2020. október 27., kedd

Reggel. Mint a mókus...

 Csodás reggel. 


Béla az ölemben, Csíkos az ajtó előtt. 


Versenyt dorombolnak. Egyszer csak megjelenik egy mókus. Megmutatja magát, majd irdatlan tempóval kezdi meg a reggel üdvözlését az öreg diófán, a földre huppanva, megint föl, keringőzve. Szinte kacagni látom, ahogy örül az életnek, a szabadságnak. Csíkos észreveszi, és mint egy házőrző, indul a reggeli betolakodó megregulázására. 


Lesben áll a rózsa bokor alatt. A móki észreveszi, a fára ugrik. 



Csíkos továbbra is feszült kilövőállásban figyeli a birtokháborítót. 

A mókica szemtelenül bemutat még néhány figurát a vén diófa törzsén, aztán a fűbe huppan, és arcunkba nevetve, figurázva ugrabugrál tovább. 


Itt már csak a farka vége látszik az oszlop mögött. 


A mókus el, Csíkos vissza az ajtó elé, Béla az ölemben. 


Újra nyugalom. Csak a két macska dorombolását hallani. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése