Vasárnap, Mo. 3.

R: 2 vajas-paprikás kenyérkém, keto kávé

E (anyuéknál): 2 nagy tányér húsleves (szerintem az anyukák húslevese testet és lelket gyógyító), fasírt, krumplipüré, cékla, főtt tojás

Du: pár csörögefánk, ropi (nem ettem sokat, a hasfájás sajnos így is garantált volt (liszt))

V: rumos csoki

Anyu megbjútizta a hajamat (befestette).

Amikor anyuékhoz autóztam reggel, felhívtam, hogy ha mami misére szeretne menni, öltözzön, hamarosan ott vagyok, elviszem. (Kábé 5 éve vezetek, ez idő alatt talán, ha 3-szor telefonáltam vezetés közben.) Mami teljesen el van foglalva a hajnövesztéssel (irtó nagy figura, 87 évesen kitalálta, hogy akkor ő most megnöveszti a haját), ma nem ment(ünk) misére.

(A szokás szerint issssteni) ebéd után bevillant, hogy lassan 7 éve már, hogy megvan az autóm, de anyu még ki sem próbálta. Régen nagy pilóta volt, imádott vezetni és jól is csinálta. (Habár neki nincs autója, a jogsiját mindig megújíttatta.) Na, mondom, vegyél cipőt, fogd a jogsit, megyünk vezetni. Hát nézett nagyot! Elmondtam, mire figyeljen (sportosan feszes váltó, van 5. sebességfokozat), kiálltam az útra, helyet cseréltünk, mehetünk. Kicsit az utcájukban vezetett, aztán felvittem a Dózsa utcába, az hosszabb, az is egyenes és nincs forgalom, ott ki tudta próbálni az ötödiket is. Vagy húsz éve nem vezetett, jó volt látni a volánnál, és nagyon ügyes is. Ha nyerek a lottón, kap egy kis autót, az tuti, aztán gyakorlás után autózhat kedvére.

Bölcs

Mi lenne, ha egyszerűen csak azt fogadnád meg, hogy idén jobban szereted önmagad?

Szombat. Mo. 2.

R: 2 vajas kenyér, keto kávé

E: töltött paprika

Snack: rumos csoki (kókusz, mák nélkül, rum aromával)

V: sült hús, mandula

Mozgás: 6km

Motiváció

Emlékszel még, honnan indultál? Légy büszke arra, amit elértél, legyen bármilyen kicsi is az eredmény.

Péntek, Mo. 1.

Tegnap este arra gondoltam, milyen jó lenne, ha pénteken sokáig aludna A.. Hogy nyugodtan befejezhessem a végső simításokat a csomagolásban, hogy nyugodtan készülődhessek, hogy ne kelljen már 14 nap után, a hazautazás napján is végighallgatni ugyanazt, ágyneműt cserélni, reggeliztetni, gyógyszert beleimádkozni... Kérd és megadatik? A. átaludta a váltást.

Pontban reggel kilenckor jöttek értem, megint elöl ülhettem, jól haladtunk, kell ezen a napon ennél több?

Az M1-esen aztán baleset volt. Tatabányánál letereltek mindenkit a pályáról. Nem részletezem, 20-20 km/órával araszoltunk a következő felhajtóig. Alig, hogy visszaértünk a pályára, újabb baleset, ott, frissiben. Araszolás most a pályán egyes és kettes sebességben. Amint kezdett volna kicsit megindulni a forgalom, elértünk ahhoz a balesethez, ami miatt le kellett mennünk a pályáról. A rádióban azt mondták: 3 km-es a kocsisor. No ezt mindennemű túlzás nélkül meg lehetett toldani egy 20-assal. Simán...

Gyakorlatilag Budapestig elaraszolgattunk, aztán az M6-oson már egy idő után eloszlott a forgalom. Bábolnán és Pakson volt csak megálló. Megint én voltam az első a mellékhelyiségben, egyenes vonalú, egyenletes és nagyon határozott léptekkel közelítem meg mindig. Gyors vagyok, no, mer' ha kell, akkor kell.

