Csütörtök (első stájer futás, napi menü...)

Étek hétfőn:
R: 4 piskóta.
U: kis darab kolbász, egy falat sajt.
V: fél tenyérnyi gombás hús, 2 tojás.
Részletek itt.

Kedd:

R: 2 lenmag kenyér, marék ribizli, kávé.

E: saláta, gombás hús, 1 tojás.

V: saláta, kolbász, 1 tojás.

Részletek itt.

Szerda:

R: marék málna, 2 lenmag kenyér, 1 főtt tojás, kávé.

E. sült csirke, saláta tökmagolajjal, fél avokádó, 1 tojás.

V: 1 tojás, saláta tökmagolajjal.

Részletek itt.

Csütörtök:

"Ne készíts nagyon szigorú terveket magadnak, mert könnyen lehet, hogy váratlan fordulatokat hoz az életed. Állj készen a változásra és légy nyitott minden kihívásra, amit az élet eléd állít, mert olyan tapasztalatokhoz juthatsz, ami örökre megváltoztatja az életedet és elindít egy úton, ami az álmaid megvalósulása felé visz téged."

Ezt ma kaptam. Oké, akkor még jobban felkötöm a gatyámat.

Amolyan furcsa delíriumban telnek most itt kint a napjaim. Fel sem fogom, milyen nap van, reggel van-e vagy este. Az evés iszonyatosan nehezen megy, az eddig is nagyon jó emésztésem felturbózódott, csak a vizet kívánom. Edzésre máig gondolni sem bírtam, hiszen olyan gyenge vagyok, hogy leginkább akkor vagyok biztonságban, ha ülök vagy fekszem. Öt nap alatt nem aludtam összesen nyolc órát. Ezek tények. De az is tény, hogy erős vagyok. Azért vagyok erős, mert már több mint egy évtizede dolgozom magamon, harcolok a belső csendemért. Nem kevés munkát fektettem bele és a kemény munkának megvan az eredménye. 

Reggel lehetőségem volt egy szabad órában azt tennem, amit csak akarok. Ülhettem volna itthon egy halom telefújt zsebkendővel körülvéve, nyalogathattam volna a sebeimet, siránkozhattam volna, hogy jaj, hogy történhetett velem mindez, de eszembe sem jutott ásni a saját síromat. Csodásan kelt fel a nap és azonnal erősen ontotta a melegét, a levegő hűvös volt még. Itt vannak ezek a fantasztikusan szép hegyek, a mesés táj, a friss levegő; végre kicsit egyedül lehetek, és van egy dolog, amit már régóta szeretnék: ebben a környezetben futni. Azért fizikailag most meglehetősen a béka hátsója alatt vagyok, így felöltöztem sportosba és sétálni indultam. Aztán olyan húsz-harminc lépés után azon kaptam magam, hogy futok. Körbe futottam hát a fél várost, csak 4.5 km volt 30 perc alatt, de nekem ez olyan volt most, mintha a maratont futottam volna le. Nem a problémák elöl rohantam, hanem azért, mert vitt a lábam. Szeretek futni. És közben sikerült kikapcsolnom. Olyan nekem a futás, mint másnak a meditáció. Kattintgattam közben, ha már egyszer nálam volt a fotoaparát.

Délutánra eltűnt a viszonylagos nyugalmam, és meglehetősen magam alá kerültem. Mivel boltban voltunk éppen, nem volt módom elbújni sehova, kénytelen voltam összeszedni a maradék összes lélekjelenlétemet.

Mostanra pedig szívesen  agydoktor kése alá feküdnék, hogy varrjon a fejembe egy új agyat, amivel nem fogok tudni erről az egészről, mert ez elviselhetetlen. Úgy jöttem fel bőgve a lépcsőn, hogy Istennel beszélgettem: Tudom, hogy csak annyi terhet raksz rám, amennyit elbírok, de ez már túl sok! Ezt nem bírom elviselni!.....................................................................................

R: kávé.
E: 2 tojás, kolbász, 1 mini alma, 10 szem mandula.
V: sajtos csirke, saláta.

(892 kcal, 73% zsír, 19% F, 8% CH)

Bölcs

Belső csend: Boldog vagy?

"A boldogságot nem megtalálni, hanem megteremteni kell. És nem kívül, hanem belül.

Mi is a boldogság? Vannak kivételes pillanatok, amikor az ember megszédül és napokig a föld felett jár. A rendkívüli alkalmak, az élet csúcspontjai azonban gyorsan elmúlnak, és nem lehet egy életen át megélni abból, hogy megnyertem ezt, megszereztem azt, kitüntettek, elismernek. A bölcs ember nem attól várja a boldogságot, hogy zsinórban egetverő dolgok történjenek az életében, mert azok is mindig beletorkollanak a hétköznapiságba. Hanem szeretne minden nap, ha nem is boldog, de legalább elégedett lenni.

