Péntek, sulis karácsony

Szerintem egész komoly kis műsorral készültünk. Rengeteget gyakoroltunk, volt sok-sok vers, több jelenet, rengeteg dal, magyarul is, németül is, és egy hópihe tánc, amiben minden lány szerepelt.

Itt még próba:

Ez pedig ma este, élesben. Ügyesek voltak és fegyelmezettek.

Idén a kulisszák mögött segédkeztem öltözni-terelni-havat szórni (...), remélem, szülők tesznek majd fel videókat.

Műsor előtt kipakoltam a csinos ruháimat, sorba próbáltam. Érdekes, hogy mindegyik rám jön, azok is, amiket 57 kilósan vettem, pedig annál azért ma jóval több vagyok. Rám jönnek, csak plötyi vagyok bennük, az egyikben kis kötözött sonka. Úgyhogy maradt ez a kis zöldes ruci, a fekete csizmával. És tettem fülbevalót, vettem fel egy nyakláncot, ami rám egyáltalán nem jellemző, úgyhogy ez volt a mai csininek nevezett szerkó. (A gyerekek egyébként odavoltak érte.)

Rengeteg ajándékot kaptam, mindet hazahoztam, de hirtelen ennyit találtam meg az egyik szatyromban. Itt is nagyon szépen köszönöm mindenkinek.

Ma volt a "céges" karácsonyi ebéd is, A. halászlét főzött, nagyon finom volt, sütit hoztunk otthonról. aranyos kis közösség ez.

Hosszú nap volt. És ma végre nem állítok be ébresztőt, sőt kikapcsolom a telefont. Lehet, hogy holnap be sem kapcsolom. ;)

Megfontolandó

Vasárnap és 50. heti összefoglaló

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40. hét itt
41. hét itt
42. hét itt
43.hét itt
44. hét itt
45. hét itt
46. -
47. hét itt
48. hét itt
49. hét itt

Hétfő

A héten megint szabin vagyok- papíron. Senkit nem szidok, amiért el lett szúrva a szabi kiírásom. Hiszen kiírtak, nem tudok vele mit csinálni, konkrétan a fél decemberre, viszont bemegyek dolgozni. A saját döntésem, de a gyerekeknek is mondtam: ha felnőnek, ne legyenek olyanok, mint én: ha szabit kapnak, maradjanak otthon.

Munka után akupunktúra.

Kedd

Sokkal-sokkal jobban vagyok. Még mindig nem tiszta, mit-hogyan egyek, de folyamatosan éhes vagyok.

A suliban kijött az anyaiskolából az iskolatitkár, elmondott pár dolgot az igazgatói-iskolatitkári feladatok mikéntjéről, aztán rendkívüli szülői, hosszú nap volt...

Szerda

A héten beindult a próbaszezon a karácsonyi műsorra, szinte nyakra-főre más sincs.

Csütörtök

Háromig munka, aztán Dr D. Már csak egyszer megyek bökdösésre a gondommal, hétfőn, aztán szünetet tartunk, megnézzük, mire megy az emésztőrendszerem egyedül. Ha szükséges lesz, jövőre lesz még kezelés. De járok majd tovább jövő csütörtöktől, a vállaimmal. 

Péntek

Munka után közös ebéd: az igazgatónőnk átmegy egy másik iskolába, ma egy ebéddel búcsúztunk egymástól. Megettem két nagy tányér pörköltet nokedlival, savsággal, aztán 3 szilvás gombócot.

A péntek esti keszekusza kaland végén még akadt egy kis spontán edzés: anyu táskája a buszon maradt, így volt egy futásom a buszfordulóig meg vissza a hóban. Aztán végre elértünk hozzám, hajnali 2-ig beszélgettünk.

Szombat

Anyu hazaszállítódott, így legalább láttam mamit is, meg anyu gyorsan megmosta és kiegyenesítette a hajam is. Az utak szombatra európai téli utak voltak: sónedvesek, nagyszerűen közlekedhetők.

(Ezer más dolog is történt persze, mint minden nap, mindent leírni képtelenség.)

Vasárnap

Adventi vásár Babarcon, készültünk a sulival is.

(Tényleg csak széljegyzet: a gyerekek miatt árultunk, minden befolyt pénzt rájuk költünk. Néhány szülő az elmúlt hetekben összejött barkácsolni, de a vásáron ketten voltak. Nem volt nagy áldozat a szabadnapomon, ádvent 3. vasárnapján kimenni Babarcra, a másik két tanítóval lecuccolni az iskolából a parókia udvarára, ott fagyoskodni a minusz 6 fokban 3-tól fél 7-ig. Csak valahogy egyre inkább azt látom, hogy sajnos nem érdemes...)