Pakson megint ott volt a benzinkút cicája, most sikerült lefotóznom, nagyon szép, édes, tiszta, ápolt cicek. És most megengedte, hogy megsimogassam, megvakargassam.

Még Bábolnán át kellett szállnom egy másik buszba, ott gyűltek össze a mohácsiak, de ott is elöl ülhettem. Egyszerűen szeretek elöl ülni.

A hazaéréskor már szörnyen fáradt szoktam lenni. Ilyenkor jön az, hogy nem pakolok ki, hogy csak úgy eltelik az idő. Mivel a mostani két hét után nem vagyok ANNYIRA fáradt, mint például a múltkor voltam, még kint elhatároztam, hogy bizony meglesz a kipakolás, a mosás, a víz- és villanyóra leolvasás, ki fogok teregetni, meglocsolom a -szegény- virágokat. És meg is tettem. Persze, hogy fáradt vagyok, de jólesik a csend, az itthoni levegő (szellőztetés után), a saját vécé, hogy senki nem evett bele a kajámba, hogy nincs pisi szag, hogy M. átugrott, hogy nem guggolva, hanem ülve írhatom ezt a bejegyzést... Amikor most a két kinti hét után beléptem a lakásba, megláttam a súlytárcsákat (én itt-ott hagyom a lakásban), és előre örülök, hogy a tornákat nem 2 literes üdítős palackkal csinálom majd itthon, mint eddig kint.

Lesz változás a jövőben, de ma nincs gondolkodás. A ma este az enyém és a pihenésé, a csendé, az alvásé.

Csütörtök, Ausztria 14/14.

Mondjuk ez a kép erre a két hétre kevésbé vonatkozik, mert két éjszaka kivételével nem kellett mennem A-hoz, viszont a bébifonon mindent hallok, azt is, ha felkel a szobavécére, ilyenkor fülelek az éjszaka közepén is, hogy szól-e, kell-e neki segítség. Sokan jól viselik a demencia velejáróit (legalábbis ezt mondják), nekem agyrém az állandó negativitás, az ordibálás, asztalcsapkodás, a percenkénti hangulatváltások, a sírás, a hiszti, a folyamatos káromkodás... Nehéz, hogy itt nincs alapja az értelemnek, nem lehet a kérdésekre érdemben válaszolni, nem mindig lehet az igazat megmondani (pl. amikor lefekvéskor ráadom a pelenkát, mindig elmondja, hogy ez fölösleges, mert ő még soha nem piszkította be az ágyat, ugye?), nehéz kezelni a szorongást, a depressziót, a képzelete szüleményeit, a téveszméit. Agyban fáradok el, de nagyon. Az első letelt hét után már nehezemre esik beszélni, el-elfelejtek dolgokat. Aztán az utolsó 1-2 napban újra erőre kapok, hiszen látszik az alagút vége, tudom, hogy pár nap és hazamegyek.

Holnap hazaút :)

Bölcs

Lesznek akadályok. Hibázni is fogsz. De kemény munkával le tudod győzni ezeket. Csak csináld!

Szerda, Ausztria 14/13.

Hát kábé. :)

Már csak egy nap. :)

Bölcs

Ne azért mozogj, mert ez "trendi" vagy mert "kell". Hanem azért, mert szereted és tiszteled a testedet és szeretnéd megőrizni/visszaszerezni az egészséged.

Kedd, Ausztria 14/12.

Ez egy pici falu. Nagyon pici az egy utcájával. De bárhol dolgoztam eddig Ausztriában (ápolóként), mindenhol így teltek a séták.

- Kimehetsz fél órára.

Oké, akkor most 11 óra 8 van, 15 percig mehetek odafelé, 15 percem van vissza. Ha óra 8 van, akkor óra 23-ig megyek oda. Óra 38-ra kell visszaérnem.

