Vasárnap, Úr napja, kirándulás: Ozora

Csodásan felújított vár, kedves személyzet, szuper tárlatvezetés... Szépség belül és kívül. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Pipo várat Ozorán.

Már abban az időben volt színes üveg:

Boszorkánykonyha :)

A hálószoba:

Lovagterem:

Kápolna:

A király fogadására berendezett terem:

Étkező.

Itt voltak a leggyönyörűbbek a fények.

És itt hangzott el az, amin azóta is nevetek: abban a korban kézzel ettek, a koszos kezüket pedig az állatok szőrébe vagy a szolgálók hajába törölték :) :) :)

Színházterem:

Kávézó:

Ma van Úr napja. Nem túl régen tanultam meg a magyar kifejezést, eddig csak németül tudtam: Fronleichnam. Egészen egyszerűen azért, mert erről az ünnepről (bár voltam elsőáldozó és bérmálkozó is) akkor hallottam először a nagymamámtól, amikor a könyvemhez gyűjtöttem anyagot. Aztán anyu is mesélt róla, ő még átélhette gyerekként a csodaszép, fehér ruhába öltözve a virágszirom szórást. Hatalmas, utcákon átívelő rendezvény volt ez a mamám korában, de ma is láttam rá példát falvakban, hogy ha kisebben is, de él még a hagyomány. 

Nem az a kérdés, hogy mi kell a világnak. 

A kérdés az, hogy mi az, ami életre kelt téged. Azt csináld. 

Az életre kelt emberekre van szüksége a világnak.

Szombat

Cukkinis receptek

Cukkinis receptek 1. itt

(Recept az étel nevére kattintva.)

Sáfrányos zöldség ragu

Cukkini spagetti carbonara

Palacsinta

Sajtos palacsinta

Lecsó (Letscho Italiano)

Mindent bele rántotta

Cukkini tekercs

Rumos szelet

Cukkini lappancs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Reggeli mocorgó

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Soha nem fogsz időt találni semmire. Ha időt akarsz, meg kell teremtsd magadnak.

Charles Buxton

Péntek: "buddhaság"

kép

Pár napja kezdődött. A mosoly. Ül az arcomon. Ha véletlenül nem, belül folytatódik. Annyira kitölt, hogy már úgy érzem, kerekedik tőle a hasam és olyan vagyok, mint Buddha. Mint Buddha a képeken, szobrokon. Nem is annyira a nevető, hanem inkább a mosolygó.

kép

Teljesen mindegy, mit csinálok, ugyanez van munka közben, ha pakolok, ha takarítok, vécépucoláskor is. És sokszor átmegyek a nevető Buddhába, mint például ma reggel. Épp vezettem a munkahelyemre és egyetlen nekem tetsző rádió adót sem találtam. Amikor végre meghallottam egy ismerős, énekelhető számot, megszűnt az adás. Ez már önmagában vicces volt. Kicsit később újra próbálkoztam, megint eredménytelenül. Ekkor hagytam, hadd szóljon egy szám, ami egyáltalán nem az én stílusom, de amikor már ezredszer mondják el benne -és én vagy huszadszor mondom velük-, hogy putjorhendzápindier, na akkor már hangosan hahotáztam.

Amikor hazafelé vezettem, két dolog járt a fejemben. Az egyik, hogy a full nyomott időtől ne aludjak el, nyitva tudjam tartani a szemeimet, amíg hazaérek, a másik pedig, hogy milyen szerencsés vagyok és áldott. Mindez nem új felismerésként tört rám, hanem egy visszhang volt bennem a fentebb említett belső mosolyra. Egy nyugodt, teljes, békés, melengető, végtelen(ül jó) érzés. (Ez nem azt jelenti, hogy minden úgy van, ahogy szeretném, de a legtöbb nehézségre sikerül a mosollyal reagálnom.)

Mivel tegnap a suliban felejtettem a mappámat, benne minden jegyzetemmel, a kajatervvel is, a mai menü rögtönzött lett. Reggel nem voltam éhes, csak egy fél keto kávét ittam, késztettem két szendvicset és egy keto kávé alapot, ezt vittem munkába és olyan fél 11 körül, amikor megéheztem, ettem meg. Ebéd nem volt, délután legeltem némi málnát E. kolleganőm kertjében. És kaptam is. 

