Ausztria 21/10.

Megjott a teloszamlam. A 10 napi kinti netezesem 7000 ft volt, ugyhogy csokkentenem kell. Elsosorban a blogolast. Majd max ketnaponta irok. Vagy nem teszek fel ennyi kepet... Konkretan nem tudom /es a telefonos ceg sem.../, miert mennyit fizetek itt kint.

Tegnap itt minden megvaltozott. Nem irtam eddig errol a dologrol, mert csak lehetoseg volt es remeltem, hogy nem realizalodik. Es nem is fogok tul sokat, mert nincs sok ertelme.

Annak ellenere, hogy I. kifejezetten kerte, ne jojjon, beallitott a "baratja". Egy hetre. Alkoholbeteg, hazudozo, megbizhatatlan, kegyetlen I-del, szerinte I. csak szimulal... Hangos, onimado, nincs tekintettel senkire es semmire. Raadasul neveletlen kutyajat is hozta. Szoval volt egy nyugodt hetunk I-del. En valahogy ki fogom birni, bar nem mondom, hogy fel labon is. De ha I. kitart egy hetig, akkor megemelem a kalapom...

Volt alkalmam testkozelbol tapasztalni, milyen egy alkoholbeteg. Tudom, mi az, amit mond es mennyire mas az, amit tesz. Tudom, mennyire szenved ettol. Es attol, hogy szeretne megszabadulni ettol az egesztol, de egyedul nem megy. Es a kornyezet nem mindig tamogato. De ebbe se megyek bele. Mert ez egy hosszu tema.

Tegnap A. /I. "baratja"/ nem ivott. Nagyon nehezen, de megallta. Tudtam, hogy ma mar nem fog menni. 11-kor kezdte, delutan 5-ig harom uveg bort tuntetett el a borospincebol... Hetig mar negy es felet...

Nincs egy nyugodt percem, de igyekszem nem foglalkozni a dologgal. Csinalom a dolgom es pont. Es a szabadidomhoz ragaszkodom.

Nem tudok egyszerre megirni egy bejegyzest. Ez nem is gond. En sem voltam gond A-nak, amig nem mondtam ellen neki. Csakhogy nem azert vagyok itt, hogy az o /mar bocsanat/ hulyesegeit /de miert is kellene bocsanatot kernem/ hallgassam, nezzem, elturjem a bolonderiajat /.../, mert hogy tenyleg nem hagy nekem sem egy perc nyugtot sem. Normalis vagyok vele, mert I. vendege, de nalam itt vege a tortenetnek.

Biztosan okkal jelent meg az eletemben. Es biztosan rajovok majd, mi ez az ok.

Ausztria 21/9.

Iszonyat meleg volt ma is. Perzselt a nap, de ragaszkodtam a szabadidomhoz. Es mentem. Ki. Ossze-vissza. Beneztem minden utcacskaba. Masztam dombra fel, futottam volgybe le. Es tobbszor leultem ott, ahol arnyek volt. Mert a hosegtol majd' elajultam. Ez egy nagyon kicsi falu. Fel ora alatt lazan el lehet erni egyik vegetol a masikig a fouton. Es vannak egesz szep reszei is.

Mivel nem tudom, mire eleg a netem, mindig csak par fotot teszek fel egy-egy bejegyzeshez. A terv az, hogy otthon meg felrakom a szebbeket.

Es hat ez a cipom is megadta magat...

Ausztria 21/8.

I-nek ma jartanyi ereje sem volt. Nagyon sokat aludt. Amig oriztem az almat, fotoztam is. I. mellett kielezetten latom, hogy elni addig kell, amig lehet. Amig kepesek vagyunk ra. Amig a labunkkal lepni tudunk, a kezunkkel tapintani, integetni, fotozni. Addig kell olvasni, amig tartani tudjuk a konyvet, amig tudunk lapozni. Amig segitseg nelkul hatrol oldalra tudunk fordulni az agyban. Amig el tudunk menni ahhoz, akit szeretunk, olelesre tudjuk tarni es zarni a karunkat, kepesek vagyunk a szeretett arcahoz emelni az arcunkat es onfeledten tudunk a szemebe mosolyogni. Nem MAJD. Nem karacsonykor. Nem a jovo heten, nem holnap. MOST.

Otlet fogyokurazoknak

Ausztia 21/7.

Nagyon jo kis delutan es este volt. Beszelgettunk, megtanitott minket I. Unozni, ez egy egyszeru es izgalmas kartyajatek, majd H. athozta a hangszeret. Teufelsgeige, az ordog hegeduje, ami egy utos hangszer. CD-n hozta hozza a zenet, enekeltnk, tancoltunk, en is jatszhattam a geigen. Aztan radiot hallgattunk, a szurkuletben zeneszora vacsoraztunk a hatso teraszon.

