"Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon,
mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak,
akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni."
Theodor Seuss Geisel
20 éve, 20 évesen.
2015. március 28., szombat
Edzéstipp otthonra: 9 bárhol végezhető gyakorlatsor
6 quick things you should know before you get started:
1. These workouts are legit: They all follow the scientifically established protocolsfor the most effective bodyweight HICT. And they can also all be done in 20 minutes or less.
2. Each of these workouts will challenge your whole body, although some are designed to focus in particular on either the lower or upper body or the core.
3. You should do each move perfectly every time. These short workouts are meant to be intense, but that doesn’t mean going as hard as you possibly can each time you work out. “The idea is to be working hard but to always be able to do another rep or two,” Matheny says.
4. Be sure to warm up first. Matheny recommends performing a few reps of the movements in the workout, making sure to slowly perform the full range of motion to prepare your body. You should also do some high knees or jumping jacks to get your heart rate up.
5. And don’t forget to cool down. Matheny says “some small amount of stretching throughout the day” is preferable to a formal post-workout routine.
6. If you have health issues, like high blood pressure or injuries, you should talk to a doctor first about what moves you should avoid or modify.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2015. március 27., péntek
Péntek (Mo. 14/12.)
Mozgás:
Freeletics 3. hét/3. 3: Venus, 2 km séta
R: -
E: húsleves, hagymás-kolbászos sült csirkemell, párolt káposzta, saláta, marék mogyoró
Délután: 4 kis sárgarépa
V: tonhal saláta, marék mogyoró
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Megjegyzéses 10
(2. rész itt)
(3. rész itt)
(4. rész itt)
(5. rész itt)
(9. rész itt)
Ekkor még fogalmam sem volt róla, milyen szinten becsapom önmagamat. Még nem tudtam, hogy mennyire fájni fog, amikor a lelki tükör elé állok, Dr S. segít lehúzni róla a halvány rózsaszín, áttetsző tüll-fátyolt és szembe találkozom igazi önmagammal. Ekkor még "csak" hónapok után sem tudtam eldönteni, visszaengedjem-e G-t az életembe és gyakorlatilag azt vártam volna a doktornőtől, hogy ő majd megmondja nekem a tutit. De csak annyit mondott: társfüggő vagyok.
Már a legelső találkozásunkkor tudtam: mostantól a lehető legőszintébb leszek magammal és vele is. Megkeresem a lelkem féltve őrzött kulcsát és a kezébe adom. Akkor is, ha ez nagyon fáj, ha éget, ha mar, ha szétcincál, akkor is, ha molekulányi darabokra szed, ha egy időre lakatlan szigetre dob, akkor is, ha bele kell haljak, hogy aztán újjászülethessek. Megmondta: dönteni nem fog helyettem. Semmiben. Azt nekem kell megtennem, a saját érdekemben minél hamarabb. És hogy ne gondoljam, hogy maga a döntés vagy annak a kimondása a nehéz, legyen szó bármiről is. Hanem majd ami utána jön. Bebábozódott lepke vagyok, akinek egyedül kell kitörnöm a bábomból. Ha valaki egy szikével segítene, nem mennék végig azokon az állomásokon, amik szükségesek ahhoz, hogy erős kifejlett lepke legyek.
Az első találkozás után az agyamban rajzottak a gondolatok, próbáltam őket kikapcsolni. Októbert írtunk, kellemesen langyos volt a levegő. Nem mentem rögtön haza. Vettem egy kis csomag sós mogyit és egy kis üveges zéró kólát (jó ketoshoz illően ugye...), leültem egy asztalhoz és falatoztam. Igyekeztem magam kirángatni ebből a -nem is tudom, mióta tartó- "semleges", "nihil" állapotból, de nem jött össze. Csak ültem ott, néztem az embereket és arra gondoltam, hogy remélem: el fog jönni az idő, amikor megint tudok majd sírni, szomorúnak lenni, nevetni, örülni tiszta szívből.
Dr S. szerint a legégetőbb első feladat az alvásom rendbetétele volt. Ekkor már harmadik hónapja napi 1-3 órákat aludtam csak, zombiként teltek a mindennapok. Már iszonyatosan nehezemre esett koncentrálni, a legapróbb dologra is odafigyelni. Nem tudtam biztonságosan autót vezetni, mert menet közben nem jutott eszembe, melyik a gáz pedál, vagy hogy milyen sebességben van a kocsi és hova kellene kapcsolni. Össze-vissza vagdostam magam a konyhában, leejtettem, eltörtem, bevertem, ráütöttem...Egyetlen dolgot sem voltam képes megjegyezni. Mindent fel kellett írnom, aztán nem találtam, hova írtam... De emiatt nem voltam se mérges, se dühös, se szomorú, viszont nevetni sem tudtam magamon. Nevetni? A mosoly sem ment... Az agyammal tudtam, mikor milyen a hangulatom, de a szívemmel, a testemmel nem éreztem semmit. Dr S. szerint az óriás fokú alváshiány miatt volt ez a "neutrál" élet-nem-érzésem. Hogy a rengeteg stressz, a rengeteg megváltozott élethelyzet és a nagyon elégtelen regenerálódás teljesen kimerítette a kapacitásomat. Meséltem neki, hogy volt egy alvásterápiám, ami tökéletesen működött. Kaptam három hetet, hogy egy újat végigcsináljak...
