Képek: Ausztria 1. hét

1. nap

2. nap

3. nap

4. nap

5. nap

6. nap

7. nap

;)

Margo

*** Ahol fény van, ott van árnyék is. Ahol árnyék van, ott van fény is. ***

Anno tanítóként, majd különböző munkahelyeken dolgozóként, aztán ápolóként sok-sok család életébe bepillanthattam, láthattam sorsokat, osztozhattam sokak örömében, bánatában, tudhattam olyan dolgokat, amiket mások nem.

I. hatvannyolc évnyi életéből két hetet töltöttem vele. Ez a röpke idő alatt megismertem életének fő momentumait, a családját, a volt férje családját, a szomszédait, a kertészét, a házvezetőnőjét, az ékszerészét, az orvosait, a falujából sokakat. Találkoztam -sajnos- a "barátjával", de ez is kellett ahhoz, hogy megtapasztaljam mindazt, amiről a rokonok, ismerősök meséltek nekem.

Ezt a könyvet (kép) olvasta utoljára. Csak "nehéz könyvnek" hívtuk, mert vastag volt és alig tudta tartani, amikor olvasott belőle. Izgalmasnak tűnik az alapján, amiket mesélt róla. Ha egyszer a kezembe kerül, végigolvasom helyette.

Jó éjt!

Heti futás összefoglaló (Ausztria) (24. hét)

H: 6.63 km

K: 5.72 km

Sze: 6.08 km

Cs: 3.91 km

P: 7.38 km

Szo: 7.71 km

V: 10.23 km

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összesen: 47.66 km
Hátravan: 600 km

Újra itthon

Nagyon régen éltem át ennyire intenzív napokat, mint az elmúlt két hétben. És talán még soha ilyen tudatosan. Fáradtan indultam, fáradtan érkeztem, de minden rendben van. Pár nap pihenő jön, aztán megy minden tovább.

   

(Reggel, indulás előtt és H. cicájával, a buszra várva.)

Holnap aludni szeretnék, boltba menni, a neten intézhető hivatalos dolgokat letudni. És aludni. Meg aludni is szeretnék. És mondtam már, hogy aludni fogok?

Aranyos volt a családom, aggódtak értem. M-val találkoztam, a többieket felhívtam. Remélem, mihamarabb személyesen is találkozunk. És hogy akkor már nem lesz ilyen nyúzott képem, mint ma reggel volt.

Margo

Sosem lattam eddig meg senkit meghalni. I. gyorsan ment el, nem szenvedett, de nekem az a negyed ora kesz orokkevalosag volt. A lelkenek csak rovid ido kellett, hogy kiszalljon a testebol. A mar hasznalhatatlan testbol, ami mar csak nyug volt, teher. Alig 50 kilos teste ugy simult a lepel-takaro ala, mint egy falevel. Szerette a szep, napsuteses, szines oszt, epp egy ilyen delelotton lepett at egy masik dimenzioba.

Jott H. es A., az en ket kis orangyalom. Segitsegukkel hamar osszeszedtem magam, de olyan faradt voltam, mint aki meg eleteben nem aludt.

Megerkezett I. testvere G. a felesegevel, I-vel. Oket is ismertem, voltak I-nel mult heten vendegsegben, vegtelenul szimpatikus, kedves, baratsagos emberek. Estig kerestunk. Hivatalos papirokat, I. vegrendeletet, a vendeglistat a bucsuztatora. Aztan G. meghivta a csapatot vacsorazni. A., a ferje M. /o a helyi polgarmester/, H., G. es a felesege meg en elautoztunk a cseh hatar melle es ettunk egy falatot, aztan ittunk. I-re es arra, amit ateltunk. De legfokepp arra, hogy vege van.

Az I. baratja miatti fenyegetes meg mindig nem mult el. Amig tegnap a papirokat kerestuk I. hazaban, osszerezzentunk minden kis zajra, gondosan zartunk mindent, senki nem mereszkedett ki egyedul es ha ki kellett mennunk az utcara, gyorsak voltunk, mint a csik. A pasi ugyanis reggel fel 9 ota nem hivta I-et, pedig 7-tol fel 9-ig 32-szer, es sajnos ez volt a normalis, a megszokott. O nagy ivben tojik ilyesmire, mint tavoltartasi vegzes, es hat ha nem telefonal, lehetseges, hogy uton van ide. Nem tud rola, h. I. meghalt. Vagy megis?!

