürítési lehetőséggel.

Ebéd: vaddisznó pörkölt, nokedli, savanyú, palacsinta.

Vacsora: rántott vaddisznó süldő gerinc, krumpli, rizs, házi saláta, házi meggyes mákos süti.

Voltunk a gondban, mert már az ebéddel simán kihúztuk volna reggelig. 🙈

Minden mennyei.

Egy gyönyörű vadászházban vagyunk Somogyban egy erdő közepén. Csend, nyugalom, zöld, jó levegő, jaj, álom.

31 fokban indultunk, fullasztó párában, tegnap éjjel hatalmas vihar volt Mohácson. Ez az egy villámos kép sikerült, pedig csattogtak -csapdostak rendesen.

Amire ideértünk, 27 fok volt és amint becuccoltunk, jött egy vihar. A levegő is lehűlt, 19 fok lett, imádtam.