És nézem az órát. Ez fél óránál is lehet ciki, mert néha elmerülök a gondolataimban és egyáltalán nem érzékelem az időt. Minél hosszabb ideig lehetek kint, annál jobban sikerül kikapcsolnom. Volt, hogy elnéztem az órát, volt, hogy nem néztem, így visszafelé igen csak össze kellett kapnom magam.

Előfordul, hogy a falu végén, ahol még fut a bicikliút, szeretnék tovább menni, de olyan jeges szél fúj, hogy kifagynak az ember szemei a helyükből. Ilyenkor megfordulok és maradok a házaktól széltől védettebb utcán. Ekkor akárhányszor a ház elé érek, megnézem az órát és újratervezek, még x percig mehetek el, x percem van visszaérni. Egy ekkorácska falucskában sokszor négy-ötször végigrohanok a(z egyetlen) utcán. Csak valami plecsni kellene, simán felcsaphatnék pandúrnak, csendőrnek, polgárőrnek vagy nevezzük bárminek.

Kint lenni jó. Nagyon. Még akkor is, ha az óra rabságában telik ez a kis szabadság.

Még 2 nap.

Már csak 2 nap.

A böjt tudománya

Hétfő, Ausztria 14/11.

Fantasztikus, hogy már kétjegyű az a szám is, ami azt mutatja, hányadik napom telt el a 14-ből. Már a 7. nap után kurjongatni szoktam, hogy már visszaszámolhatok, már csak 7 nap, már CSAK 6 nap, MÁR CSAK 5. Aztán így a 11. napon már nincs energiám kurjongatni. Már csak aludni akarok, már csak nyugalmat akarok, csöndet, pisiszag helyett friss levegőt. Ilyenkor már utálok főzni, ki nem állhatom a mosogatást és gyűlölök vasalni, ágyneműt cserélni, söpörni, hallgatni, figyelni, alvásidőből lopva tusolni menni. Már nem mosok fogat, már nincs humorom rohangálni az udvaron... Fáradt vagyok, egyszerűen végtelenül fáradt.

Fáradt vagyok, ami normális 11 nap folyamatos munka után.

Ami leginkább a fejemben motoszkál, az nem új gondolat. De ilyenkor felerősödik. Dolgozom, örülök, hogy van munkám, hogy pénzt keresek, de ez akkor ennyi? Tényleg ilyen ... helyen kell dolgoznom? Mi értelme van ennek az egésznek? Hogy megkeressem az albérletre és rezsire valót? És még így is állandóan spórolnom kelljen? Én vagyok a hülye? Velem van a baj, hogy egyik munkahely se tetszik? Én vagyok a gyenge, amiért szenvedek itt? Másnak vajon jó lenne itt? Lökött vagyok, amiért ragaszkodom (ragaszkodnék) a két órácska kimenőhöz? Nem hiszem, hogy bennem van a hiba. Kollegák mesélnek rosszabb helyekről, viszont sokkal jobbakról is. 

Igyekszem jól végezni a munkám és közben keresem a jobb megoldást.

Igyekszem a munkát a jó oldaláról nézni. Tényleg pozitívan állok hozzá. Igyekszem mindenben megtalálni a jót, a szépet. De a második hét vége felé elfogy az energiám. Nem koncentrációs tábor ez, de ilyenkor már nem tudok találni a fizetésen kívül jót benne, egyedül az éltet, hogy este legyen és lefekhessek (és akkor ugye előre sosem tudhatom, milyen lesz az éjszaka, A. alszik-e), hogy A. legalább 1-2 percre hallgasson el, már nem érdekel, hogy minden nap frisset főzök és A-nak semmi nem jó (ez az új heppje) és legtöbbször kiöntöm (mert ő másnap már nem eszi meg...). Számolom vissza a napokat, naponta nagyon sokszor elmondom a hátralévő napok nevét, felsorolom és megszámolom, hogy tudatosítsam magamban: még x nap és vége...

Bízom benne, hogy nyugodtan letelnek a hátralévő napok. És bízom benne, hogy az ügynököm talál egy másik, jó helyet nekem.