A vacsoran egy olyan csapat ulte korbe a tunemenyes vendeglo asztalat, akiket osszekovacsolt I. tortenete. Mindannyian elmeseltuk I-del kapcsolatos infoinkat, elmenyeinket. Osszeraktuk a vendeglistat, megfogalmaztuk a meghivo szoveget, osszeirtuk, hova kell mennie G-nek, mit kell elinteznie a hamvasztassal, a bucsuztatoval kapcsolatban, hol legyen a halotti tor, mi legyen a menu. Cimeket, telefonszamot csereltunk. Es G. azt mondta: ott a helyem I. bucsuztatojan.

H. mar kora este atkoltoztetett magahoz. Nem lettem volna biztonsagban I. hazaban. Tunder ez a no, vegtelenul egyszeru, de hatartalanul nagy szive es lelke van. Mellettem volt a ket itteni hetem nagy reszeben is es nem hagyott magamra a vege utan sem. Bizik bennem, hiszen ki venne magahoz egy ismeretlen kulfoldit? Most is nala vagyok ugy, hogy o nincs itthon, szuretelni ment egy ismerosehez. A kapuk-ajtok szigoruan zarva, mert az ordog nem alszik. Hozott nekem reggelit, megmutatta, hogy mukodik a kavefozo, elbucsuztunk es elment. En leszerveztem a hazautat, 10-re jon ertem a busz. Es a munkakozvetito ceg fonoke felajanlotta, hogy beszeljunk, keresnek nekem kompenzalaskent egy jo helyet. Ha otthon kipihentem magam, majd felhivom.

G. kifizette a beremet. Annyit adott, amennyi a harom hetre jart volna es meg busas borravalot is csapott hozza. Azt mondta: megerdemlem, mert nem semmi, amit itt vegigcsinaltam, es halasan koszoni, amit I-ert tettem es hogy vele voltam utolso perceiben is.

Lassan itt van ertem a busz. Hazamegyek. Kell majd egy-ket nap, hogy kipihenjem a stresszt, de amugy teljesen jol vagyok. Rengeteg uj tapasztalattal es elmennyel gazdagodva az elet megy tovabb.

Ausztria, Isten altal valasztott utolso nap

Jol aludtunk. 5-kor csengetett I., kisegitettem a mosdoba, majd vissza es aludtunk tovabb. 7-kor felkeltettem, beadtam a gyogyszereit. O -mint ilyenkor mindig- tovabb aludt meg. Majd megreggeliztunk. Aztan bevasarlolistat irtunk, terveztuk a hetveget, nagyon kellemes reggel volt. H. epp kiment a kapun, boltba indult. En kikisertem I-et a mosdoba. Epp ki akartam lepni a furdoszobabol, hogy elokeszitsem a ruhajat, amikor hirtelen lefordult a wc-rol es elterult a padlon. Nehezen lelegzett es nem volt a tudatanal. Azonnal hivtam a mentoket es H-t. Probaltam vele kommunikalni, de nem lehetett. A mento hamar ideert. I. egyre jobban horgott, a mentosok megvizsgaltak, gepre tettek, atvittek a szobacskaba, ahol en alszom. Amikor az orvos ideert, I. mar halott volt. Feltettek az agyamra es letakartak a takarommal. 4 ora mulva kijon az orvos, meg egyszer megallapitja a halalt, aztan elszallitjak I-et. Ertesitettem a testveret, hamarosan ide utazik es intezkedik. En felhivtam az utaztatomat, pentekenkent jon erre jarat, holnap hazamennek.

Neked jo utat, I.!

Ausztria 21/13.

Hatalmasat aludt mindenki az elmult napok esemenyei utan. Es mindannyian faradtak voltunk egesz nap. Na igen: ket ejjeli nem alvas es a nem kis stressz utan nem is csoda.

A nap nagyon nyugodtan telt I. igenyei szerint. De csak azutan, hogy I-t leallitottuk az A-val valo folyamatos telefonalasrol. H. ma is itt volt, jol, vidaman teltek az orak.

Estefele vettem ki a szabadidomet. Most csak egy orat, mert I. faradt volt, de meg Unozni akart vacsora utan. Meg ekkor is nagyon meleg volt, de azert gyorsgyalogoltam. Es fotoztam parat, szepek voltak a fenyek.