Telve a nagy semmivel vezettem haza. Ekkor még azt hittem, egy pszichológussal történő megbeszélés gyógyír lehet. Egy beszélgetés, mint egy pirula, csodát művel majd. Összetörten, szomorúan, mosoly nélkül mentem és majd nyugodtan, minden megoldást ismerve, fogpaszta vigyorral megyek. Csodát vártam, de a csoda elmaradt.
Fa voltam. Egy szomorú fűz, ami kopáran, lombtalanul, árván áll az októberi viharban. Ágaimat lengette az őszi szél, gyökereim körül a sok esőtől felázott és meglazult a talaj, egy utolsó kis föld darab tartott még meg. Habár semmit nem éreztem, tudtam, hogy támasztékot kaptam. Dr S. leszúrt a törzsem mellé egy botot és körülhurkolt minket egy madzaggal. Ez volt az utolsó esélyem.
(...)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2015. március 26., csütörtök
Szerda-csütörtök (Mo. 14/10-11.)
Szerda:
Mozgás:
Freeletics 3. hét/1.: Dione reggel. Két kört bírtam, a burpee-ken kívül minden megy egyben, folyamatosan (nem azt mondom, hogy könnyedén, de bírom egyben), a burpee-k... Mivel a gondolataink alakítják a világunkat: a burpee-k a barátaim!)
R: 2 vajas kornspitz
E: tonhal saláta
Aztán addig-addig néztem az E-nek húsvétra vett csokit, amíg befaltam. Mindenki áradozott már róla, hogy ez mennyire finom, én meg még sosem kóstoltam, hát most falatoztam rendesen. Majdnem egy teljes táblát. És megérte. Egyszerűen mennyei. Szinte a legjobb, amit valaha is ettem. Örülök, hogy megkóstoltam. És nem bánom a mennyiséget sem.
(Ha az ember felnőtt, azt jelenti, hogy hajlandó és képes felelősséget vállalni önmagáért, a döntéseiért. Én döntöttem úgy, hogy kibontom a csokit. Az én döntésem volt, hogy ilyen sokat megettem. Tudtam, hogy nem halok bele, tudtam, hogy ketogén étrendben nem eszünk ilyesmit, tudtam, hogy fájni fog kicsit a hasam, viszont mindezt vállaltam is. Így nem fogom fel "bűnözésnek". Ettem egy kis -isteni- csokit, jólesett, pont.)
Vacsora így nem volt, ha csak a másfél liter vizet nem számolom, amit megittam a csokira.
Csütörtök:
Mozgás:
Reggel Freeletics 3. hét/2.: MAX. Méghozzá kizárólag a nemszeretem szuper kis burpee-kkel.
Ebből az első kör elég lenne. De az 5 perc pihenő alatt ittam egy pohár vizet és nekiláttam a második körnek. 10 burpee után a hang a fejemben azt mondta: mára ez elég is volt. De szusszantam kicsit és csináltam tovább. Már a 3. percben ólom súlyúnak éreztem a testem és szétszakadtak a karjaim. De megláttam a felkaromat a szekrény üvegében, ami nagyon szépen alakul a Freeleticstől. Igen: érdemes! És így szépen meggyőztem magam és végigcsináltam.
R: -
Tusolás, öltözés után irány Hőgyész. Ott felvettem anyut, tovább Tamásiba. Majd vissza Hőgyészre.
E: csöpp húsleves, krumpli, sült oldalas, húsgolyó, párolt káposzta (édesítővel).
Na ebből ettem még két ilyen tányérral:
Ez itt egy önfotó. Én: fentről lefelé. A melleim alatti dudor az ott a gyomrom. Sokan írtátok, hogy a 29. heti keto étrend összefoglalónál a régi képen babát vártam. Az a zsírom és a telerakott gyomrom volt. Ma, a 34-es ruháimban is ekkora volt az ebéd után a gyomrom. (Anyu mesélte: mindig ilyen "gyomros" voltam, picinek is, ha belaktam.)
Ezzel a bendővel mentem ki anyuval megnézni a kertet. Ami mint mindig, most is mesésen rendezett, gondozott.
Anyu megjegyezte, hogy milyen jól ettem ma. Maminak megmutattam a laboreredményemet, alaposan elolvasta és kielemezte (a gyógyszerei miatt havonta csinálnak neki labort évek óta, van tapasztalata a dologban...), és ma egyetlen egy kérdést, megjegyzést sem hallottam tőle se a vékonyságomra, se a kajálásomra vonatkozóan...
Mami, amikor odaértem, rám nézett és azt mondta:
- Na, most fel vagy öltözve úgy, ahogy kell.
(Ugye ezelőtt hónapokig jártam vagy ugyanabban, vagy mosatlan, de leginkább ugyanabban a nem kimosott majd' térdig érő lebernyegben... Én is rülök, hogy néha van energiám mosni, tiszta ruhát felvenni, sőt csinosan felöltözni.)
Ezek pedig itt mami munkái. Hasonlítunk?
V: -
Ma már nem telik rá energiából, holnap írok az alvási rend változásról.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)