Vasárnap, 2017 első napja, Ausztria 14/10.

2016 szilvesztere érdekesen telt. Dolgoztam, ugye. Szerencsére A. egész nap nyugodt volt. Mivel tudtam, hogy hosszú nap lesz, a napi adag nyugtatóját elosztva adtam be neki, sikerült jól eltalálnom. Szóval A-val néztük a Silvesterstadl műsorát, közben M-val vibereztünk, a húgom fia is írt, és ők Pesten játszottak, de neten engem is bevontak: kaptam a játék kérdéseket, válaszoltam, a húgom írta, hogy helyes-e a válasz. A. fél 12-kor kérte, hogy hadd mehessen aludni, én pedig nem vagyok semmi jó elrontója. :) El is aludt a petárdázás ellenére.

Nekem se kellett sok és húztam a lóbőrt.

2017 első reggelén sorsjeggyel indítottam, amin nyertem egy ezrest. Hát csak így tovább. :)

Az év első reggelije ugyanaz, mint tavaly, a kedvencem.

Habár mára ragyogó napsütést jósoltak, hatalmas köd volt egész nap és sok-sok fagyott szépség. Az udvaron is:

És a délutáni kocogáson is.

Mozgás: 20 mp plank + 5.93km

Még 4 nap.

2016-ban 2016 km: teljes összefoglaló

 

38. hét	39. hét	40. hét
Magyarország H: 5.19km K: 8.53km Sze: 1.48km Cs: 2.96km P: 1.64km Szo: 6.48km V: 5.05km Heti: 31.23km Összesen: 2037.84km	H: 4.06km K: 1.26km Sze: 2.08km Cs: 1.75km Ausztria P: 2.24km Szo: 5.7km V: 3.42km Heti: 20.49km Összesen: 2058.33km	Ausztria H: 7.32km K: 6.01km Sze: 6.15km Cs: 5.65km P: 3.03km (December 31.) Szo: 5.14km Heti: 33.3km Összesen: 2091.63km

Tehát 2016-ban 2091 km.

Mert nincs olyan, hogy lehetetlen.

BÚÉK !

Boldog új évet kívánok!

Szombat, szilveszter, Ausztria 14/9.

Az egész 2013-at az akarás jellemezte. Meg akartam találni a nekem jó étrendet, meg akartam találni a megfelelő sportot, boldog akartam lenni... Fejben kerestem az utakat, de gyakorlatilag kényelmesebb volt a saját páncéljaimba zártan néha-néha kikandikálni egy-egy résen. És ennyi.

2014-ben végre megtalált a ketogén étrend, de ezen kívül a húsvéti eljegyzési ál-boldogság után megkezdődött a zuhanás szabadesésben és nem is álltam meg, csak a poklom fortyogó, legeslegmélyebb bugyrának a bűzös legmélyén.

2015 első harmadában lassan, de biztosan elkezdtem kimászni a gödörből. Rengeteg élet-feladatot kaptam, nehezebbnél nehezebb helyzeteket kellett megoldanom. De ekkor már tudtam, hogy mindez értem van. Hogy minden egyes megoldott helyzettel több leszek, erősebb. Életem eddigi negyven éve alatt nem volt ennyi történés, nem kellett ennyi döntést hoznom, de mindez kellett ahhoz, hogy idén, immár negyvenegy évesen legyek annyira tisztában magammal, hogy a szeptembertől kezdődő, határozott döntéseket elváró szituációkban két lábbal tudjak a földön állni. Szeptemberben hirtelen felmondtam a munkahelyemen. Aztán jött az ominózus bécsi egy hetem. Itt aztán tényleg megtanultam, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Az ezt követő egy hónapban az volt a lecke, hogy megtanuljam: az ígéret szép szó, ha megtartják, az ritka. Avagy attól, hogy valaki(k) konkrétan megígéri(k), hogy szerez(nek) munkát, nem lehet teljes mértékben rá(juk) hagyatkozni, de legalábbis nem érdemes megvárni, amíg éhen hal az ember és hajléktalanná válik. Ez most nem túlzás, nagyon közel álltam hozzá. Ám ugyanezen hónap alatt megtapasztaltam, hogy nagyon sok jó ember vesz körül és hogy az Univerzum/Sors/Isten (...) szeret és maximálisan mellettem áll. Nem kértem, mégis kaptam segítséget. Anyagiakban is, lelkiekben is. És szereztem munkát is, nem is akármilyent, ugyanis valóra válik egy régi nagy álmom is: repülhetek!

2016 első öt hete tele lesz újdonsággal, megmérettetéssel, izgalommal, várakozással: három ország, több ezer km utazás szó szerint földön, vízen és levegőben, főzőműsor casting, új munkahely, a húgom álmának valóra váltása, aminek nem tervezetten, de örömmel én is részese leszek...

A fenti sorokat írtam a tavalyi összefoglalóban.

Minden mindig változik. Korábban mindig változni, változtatni akartam. Most úgy gondolom, nem kell állandóan a változást akarni, a változtatást hajszolni, hanem meg kell tanulni együtt élni azzal, hogy semmi nem olyan, mint az előző percben, mint tavaly, mint öt-tíz éve. Meg kellene tanulni elfogadni azt, ami a változással jár és ez alapján alakítani az életünket úgy, ahogy szeretnénk.

