Kedd

Ma egy éve Őrség. 

Fazekaskodás Magyarszombatfán. 

Túra Hegyhátszentjakabon. 

Csíkoska és Kun Béla Őriszentpéteren. 

Ma vagyok 11 napos műtött. 

3. napja már kicsit ki tudok menni sétálni. Mondjuk öreganyám is gyorsabb nálam. 😂 Amikor indulok, a lábamban remegnek az izmok, olyan gyengék. Már a röpke séta harmadánál elfárad a külső combom, a csípőm. De ahhoz, hogy erősödjek, kell egy mini lépés kifelé a komfortzónámból. 

Ami érdekes: nincs az az energiahiány, gyengeség, fáradtság, mint a műtét előtt. Sőt az agyam is tisztább, pedig azt nem is műtötték. 🤣

Embertelenül jó étvágyam van. A műtét előtt sem volt kutya, de most! Konkrétan felkeléstől lefekvésig folyamatosan tudnék enni. Most még kímélő étrenden vagyok, de gyakorlatilag mindent iszonyat jóízűen megeszek. Anyu is, a húgom is szuper jól főz. 

Persze, hogy az a legfontosabb, hogy megerősödjek, de nem szükséges elhíznom. Egyelőre csak arra figyelek, hogy ha megettem 2 tányér levest 2 lángossal és 2 bundás kenyérrel, akkor ott legyen stop. 😅🙃😇

Februárban kezdtem a bélflóra étrendet (glutén-, tej-, cukor-, koffein-, alkoholmentes). Fogytam is tőle. Aztán amint elkezdtem szedni a hormontablettát, a Tubanist, masszívan hízni kezdtem, pedig az étrenden nem változtattam. 4.5 hónap alatt felszaladt 10 kiló. Aztán lassan lement kábé a fele.

A műtét előtti héten már diétán voltam. Hashajtással. A műtét előtti napon jött a durva hashajtás (Picoprep porral), ezen a napon már csak a 2 tasak port ihattam 6 liter bubómentes vízzel. És vitt is, szó szerint mindent. Kapásból 1.6 kilót is.

A műtét után a napján este ehettem 2 szál gluténmentes ropit (isteni volt 😂), másnap reggelit, ebédet, vacsorát. Lájtosan. Kicsit más elfoglaltságom volt (😎), amikor hazajöttem, napokig nem foglalkoztam a mérleggel. Amikor ráálltam, a műtét napi súlyomhoz (túúúdom: testtömegem) képest 4 kilóval voltam több, aztán ez szépen halad lefelé.

vacsi

Még mindig nagyon sok gáz van bennem. A lapockámból és a bordakosaramból szerencsére már kimentek a légbuborékok, de rekeszizomtól lefelé akad még bőven. A hasam még határozottan hordós, de kisebb "csoffadás" már látszik. Légtelenítek rendesen, minden pukiszülés kemény görccsel jár azon a tájékon, ahol most hiányzik a méhem, gondolom, ha rendeződnek ott bent-lent a dolgok, akkor ez a görcs is megszűnik majd.

A mai szuri teljesen érzetmentesen sikerült, és már csak egyetlen böki van vissza holnap reggel. 🙏🙏🙏

Persze az élet nem áll meg attól, hogy én lábadozom, a WC bemondta az unalmast, folyik a kifolyó csőnél, nem áll el a lehúzás után. Szóltam L-nak, aki jött is és orvosolta ideiglenesre a dolgot, nemsokára jön megint és megteszi a végleges megoldáshoz a szükséges munkálatokat. (Itt is köszönöm!)

M. ugrált nekem ma is a városba, jött sétálni is, itt is volt, ezt is köszönöm.

És anyunak is az egész napos mosogatást, főzést, pátyolgatást (is). Ma végre kitaláltuk, hogyan tudja megmosni a hajam, mert az már botrányos volt, nemcsak viszketett, hanem már fájt a fejbőröm. Sokat adott a hajmosás a jobb komfortérzetemhez.

A hőháztartásom enyhén szólva érdekes. A műtét után hőhullám szerű érzésem volt többször, ma pedig "jéghullámok" voltak, belülről kezdtem fázni, ez az érzés jött hirtelen kifelé, aztán láthatóan vacogtam.

Nem unatkozom. 😅 De a lényeg: javulgatok, még ha nagyon lassan is.

