Így...

Napjaim

2018 érdekesen indult. Kis balszerencsékkel. Majd nagyobbakkal. A kezem még nem százas. Elütöttem egy őzet. Vagyis ő engem, vitte a jobb visszapillantó tükrömet, karc a jobb ajtón, de ő is jól van, elfutott, a kocsi is jól van, no meg én is. Vagyis belekeveredtem először ebbe a takony kórba, aztán rögtön jött egy arcüreggyulladás, az sem egyik napról a másikra fog elmúlni, főleg, hogy dolgozom.

Edzés idén még nem volt. Futás párszor, aztán csak séta. Arcüreggyuszkó óta az se sok. 

Étvágyam szinte semmi, de azért kétszer-háromszor már dobozoltam munkába.

Kedvenc már évek óra a vajas-paprikás kenyerem kávéval vagy keto kávéval.

És ha nagyon enni kell, akkor rántotta.

Január utolsó hetében azért az egyensúly kezdett visszaállni azzal, hogy történtek jó dolgok is. Csak néhány:

TankoLÓ 😁

Ötösöm volt a skandi lottón.

Ma megtettem, amit amúgy nem szoktam. Ebédre süti volt (paleo) hosszú kávéval. Eleve nagy szó, hogy hajlandó vagyok kifizetni egy vagyont erre a sütire. És a kirakatban ültem. És nem rohantam. Csak ültem, hagytam, hogy a szemembe süssön a januári nap, figyeltem, csak néztem az autókat, az embereket, a Mohács fölött elszálló repülőket, hallgattam az embereket az üzletben.

Páleszkóstoló van este. :)

És M. hathatós közbenjárására ma megérkezett a csomag a kocsihoz, benne a tükör. :) :) :)

Berlinből jött a csomag. A postára kellett menni érte.

- Ezt szeretném átvenni.

- Keresem.

- Köszönöm.

(Egy perc múlva:)

- Egy személyit és egy lakcím kártyát kérek.

(Bonyolult a lakcím dolgom, sok minden miatt, hosszú, nem fogom leírni, a lényeg, hogy nem a lakcímkártyás címeIMen lakom.)

- Ez nem stimmel, a csomagon nem ez a cím van megadva.

(Decemberben egyszer emiatt már botrányoztam a postán, de csak kötötték az ebet a karóhoz, és csak nagy nehezen sikerült elintéznem, hogy hozzájussak a cuccomhoz.)

- Igen, de a csomagnak semmi köze a lakcímkártyámhoz, névre szól.

- Nem, itt az a lakcím van, hogy...

- Ne ám már, hogy újra végig kelljen csinálnom ezt a tortúrát! A postának semmi köze hozzá, milyen lakcímre kérek egy csomagot, az enyém, bontsák ki, nézzék meg, a visszapillantó tükör van benne, egy ablaktörlő kar, egy teleszkóp és egy izzó. Mind az én kocsimhoz, az én NEVEMRE!

- Márpedig nem adhatom ki.

- Jó, akkor addig itt ülök, amíg meg nem kapom a csomagomat!

Erre gondoltam, aztán odaértem a postához. Parkolót kerestem és találtam is. Elkezdtem a párhuzamos parkolást, amikor belenéztem volna... Ó, a francba, nincs jobb tükröm... Hát nem hagytam ott a jó kis helyet, beparkoltam tükör nélkül. (Vállveregetés.)

És a postán fél perc alatt, kérdés nélkül megkaptam a csomagot.

A kocsim 12 éves lesz áprilisban. Egy autónál ez szép kor, 140ezer km-nél is több van benne. Nincs vele baj, csak öregszik. Ez elfárad, az lekopik... Semmi komoly, de egy Mitsubishinél minden apróság vagyonokat jelent. Eddig nem kellett rá költeni, de most már kell. Olyan, mint én. 43 évesen már okosabbnak kell lenni, már magamra is jobban kell figyelnem, változom, kopok, öregszem. Hát a kocsi is ilyen. Viszont szeretném, ha még sokáig szolgálna. De ehhez tényleg oda kell rá figyelnem. Az apróbb dolgok meg lesznek oldva "házilag", aztán elviszem a szervizbe Pécsre. Amolyan wellness-re. És annyiba is fog kerülni. Megvan rá a -becsült- összeg, remélem, beleférek a keretbe. Gumikat is kap (télit is, nyárit is). Még januárban. Ezzel is spórolni akartam, hogy jó lesz még idén a régi téli garnitúra, de nem az. Kikeményedett már és én minden nap úgy közlekedek, mintha szín jégen autóznék. Annyira csúsznak a gumik. Nulla tapadás. 60ezerért az életem? Na nem.