Olvastam egyszer, hogy egy népnél az emberek minden nap végén egy fekete vagy fehér kavicsot dobtak a korsójukba asszerint, hogy rossz vagy jó napjuk volt. Amikor meghalt valaki, széttörték a korsóját és megszámolták, hány fehér és hány fekete kavics volt benne. Ha több volt a fehér, akkor tudták, hogy az elhunytnak boldog élete volt.

Van ebben a szokásban valami nagyon megszívlelendő. Ha volna ma is ilyen szokás, én a korsóm felett állva esténként mélyen átérezném annak a felelősségét, hogy miként ítélem meg a napomat. Csalni nem szeretnék, de jó lenne csak fehér kavicsot pottyantani a korsómba. Visszatérve a rendkívüli napokra: bármily fantasztikus győzelemért is csak egy fehér kavics jár. A boldog élet tehát nem a "nagy fehér kaviccsal", hanem a sok pici fehér kaviccsal azonos.

Hogy fehér vagy fekete kavicsokat gyűjtögetünk-e, nem a vak sorson, hanem rajtunk múlik. Saját életünk nem tőlünk függetlenül zajlik, hanem általunk valósul meg. Nem kívülállók vagyunk, akik esténként mérlegre tesszük a velünk történteket, hanem életünket mi magunk alakítjuk. Nem este, s pláne nem évek múltán kell valamit pozitívnak látnunk, hanem menet közben, ahogy alakulnak a dolgok. A folyamatos elégedettség, aminek a nap végén fehér kavics lesz a díja, nem más, mint a folyamatos pozitív áthangolása mindennek, ami történik velem. Nem a jó dolgokkal kell megküzdeni, hanem azokkal, amik elsőre negatív élményt jelentenek. Hangsúlyozom, hogy élményekről és érzelmekről van szó, nem pedig eseményekről. Mi más volna az elégedettség, mint életünk eseményeinek folyamatos pozitív értelmezése?

A sors mindig az önbeteljesítő gondolkodás következménye. Az élet percekből áll, és akár minden perc után születik egy döntés, egy értékelés, és a folytatás ettől függ. Ha azt gondoljuk, hogy "ezt nem lehet megcsinálni", vagy "ennek semmi értelme", vagy "ezt már nem bírom ki", ez eldönti, mi lesz a következő lépésünk. Felhagyunk a próbálkozással, elmegy a kedvünk, feladjuk a küzdelmet, és ez az, amire Henry Ford azt mondta: akár hiszel benne, akár nem, igazad lesz. A dolgok pozitív értékelése más tettekre sarkall minket, mint a negatív. Különös dolog, hogy az elégedettség sikert, az elégedetlenség pedig kudarcot szokott szülni.

Kudarc, veszteség esetén a pozitív hangszerelés fakadhat abból, hogy "sokkal rosszabbul is történhetett volna", vagy hogy "mit tanulhatok én ebből". Ez utóbbira szokás mondani, hogy nincs kudarc, csak tanulság. Sok embert az tesz boldogtalanná, hogy nem ismerik el, nem fogadják el, megalázzák. A negatív emberi viszonylatok kezelésében fontos felismerés, hogy mások véleménye sosem minket, hanem önmagukat minősíti.

Az élettel leginkább azok az emberek elégedettek, akik úgy érzik, életüknek értelme, célja van, valahonnan tart valahová. A közös bennük, hogy elégedettnek akarják érezni magukat... Nem feltétlenül a világot, elég csak magunkat átalakítani, hogy azt mondhassuk, boldogok, na jó, mondjuk inkább úgy: elégedettek vagyunk." (Szendi Gábor)

Motiváció: neki könnyű!

"Ne gondoljatok azt, h nekunk konnyu. Hogy mi, hivatasos versenyzok nem utaljuk a csirkemellet, minden nap dalolaszva allunk neki edzeni, hogy soha nincs izomlazunk, es legfokeppen azt ne, hogy nem akartuk soha feladni.

Dehogynem! En is szivesebben aludnek neha, minthogy a futopadon az izzadsag csipje a szemem hajnalban, ehgyomorra. En is szivesen majszolgatnek egy jo film kozben popcornt. En is szeretem a pogacsat, es minden nap,minden egyes perceben megkuzdok magammal,hogy nyomjam kemenyen.

De megis, ott lebeg a cel, legyozni sajat magamat, jobb lenni,mint tegnap vagy az elozo szezonban voltam, es higyjetek el, hogy megeri.

Megeri kilepni a komfortzonabol, mert olyan csodakkal talalkoztok ott, amivel maskent soha.

Nem masert. Magadert." Németh Dorottya (forrás a képre kattintva)

Szerda (Ausztria)

Találtam egy párhuzamot az életemben. A lustasággal, a halogatással kapcsolatos. 