Hétfő

Egy éve az Őrségben voltam. Reggeli Nagykanizsán.

Megmásztuk a kanizsai kilátót. 

Itt már folyamatosan fájt a hasam és már javában ment az állandó fáradtság. 

Még Frei kávé Zalaegerszegen, a kedvenc Cannes-i fagylaltkávé.

Aztán odaértünk az imádott Őrségbe, az imádott Erdőszéli lakba. 

Kun Béla. 🥰

Ekkor készült az egyik kedvenc Béla-fotóm. 😊

Pontosan egy évre rá, ma 10 napos műtött vagyok. Itthon. Itt az albérletben is szép. ☺

Sőt a reggelit is kiválaszthatom és elém tálalják. 😊

Sőt az ebédet is. :)

És a vacsorát is. :)

Ma is csodaszép őszi idő volt. Így ma is voltam kint, kétszer is. Délelőtt egy nagyon rövidet, délután egy kicsit hosszabbat.

Ma volt az első nap, hogy csak egy fájdalomcsillapító kellett, és ma éreztem először, hogy nem vagyok annyira szörnyen fáradt, hogy egész jó a közérzetem.

Tegnap írtam a Professzor úrnak, hogy van egy kis észrevételem, ma reggel válaszolt is, hogy figyeljem magam, ha x irányban változik a dolog, akkor látnia kell, különben nincs teendő.

Tegnap csodásan fájdalommentesen ment a reggeli vérhigító szuri, a mai nem annyira. A bökést is éreztem és a folyadék csípését is, de szerencsére rövid ideig tartott. Még, avagy már csak 2 bökés és vééége. :)

Vasárnap

Nálunk valahogy a családban van, ahogy tálaljuk magunknak az ételt. Ez a húgom mai reggelije. 

Megint isteni ebédet főzött, sült hal, krumplipüré, savanyúság.

Ma is meseszép idő volt. És igaz, hogy pár percre, csak a parkolóig, de kint voltam. 😊 

Fura lesz majd, ha felépülök, mert a fizikai aktivitást szó szerint a béka feneke alól, nulláról kell majd kezdenem. No de a legfontosabb, hogy először jól legyek, megerősödjek, az összes többi majd csak ezután jöhet. Az összes többi pedig azért nem mostanában lesz.

A húgom ma hazautazott, anyu pedig érkezett éles váltásban. 😆

Szombat

Csodásan változékony őszi idő volt ma.

A húgom van velem hétvégén, krumplifőzit főzött, hát valami mennyei volt.

Volt ebéd után habos kávé is.

Szörnyen ritkán találkozunk, de valahogy mindig olyan, amikor épp együtt vagyunk, mintha pár napja láttuk volna egymást utoljára.

Ma elég sokat fent tudtam lenni, de pihentem és aludtam is délután egy jó mélyet.

Holnap még tesós nap, de már M. is jön kicsit délelőtt, este a húgom hazautazik, anyu meg ide, és folytatódnak a felépülős napok.

 

Péntek- egy héttel a műtét után

Végigaludtam az éjszakát. 😊 

A reggeli szurira tegnap este kaptam még egy tippet, így a combomhoz nyomtam egy fagyott gesztenyepüré téglát, utána szúrtam. Nem fájt, szinte egyáltalán nem csípett az előző tipp alapján hűtőből elővett folyadék, sőt meg sem látszik a helye. 😊

Mosakodás. Fejtől combig megy egyedül mosdónál, a hátam és a többi anyué. 

Óriási örömmel konstatáltam, hogy kezdek laposodni. Azaz a hordóra (16 Hgmm-ig) Co2-vel felfújt hasűrből végre kezd távozni a gáz. A bal sebemnél határozottan látszik egy "horpadás", és anyu mondja, hogy a derekamnál is mindkét oldalon. ☺😁

Van még bennem bőven gáz, a jobb lapockámnál és a jobb bordák alatt is, ez szörnyen kellemetlen, de "endós sétával" igyekszem hozzájárulni a megszűnéséhez. 

Majdnem egész délelőtt aludtam.

Ebédre tojáslevest kértem és bundás kenyeret. Nyami. :)

Ebéd után is pihentem, de most ez a dolgom és szeretnék jól lenni, ehhez az (is) kell, hogy jó kislány legyek.