A suliban környezetből elkezdtük a táplálkozás témát a kicsikkel. No komment.

És hamarosan jön a táplálkozási piramis. Okos tányér program szerinti...

Viszont ma volt az első olyan ének óra, ahol végre ráéreztem arra, hogyan is lehet ezt jól csinálni egy összevont osztályban. Volt daltanulás, szolmizálás, ritmustapsolás, kottázás, zenehallgatás és minden, de a legnagyobb élmény ma az volt, hogy a negyedikeseket megtanítottam kánont énekelni. És megy nekik. És nekik is élmény volt. :)

Kábé

Filmajánló

Egy film problémáról, megoldásról, túlélésről, életbátorságról, döntésről. 127 óra.

Próbák

"A próbákat (élethelyzeteket) nem jutalomként, vagy büntetésként kapjuk. Leckének kapjuk, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk belőlük-általuk. Csakis rajtunk múlik, hogyan állunk hozzá egy problémához, egy tragédiához, hogyan fogadjuk az örömöt, hogyan a bánatot. Csakis a mi döntésünk, meddig kesergünk szerelmi bánatunkban, vagy az elvesztett választások után, vagy a család kedvenc kutyájának elaltatásán. Mi döntjük el, mivel és meddig akarjuk keseríteni a saját életünket.

És eldönthetjük azt is, hogy nem keserítjük tovább. A veszteséget alázattal elfogadjuk, a leckét megköszönjük, hibáinkból tanulunk, és igyekszünk többször azt a hibát nem elkövetni.

Hiába szidjuk a világot, hogy az sodor minket a rossz irányba. Hiába hárítjuk a felelősséget a világra, hogy „az én autóm már nem oszt, nem szoroz, a másik két milliárd úgyis használja”. Hiába okoljuk a világot az emberek szomorúságáért, félelméért, gondolván, mi is ettől vagyunk búskomorak. Igenis a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, igenis rámosolyoghatunk a búskomorakra, s bőséggel adakozhatunk szeretetünkből a világnak - mert igenis számítunk, minden egyes ember számít, és minden egyes embernek joga van a mosolyhoz és a szeretethez." Zaka Dominika (forrás)

Ugyanott, ugyanúgy

Azt mondják, ne rontsunk el egy jó napot sem azzal, hogy hagyjuk rávetülni a múlt árnyékát. Nem minden nap jó. Mint ahogy nem lehet minden nap pontosan olyan időjárás sem, amilyet szeretünk. De vannak napok, amikor történnek jó dolgok is. Még ha csak apróságok is, még ha ez csupán pár szó is.

Tegnap pulmonológia kontroll miatt nem voltam dolgozni, de ma újra mentem.

Leállítottam az autót. Mint minden reggel. Ugyanott. Ugyanúgy. Megfogtam a szatyrot és a táskát. A vállamra tettem. Ugyanott. Ugyanúgy. Kiszálltam. Ugyanott. Ugyanúgy. Ott állt, ahol minden reggel. Ugyanott. Ugyanúgy.

- Jó reggelt kívánok!- köszöntem.

- Jó reggelt! (Kis szünet után.) Tudja, ha egyszer nem jön, már hiányolom.

- Köszönöm, igazán kedves- mosolyogtam rá. Majd indultam dolgozni. Ugyanott, ugyanúgy.

Munkára készen

A tegnap dobozolt ebédhez ma reggel főztem kávét (a flakonban van) és sütöttem rántottát 4 tojásból, megsóztam, hozzátettem a tegnapról maradt maréknyi salátát. Víz mindig van nálam a munkahelyen, úgyhogy indulhat a munkanap.

Mai doboz

Mostanában nagyon nehezemre esik előre gondolkodni, előre elkészíteni a napi menüt. Konkrétan idén még normális ételt nem nagyon vittem munkába, azt sem készítettem el(ő) előző nap (talán csak egyszer), hanem reggel, indulás előtt csak bedobtam valamit a táskámba. Igyekszem orvosolni a hibáimat, csupán azért, mert érzem magamon, hogy ez az abnormális evészet nem jó. Így ma elmentem boltba, szokásomhoz híven akciós pultot vizslatni, kaptam is kellevelet, paradicsomot, áfonyát, római salátát (a rendes ár harmadáért). 