Sváb származású vagyok, de mivel apu és a keresztanyám nem az, a családban a magyar volt a használt nyelv, ám az anyai nagyszüleim egymással leginkább sváboltak. Így a fülemben volt a nyelv, de csak pár dalocskát és mondókát tanultam meg. Nyolcadikas koromban, mivel gimibe készültem, ahol volt német nyelv tantárgy is, német fakultációra kellett járnom, heti egy német óra, nagyon az alapok. Az első gimnáziumi napon mindenkivel megcsináltatták a német tesztet, ez alapján alakították ki az osztályokat. Fogalmam nincs, hogy történt, de a legerősebb németes osztályba kerültem. Nem nagyon foglalkoztam vele, ott voltam az órákon, nem értettem egy mukkot sem, ami ott rám ragadt, azt tudtam, de hogy én otthon ehhez hozzátegyek! Mindig utáltam az otthoni tanulást, a házi feladatokat, hiszen annyi más dolga van egy gyereknek: barátnőzés, játék az udvaron, rajzolás, egyebek. Minden nap megígértem anyunak, hogy holnaptól nekiülök és tanulok. Három évig simán elültem a hátsómon, amikor is kiválogatták, ki megy középfokú nyelvvizsgára. Halálos nyugalomban ültem a helyemen, hiszen kettesre-hármasra álltam németből, hát ez a tudás még az alapfokú nyelvvizsgára sem elég! Felolvasták a listát, és meghallottam a saját nevem. Jót nevettem és mondtam a tanárnőnek, hogy ez a legjobb vicc, amit manapság hallottam. Ő nagyon komoly arccal válaszolt: márpedig tanulok, felkészülök és elmegyek a vizsgára. Mert képes vagyok rá, jó nyelvérzékem van, csak egy lusta disznó vagyok, és ő ezt nem fogja hagyni. És elkezdődött a pár hónap rémálom. Ugyanis ennyi idő alatt kellett behoznom sok év lustaságát, halogatását. Ott maradt velem, álltunk a táblánál és írtam a mondatok különböző igeidejű változatait, szavakat magoltam, próbáltam a fejembe vésni a melléknév ragozást... És letettem a középfokú nyelvvizsgát.

És eszembe jutottak az eddigi kapcsolataim. Hogy miért így alakultak, miért nem élek egy szép, szerető családban boldogan. A kulcs az előző mondta utolsó szava. Mert mindig éreztem a bizonytalanságot, mindig voltak gyanús körülmények, de én még a sokadik gyanúsnál is halogattam megkérdezni magamtól egy nagyon egyszerű dolgot: Boldog vagyok? És halogattam erre őszintén válaszolni. Ha már az elején felteszem ezt a kérdést, ha már akkor őszintén válaszolok rá, ez a kapcsolat sem így ér véget. Mert két nagyon különböző dolog boldognak LENNI és boldogságot AKARNI.

Lehet tehát bármit halogatni. De az élet egyszer hirtelen benyújtja a számlát, amikor kénytelen leszel változtatni, és nagyon bánni fogod, hogy nem cselekedtél azonnal.

R: marék málna, 2 lenmag kenyér, 1 főtt tojás, kávé.

E. sült csirke, saláta tökmagolajjal, fél avokádó, 1 tojás.

V: 1 tojás, saláta tökmagolajjal.


( 1100 kcal, 70% zsír, 10% CH, 20% F)

Belső csend

"Az elsődleges célod a világban az, hogy Jelen legyél. Tehát az, amit éppen most, ebben a pillanatban csinálsz (bármi legyen is az, pl.: kivinni a szemetet, olvasni egy levelet, takarítani, tárcsázni egy számot, stb.) - mindig legyél Jelen abban amit most csinálsz. Ne redukáld le a Jelen Pillanatot azzal, hogy csak eszközként tekintesz rá, ami által és félrelökdösve eljuthatsz a végcélig. Nincs végcél. Az út lépéseinek megtétele a cél, nem maga az úticél. Persze fontos, hogy tudd, hová tartasz és nagyszerű amikor megérkezel, de onnan megint új célokat fogsz kijelölni. Ha a Jelentől azonban folyton meg akarsz szabadulni, mert azt gondolod, hogy a jövőben jobb lesz, akkor az egész Életet lökdösöd magad előtt. Magát az Életet fogod akadálynak tekinteni, hogy elérj valami áhítatosnak vélt célt. Nincs nagyszerű cél, csak az Életed, ami Most, Ebben a Pillanatban zajlik. Amint teljes lényeddel ráhangolódsz a Most Erőterére, az Univerzum Hangszerévé válsz és pontosan tudni fogod mikor mit kell tenned, mindenféle tervezgetés, vagy agyalás nélkül. A megfelelő impulzusok és késztetések mindig a megfelelő időben fognak megjelenni benned. A lépések csodálatossá és könnyeddé válnak ezáltal, az út örömteli lesz, melynek eredménye -ha lehet ilyet mondani- is sokkal nagyobb horderejű lesz."