Na ja, a ket boszi... ;)

Fozes 2:1

Jo reggelt!

Hat persze, hogy nehezfemek vannak az etelben!

☺

Ausztria 21/6.

Hajnalban "randalirozasra" ebredtem. Arra, hogy nem vagyok egyedul a szobaban. Eloszor azt hittem, almodom, de rajottem: jol latok: egerek es bekak rohangaltak-ugraltak a padlon. Visszacsuktam a szemem es aludtam tovabb a Harry Potter hazban. Otkor gorcsolt a hasam /mensi/, vettem be gyogyszert, aztan aludtam tovabb. Hetkor beadtam I-nak a gyogyszereket, o ilyenkor meg alszik egyet. Amikor mentem ki a hazbol, a hajnali allatsereg jott velem. Szepen kikisertek az ajton, majd eltuntek a paras-halvany napsugaras, huvos reggeli kertben.

Zabpehely leves

Egy marek zabpelyhet pirits meg keves zsiradekon.
Ontsd fol fel liter forro vizzel.
Tegyel bele egy leveskockat.
Fozd 5 percig.
Kesz.

/Leveskocka helyett javaslok sot, borsot, mindenfele fuszert, amit szeretsz./

Ausztria 21/5.

I. csipopeotezissel es 19 eve diagnosztizalt Parkinsonnal kezdte, aztan 4 honapja derult ki a tudorak, mar akkor agyi attetei voltak. Csont es bor, alig tud ulni, rolatorral is nehezen jar, minden mozdulataert meg kell kuzdenie. De akar. Mindent hagyok neki egyedul csinalni, szol, ha segitseg kell. Csak akkor lepek kozbe keres nelkul, ha veszelyben lenne vagy amikor latom, hogy vegkepp nem boldogul. Egyebkent mindig konkretan megmondja, maradjak-e, mit csinaljak, azt is, ha egyedul akar lenni. Mindent "megengedek" neki az esszeruseg es a biztonsag hatarain belul. Tegnap peldaul festett egy faldarabot. Tartottam, fogtam, ecsetet cseteltem..., es habar nagyon elfaradt, boldog volt, hogy megcsinalta. En pedig orultem, hogy a hatralevo kis idejeben oolyasmit csinalhat, ami boldogga es elegedette teszi.

A halat is o keszitette ebedre. H-dal tartottuk, adtuk a fuszereket, amiket kert, nagyon finomat fozott. Aztan le kellett dolnie, mielott ettunk, ugy elfaradt. Ilyenkor azt monja: mar 3/4 reszben halott.
Nem panaszkodik, nem sir, nem nyavajog. Tudja, mi jon hamarosan, de valahol megis bizik a gyogyulasban.
Sok dologban hasonlitunk. Szeret fozni, olvasni, rengeteg konyve van, nem ragaszkodik a patyolat tisztasaghoz es a patika rendhez, szeret/ett/ turazni, autot vezetni, utazni, gyujti a koveket...

Irto jokat tudunk beszelgetni.  Neha ugy erzem, mintha a 25 evvel idosebb onmagammal lennek.

Tutira okkal kerultem ide /is/. Es nagyon jo, hogy itt nem arrol szol a dolog, hogy mit nem csinalok jol, mit csinalok rosszul. Nem szeretnem, de nem is kell megjatszanom magam. Senki nem kiabal velem, nem szidnak meg, nyiltan a szemembe mondjak, ami esetleg nem tetszik /de ilyen meg nem volt, mert I. is konkretan elmondja, mit hogy szeretne/. Ugy erzem, totalisan emberi a szitu, nincsenek tabuk, egyik reszrol sem, de a halal kapujaban nincs is erre semmi szukseg /meg amugy se/.

Erdekes, mennyire megmaradt bennem a bekamerazott munkahely. Az elso par napban fel-felneztem a falakra, vajon honnan figyelnek. Figyelhetnenek: nem teszek semmi "rosszat".

I. is orul, hogy itt vagyok, hogy en vagyok itt, en is orulok, hogy itt vagyok, hogy nala lehetek.

Sokat mesel, kerdez. Szerinte, hogy nem ismerem Uli Steint, egy kepzesbeli feher folt. Ugyhogy ma elovettunk tole nyolc konyvet es mindet el is olvastam.

Igen: ennyire laza itt, H. foz, mos, takarit /ram is!!/, nekem az a dolgom, hogy I-re figyeljek. Neki pedig nagyon sok nyugodt oraja van egy nap, amikor nagyon jol elvan egyedul /fest, a vegrendeletet veglegesiti, olvas.../.

Ma vendegunk volt, egy eurologus professzor /halali fazon/.

Mivel I. konyvtarabol szabadon valogathatok, elkezdtem ezt olvasni:

Az elozoekbol tapasztalva megkerdeztem, mit kozolhetek. Amit szeretnek. Ugyhogy irok arrol, amirol szeretnek.