R: fél keto kávé

E: 2 szendvics, keto kávé, málna

V: lángos cukkiniből

Mozgás: mocorgó + 6-7 km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Cukkinis receptek

(Recept az étel nevére kattintva.)

Cukkini lángos

Rakott cukkini

Cukkini lecsó

Pizza (liszt, magliszt nélkül)

Egyszerű fasírt

Rántott cukkini

Sárga cukkini krémleves pirított kesudióval

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Visszhang

Hiszek benne (mert tapasztalom), hogy aki ad, az vissza is kapja. Lehet, hogy nem ugyanúgy és ugyanattól, de a visszhang megérkezik. Ma kész voltam a saját munkámmal, leléphettem volna. Ehelyett segítettem B-nek. Amikor azzal is megvoltam, jött E. kolleganőm, elvitt a kertjébe és degeszre ehettem magam málnával, hozhattam is és még cukkinit is kaptam. Mi ez, ha nem visszhang? 

Motiváció: Luka Modrić

Ha van egy álmod, ne add fel!

"Meglehetősen fájdalmas gyerekkorom volt. Mindössze 5 éves voltam, amikor kitört a horvát függetlenségi háború. A családommal háborús zónában éltünk, elvesztettem a nagypapámat is, akit meggyilkoltak. Később menekülttáborokba kényszerítettek minket, ahol azzal töltöttem az időt, hogy egy papírból készült labdát rúgdostam. A veszély azonban mindig benne volt a levegőben. A háború végeztével aztán elkezdtem futballozni. A kedvenc csapatom a Hajduk FC volt, ott azonban elutasítottak, mondván, hogy túl kicsi vagyok, nagyon alacsony a súlyom is. Édesapám azonban azt mondta, hogy higgyek, és képes leszek rá, lehetek még futballista. Nem volt pénze, hogy labdarúgó-akadémiára küldjön vagy futballcipőt vegyen nekem. Én azonban nem adtam fel, pokolian sokat dolgoztam a játékstílusomon, majd később bemutatkozhattam a válogatottban, és leigazolt a Tottenham csapata. Az emberek azt mondták, hogy nem leszek képes arra, hogy jól teljesítsek Angliában. Bizonyítottam, hogy tévednek, jól ment a játék, ma pedig büszkén mondhatom, hogy a világ legnagyobb klubjában, a Real Madridban futballozom." forrás

Csütörtök, utolsó tanítási nap

Még négy év kihagyás után sem volt furcsa visszamenni tanítani. A hatodikasoknak és a nyolcadikasoknak anno én voltam az elsős tanító nénije (kis felmenő rendszer van itt), a felsősöket anno tanítottam alsóban. Az alsósok voltak újdonság, a tanári kar cserélődött-bővült rendesen. Májustól helyettesítettem egy kolleganőmet, aki sajnos meghalt. 

Ma volt az utolsó tanítási nap, ez hagyományosan játékos sport nap a suliban. Sok feladat volt, sorversenyek, állomások, gokart, roller, vízbomba, aszfaltrajzverseny... Még szombaton évzáró és ballagás, aztán a gyerekeknek vakáció. (A képeket direkt homályosítottam.)

A nagy meleg sokat kivesz belőlem. És ma is már reggel korán meleg volt. Mivel a héten már három edzés volt, mára pihenő volt konkrét edzés terén, csak a séta maradt. Az sem volt egyszerű, mert a tegnapi géppróbálgatástól úgy alaposan izomlázam van.

R: 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé, fél doboz tonhal (65g), 1 kenyér

E: 4 palacsinta, csokokrém, marék málna

Du.: marék mogyoró (amíg vártuk a buszt a napközi után, beszélgettem és mogyiztam a gyerekekkel)

V: 1 fasírt, 1 vajas-májas-paprikás kenyér, 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

Az ebédig oké volt a kaja. A mogyi belefért a napi CH-ba (a pöttyös arcom meg majd kisimul). Munka után, itthon mondom: megnézem a jegyzetemen, mi lesz a vacsora. Hol is van? Ja, a mappámban. De hol a mappa?? Hát itthon nincs, úgyhogy megint a suliban hagytam... Benne az agyam, az emlékezetem. És már fogalmam sincs róla, hogy múlt vasárnap mit terveztem mára, mit vigyek holnap a munkába... Így jártam. És így lett a mai rögtönzött vacsi az, ami. És így fogok reggel valami ebédnek valót majd kitalálni. Mert ma este már nincs erre energiám.