- Eckhart Tolle

Edzéstipp otthonra: Jump Rope Workout for Intermediates (ugrókötél)

Jump Rope Workout Breakdown

1. High knees with jump rope 9 reps followed by 1 egg (cross your arms in front of you and jump over the rope) x 10 sets

2. Bodyweight Rock bottom squat x 30 reps

3. High Knees with Jump rope 10 reps followed by 2 eggs x 10 sets

4. Bodyweight stationary lunge - 20 reps on each leg

5. High Knees with Jump Rope 10 reps followed by 2 eggs followed by 10 jumps with your feet together followed by 2 eggs x 5 sets

Repeat #2 - 5#

This is going to be a series, so get started and I will give you some other fun things to learn and work on the next time. Just don't let yourself get discouraged after you try it for the first time. Nobody is good at jump roping right of the bet. You have to remember that it's going to be the same process like when you were first learning to ride a bicycle. Actually learning to jump rope is going to be easier and faster process, then you think. I can see a huge progress on the girls that are doing the 30 day fitness program with me and some of them couldn't jump rope at all when they first showed up. The bottom line is that the more you practice, the faster you'll progress. If you don't have a jump rope yet, you can get the same Z-Rope that I use in my store, or just get a speed rope in a regular store with sporting goods. (forrás)

Belső csend: Ha a boldogtalanság nem elég, egy sokkoló élménytől majd felébredsz...

Önmagában a boldogtalanság sokszor kevés ahhoz, hogy változtass.

A fájdalom sokszor nem elég nagy ahhoz, hogy magad indulj a gyógyír megkeresésére. Inkább megtanulsz együtt élni vele, anélkül, hogy bármin is változtatnod kellene.  A belsõ irányítás hiába próbál minden lehetséges eszközt bevetni, hogy figyelj, ez nem vezet eredményre. Valami sokkal hatásosabb eszközre van szükség, ami elég látványos és eléggé fájdalmas ahhoz, hogy végre kinyíljon a szemed és felébredj.

 

Hirtelen történik valami... 

Az életed addigi mûködése elbizonytalanodik majd teljesen összeomlik. Úgy érzed, hogy kicsúszik a kezedbõl a kontroll és többé nincs irányításod semmi felett, amit eddig stabilnak és biztonságosnak hittél. Egyik napról a másikra feje tetejére áll az életed és ami történik az ijesztõ, hiszen úgy érzed teljesen magadra maradtál. 

Lehet, hogy tönkre megy az eddig boldognak hitt párkapcsolatod, vagy egyik napról a másikra elveszíted a munkád. Lehet, hogy csõdbe megy a vállalkozásod aminek következtében létbizonytalanságba kerülsz. Az is lehet, hogy valamilyen betegség vagy baleset, esetleg egy szeretett személy elvesztése változtat meg körülötted mindent. Bármilyen természetû legyen is, a változás krízist teremt az életedben, egy olyan súlyos problémát, amit a lehetõ legrövidebb idõn belül kezelned kell. 

A derült égbõl.. 

Minden egyes krízis fordulópont teremt. Az életed megszokott menete megtörik és egy új fejezet kezdõdik. Ami történik a két világ közöti átmenetben, az teszi igazán izgalmassá a helyzetet.  Egy ilyen krízis úgy viselkedik, mint derült égbõl a villámcsapás. Azt hiszed, hogy minden a legnagyobb rendben és egyszer csak történik valami, ami ezt a kiszámíthatóságot egyik percrõl a másikra derékba töri. Úgy érzed, hogy kicsúszik a lábad alól a talaj. Az életed többé nem haladhat abba az irányba, amerre eddig haladt. Új irányt kell találnod és ez koránt sem egyértelmû. Abban a pillanatban, amikor a krízis bekövetkezik, semmi mást nem érzel, csak a vele járó mérhetetlen fájdalmat és bizonytalanságot. 

Egy krízis elég fájdalmas ahhoz, hogy ne mehess el szó nélkül mellette. Önkéntelenül befelé fordulsz és keresni kezded a lelki menedéket, mert vissza akarsz térni ahhoz a forráshoz, aki ismer és feltétel nélkül szeret téged. Ő ismeri a legféltettebb titkaidat is és azt is tudja, mit kellene most tenned. Igen, õ a kis-NAGY ember, a belsõ irányítás, akit a történelem során már számtalan névvel illettek már.  (Schilling Péter)

Motiváció: harc

Volt idő, amikor nem jó akartam lenni, hanem jobb. Másoknál. Nem vékony szerettem volna lenni, hanem vékonyabb mint X. Y. Nemcsak izmos, hanem izmosabb valakinél. Nem csupán kedves, hanem egy vagy több illetőnél kedvesebb...

De eljött az az idő, amikor nem harcolok már másokkal. Sőt nem is harcolok. Önmagammal sem.

Egyetlen célom van: jobb lenni a tegnapi önmagamnál, legyőzni a kifogásaimat, megtenni mindazt, amit meg tudok tenni.