Magyar mobilnetem van, mivel a szamitogepemen levo osztrak net itt egyaltalan nem mukodik. Hogy minel kevesebbet hasznaljam, a Viberen irom a bejegyzeseket, innen masolom at a blogba. Fogalmam nincs, mennyibe fog kerulni a netezesem, ezert probalom minimalizalni a hasznalatat. Ha valakinek nem valaszolok, bocsanat, most egyszeruen ez van. De mar csak 16 nap.

Ausztria 21/4.

I. fantasztikus no. Ma jol volt, sokat beszelgettunk, kockapokereztunk. Es nem fogjatok elhinni, mi I. eredeti foglalkozasa. Tanitono!

Etkezes:

Boldog vagyok, hogy van kaja. A reggelit en keszitem, ebedet H. foz es I., es eszek mindenbol. A vacsorat hol H. kesziti, hol en.

Van mindig tojas, vaj, szalami, zoldseg... Nem fotozok minden etelt, CH alapu itt is a kajam, van mosdo, mehetek barmikor, es eddig csak egyszer volt CH-sokk, de tuleltem.

I. receptjei erdekesek es hasznalhatok atvarialva. Ha itt kint nem is, de otthon felteszem majd oket a blogra.

Heti futas osszefoglalo (23. hét)

H: 14.78km
K: 3.34km
Sze: 2.67km
Cs: 9.22km
P: 2.86km
Szo: 7.89km
V: 6.28km
-------------------------
Osszesen: 47.04km
Hatravan: 648km

Pentek hajnalban utaztam ki Ausztriaba 3 hetre apolni. Eddig minden nap ki tudtam menni kicsit futni-gyalogolni. Es a haznak, ahol dolgozom, hatalmas udvara van, reggel es este, amig a neni alszik, ott szoktam meg futni.

Jol allok, napi 5.5km-rel sikerul ev vegeig a 2016km.

Ausztria 21/3.

Ejjjel csak egyszer keltem I-hez, 3-kor. Aztan fel 7-kor, magamtol. I. szerencsere jol alszik, reggel 7-kor beveszi az elso adag gyogyszert, aztan visszaalszik. Szabadon jarhatok-kelhetek az egesz rezidencian, kerdezes nelkul mindent hasznalhatok. Amig I. alszik meg reggel, setalok, eszek, fotozok, olvasok, nezelodok, kavet fozok. Nyugi van. 9-re atjon H. is.

I. muvesz. A muterme szuper hangulatos. Reggel omlik be a felkelo nap a tetoablakokon.

Delutan megint kimehettem. Iszonyatos hoseg volt, de en csak ugy szaguldottam. Csak par foto erejeig alltam meg.

Delutan kockapokereztunk, mint tegnapelott is. Persze csak egy gorog frappe utan, amit mindig I. keszit.

Az ejjel nyugodtan telt.

Meg 17 nap.

Ausztria 21/2.

Nem kell ejjel-nappal I-del lennem, amit csak tud, megcsinal egyedul, de a legegyszerubb dolgoktol is hamar elfarad. Es sokszor van, hogy valami egyszeruen nem megy. Ejjel a szobaja melletti kis -szinten gyonyoru- haloban alszom, hogy ha barmi elofordulna, keznel legyek. A haz meter szeles falakbol all, a bebifon jele egyszeruen nem jut be a kis sajat lakreszembe. Se a net. Es a telefonon is ritkan van terero.
Szoval I. szol, ha segitseg kell, de azert mindig ott a szemem, a fulem. Igy itt nincs olyan, hogy szabadido. Szerencsere H. a szomszedban lakik es viszonylag sokat jon. Es szerencsere van kert, zold, fa, bokor, tobb kis kiulo asztallal, paddal, fotelokkal.
H. ma delelott bevasarolt nekunk. Nincs abszolut semmi extra, de nem is kell. A kajalasom olyasmi, mint az otthoni, annyi kulonbseggel, hogy itt van fott dolog ebedre. Eddig H. fozott. Spagetti volt bolognai szosszal. Keves tesztat ettem, sok szoszt, mert a huson kivul nem volt benne semmi extra. Es friss salatat, iden a paprikan kivul alig ettem zoldseget, eroltetem kicsit.

Miutan elpakoltam, amit H. hozott a boltbol, azt mondta, ugyis itt van, menjek ki kicsit. Hat nem mondtam nemet, sot delutan is kimehettem kicsit. Aki apolt mar 24 oraban hetekig, az tudja ertekelni ezeket az ajandek fel orakat, amikor vegre kikapcsolhat kicsit az agy, a szem, a ful, van ter, levego... Sok dolog, ami otthon alapbol adott...
Meg 19 nap.

Ausztria 21/1.

