Nyaralás 6. nap

1. nap itt
2. nap itt
3. nap itt

4. nap itt

5. nap itt

A tegnap este aztán gyorsabban lezajlott, mint ahogy a gyerekek gondolták. P. hulla fáradt volt, persze, hogy jött: "Alszom", azaz lefordítva Gyere, takarj be, légyszíves!. El is aludt. M. végignézte a meccset, mért, kétes érték, ment aludni (betakarhattam :)), én mértem éjfélkor. De 3-kor már nem kellett.

Reggel időben keltünk, csomagolás, reggeli..., majd kocsiba pakolás, de inkább paszírozás, talán csak az én ölemben és lábam alatt nem volt semmi, mivel én vezettem. A gyerekek minden cucca jött, plusz a mára kellők és a kaja másfél napra. Csak Hőgyészig, ott anyuéknál kitettük a gyerekek ágyneműjét és ami nem kell a másfél nap alatt. Innen kényelmesen autóztunk tovább Tamásiba, ebédelni.

Telefonról nagyon lassú blogolni, így most csak címszavak, otthonról igyekszem bővíteni.

Nagyon vicces ebéd:

Az étel finom volt, de

- négyen voltunk, hármunk rendelésfelvétele után elviharzott a pincér, úgy szóltunk neki, amikor megint arra járt, hogy valaki kimaradt

- a szódát megkaptuk, a poharakat csak később

- egy levest rendeltünk, kettőt kaptunk

- nem tudtuk, mert nem mondták, hogy húslevest is választhattunk volna, így hárman nem ettünk levest

- kifejezetten kértem, hogy csak paradicsomot kérek, minden nélkül, hagymával és cukros öntettel kaptam

- nem ismerem a világ összes cigánypecsenye receptjét, de még nem hallottam olyanról, hogy a sült hús paprikás szósszal leöntve cigánypecsenye

- M. vegyes köret helyett rizst kapott

- két, utánunk érkezett asztal előbb megkapta az ételt, mint mi

- fizetni csak úgy tudtunk, hogy lediktáltuk, miket ettünk, mert a pincér elhagyta a cetlit...

Aztán tovább, Ozorára.

Cél: a várkastély.

Megnéztük a kastélyt.

És becsekkoltunk, ugyanis ma itt van a szállásunk, a várkastélyban. ☺

0

Várvacsora:

Aztán bekebeleztük Ozorát és a várat.

/megyek még esti fotozni is/

Szerda, nyaralás 5. nap

1. nap itt
2. nap itt
3. nap itt

4. nap itt

Este, az utolsó méréskor M. lándzsát cserélt (a tű abban a kis "tollban", amivel megszúrja az ember a vércseppnyeréshez az ujjbegyet), előtte megmérte a vércukromat, 5.0 volt.

M.: - Kicsit alacsony.
én.: - És ha mindig ennyi?
M.: - Akkor jó.

(Pedig előtte ettem egy marék kesut és egy marék chips-et, szóval rendesen benasiztam. 😉)

Letelt a két beremendi nap, eljött az idő, hogy összecsomagoljunk. Tegnap este még mozizás volt, szó szerint móka és kacagás vacsora után, reggel a biztonsági őr meg is kérdezte, mit néztünk, mi lehetett ennyire vicces, mert tényleg össznépi nevetés volt végig. 😅

Korán ébredtem, élveztem kicsit a reggeli csöndet a strandon, a fényeket, a többiek még szuszogva pihenték ki a tüneményes szállások az előző napi strandolás élmény-fáradalmait. Aztán pakolni kezdtem, majd keltettem a kis csapatot.

A szerda strand-joker nap volt: a gyerekek választhattak (persze km-ben elérhető helyekből). Harkány mellett döntöttek, mert ott van csúszda és ott még nem jártak.

Villányban ebédeltünk, ugyanott, ahol pár napja, mert bőséges a választék, az árak nincsenek elszállva, nagyon jó a kiszolgálás és nagyon finomak az ételek. A húsleves például isteni, a múltkor P. evett, a maradékát én, ezzel ma is így tettünk. No és P-nak nagyon tetszett a sajttálam, ma bepróbálkozott ő is. Ezzel nagy szerencsénk volt, valami félreértés folytán hatalmas adagot kaptam. Akkorát, hogy meg is kérdeztem a pincér hölgyet, hogy ez egy adag-e, vagy a P-éval közöset hozták-e ki egy tálon, de egy -véletlenül sikerült- hatalmas adag volt, így P. is ekkorát kapott. M-nak is ízlett a Jókai-bab, M. is simán tudott választani, ma bevállalt palacsintát is. Nagyon ügyesen szúr mellé, azaz nagyon jól meg tudja saccolni, mennyi szénhidrátot tartalmaz az étel, az alapján szúr x egység inzulint. 6.5-7.5 közötti értékei voltak egészen estig, úgyhogy tényleg tudja, mit csinál.