Ha harcolok, azt egyetlen dologgal teszem: a kisördögömmel, a saját gondolataimmal, az elmémmel. Nem egyszerű, de tudom, hogy a csata megnyerhető!

Kedd

Egész nap harmat gyenge vagyok, hevesen ver a szívem, szegényt alig tudom a mellkasomban tartani. Szédülök, olyannyira, hogy egy salátát képtelen vagyok egy álltó helyben elkészíteni, le kell üljek közben. A séták alatt pedig jobban kapaszkodok E. kis kocsijába mint ő...

E-tel lent lenni sem voltam képes, de nagyon rendes volt, amikor megkértem, hadd menjek fel kicsit, mindig beleegyezett. Anélkül, hogy tudna bármiről is.

Nehéz, hogy amióta csak megérkeztem, róla kérdez. Hogy ugye milyen jó volt vele otthon, ugye főztem neki előre, ugye volt sok közös program? ... Szereti, anélkül, hogy valaha is találkoztak volna személyesen. Hiszen olyan sokat meséltem róla korábban, arról, hogy mennyire szeretjük egymást, hogy milyen szuper terveink vannak, a dalmáciai ház...

Nehéz titokban sírni, aztán mosolyogva lemenni és kedvesnek lenni, cseverészni.

(Nehezen szedem össze a gondolataimat.)

Ma is rengetegen megkerestetek. És sokakkal én is felvettem a kapcsolatot. Mindegyikőtöknek köszönöm a beszélgetést, a kedves szavakat, a megértést, a kérdéseket, az ötleteket.

Tovább léptem ma egy szinttel, J-tal, N-val (két tüneményes nőcivel) egy hullámhosszon rájöttem arra, hogy ez az egész történet nem is igazán rólam vagy a másikról szól. Ez egy hatalmas csavart ad a dolognak. Láttad A másik Föld című filmet? Na ez valamilyen szinten ahhoz hasonló. De erről majd később.

Azt hittem, hogy az értelem mindig képes győzni az érzelem felett. Azt hittem, pár nap, és túl leszek az egészen. Azt hittem, egy megcsalt, egy egy évig átvert, megalázott nő majd ripsz-ropsz elfelejt mindent és új életet kezd. Lehet, hogy van, akinek ez sikerül, nekem pár nap alatt nem megy. Nem akarom siettetni, most is folynak a könnyeim, tele van a fejem információkkal, a szívem különböző és ellentétes érzésekkel, iszonyúan fáradt vagyok, nem alszom, remeg a kezem... 12 nap múlva utazom Magyarországra, de még lövésem sincs, hova megyek, hova viszem a cuccomat, hol alszom... Úgy érzem, mintha odabilincseltek volna Szent Iván éjjeléhez. Ez a láthatatlan bilincs visszatart attól, hogy értelmesen tudjak gondolkodni. Márpedig tudom, hogy tovább kell lépnem, de ezeket a lépéseket csak akkor tudom megtenni, ha kitisztítom az agyam a kuszaságtól, ha világosak lesznek a céljaim és meglesz a kellő motiváció. Kell ez ahhoz, hogy a gondolataim tisztán áramolhassanak. 

R: 2 lenmag kenyér, marék ribizli, kávé.

E: saláta, gombás hús, 1 tojás.

V: saláta, kolbász, 1 tojás.

Rettenetesen nehezemre esett, de megkerestem a fényképezőgépem és a vacsorát lefotóztam.

Bölcs

Hétfő (Ausztria)

Ez az első este a másfél éve tartó osztrák munkám során, hogy a munkaidő lejártát nem várom, amikor pedig ezelőtt már majd kiugrottam a bőrömből, hiszen amint felértem a szobámba, csörgött a telefon...
Annyian de annyian szóltatok, írtatok, bíztattok, olyan sokan felajánlottátok a segítségeteket, javasoltatok szállás lehetőséget, adtatok ötleteket a továbbiakra nézve, hogy el sem hiszem. És a barátai is megkeresnek, hogy gondoljam át...

115 a nyugalmi pulzusom. Nem tudom, az fáj-e jobban, hogy végképp elveszett a bizalmam abban, akivel el tudtam volna képzelni az életemet; az, hogy az egész lépcsőház, a fél ház és a háromnegyed város már régóta tudta, mi a szitu, csak én nem; hogy a történtekkel tönkretett két nőt, ebből az egyik én vagyok; hogy csalódást okozott sok embernek; hogy a húgom két gyereke maga alatt van, mert egyszerűen imádták, és nem értik, mi van, azt főképp nem, mi lesz (ők az apjukat már elveszítették, most pedig újra egy hatalmas veszteség)...

Úgy döntöttem, pár napig nem gondolkodok. Se a jelenen, se a jövőn. Hagyom, hogy történjenek a dolgok, hagyom, hogy fájjon, hagyom folyni a könnyeimet. Nem szabad magamba zárnom, mert akkor belülről fog robbanni, nem szabad ebbe belebetegedni.