Két napra készültem.

A reggeli mindkét nap rántotta lesz. (Ezt frissen készítem.)

Ebéd: saláta (római saláta, kellevél, paradicsom, só, tökmagolaj, balzsamecet), egyik nap csirkemellel, másik nap sült virslivel. (A virsli egyáltalán nem ideális, de a csokinál mégis talán jobb választás (?).) És egyszerű csokokrém áfonyával.

Ebben a náthás-arcüreggyulladásos időszakban nem nagyon van étvágyam, de ha éhes leszek, akkor lesz még egy étkezés itthon. Van alternatíva a hűtőben, speizban.

Folyadék: víz. És kávé. És munka után, hazaérkezéskor egy pohár cukormentes, hideg kóla. (Nekem ez a munkanap méltó lezárása.)

Dobozolós bejegyzések még

itt 

itt

itt

itt

itt

itt és ennek a bejegyzésnek a végén is van még egy link

TÁPLÁLék

Egyszerű vacsora, ha nem túl éhes az ember: laktózmentes natúr joghurt csöpp fahéjjal, áfonya. Őszintén: ételnek étel, no de konkrétan mit ettem? Van ebben kalória? Zsír? Nyomelem, vitamin, ásványi anyag? Elenyésző. Ezt csak azért írom le, mert azzal, hogy eszünk, nem biztos, hogy táplálékot, tápanyagot is beviszünk. Az inzulinszintünket viszont megemeljük. Ilyenkor szinte fölöslegesen. Erre érdemes figyelni vásárlásnál, főzésnél, evésnél. Az étel legyen inkább táplálék, tápláló, értelmes.

Változás

Ahhoz, hogy az életben bármi, akár a legapróbb dolog is változzon, ha akarjuk, ha nem, változásra van szükség. Sokszor az élet maga sodor minket különböző helyzetekbe, melyekről csak később derül ki: legyenek bármilyen rosszak, kellemetlenek, csak a javunkat szolgálták, lecke volt, amit ha megoldottunk, feljebb léphetünk a következő szintre. Az élet azzal is tud változást kieszközölni, hogy csendes állóvízzé változik. Egy mozdulatlan víztükrű tóvá, melynek partján meg sem rezzennek a falevelek, az időjárás állandó. Addig tartja fent ezt a helyzetet, amíg az ember rá nem jön: valamit saját magának kell változtatnia, ha mozdulni szeretne. Sokan nagyon, sőt túl sokáig képesek beleragadni a mozdulatlanságba. Akkor is, ha már megjelentek saját démonjaik, akkor is, ha már üvöltenek a fájdalomtól. Egészen addig fennáll ez az állapot, amíg meg nem mozdulunk, amíg nem teszünk bármit, amíg nem indulunk el az első lépéssel teljesen mindegy, milyen irányba. Lehet várni arra, hogy majd az élet, a sors segít. Akár az örökkévalóságig. Persze van, hogy segít a sors, akkor meg nem hisszük el, már megint milyen rossz, kínzó, kellemetlen, nehéz helyzetbe kerültünk.

Első lépésként tudnunk kell, mi nem stimmel. Mi az, ami nem jó. És aztán nem ezen kell változtatni, mert ez legtöbbször már következmény, valaminek a hozadéka. Ezt a valamit, az okot kell megkeresnünk és azt megváltoztatni, ez hozhat megoldást.

Ez nagyon kemény munka. Mert fáj. Hogy miért fáj? Mert kiderül, hogy ha megcsalnak, abban te is benne vagy; ha érzelni evő vagy, akkor az azt kiváltó probléma megoldását csak a szőnyeg alá söpörted, és amíg nem vagy hajlandó azzal szembenézni, maradnak is a falásrohamok. Azért fáj, mert a probléma soha nem a másik, a munkahely, a gyerek, a férj, az apa (...), hanem te magad. Ha nem tiszteled magad, hogy várnád el másoktól ugyanezt? Ha mindenkit csak szidsz a háta mögött a munkahelyeden, miért várod el, hogy neked mindenki a szemedbe mondja a véleményét? Ha kritizálsz bárkit, bármikor, bármiért, azzal nem azt éred el, hogy felnéznek rád, mert olyan hű de okos vagy, hanem hogy te is kritika tárgya leszel. Nem hiszed? Kicsi ez a világ, és sokan ismernek sokakat olyanok is, akikről nem is gondolná az ember. 