Fel negykor indulas, 10-re erkezes. Siztendorf utolso utcaja, egy sarokhaz. Mar vart G., az ugynokseg alkalmazottja es H., a "haz jo szelleme", mert hogy igy mutattak be nekem. Amint beneztem a kapun, meg belepnem sem kellett, elamultam. Ez a haz valami fantasztikus. Egy elvarazsolt mesevilag, ahol a hatso kapu egy erdobe vezet, ami teljesen zart, de alomszeru, zold, hatalmas diofa, kovek, fa, termeszetes anyagok... Es I., vvegstadiumos tudorakos agyi attetekkel, emellett Parkinson korja is van, de szellemileg teljesen fitt, van humora, oszinte, nyilt, olvasott, intelligens no.

Elso ejjel keveset, de jol aludtam. I. is.

Meg 20 nap.

Csütörtök, utazás előtt

Már tavaly szent elhatározásom volt, hogy megpróbálok itthon boldogulni. Nem jött össze. Egyáltalán. Katasztrofális anyagi helyzet, kölcsönökből "éltem", bizonytalan volt minden nap. Decemberben szereztem magamnak egy állást Németországban. Nagyon jól fizetett, így megnyugtató volt a tudat, hogy februárban minden tartozásomat rendezhetem.

Idén is maradt a cél: itthon munkát találni és maradni, de januártól márciusig megcsináltam Hartheimban két, három hetes etapot. Anyagilag sikerült helyrehoznom a dolgokat, de amúgy teljesen kikészültem (nem-alvás a munka alatt).

Munkakeresés.

Éhség.

Nehéz volt nagyon.

Madison.

Felszolgálás.

Éhség.

Elkezdtem így egy új szakmát tanulni élesben. Nagyon hálás vagyok a tulajoknak, a munkatársaknak mindazért, amit tettek értem.

Aztán a magasabb(nak ígért) fizetés miatt munkahelyváltás.

Felszolgálás.

Éhség.

Itt két hónap.

Mesésen szép hely volt.

Majd elköszöntem.

Nem fogok panaszkodni az anyagiak miatt, mert nem ez a legfontosabb dolog az életben, viszont annyit elmondok, hogy nem egészséges ez a fajta (lét)bizonytalanság. És nem kellemes állandóan éhesnek lenni és ha meghívnak, úgy enni (M. szavaival élve), mint az etiópok.

Sokat kínlódtam. Szinte egy éve folyamatosan állást keresek itthon, vagy sikerül iszonyatosan kevés fizetésért, vagy vissza se jeleznek. Nagyon nem akartam megszakítani az itthon maradás iránti "akarást" és próbálkozást, de kénytelen vagyok: ősztől jön a fűtésszezon, minimálbér alatti fizuból pedig fizikai képtelenség még azt is kifizetni. Így amikor eljöttem az utolsó munkahelyről, riasztottam K-t, a volt kinti kolleganőmet, hogy ha tud valami beugrós melót, szóljon.

Egy hét sem telt el: most hétfőn kaptam egy munkát, Münchenben. Minden lezsírozva, megjött az utaztató cégtől is az sms: a buszra 20.35-re kell lemennem a ház elé. Aztán az indulás előtt pár órával a munkát visszamondták. De még aznap kaptam egy új ajánlatot: péntek (holnap), Ausztria. Ma megjött az utazási sms is: holnap hajnali 3.35 az indulás. Eddig még nem mondták vissza a melót. ;)

Ez a csomag még Münchenre készült hétfőn. Benne a futószerkómmal, mert ott lett volna rá idő.

Az osztrák helyről, ahova elvileg hajnalban indulok, szinte semmit nem tudok. Csak annyit, hogy 47-es születésű nőbeteg. Persze, hogy izgulok, de bízom is abban, hogy minden rendben lesz a három hét alatt. 

Eddigi tapasztalatimra alapozva viszek magammal egy pár napig elég elemózsia csomagocskát. Hogy ott milyen étkezési lehetőség lesz, nem tudom, de az eheti egy vajas-paprikás zsömi kávéval reggelire, majd ugyanez ebédre, aztán ugyanez vacsorára után nincsenek nagy igényeim. (A képen a mai reggeli, ez dőzsölős, az úti szenyóba vettem -akciós- szalámit, abból ettem ma mindhárom zsömimhez.) (Abba most nem mennék bele, mennyire tiltakozik a táplálkozásom ellen a szervezetem, az emésztőrendszerem, minden sejtem.)

Néztem ma egy filmet. Az eredeti címe Jenifer. Ott tanácsolja egy nővér a beteg főszereplőnek, hogy tegyen egy befőttes gumit a csuklójára, és valahányszor negatív gondolat közeledne, feszítse meg, engedje el, így csípje meg magát, akkor egyből elfelejti a sötét gondolatot. Én már feltettem. Remélem, nem kell sokszor használnom.