Étek hétfőn:
R: 4 piskóta.
U: kis darab kolbász, egy falat sajt.
V: fél tenyérnyi gombás hús, 2 tojás.

Cím nélkül

Másfél éves Ausztriába való kijárásom során most először fordult elő, hogy a 11 órás út után nem volt kinek boldog sms-t írjak a megérkezésről, és hogy már csak 13 és fél nap van hátra és hogy már most hiányzik és szeretem. A szívem szakadt meg és a fegyelmem könnyzacskója is: feljöttem és egyszerűen elkezdtem sírni. Két nap után először. Azt mondják, a gyásznak fázisai vannak. Igen, én is így érzem. Legelőször tagadtam: ez nem lehet igaz, ez nem történhetett meg. Nem akartam elfogadni a tényeket, a valóságot, hiszem annyira hihetetlen, hogy akit nagyon szeretünk, képes minket hátba szúrni. Nem akartam tudni, nem akartam látni, nem akartam hallani. Sok óra eltelte után felötlött bennem az a bizonyos "Miért?". És elkezdtem haragudni. Rá, a másikra, de legfőképp magamra. Majd jött az, hogy könyörögni kezdtem az égiekhez: Csináljátok vissza! Az nem lehet, hogy ez így legyen! Most vagyok abban a szakaszban, amikor kezd tudatosulni bennem, hogy pont van a dolog végén. És ez fáj. Szaggat, hasogat, éget, őröl. Nagyon. Kegyetlenül. Ha ezen a fekete lelki sötétségen túlleszek, eljön majd az az idő is, hogy tudomásul veszem: ez történt, ennek vége. Meg fogok nyugodni és tovább fogok lépni. Így kell lennie.

Tegnap végül a parkolóban aludtam, a kocsimban. Aludtam? Talán 1 órányit. És most van két hetem arra, hogy kisírjam magam, hogy gondolkodjak, hogyan, hova tovább. Mert "haza" már nem megyek. Egyelőre csak Magyarországra...

Szent Iván éji rémálom...

Ez lehetne a címe a könyvnek/filmnek, ha megírnám ezt a sztorit. Hollywoodi avagy bollywoodi sikerfilm lehetne. Ha. Ha tudnék teljesen tisztán gondolkodni. Ha lennének szavak. Még nincsenek. De hamarosan lesznek.

Ez egy nagyon különleges csomagolás volt. Kicsit nagyobbra sikeredett, mint máskor, amikor utaztam vissza Ausztriába. Elkészült az osztrák csomag is persze, és minden más holmim is csomagolásra került. Egész nap pakoltam, zsákoltam, dobozoltam azután, hogy az éjjel talán két órát ha aludtam. Aztán minden átkerült egy tárolóba. Ha jól számoltam, 23-szor fordultam a harmadik emeletről, kocsiba be, egyenként. A tárolónál kocsiból ki. Ott A. segített becipekedni, amit itt is nagyon köszönök.  Az első kanyarból hazafelé az én gyémántos drágaság autókám átvette a lelkiállapotomat és bemondta az unalmast: bejelzett és letiltott a motor. Azért biztonságos helyre evickéltem vele, ott a szokásos rutin: autó leállít, kulcs ki, vár, majd tiszta erőből szétrugdostam a gázpedált, ez szokott hatni. Hatott, a sebesült lábamra is. Felszakadt a már majdnem begyógyult seb, de majd E-nél kikúrálom. Bent maradt ugyan a sárga motor jelzés, de elindult és probléma nélkül hazavitt az autó. ("Haza"?) És megcsinálta nekem a második kört is.

Szóval lépcső, 23-szor 60 valahány, hát számolj! Olyan de olyan embertelen comb és fenék edzés súllyal, hogy azt elmondani nem tudom. És a cipekedés szuper felkar edzés! Úgyhogy ne költözzetek, csak lépcsőzzetek, cipekedjetek!

Tegnap a nappaliban aludtam a padlón, ma már nem ott fogok. A., akihez a cuccomat vittem, nagylelkűen tüneményesen felajánlotta, hogy aludjak náluk, de húsz hónapos babája van, én meg hajnalban indulok, nem fogadtam el. Megvan a szállásom, és nem fogok zavarni senkit. Nem mondom el, hol, mert lebeszélnétek róla. Majd, ha már megvolt!

Két nap alatt egy kis burgeremet ettem, egy húsz dekás mogyit és egy marék málnát. És megittam vagy egy hekto vizet. Plusz csak 1-2 óra alvás, az egész napos pakolás, a rengeteg lépcsőzés, így most már bandzsítok, alig tudom nyitva tartani a szemeimet és fázok, mint egy kutya. 

Summa summárum: 4 óra múlva indulok ki dolgozni. Lesz 2 hetem rá, hogy kiokumláljam, merre legyen a költözés, hogyan tovább. Mert bizony költözöm...