Ma 2 és negyed órát voltam kint. :)

Még 3 nap.

Már csak 3 nap.

Mozgás 4. hét

4. hét	H	K	SZ	CS	P	SZ	V
	- BBG 7 - 12.03km	6.82km	- BBG 8 - 7.49km	7.65km	- BBG 9 - 10.82km	7.26km	3.83km
Heti	55.9km
Összes	172.36km

Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Estike

Vasárnap, Ausztria 14/10.

A tegnapi gondolathoz tartozik még, AHOGY megkapom a szabadidőt. Sosem tudom, mikor, előre sosem tudom, mennyi időre mehetek ki. Egyszer csak a nap folyamán betoppan valaki (általában A. valamelyik gyereke):

- Sziasztok! Timi, mehetsz sétálni.

- Mennyi időre?

- Háromnegyed óra.

Ilyenkor beviharzok a szobába, semmi perc alatt átveszem a kinti nadrágot, pulcsit, cipőt húzok és már kint is vagyok. (Persze nem egyszer előfordul, hogy nagy igyekezetemben marad rajtam a benti ruha, csak kabátot, sapkát veszek és rohanok is ki. Az általában jeges szélben hamar észreveszem, hogy nem öltöztem át...)

Ma nem voltam kint...

Még 4 nap.

Bölcs

Tegyél meg ma egy apróságot magadért. (Aztán holnap tedd meg újra.)

Estike

Szombat, Ausztria 14/9.

Szabadidő.

Törvényileg nem is létezik olyan, hogy 24 órás ápolás, főleg nem hetekig, mivel ezt képtelenség bírni. A gyakorlatban persze 14 napig napi 24 órában szolgálatban vagyunk. 

Törvényileg naponta két óra szabadidőt kell kapnunk, amit nem a házban, nem a beteggel, hanem SZABADon eltölthetünk. A gyakorlat itt is sok esetben különbözik az elmélettől. Vannak, akik megkapják, vannak, akik megoldják, ez nagyon függ a betegtől és a munkaadótól. 

A. demens. És ha ennek van is számomra kis előnye, roppant nagy hányad a hátrány, a nehézség. Nem fogok nyavajogni, de ki... nehéz a munka itt, elsősorban idegileg. Iszonyatos nagy szükségem lenne a napi két órára, kicsit kikapcsolni, levegőn lenni, értelmes emberekkel beszélni (...). Amikor ide kerültem, volt, hogy 3 napig nem voltam kint. Aztán egyszer fél órát, majd megint semmi szabadidő. A múltkor jeleztem, hogy ahhoz, hogy nyugodt tudjak maradni A-val, kell, hogy jól legyek. És ehhez szükségem van MINDEN NAP szabadidőre. Nemcsak a családnak, hanem az ügynökömnek is jeleztem ezt, azt hiszem, határozottak voltunk mindketten, mert a mostani etapban eddig minden nap kimehettem, a múltkor megvolt a két óra is, és tegnap egy és háromnegyed óra. Remélem, ez így is marad.

Még 5 nap.

Nyújtó gyakorlatok Csörgő Tamás csontkováccsal

Estike

Két falusi atyafi beszélget:

- Te Józsi! Kell egy fél disznó?
- Dehogy! Csak eldőlne az ólban.

:)

Péntek, Ausztria 14/8.

Minden kinti két hétre hozom magammal az utazás előtti napon megsütött két adag kenyeret, ez pontosan elég a reggelikhez és arra, hogy a hazautas szendvics elkészüljön belőle. A paprikának egy részét is hozom, mert itt a pöttöm falucska egyetlen pöttömke kis boltjában nem mindig lehet kapni, a néni lánya meg csak 4-5 naponta hozza az alapanyagokat. A himalája sómat is hozom.

A. lányának adom le a listát, ő vásárol és hozza a dolgokat. Az a nehéz, hogy kitaláljam, minden egyes nap mit főzzek. Plusz ugye sokszor nem azt eszem, amit a néni, de nekem egy rántotta is tökéletes.

