1. nap itt
2. nap itt
3. nap itt
Mesés ez a hely, csodaszép, tiszta, kényelmes a szállás, a személyzet maximálisan kedves, álmunkat biztonsági őr vigyázta, minden adott a nyugodt, kellemes nyaraláshoz. M. vércukra rendben volt este, így nem kellett felkelni mérni éjjel. Persze majdnem éjfélig fent voltunk megint, beszélgettünk, néztük az aznapi fotókat.
2. nap itt
3. nap itt
Mesés ez a hely, csodaszép, tiszta, kényelmes a szállás, a személyzet maximálisan kedves, álmunkat biztonsági őr vigyázta, minden adott a nyugodt, kellemes nyaraláshoz. M. vércukra rendben volt este, így nem kellett felkelni mérni éjjel. Persze majdnem éjfélig fent voltunk megint, beszélgettünk, néztük az aznapi fotókat.
A reggel fura volt és szép. Fura, mert még sosem ébredtem strandon, nem láttam, milyen háttérmunkálatok folynak azért, hogy ez a strand ilyen különlegesen tiszta és rendezett lehessen. És szép: a reggeli fények engem képesek elvarázsolni.
Az volt a terv, hogy hétfőn lejövünk Beremendre, strandolunk, itt alszunk. A szállás kedden is ugyanitt, de ha a gyerekeknek nem tetszik a strand, akkor átmegyünk Siklósra például fürödni. Mert hogy ez a strand kicsi, "csak" 3 medence van, nincs csúszda. A gyerkőcök viszont már tegnap kijelentették, hogy maradunk ma is ezen a strandon. Tetszik nekik. Na igen, van előnye is: tegnap többször csak a mienk volt a medence, azért ez nem mindennapi. Van strandröplabda pálya, van hely tollasozni, focizni... Szóval maradtunk. :)
A terv reggel futás volt, P. kérte: ha megyek, keltsem fel, jön velem. Én éjjel alig aludtam, melegem volt (pedig van klíma), húzódott a vállam, P. horkolt, aztán M., majd M. menekült hevesen álmában, olyannyira menekülőre fogta, hogy el kellett kapjam, visszavezettem az ágyába, aztán aludt tovább. Mint reggel kiderült, azt álmodta, hogy bombariadó volt, meteoreső, és ő pincét keresett, ahova lemenekülhet... Szóval futás nem volt, de mivel a Megbékélés-kápolna nagyon közel van, a perzselő hőségben kisétáltunk és megnéztük.
(Ha még lesz valami, írom.)
Nagyon jól telnek a napok, mindenki jól van, M. nagyszerűen kezeli a cukorbetegséggel járó dolgokat. Az időnk mesés, a hely tündéri, nyaraláshoz tökéletes. Unalom egy szál se, kaland, nevetés, élmény annál több. Nincs kötelező, fix program, mindent megbeszélünk. Már megvan, mit csinálunk holnap, aztán jön a csütörtök, a talán legizgalmasabb, legkülönlegesebb része a kis nyaralásnak. De ha ma lenne vége, akkor is azt mondanám: ez így volt tökéletes.
A terv reggel futás volt, P. kérte: ha megyek, keltsem fel, jön velem. Én éjjel alig aludtam, melegem volt (pedig van klíma), húzódott a vállam, P. horkolt, aztán M., majd M. menekült hevesen álmában, olyannyira menekülőre fogta, hogy el kellett kapjam, visszavezettem az ágyába, aztán aludt tovább. Mint reggel kiderült, azt álmodta, hogy bombariadó volt, meteoreső, és ő pincét keresett, ahova lemenekülhet... Szóval futás nem volt, de mivel a Megbékélés-kápolna nagyon közel van, a perzselő hőségben kisétáltunk és megnéztük.
Majd ebéd, a helyi pizzériában. Ezt is előre megbeszéltük, megnéztük az étlapot, volt mindegyikőnk fogára való, így itt "tankoltunk".
Után volt kis csendes pihenő, majd strand, szó szerint záróráig.
Fürdés, labdázás, úszás, ugrálás, fejes ugrás tanulás...
... átrohangáltunk a locsolón, ami igazán nagy élmény volt még nekünk, felnőtteknek is, ugyanis konkrétan beleugrottunk egy szivárványba, olyan volt az egész, mintha átugrottunk volna valami másfajta dimenzióba...
... röplabdáztunk, M. a csajok ellen, M. nyert, és rengeteget nevettünk.
Vacsora után sakk.
(Ha még lesz valami, írom.)
Nagyon jól telnek a napok, mindenki jól van, M. nagyszerűen kezeli a cukorbetegséggel járó dolgokat. Az időnk mesés, a hely tündéri, nyaraláshoz tökéletes. Unalom egy szál se, kaland, nevetés, élmény annál több. Nincs kötelező, fix program, mindent megbeszélünk. Már megvan, mit csinálunk holnap, aztán jön a csütörtök, a talán legizgalmasabb, legkülönlegesebb része a kis nyaralásnak. De ha ma lenne vége, akkor is azt mondanám: ez így volt tökéletes.