Nekem a szilveszter az idén ugyanolyan munkanap, mint a többi. És ugyanúgy, mint minden munkanapban, a maiban is igyekeztem azt meglátni, ami jó, ami szép és emellett elfogadni mindazt, ami kellemetlen vagy rossz.

Délelőtt A-hoz jött újévet köszönteni egy rokona, tőle kaptam a Glücksschweint, a szerencsemalacot.

Dolgozhattam, melegben voltam, volt miből főzni, finom lett az ebéd, tiszta víz folyik a csapból, amivel el tudtam mosogatni.

Délután jött A. lánya, kimehettem kicsit. Habár iszonyatosan fáradt vagyok, jólesett a fagyos, friss, tiszta levegő, a mozgás. És fantasztikusan jól simogattak a napsugarak.

Fotózhattam, csodaszép dolgokat.

Még pezsgőt is hozott A. lánya nekünk, hadd "bulizzunk". (A-nak szegénynek fogalma sincs arról, hogy szilveszter van...)

Pár óra van vissza az évből. Az etapomból pedig 5 nap.

Péntek, Ausztria 14/8.

A mai sorsjegyen 500 Ft a nyeremény.

Képek az udvarról:

Vendégünk volt délben, Frau Z., az ügynököm. Ellenőrizni jött. Éppen sétáltunk A-val az udvaron. Mindent rendben talált és azt mondta, A. lánya elégedett velem, sőt nagyon elégedett. Miután elment, tiszta hülyének éreztem magam, mert végre jön egy normális ember, akivel lehet beszél(get)ni, én meg ilyenkor csak mondom, mondom, mondom, alig lehet lelőni... Na igen, ilyen az, amikor az ember össze van zárva egy demenssel...

De telik az idő.

Még 6 nap.

Az ördög nem alszik- tanmese

A legenda szerint volt egyszer egy ember, aki lement látogatóba a pokolba. Az ördög szívélyesen fogadta őt, körbevezette, végigmutogatta neki a pokol összes szörnyűséges bugyrát, és részletesen elmesélte, hogy mivel juttatja ide az embereket. Megmutatta neki a kábítószereket, a bűntetteket, a helytelen táplálkozást, az egészségtelen életmódot, az ártalmas szokásokat, az etikátlan viselkedést, szóval mindazt, ami tönkreteszi az embereket, sőt, már a földi életüket is kényelmetlenné varázsolja. Aztán azt súgta a fülébe: „Hadd mutassam meg neked a legnagyobb kincsemet és büszkeségemet. Ez az összes közül a kedvencem.”

Bevezette az embert egy elsötétített szobába, ami olyan volt, mint egy múzeumi terem. A szoba közepén egyetlenegy üvegfalú vitrin állt, és a helyiség egyetlen fénysugara a vitrinben nyugvó tárgyra irányult. Az ördög így szólt: „Íme a legnagyobb kincsem. Több életet tettem ezzel tönkre, mint az összes többivel együttvéve."

"De hát ez úgy néz ki, mint egy egyszerű ék." - csodálkozott a látogató.

"Igen -felelte az ördög-, ez a kétely éke. Ha ennek csupán a hegye csúcsát be tudom ékelni az ember elméjének leghátsó zugába, már nyert ügyem van. Onnan már egyre beljebb tudom verni, hogy rést üssek aközött, amit meg tud tenni, és amit gondol, hogy meg tud tenni. Ha el tudom érni, hogy kételkedjen magában, elérem, hogy meginogjon a hite is, és nyert ügyem van."

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök, Ausztria 14/7.

Az első ápolós éveimet E-nél töltöttem. "Kéthetezés", mint itt Ausztriában általában. Karácsonykor nem dolgoztunk, se a váltóm, se én, a család megoldotta azt a kis időt, szerintük nekünk is a saját családunkkal kell lennünk az ünnepek alatt.

Bécsben egy hetet voltam, októbert írtunk, a hét napot is alig bírtam ki a centiméteres penészben, nem is gondoltam az ünnepekre.

Sok kihagyás után dolgoztam L-nál Németországban idén év elején, tudtam, hogy maximum két három hetes etapot vállalok be (azt is csak azért, mert repülővel kellett utaznom, én előtte még sosem repültem, pedig nagy álmom volt), L. a demencia végstádiumát taposta, alvás nélkül zombi voltam.

I-hez idén szeptemberben mentem három hétre, a második héten meghalt.

L-hoz kerültem aztán, szerdán utaztam, csütörtökön meghalt.

Majd A. jött, vagyis én hozzá, és egyelőre maradtam. Vele karácsonyoztam. Ugyanolyan nap volt az is itt, mint a többi. Változó a hangulata, a lelkiállapota, sokszor öt percenként képes a jókedvből depresszióba esni. Nem egyszerű, de legalább már éjszakánként egész jól alszik. Ma botrányosan zavart volt. Délig mondta a magáét, iszonyat hangerővel, ha ott voltam, ha nem, csak ismételte a kis mondandóját haragosan. Aztán negyed kettőig kiabált, átkozódott, szidta a gyerekeit, harcolt az egész világgal. Itt szakadt el nálam a cérna. Nem emeltem fel a hangom, nyugodt maradtam vele, mert másnak nincs értelme. Kapott egy nyugtatót és kivittem sétálni. Kora estére csöndesedett el, de nem mondott le arról, hogy még pár ezerszer közölje, mindenki milyen hülye (...) és hogy ő már ezerszer elmondta, hogy haza akar menni. Két nap múlva vele fogok szilveszterezni.