Minden nap van leves, krémleves, így kérték tőlem. Nem gond, mert én is szeretem. Elméletileg rántással vagy habarással kellene készítenem, de úgy csinálom, ahogy otthon is szoktam, természetesen nincs benne se liszt, se semmi, ami nekem nem jó, botmixerrel turmixolva mindig elég krémes lesz. És finom.

Vacsorára van választék: van saját kolbi, sonka, szalonna, vannak sajtok, felvágottak, zöldség.

És negyed óra híján ma is megvolt a 2 óra pihenő, több mint 10 km meg is lett.

Még 6 nap.

Bölcs

"Az életben azt kapod, amit keresel. Ha jó dolgokat keresel, megtalálod őket. Ha hibákat keresel, azokat is megtalálod."

Andrew Matthews

Csütörtök, Ausztria 14/7.

Amíg ilyen sok kenyerem van a fagyasztóban, addig még sok vissza van a két hét munkából...

Csomagolás...

Van egy "babonám" a kicsomagolással kapcsolatban. Ez az 5. kinti munkahelyem. Az elsőben, E-nél nem szoktam mindent kicsomagolni, csak a ruhák egy részét és a kis kütyüimet. Bécsben, L-nál sem pakoltam ki mindent, csak a pólókat. I-nél, Sitzendorfban egy teljes szekrényem volt, kipakoltam hát mindent. I. 14 nap múlva meghalt. Aztán L-hoz kerültem Unternalbba, mindent kipakoltam szerdán, a kiérkezéskor, L. másnap meghalt. Lehet, hogy hülyeség, de ekkor gondoltam arra: nem kellene kipakolnom, ha aztán hamar megint be kell pakolnom. Itt, A-nál eddig egyszer sem pakoltam ki. A kis bőröndöm a második ágyon, nyitva, onnan veszem ki, amire szükségem van és oda is rakom vissza. 

Egy órára ma is kimehettem.

Még 7 nap.

(A fele tehát megvan, már visszaszámolhatok.)

Bölcs

Mindenkinek 24 órából áll a nap, 7 napból a hét. Te döntöd el, mire fordítod.

Motiváció

Esti humor

Szerda, Ausztria 14/6.

Ápolóként külföldön dolgozni elég speciális dolog. Sok mindent mesélhetek, sok dolgot elmondhatnak kollegák, mégis úgy van ez, mint bármi mással: az ember akkor lát bele igazán, amikor csinálja, amikor a saját bőrén tapasztalja ennek mind a pozitívumait, mind a negatív oldalát. Itt az ember maximálisan alkalmazkodik a beteghez, gyakorlatilag kicsit megszűnik a saját személyiségem. Lehet ezen okosan alakítani, de egy demens mellett nem igazán van erre lehetőség.

Az étkezésemet simán megoldom, a mozgást már nehezebb. Már pedig nekem hiányzik, ha nem mozgok, itt ráadásul meglehetősen sokat kell A-val ÜLNÖM, ami egyáltalán nem tesz jót.

Még otthon összeírtam egy laza mozgás tervet, amit szeretnék megvalósítani a kinti két hétben. Ez napi fél óra konkrét gyakorlatsor (BBG program), ennek bele kell férnie, ha részletekben, akkor úgy.

A. alvása lehetetlen, a lefekvés időpontja is (általában este 11 körül), a felkelésé is. Ébredt már 6-kor, 8-kor, 10-kor, ehhez nem tudok semmit tervezni. Az első kinti tornát sikerült egy reggel megoldani, a másodikat napközben, részletekben, a mait délelőtt, két részletben, amikor A. elbóbiskolt kicsit a konyhaasztalnál.

Lehet itt kint a terv olvasás, hajmosás, mozgás, bármi más, embernek kell lennem a talpamon, hogy valahogy beillesszem a 24 órába. És akkor még nem említettem a fáradtságot, ami napról-napra nő. De mindig azt mondom, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha az ember akar valamit, azt meg is tudja valósítani.

Még 8 nap.