Aztán Harkány.

Túl sokat nem fotóztam, iszonyat meleg volt ma is. Én pedig nagyon nehezen viselem a meleget.

A gyerekek szerint jó volt ez a strand, de a beremendi jobb. :)

Otthon, vacsora után még megbeszéltük a következő (és egyben utolsó) két napot: ki mit hogyan hová csomagoljon, és milyen élelmiszerre lesz szükség. Mert hogy holnap északnak vesszük az irányt, megyét, dimenziót és kicsit korszakot váltunk. :) Elszaladtunk még a boltba, odafelé P. ülhetett elöl, hazafelé M. Nekik ez is nagy élmény, nincs autójuk, mindenhova busszal, villamossal, metróval járnak. Kijöttünk a boltból, M. a kocsiban, még a parkolóban ellátott egy hipót. A mai elsőt. Az esti 10-es mérése 4.4 volt, egy hipo után nem túl megbízható érték, így éjfélkor mérni kell. Most negyed 11, de még fent van, ezer a dolga, meccs van, a ma készült kis videókat küldi át magának a telefonomról..., szerintem ő maga fog mérni éjfélkor. Nyári szünet van, túl korán nem kell kelni (hát korábban, mint gondolják, mert még nem pakoltak össze), hadd meccsezzen(ek).

Én is összepakolok még, aztán betakarom a gyerekeket (😊), majd aludni térek.

Kedd, nyaralás 4. nap

1. nap itt
2. nap itt
3. nap itt

Mesés ez a hely, csodaszép, tiszta, kényelmes a szállás, a személyzet maximálisan kedves, álmunkat biztonsági őr vigyázta, minden adott a nyugodt, kellemes nyaraláshoz. M. vércukra rendben volt este, így nem kellett felkelni mérni éjjel. Persze majdnem éjfélig fent voltunk megint, beszélgettünk, néztük az aznapi fotókat.

A reggel fura volt és szép. Fura, mert még sosem ébredtem strandon, nem láttam, milyen háttérmunkálatok folynak azért, hogy ez a strand ilyen különlegesen tiszta és rendezett lehessen. És szép: a reggeli fények engem képesek elvarázsolni.

Az volt a terv, hogy hétfőn lejövünk Beremendre, strandolunk, itt alszunk. A szállás kedden is ugyanitt, de ha a gyerekeknek nem tetszik a strand, akkor átmegyünk Siklósra például fürödni. Mert hogy ez a strand kicsi, "csak" 3 medence van, nincs csúszda. A gyerkőcök viszont már tegnap kijelentették, hogy maradunk ma is ezen a strandon. Tetszik nekik. Na igen, van előnye is: tegnap többször csak a mienk volt a medence, azért ez nem mindennapi. Van strandröplabda pálya, van hely tollasozni, focizni... Szóval maradtunk. :)

A terv reggel futás volt, P. kérte: ha megyek, keltsem fel, jön velem. Én éjjel alig aludtam, melegem volt (pedig van klíma), húzódott a vállam, P. horkolt, aztán M., majd M. menekült hevesen álmában, olyannyira menekülőre fogta, hogy el kellett kapjam, visszavezettem az ágyába, aztán aludt tovább. Mint reggel kiderült, azt álmodta, hogy bombariadó volt, meteoreső, és ő pincét keresett, ahova lemenekülhet... Szóval futás nem volt, de mivel a Megbékélés-kápolna nagyon közel van, a perzselő hőségben kisétáltunk és megnéztük.

Majd ebéd, a helyi pizzériában. Ezt is előre megbeszéltük, megnéztük az étlapot, volt mindegyikőnk fogára való, így itt "tankoltunk".

Után volt kis csendes pihenő, majd strand, szó szerint záróráig.

Fürdés, labdázás, úszás, ugrálás, fejes ugrás tanulás...

... átrohangáltunk a locsolón, ami igazán nagy élmény volt még nekünk, felnőtteknek is, ugyanis konkrétan beleugrottunk egy szivárványba, olyan volt az egész, mintha átugrottunk volna valami másfajta dimenzióba...

... röplabdáztunk, M. a csajok ellen, M. nyert, és rengeteget nevettünk.

Vacsora után sakk. 

(Ha még lesz valami, írom.)

Nagyon jól telnek a napok, mindenki jól van, M. nagyszerűen kezeli a cukorbetegséggel járó dolgokat. Az időnk mesés, a hely tündéri, nyaraláshoz tökéletes. Unalom egy szál se, kaland, nevetés, élmény annál több. Nincs kötelező, fix program, mindent megbeszélünk. Már megvan, mit csinálunk holnap, aztán jön a csütörtök, a talán legizgalmasabb, legkülönlegesebb része a kis nyaralásnak. De ha ma lenne vége, akkor is azt mondanám: ez így volt tökéletes.