Végre két napja nincs hőség. Nagyban megkönnyíti az életemet.
Végre megint vannak napok, amikor nem görcsölök egész nap.
Elméletben ez nagyszerű. De ott van a "de", a "csak". Mert az energiaszintem egyenlő a nullával. Végtelenül fáradtnak érzem magam, kimondhatatlanul fáradtnak. Folyamatosan tudnék aludni. Ha nem fekszem le, akkor csak ülök és bámulok ki a fejemből. Pedig szabadságon vagyok, abszolút semmi megerőltetőt nem teszek. Mintha kifogytam volna az életenergiából.
(A képen a reggelim.)