Ez itt egy alom melo lenne a pasi nelkul. De a pasi letezik, es meg ma is halalra remultem, amikor valaki meghuzta a kapucsengot...

Alig tobb mint egy het, nyolc nap van hatra.

Eddig buszke vagyok magamra, amiert alltam a sarat, amit most inkabb mocsarnak neveznek.

Ausztria 21/12.

Nem tudok mindent leirni, mert szombat este ota itt rengeteg dolog tortent. A. elmondott mindennek, kest fogott ram, nem volt egyetlen perc nyugtunk sem, se ejjel, se nappal.

Ma hajnalban a fel falu fent volt. A. eloszor kizart minket a hazbol tegnap ejjel, aztan sajat magat. A szivem a torkomban dobogott, ahogy dorombolt a kapun, razta a csengot es orditott. Minden szomszed leskelodott, de senki nem jott segiteni. Bezarkoztam a kis vendeghazba, remego gyomorral probaltam pihenni. Aztan ujra bent volt. Orditott tovabb I-del es randalirozott. Bevallom: feltem, nem mertem hatramenni I-hez, aki a mutermeben huzta meg magat.

Fel hetkor arra ebredtem, hogy full hangositassal koncert van az udvaron. Persze nem volt: a pasi bomboltette a CD lejatszot. Minden batorsagomat osszeszedve hatramentem  I-hez. A. ott ult onelegulten, ures uvegek kozott, az ordito zajban I. mellett. Koros korul veres papirzsebkendok, cigaretta csikkek, alkoholbuz. Megmondtam az urgenek, hogy ha reggel 8-ig nem megy el, kihivom a rendorseget. Orditani kezdett es a fejemen akarta szettorni I. egyik festmenyet. A gyomrom a szivem helyen dobogott, de beadtam I-nek a gyogyszereket es visszazartam magam a kis lakba. Ekkor I. csengetett. "Nem szabad sirnod. Nem szabad felned. Az Univerzum segit, legy bator, gyerunk, menj!" I. kozolte: kihivta a rendoroket, 10 percen belul itt vannak.

Innen felgyorsultak az esemenyek. Kihallgatas a helyszinen. Megbeszeles. A fotorzs javaslatara a pasi lehetoseget kapott, hogy delutanig kialudja a szervezetebol  az alkoholt es rendori jelenletben hazavezessen. Csakhogy amikor ezt kozoltek vele, olyan agressziv volt a rendorokkel is, hogy azonnal letartoztattak es elvittek. Ilyet eddig meg csak filmben lattam, de nem vagyok boldog, mert atelhettem. Foleg, hogy nekem ott maradt I., aki hisztirohamot kapott. Es menni akart A. utan. Segitseget kellett kernem, duhongott, nem birtam el vele egyedul. Jott is H. es A., meg jo, hogy mar sokakat ismerek a faluban es mar az elejen megadtak a telefonszamukat is...

Delutan ertem jottek es elvittek a teretileg illetekes rendororsre, tanuvallomast kellett tennem a keses ugy miatt. Nagyon rendesek voltak, nagyon baratsagosak, nagyon turelmesek /es boldogok, hogy nem kellett tolmacs/. Romerquelle asvanyvizet kaptam... Meg sosem voltam "aldozat", nem tanuskodtam, hat szamomra nem volt felemelo.

Nem reszletezem. A. 14 napos tavoltartasi vegzest kapott. Tehat nem johet ide. Ha megis megteszi, annak komoly kovetkezmenyei lesznek. Amennyire ismerem, jonni fog. Percekent idetelefonal, I. majdnem mindig felveszi. A tarsfuggoseg durva dolog... De ez nem az en ugyem.

Ejjel 10 ora mult. Beadtam I-nek a napi utolso gyogyszereket. Bekentem es befasliztam a labat. Kedvesen jo ejt kivantunk egymasnak. Csend van a hazban. Vegre csend. Nyugalom meg nincs teljesen, mert hallom a szivem meg heves dobogasat. Szeretnem hinni, hogy a dolog elmult. Hogy a sztorinak vege. Hogy amig itt vagyok, biztonsagban vagyok I-del. Hinnem kell. Hiszem.

M/argo

Ma reggel elvitte a pasit a rendorseg.