Délután "váltás" volt. Anyu ment haza busszal, M. jött hozzám, amikor végzett a munkahelyén, aztán kiment a pályaudvarra a húgomért, aki munka után a Népligetbe rohant a buszra, hogy jöjjön nekem segíteni.

"Hetes babák vagyunk." "Boldog heti szülinapot nekünk". Írta B., a csajszi, akit utánam műtöttek és a klinikán a szomszéd betegszobában feküdt. Sz. is írt, a szobatársam. Kb. egyformán vagyunk, műtét utáni fájdalmakkal és kellemetlenségekkel ugyan, de sokkal jobban. 😊

Csütörtök

 

Eddig 3 nagy párnán aludtam a műtét óta félig fekvő-félig ülő helyzetben. Tegnap már annyira fájt a derekam, hogy sírni tudtam volna. Sosem voltam derékfájós, azt sem tudtam, miféle ez, de borzalmas. Azt gondoltam: az alvós testhelyzettől. Így megpróbáltam ma vízszintben aludni: nem jött össze. Talán hajnalban bóbiskoltam valamennyit, de negyed 4-kor már kivetett az ágy... 

Minden reggel csillagokat látós bélgörccsel indul és megszülök egy-két szellentést. Pisi, majd jön a széklet szülés. 

Hogy ezután jobban érezzem magam, beveszem a fájdalomcsillapítót.

És jön a nap fénypontja: a böki. Dia (akinek az étrendjét enni szoktam) tegnap azt tanácsolta: tegyem a hűtőbe a szurit, hidegen nem fáj annyira. Úgyhogy ma bőr a combon összecsíp, tű merőleges, a bőrre tesz a tű, nem érzem, ott benyomom, majd szépen lassan befecskendezem a folyadékot, ha kész, úgy tartom kicsit, aztán kihúzom a tűt. A tű beszúrását és benyomását ma egyáltalán nem éreztem. Ez a lökött folyadék csípett csak pár percig. Úgyhogy talán tényleg jobb egy hangyapukinyival a hűtött szuri. 😂

Telón írom a blogot. Még nem tudok odaülni a laptophoz. 

Reggelim a bejegyzés elején, kacsazsíros pirítós, mikrozöld. 

Ebéd itt lent, a tegnapi maradéka. 

Ma kötözés volt. Amire figyelni kell: a seb legyen száraz. Az. 😊 És ahhoz képest, hogy 6 naposak, szerintem szépségesek a varratok. ☺

A köldök seb már viszket is, az a legmélyebb. 2 napja még fájt, ma már nem. 

Van jó néhány belső varratom is, szerintem mindenkinek jobb, hogy azt nem tudom fotózni. 🤣

Anyu holnap hazautazik, hétvégére a húgom jön Budapestről segíteni. És M. is itt lesz, amikor éppen nem dolgozik. 

A mai nap nem volt könnyű. De bízom benne, hogy holnap jobb lesz. 

Szerda

 Jaj, ma csodaszép idő volt! 😊

Simán el tudom viselni, hogy M. intézi az ügyeimet, bevásárol, itt van, anyu segít itthon, főz, mosogat. 😊😇

A mai reggeli:

Ma nem tízóraiztam. 

Ebéd: sárgarépa fasírt, tejszínes tészta. 

Uzsonnára fánk volt és kapucsínó, vacsorára mézes kenyér. 

Amit nem szabad enni: ami puffaszt, gyümölcs, magok, teljeskiőrlésűek, tejtermékek. Ma egy ilyen édes nap lett. ☺

Kedd

 

A zárójelentést már többször elolvastam, de a műtéti leírás még nem megy. Egészen egyszerűen azért, mert ahogy olvasom, ÉRZEM, amit leírtak. Majd összeszedem magam, aztán elolvasom. 😇

Ma valahogy nagyon fáradt voltam. Sokat feküdtem, bóbiskoltam, aludtam. Fájdalomcsillapító még kell. 

Székletem ma is volt. Igaz, hogy az ürítés felér egy szüléssel, de majd ez is jobb lesz. 

Étvágyam van, eszek is. 

Folyadékból (tea, víz) 2 liter sikerül általában. 

A mumus a vérhigító szuri. Ha azon túlesek reggel, akkor boldog vagyok, hogy van 24 nyugodt órám a következőig. 

Hétfő

 

3 napos műtötten itthon. A képen a jódos combom. A pöttyök: a vérhigító szurik. Az alsó a szombati, nővérke adta, vasárnap a kórházban a másik combomba kaptam, ma megint a bal jött, de én adtam be. Aki ismer, tudja, hogy mennyire rettegek a tűtől. Amióta az eszemet tudom. A combomon meg szinte nem lehet a bőrt összefogni, hát fáj rendesen ez a szuri... Még 9 van... 

Eszek, sétálok a lakásban, fekszem. Kábé ez a napi program. A haskötő egy áldás, nagyon sokat segít. Enni tudok, széklet még nincs. Inni iszok eleget. A fájdalomcsillapító folyamatosan kell. Mindenem szét akar szakadni. Nevetni, köhögni, csuklani szörnyen fájdalmas. 

Anyu és M. sokat segít, hétvégén jön a húgom. 

Rengeteg (!) üzenetet kapok, amit elolvasni sincs erőm legtöbbször. Ülni kegyetlenül nehéz, így a blogot is fekve, telefonról írom. 

Ma volt hőemelkedésem is. 

De minden nap van apróság, ami jobban megy, mint előtte, és elég friss még ez az egész, nem várok csodát. Betartom az orvosi utasításokat, bízom benne, hogy minden rendben lesz, azt hiszem, ennél többet nem tehetek. 😊

Vasárnap

 A pénteki műtét estéje alvással és fájdalomcsillapítással telt. 

A szombat is. 

Szombat éjjel még altatóval sem tudtam aludni. Szó szerint egy szemhunyásnyit sem aludtam. Feküdtem, sétáltam. 

Aztán csak eljött a reggel. 

És a reggeli. 

Ilyen volt a kilátás a teraszról. 

Délelőtt megkaptuk a zárójelentést, a műtéti leírást, a vérhigító receptet. Felszívódó a varrat így nem kell majd menni varratszedésre, csak a 6 hetes kontrollra. 

Anyu és M. jött értem, egész jól bírtam az utat hazafelé, pedig az ülés a legrosszabb. 

Délután aludtam egyet és már megint ágyban vagyok. Elfáradtam. 

Több száz (!!) üzenetet kaptam, nem tudom mindenkinek külön megköszönni. Nagyon jólesik, hogy ennyien gondoltok rám és szorítotok. 

A műtét másnapja

Kezdd a végén, megint fordítva tette fel a teló a képeket... 

De este lett. A katétert is kivették, megy egyedül a vizelet ürítés, majd a beleknek kell még újra megmozdulniuk. 

Holnap dél körül hazamehetek. 

Szinte egész nap folyt a fájdalomcsillapító. És fájt a beszorult széndioxid. Vállban, oldalt, rekeszizomnál, mindenhol. 

Vacsora:

Ebéd:

A műtét éjjele folyamatos vérnyomásméréssel, fájdalomcsillapítással, kis alvásokkal telt, szinte félálomban. Reggel elkezdtünk a nővér segítségével felülni, felállni. Nem volt kellemes. De estére már kapaszkodás nélkül sétáltam a folyosón. Reggeli:

A műtét

A szobában feküdtem a csodás mecseki napsütésben, amikor felgyorsultak az események. 

Visszahozták Sz-t, a szobatársamat a műtőből. Jött az aneszteziológus, röviden egyeztettünk. Jött a műtős fiú, ágyra fel, lift. A 2 műtő közé tolt be. Hideg volt és büdös. Pár perc múlva nyílt a balos ajtó. A saját lábamon mentem be és ültem-feküdtem a műtőasztalra. Mindent mondott G., a műtős, mit csinál, miért. Ugyanígy a műtős hölgy is.  Rögzítették a lábaimat, kanül szúrás és pulzoximeter felhelyezés után a karjaimat. Hideg volt. De amint ezt konstatáltam, a műtős hölgy  már kapta is az infót az anesztestől: 200... És 3 másodperc múlva már aludtam is. 

Arra emlékszem a műtét utánról, hogy átraknak az ágyamra a zöld lepedőn és nyöszörgök a fájdalomtól. Hirtelen ott terem Koppán prof és Szántó doktornő, elmondják mindkettőnk műtétjét röviden, amiből semmire nem emlékszem, majd elhangzik: vasárnap délelőtt mehetünk haza.