A közérzetem szuper, a gyomrom folyamatosan korog, iszonyatos mennyiségeket vagyok képes megenni pár napja, akkor is eszek/ennék, amikor épp nem is vagyok éhes. Hogy mit? Konkrétan majdnem mindegy. Aztán irtó bűzös szelek, kis cukorkóma (mert azért az édes íz nagyon menő az agyamban), de amint jobban vagyok, jöhet egy kis ezaz.

És ez pontosan az az állapot, mint régen. Az a helyzet, amitől anno durván meghíztam. Tényleg azért imádkoztam, hogy bárcsak visszakaphatnám a régi Timit, mondjuk én nem pontosan erre gondoltam, de ezek szerint nem kértem elég konkrétan. Nem szeretném még egyszer végigcsinálni ugyanazt, amit anno: a vágósúlyú Timit lefogyasztani. Mert már nem lennék rá képes. Úgyhogy enyém a választás: folytatom-e úgy, mint régen, vagy megregulázom magam és gyorsan újra kitapasztalom, hogyan lenne jó enni (egy tippem van), és elkezdenék a futás-gyalogláson kívül mást is mozogni. Kilóra csak 2-vel vagyok több mint július 14-én, úgyhogy tényleg nem szabadna engedni elszaladni a lovacskát.

Heti haladás: 55km, idén eddig összesen 1921km.

:)

forrás

Az, ahogy érzed magad, sokszor választás kérdése.

Szombati pillanatok

Tegnap este, Mohács:

Ma délután, Hőgyész:

Tünemény, cukorfalatbogár, puckányegér, hercegtóni, manóbajnok Cicmó:

Keszekusza

A csütörtöki kezelésen -is- kérdezte Dr D, hogy vagyok. Csak mosolyogni tudtam és a hüvelykujjamat felfelé tartani. Tényleg klasszisokkal jobban vagyok, visszakaptam a régi Timit, akinek hatalmas étvágya volt és folyamatosan tudott enni egész nap.

Ahogy egyre jobban lettem, a dolgok úgy kuszálódnak össze körülöttem. Például először a wc-vel volt gond, majd a csappal, aztán feladta a nagyszoba világítás, majd a mosógép lába szakadt ki. Ma M. meghívott kávézni, kis fapálcát adnak a keveréshez. Ülök, kevergetek, mire egyszer csak hopp! egy szálka beleáll az ujjamba. Majd közvetlenül ezután ki akarok szállni a kocsiból: nem megy. Úgy beletekeredtem a biztonsági övbe, de úgy, hogy Houdini is irigyelte volna a kiszabadulásomat. A kibogozódás után indultam volna a boltba, de szakad a hó órák óta, rajtam meg az a kis csizmám volt, ami fullra alkalmatlan a téli közlekedésre, mert sima a talpa, tehát nagyon csúszik, és plüss, azaz azonnal átázik...

No sebaj, minden megoldódott.

Otthon hív anyu. Visszahívom. Jön haza busszal Pestről, de rosszul jöttek ki a fővárosból, nem éri el a csatlakozást Hőgyészre, viszont Mohácsra, hozzám el tud jönni. Szuper, mindig hívom, jöhet bármikor. Aztán kiderül: csak Szekszárdig jutott el. Sebaj, van kocsim, elmegyek érte- gondolom. Igaz, hogy minden havas és szakad is a hó, no de vezettem már így. Ja, gondoltam. Megyek lehavalni az autót, puff, kiég a jobb fényszóró. Ilyen is volt már, menjünk. Közben M. hív, beszélünk: eljön velem. Nagy hősiesen indulok. Csúszik. Nem kicsit. Úgy szakad a hó, hogy szinte semmit nem látok. A kis bal fényszóró pislákolása bakfütty. Kiérek a városból: másodikban. Ahogy elfogy az utcai világítás, úgy szűnik meg az általam látott út is. Eltűnt. Se a sávot nem látom, de még az utat sem. M. rábeszélésére megfordulok és hazajövök. Az utolsó kanyar előtt frissen a szántásba vetődött autó. Az autósnak szerencsére nincs baja, épp kiszáll, telefonál. Autó hazakínlódás, aztán telefon anyunak: jöjjön a következővel, este negyed 11-kor. Én ilyen tempóban (20) akkor értem volna Szekszárdra, amikor a következő busz már Mohácsra. Szóval marad a késői busz. Majd megyek anyuért, ha ideér. Az utakra pedig csak a bátrak és a nagyon tapasztaltak merészkedjenek ki. Nem érdemes hősködni.