Igen, kemény munka változni. Mindegy, az élet mely területéről van szó. Munka, ami fáj. Ráadásul nem végez vele az ember egyik napról a másikra. 

Dönteni kell. Meghozni egy döntést, hogy én ezt meg azt szeretném megoldani. Aztán kis lépésekben haladni az úton. Kitartani, nem feladni.

De a legfontosabb a döntés. Vállalva minden kockázatot, minden nehézséget, azt, hogy szembenézel a tükörképeddel és a saját szemedbe mondod az igazat. Másnak könnyű hazudni. De próbáld csak meg a saját tükörképeddel. Van, akinek ez is simán megy. Ők már annyira elhiszik a saját hazugságaikat, hogy simán elélnek abban a hitben, hogy a világ olyan, amilyennek ők hazudják. Csupán azt nem veszik észre, hogy rajtuk kívül, legyen bármilyen zseniális is az alakításuk, rajtuk kívül bizony mindenki tudja, hogy nagyon nagy gondok vannak vele, az elméjével...

Változni, változtatni mindig lehet. Hogy mikor érdemes? Most.

Motiváció

Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerűen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége.

Matt Haig

kép

Mondjam vagy mutassam?

Arcüreggyulladás... 🙁

Ötösöm lett a skandi lottón... 🙂

Még ennél is jobb...

Az, hogy a 2018-am eddig tényleg f.o.s módon alakul, csak egy dolog. Ebből a betegségből meg fogok gyógyulni, az autómon egyedi az őznyom és lesz új visszapillantó tükör; a suliban a sok munka után lesz nyugodtabb időszak is; a motiválatlanságomat követi majd lelkes időszak is. Van esélyem jóra, jobbra.

A húgom fia lelkes és tehetséges sportoló. A Malév igazolt kosarasa. Máig. Ma ment visszaadni a mezt. Ő döntött így. Mert öt éve cukorbeteg lett, és a kemény edzések, meccsek teljesen megkavarják a vércukor szintjét, szörnyen ingadozik a nagyon alacsony és a nagyon magas között (pedig mindent mindenhogyan kipróbált, hogy jó legyen), ez pedig hosszú távon nagyon káros. 

Megkönnyeztem, amikor megtudtam, hogy így döntött. Biztosan választ majd másik sportot. És tiszta szívből remélem, hogy a mai döntése azon okból szerepel a sorsa könyvében, hogy ez után valami még ennél is jobb jöjjön.

Az év játékosa (húgom fotója)

Hétvége

Kapsz ajándékba egy wellness hétvégét. Először el sem hiszed, aztán megbarátkozol a gondolattal, majd ha közeleg az időpont, elkezdesz készülni: ezt meg azt csinálom majd, ide meg oda megyek majd, szuper lesz. Aztán két nappal az út előtt kezdesz megbetegedni, az indulás reggelén pedig rosszabbul érzed magad, mint egy pállott mosogatórongy. Sebaj, indulás. Végigprüszkölöd az utat, majd pár km-re a céltól érzed, hogy a beleid különös táncba kezdenek. Becsekkolsz, és alig várod, hogy felérj a szobába, irány a wc, és ott hagyod névjegyed meglehetősen komoly illatorgiával. Majd kicsit később mindezt megismétled. Éjjel nemcsak te nem alszol a köhögéstől, de a szálloda többi lakója sem. Szóval ideálisan indult a dolog.

Mellékzöngék nélkül:

Vonyarcvashegy. Szálloda a dombon, szoba kilátással a Balatonra.

Csodás szoba. Imádom a szállodai fürdőszobákat, a szállodai tusfürdőt.

Imádom a Balatont, a vizet, a dombokat.

Imádom a csodás esti kilátást.

Imádom a svédasztalos étkezéseket.

Főleg a reggelinél a szállodai rántottát és a kávét.

Imádom, hogy minden szép kint is, bent is.

A wellness részleget nem használtam ki.

De volt borfürdő...

... borsoros vacsora.

Mesés környezet, fantasztikusan kedves, mosolygós, rugalmas személyzet.

És mini kultúra Keszthelyen.

Jött Kungfu is, a család világutazója.

A végére már sokkal jobban voltam.

És leesett a hó is.

Ezer hála és köszönet K-éknek és M-nak mindenért!