Csodás reggel.
Béla az ölemben, Csíkos az ajtó előtt.
Versenyt dorombolnak. Egyszer csak megjelenik egy mókus. Megmutatja magát, majd irdatlan tempóval kezdi meg a reggel üdvözlését az öreg diófán, a földre huppanva, megint föl, keringőzve. Szinte kacagni látom, ahogy örül az életnek, a szabadságnak. Csíkos észreveszi, és mint egy házőrző, indul a reggeli betolakodó megregulázására.
Lesben áll a rózsa bokor alatt. A móki észreveszi, a fára ugrik.
Csíkos továbbra is feszült kilövőállásban figyeli a birtokháborítót.
A mókica szemtelenül bemutat még néhány figurát a vén diófa törzsén, aztán a fűbe huppan, és arcunkba nevetve, figurázva ugrabugrál tovább.
Itt már csak a farka vége látszik az oszlop mögött.
A mókus el, Csíkos vissza az ajtó elé, Béla az ölemben.
Újra nyugalom. Csak a két macska dorombolását hallani.