Akkor van ünnep...

Akkor van ünnep, amikor a napot azzá tesszük.

Minden alkalommal, amikor szeretünk.

Minden alkalommal, amikor adunk.

Karácsony van ...

kép és szöveg forrása itt

:)

Összefoglaló 49. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40. hét itt
41. hét itt
42. hét itt
43.hét itt
44. hét itt
45. hét itt
46. -
47. hét itt

48. hét itt

Hétfő

Munka fél négyig, négyre orvos, fél hétkor hazaérés.

Kajcit vittem a munkába, meg is ettem. A vacsorát nagyon nem kívántam, de megettem. Kínlódós elalvás, mivel leszakadnak a vállaim is, plusz a hasamban szerintem egy 'élien' garázdálkodik.

Kedd

Mától antibiotikum kúra három napig. Probiotikummal sem csodás állapot.

Tegnap főztem jó néhány tojást, azt viszek a munkába reggelire, kettőt. Csak harapni kell, semmi faxni, csomagolni is egyszerű.

Zöldség krémleves is lett ma ebédre a tegnapi maradék sült hús és saláta mellé.

Szerda

Barkács a gyerekekkel, meglepi készítés holnapra.

Főzés: kakukkfüves csirke.

Viszonylag normális kaja munkába is, itthon is. Eddig semmi nasi. :)

És csodás érzés, hogy a volt sulimból rám-rámírnak a gyerekek és kérdeznek, és elmesélik, mi történik velük. ♡

Csütörtök

Mikulásozás órán...

... Mikulás műsor az oviban az ovisoknak...

... a suliban a sulisoknak...

Vittem kaját, nem tudtam megenni.

Napközi után kezelés. Ami lassan kezd hatni. Éhes vagyok, szinte folyamatosan. Korog a gyomrom, majdnem egész nap. Sokszor van étvágyam, az ételundor egyre ritkább, a hányinger szinte teljesen eltűnt. Lufiság van, olyan 6 hónapos terhes kinézet. Kabátban 8-9.

Sokat beszélgettem Dr D-vel. Irtó nagy koponya, nyugodt, kedves, kiváló társaság. Nagyon gyakorlatias, ezt nagyon csípem. Tudja, mit csinál, de nem köti az orromra, mindig elmondja, hogy csak türelem, kitartás, a végén azt fogom mondani, hogy megérte.

Péntek

Rengeteg minden történt. Nevezhetném ezeket rossznak, kellemetlennek, de azt hiszem, inkább leckék. Hogy végre megtanuljam: attól, hogy van jogom, még nincs jogom, az élet egyszerűbb, ha nem mondom el a véleményem akkor sem, ha kérdezik, tehát a legkifizetődőbb, ha elfogadom a dolgokat úgy, ahogy vannak.

Szombat

Főleg házimunka és munka. És határozottan jobban vagyok. Éhes vagyok, mint a farkas, egész nap, egész emberes mennyiséget tudok enni, a hányinger szinte teljesen eltűnt, az ételundor is. Az alhasi fájdalom is minimális. Öt hónapja nem éreztem ilyen jól magam. A végén még Dr D-nek lesz igaza, de úgy legyen.

Vasárnap

Korán keltem. Mert mentem Hőgyészre anyuékhoz. Ki korán kel... Hát felkeltem, letusoltam, elmentem B-hoz a házi kolbiért (amit vittem anyuékhoz, ott van hova felakasztani), és amikor visszaültem az autóba, levettem a kabátomat, és láttam, hogy pizsamában vagyok... Tusolás után ezek szerint visszavettem a pizsit. Ez télen (mivel nyitott ablaknál alszom) egy kötött zokni, egy régi melegítő alsó és egy nyúlott, régi, hosszú ujjú pólószerűség. Hát ez van... És ki korán kel, láthat szépségeket. Naná, hogy megálltam Bátaszék előtt (pizsiben) fotózni!

Cicmóztam :)

Anyu mennyei borsólevest főzött. És csodás adventi koszorút készített. (A tobozokat az Őrségből hoztam neki.)

Heti haladás 56km, idén eddig 1866km.

Légyszi, ne!

"Légyszi, ne!! Ne süss idén is ötfélét! Ne főzz huszonöt főre! Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól! Ne akarj megfulladni a plázában tolongva! Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal! Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!