Szent Iván jött és fenekestől felforgatta az életemet...

Szent Iván éjjele van. Vannak erről a napról sztorik, hozzá fűződő hagyományok, de az én életem a mai nappal újjáírta ennek az éjnek és az egész életemnek a történetét.

Egyelőre nincsenek szavaim és kuszák a gondolataim, hiszen egy ártatlan délutáni perc leforgása alatt olyanná vált az életem, mint a csillagos égbolt. A legtöbb csillag ugyanis olyan távol van tőlünk, hogy a fényük csak hosszú évek alatt ér el a Földre, így gyakorlatilag, ha felnézünk az égre, nem azt látjuk, ami ténylegesen van, hanem csupán azokat a fénynyalábokat, amik egyszer nagyon régen indultak el felénk. 

Ha felnézek életem egének csillagos boltjára, minden, amit látok, hazugság. Konkrét, bizonyított hazugság.

Minden okkal történik. Tudom, hogy most ennek is oka van.

Minden sírás, hiszti, étkészlet dobálás nélkül mennem kell tovább az utamon.

Erős vagyok, túl fogom magam tenni rajta.

És hiszem, hogy ezután kezdődik majd az én igazi életem.

Bölcs

Péntek (futás, fotók a futóútvonalamról, napi menü...)

Hétfő:

R: kolbászos rántotta, csokikrém (jobb oldalon a keresőbe beírva megtalálható), kávé.

E: kurkumás csirke, saláta.

V: cigánypecsenye.

(Részletek itt.)

Kedd:

R: sonkás rántotta kis cheddar sajttal, saláta, ribizli.

E: kis zöldség leves, kis adag pörkölt. Nem voltam éhes, csupán azért ettem, hogy maminak ne legyen mibe belekötnie. Mondjuk jólesett, nagyon finom volt, no meg én gyakorlatilag bármikor tudnék enni…

Du: benyomtam egy csomag mogyorót. Igen, amolyan nass volt, mert éhes még nem voltam. És ha elkezdek magokat enni, akkor nálam nagyon nehéz a leállás…

V: (már itthon) sajtos csirke, saláta.

(Részletek itt.)

Szerda:

R: kolbászos-sajtos rántotta, marék mandula-kesu, ribizli. Lett volna. Csakhogy nem voltam éhes. Odakészítettem reggel, de aztán a magokat elropogtattam, a többit betettem a hűtőbe, mert végül ez lett az ebédem.

Délutáni nasi: nagy marék mandula. No problémó, csupán a bőrkém néz ki úgy, mint Pippi Langstrumpf arca, csak amíg ő szeplős, én ragyás vagyok ;)

V: sajt szeletek, főtt tojás, kolbász karikák, paradicsom saláta.

(Részletek itt.)

Csütörtök:

R: (egykor) burger, fél palacsinta.

U: marék mogyoró, pár szelet kolbász.

V: (masszázs után) sült kolbász, fél avokádó, paradicsom saláta, vegyes saláta.

(Részletek itt.)

Péntek:

Negyed ötkor ébredtem, frissen, nem kóvályogva, hanem mosolyogva. A tegnapi masszázsra gondoltam, hogy eddig nem is tudtam, hogy ilyen szuper hatása lehet az emberre. Egy-két helyen izomlázam is van tőle, de ezt Gyuri előre megmondta, és nem is bánom. Jó volt beszélgetni egy "hozzáértővel", kérdezni, tanácsot kérni, véleményt meghallgatni. Örülök, hogy a testem rendben, hogy nincs narancsbőröm. A combomat is említettem, Gyuri szerint ez nem annyira zsír, csak ott még nagyon laza az izomzat. Azt tanácsolta, amit mindenki: türelem, kitörés, guggolás, séta/futás. És hogy szeressem meg a combomat, mert nincs vele semmi baj. :)

Szóval korán ébredtem, és mivel -újabban szokás szerint- megint nem volt internet kapcsolat, nem tudtam dolgozni a gépen, felhúztam a sport cipőmet és elindultam sétálni. Mohács város, mi lakótelepen élünk, mégis a közvetlen környezetünk -is- csupa-csupa zöld liget, erdősáv, park, füves terület. Komolyan mondom: meseszép. És tiszta, gondozott, öröm sétálni. Fotóaparátot is vittem magammal. Kattintottam párat, hogy ti is láthassátok, hogy amikor Mohácsról áradozok, akkor nem a levegőbe beszélek. 

Szóval pár kattintás után egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy futok. :) Hogy már a központban vagyok.

És még ez is a központ. Hát nem csodás?

Ez pedig már a város azon széle, amerre lakom. Itt is minden zöld, gondozott, tiszta.