1. De a gyerekek…

A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beleket ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.

2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet…

Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak merd kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal.” Ha ez sem érthető… akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?

3. De hát mégis egyszer egy évben...

Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod év közben is.

Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.

4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony…

Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2018 karácsonyán boldog lennél?

+1. De a mama miatt meg kell hívni...

Nem, nem kell. Meg fog sértődni? Kellemetlen.

Mondjuk nem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”.

Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” (De, meg lehet csinálni.)

Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír.

A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után.

Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és legalább ebben az egy évben próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki törődik veled. Hidd el, egy csomó mindenről ki fog derülni, hogy csak te hitted, hogy muszáj, valójában elhagyható és senkinek nem hiányzik. Nem a magas lóról beszélek. Én is átmentem ezen.

Légyszi, próbáld ki, hogy milyen a te karácsonyod igazából!"

Forrás: húszon túl (az évszám a szövegben megváltoztatva)

https://www.facebook.com/huszontul/photos/a.547987518742780.1073741828.543757315832467/618162368391961/?type=3&theater&__xts__%5B0%5D=68.ARB5Jpoe7AQ3uM-h8SxUAJwx9iEwKzFUvkalb1kJKIGoGkf-KzPYqgWlF4d1J2AHChBYBUhae8SRECKB32xPEVrAKzd7Jpgmqg0IIWQiN1S4TbeSfFMYbU8dKDmqv5B0t9W_R1m0OugWObZGUHOnOe5YbfRI9IZr8RfxIjwDRmbcxAxR-eul&__tn__=-UK-R

forrás (kép és szöveg)

Margó

Nagyon gyors ez a világ. Rohanunk egész nap, kapkodunk, de nem beszélek többes számban. Tehát rohanok, kapkodok, ezt is gyorsan kell, az tegnapra jobb lett volna, határidők tömkelege. Hétfőn és csütörtökön a napközi után rohanás az orvoshoz, várni, kezelés, este hazaesek, ott vár az otthoni műszak. Jövő héten kedden rendkívüli szülői plusz továbbképzés, péntek délutánra is program, vasárnapra is iskolai, estébe nyúló. Hiába nincs gyerekem, ennem, tisztálkodnom, takarítanom, boltba, bankba mennem, mosnom, mosogatnom (...) nekem is kell, és általában ezek maradnak el. És újabb csekk jött, a kocsit le kéne vinni a szervizbe és végre egyszer kiporszívózni, és sorolhatnám.

A suliban eddig is ott voltam 90%-ban 8 órában, az itthoni készülést még sosem számoltam, nem kevés. Ma volt a megbeszélés a változások miatt. (Ja, taníts, készülsz órára, de nincs, mert  ad hoc megbeszélés van, de hozd be a lemaradást és a tanmenettel is stimmeljen az e-napló...) Egyik kollegám lett a kinevezett vezető, akadályoztatása esetén a másik kolleganőm. A feladatokat leosztották hármunkra. A KELLO-t, a KIR-t és az útiköltség elszámolást örököltem, meg a mohácsi tankerbe járást. Mondjam a véleményem? Azok után, hogy a "véletlenül" megmaradt szabimat kiírták múlt hétre és jövő hétre, amikor is konkrétan dolgozom, de ugye benzinpénzt nem kapok, mert papíron szabin vagyok, tehát még én fizetek azért, hogy bejárok dolgozni? Én már semmit nem mondok.

Ami tény: elvileg heti 40 órára vagyunk felvéve, gyakorlatilag mindenki a letanított órák számával jön, ami 22-25, tehát ebbe belefér. Mi? Hát minden. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen kukacoskodó, de konkrétan az a helyzet, hogy a tervezett, nagy port kavart túlóra törvény egészen egyszerűen már régóta él. De erről sem alkotok véleményt.

Sokat, nagyon sokat redukáltam már le a tanító-elánból. Tartok olyan órákat is, amikre nem vagyok büszke. Mert eléri ugyan az óra a célját, de nem olyan, amilyen lehetne. Ma is bent voltam nyolc órát. És nem végeztem. Tanítás után E-kréta, e-napló, papír napló, tanmenetek, verskeresés a karácsonyi műsor német blokkjába, útiköltség összesítő, szótárrendelés lefixálás (...)... Aztán hazajöttem. Ezer dolog lett volna még, hivatali, kitöltendő, leadandó, és ugye órákra készülni nem volt idő. Okosnak kell lennem, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Változnak az idők...