Öt km laza kocogás után adtam kicsit az infantilizmusomnak: hintáztam egyet :) Imádok hintázni, régen tettem már. Nem is gondoltam volna, milyen jó kis hasizom és elülső comb gyakorlat hajtani egy gyerek méretű hintát. Mondjuk az külön öröm volt, hogy mindenféle erőfeszítés, helyezkedés nélkül simán belefértem a hinta ülőkéjébe. Kivigyorogtam magam a repülések közepette, aztán hazamentem. A harmadikra -szokás szerint- lassan értem fel, mert fokonként kitöréseket végeztem.

R: sonkás rántotta, paradicsom, sajt, kávé. (A vitaminokat már futás előtt megettem.)

E: cukkini spagetti.
U: kesu.

V: csokikrém, kolbász.

Olyan intenzíven vagyok képes itthon létezni a jelenben, hogy egyelőre lehetetlennek tartom, hogy két nap múlva visszamenjek dolgozni. De mivel tudom, hogy majd mennem kell, ma már összeraktam a ruhás utazótáskát, és -habár most nem viszek túl sok dolgot- odakészítettem pár élelmiszert is. A másfél év alatt már majdnem száz csomagoláson vagyok túl. Szerencsére van már egy kis rutinom a dologban. :)

Ketogén étrend minta

Ok, at long last, here is a list of what I ate over the past 5 days (excluding water, still and sparkling, which I consume about a gallon of each day)

Wednesday

Breakfast: “Fat shake” (In a blender: 8 oz heavy whipping cream, 8 oz sugar-free almond milk; 25 gm sugar-free hydrolyzed whey protein, 2-3 frozen strawberries)

Lunch: About 4 or 5 oz of assorted cheese (Gouda, Swiss, Manchego), 2 or 3 oz olives, about 4 oz of particularly fat salami and pepperoni

Late afternoon:  About 2 oz of mixed nuts (almonds, walnuts, peanuts), large latte (latte made with heavy fat cream instead of milk) at Peet’s

Dinner: Garden salad with olive oil (lots of extra oil) and balsamic vinegar dressing, about 6 oz grilled salmon with a lot of butter and lemon juice

Thursday

Breakfast: Scrambled eggs (6 yolks, 3 whites**, with added heavy fat cream) cooked in coconut oil, 3 or 4 sausage patties (be sure to look for brands not cured in sugar).

Coffee with homemade whip cream (heavy fat cream hand whipped)

Lunch: Half chicken (thigh, breast, wings) with lots of skin; about 2 oz of Gouda and aged-cheddar

Dinner: Wedge blue cheese salad with bacon; 12 oz prime rib with lots of butter; 5 or 6 pieces of asparagus coated in butter

Coffee with half and half cream, 2 cups (the restaurant did not have heavy cream, so I had to settle for half-and-half)

**The reason I typically minimize egg whites, at least when making my own eggs, is to ensure I keep protein intake under about 125 grams per day.   Ketosis is pretty easy to attain if one is eating, say, 2500 calories per day.  However, given my caloric demands – and the requirement that I keep protein intake limited – I really need to go out of my way to ensure I’m not eating too much protein.  I will be writing about this in much greater detail in a future post.

Friday

Breakfast: Whole fat latte at Starbucks (made same as above), scrambled eggs (about 4 eggs), bacon (high fat pieces), slice of Swiss and slice of cheddar (since I was eating in the airport, the scrambled eggs were made “normally,” not with the additional fat I use when making my own)

Lunch: About 4 oz of especially fat salami and pepperoni, about 2 oz Parmesan cheese

Dinner: Ground beef sautéed with heavy cream, onions, broccoli, and melted cheese

2 large cups of decaf coffee with homemade whip cream (heavy cream whipped with a touch of xylitol)

Saturday

Breakfast: Scrambled eggs (6 yolks, 3 whites, with added heavy fat cream) cooked in coconut oil, 3 or 4 pieces of especially fat bacon (not cured in sugar), about 3 oz of cream cheese

2 cups of coffee with heavy cream

Lunch: Tomatoes with basil and mozzarella and balsamic vinegar and olive oil, about 2 oz raspberries with homemade whip cream

Dinner: Leftover ground beef sautéed from previous night, salad with homemade cream dressing (whole fat Greek yogurt, olive oil, basil, blue cheese, garlic)

1 cup of decaf coffee with homemade whip cream

Sunday

Breakfast: Omelet (6 yolks, 3 whites, coconut milk, sautéed onions) cooked in coconut oil, 4 or 5 pieces of the fattest bacon I can find

2 cups of coffee with heavy cream

Lunch: Plate of assorted cheeses (aged Gouda, Swiss loaf, aged Parmesan – about 3 oz), about 2 oz salami, about 1 oz olives

Dinner: Cream of mushroom bacon soup (heavy cream, chicken broth, shredded Parmesan cheese, mushrooms, chopped bacon, garlic, butter, chopped  papers, various spices), leg of lamb (baked in sauce made of red wine, balsamic vinegar, diced tomatoes, garlic, and a lot of spices)

2 cups decaf coffee with homemade whip cream (as above)

(forrás és teljes cikk itt)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha